Nemzeti Ujság, 1925. augusztus (7. évfolyam, 171-194. szám)

1925-08-11 / 179. szám

Kedd, 1925 augusztus 11. BBSt NEMZETI ÚJSÁG ­ Szappanos Gerő dr. motorkerékpárszerencsét­lenség áldozata lett Göd halálában felbukott és még az operáció előtt kiszenvedett (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A főváros társasági életéte­ egyik szimpatikus tagját, Szappanos Gerő dr. ügyvédet, az ismert táro­­gatóművészt katasztrofális motorkerékpár bal­eset érte vasárnap délelőtt Gödi határában. A fiatal 30 éves ügyvéd lebukott motorbiciklié­­ről, nyak és­igol­y­a törést szenvedett és nemi sok­kal később a Rókus-kórházban meghalt. Szappanos Gerő dr, aki szen­vedélyes moto­r­­kerékpározó volt, vasárnaponként egy nagyobb társasággal kirándulásokat szokott tenni. Teg­nap is már a kora reggeli órákban elindult Kölcsey­ utca 4. számú lakásából, hogy Szent­királyi Ákos dr. és felesége, valamint Dömötör István mórnak és Nagy Pál dr. orvos társasá­gában kiránduljon. A társaság tagjainak egy része autón, másik része pedig motorbirokbin haladt Vác felé. Legelői Szappanos Gerő­­szá­guldott. Göd határában az ügyvéd motorkerék­párja megcsúszott, a bicikli felborult és nagy erővel a földre vetette Szappanos dr.-t. Néh­ány perc múlva a társaság többi tagjai utolérték szerencsétlenül járt társukat, akit eszméletlen állapotban, az országút porában pillantottak m­eg. Az orvos eszméletre próbálta téríteni Szappanos Gerőt, de nem sikerült. A fiatal ügyvédet a mentők vitték a Rókus-kórházba, ahol Hültl Hümér dr. orvosprofesszor nyom­ban meg akarta operálni. Mielőtt azonban az operációra került volna a sor, Szappanos dr. a műtőteremben kiszenvedett. Halálát nyári csi­golyatörés okozta. A tragikus véget ért ügyvéd fiatal felesége és szülei vasárnap nem tartózkodtak a fő­városban s a gyászesetről szóló hírt távirati­­láig tudatták velük. Szappanos dr. tragédiája a fővárosban nagy részvétet keltett. A motorkeréikpárbaleset ügyében a rendőr­ség vizsgálatot indított. Megállapították, hogy azért történt a baleset, mert egy fordulóban a laza talaj kicsúszott a motorkerékpár hátsó kereke alól s a sebesen forduló bicikli eldőlt. A főkapitányságra érkezett jelentések szerint hasonló baleset nagyon sűrűn fordul elő, de az utóbbi időben egy sem volt halálos kimene­telű. A szerencsétlen­ül járt Szappanos Gerő dr.-t e hő H-An, kedden délután fél 5 órakor temetik a Kerepesi­ úti­ temető halottasházából. A hatvani kerület képviselője: Petrichevich-Horvam Emil Gömbös Gyula nyílt levele a válasz­tási visszaélésekről (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Va­sárnap zajlott le a hatvanii választás, amelynek eredményeképen Petrichevich- Horváth Emil bárót, az egységes páárt je­löltjét 927 szótöbbséggel a k­erület kép­viselőjévé választották. A szavazás reg­gel nyolc órakor kezdődött és este hat órakor ért véget. Leadtak összesen­ 3801 szavazatot. Ebből Petrichevich-Horváth Emilre 2364, Budaházy Miklósra, a faj­védők jelöltjére 1437 esett. A szavazás meglehetős izgalmak között ment végbe. A fajvédők jelentései sze­rint a kormánypárt erős terrort fejtett ki és a szesztilalom ellenére itatta a vá­lasztókat. Gömbös Gyula, a fajvédőpárt vezére, akit a választás idején Hatvaniban tartózkodott, ma nyílt Hevedet intézett Bethlen István gróf miniszterelnökhöz. Levelében többek között a következőket írja: Építés­e az, ha Budaházy Miklóssal szem­ben, ki végigküzdötte a világháborút, védte Przemysl várát és Nyugatmagyarországért fegyverrel a kézben harcolt, a kormány Petri­­chevich báró érdekében a kommunisták ter­rorját megcsúfoló terrort alkalmaztat —Épités-e az a lélekvásárlás, amelyet állá­sok ígérgetésével, pelenkák, cipők és cukor­kák osztogatásával gyakoroltak a hatvani ke­rületben? — Épités-e az, ha a vámosgyörki jegyző itatja a választókat a kormányjelölt érdeké­ben ? — Épités-e az, ha a pártatlannak ismert és köztiszteletben álló m. kir. csendőrség ható­sági utasítás alapján korteecélból brutalitá­sokat követ­elt — Épités-e az is, ha a vasú­tagságot B-listá­vel fenyegetik? — Épit-e a miniszterelnök akkor, ha a kis­gazdatársadalomhoz tartozó képviselőket ahe­lyett, hogy a kisgazdák programját valósí­taná meg, a kormánypárt egyszerű korte­sekké sülyeszti, kik az ingyen-bor mámorán keresztül hitetik el a magyar gazdatársada­ lom bajainak és fájdalmainak gyógyulását? Előre tiltakozom az ellen a beállítás ellen is, amellyel a kormány sajtója velem szemben az általam vezetett országos választásokra való hivatkozással élni szokott. Én sohasem gátolom meg az ellenzéket a programbeszé­dek megtartásában, sohasem inspiráltam vá­lasztási inatalitásokra. Én — s ebben a tekin­tetben elsősorban a miniszterelnök úrra hi­vatkozom — elsősorban a becsületes politikai koncepciókban rejlő gondolatok átütő erejére és az ezt kísérő szervező munkára helyeztem a fősúlyt, amelynek meg is volt az eredmé­nye, szemben a Régiek" választási csalafinta­ságaival. Petrichovich-Horváth Emil báró va­sárnap este személyesen vette át a man­dátumot és még vasárnap éj­jel­­ elutazott a kerületből. Ma déliben a népjóléti mi­nisztérium tisztikara üdvözölte képvise­lővé való választása alkalmából. Halálos szerencsétlenség az újpesti leány Cessavant asé épülő fiász tetőzete és maga alá temette a dolgosó munkásokat — Két munkás meg fialt, egy életveszély­esen, öt súlyosan és fiass könnyebben megsebesült— Őrizetbe vette a rendőrség a munkavezető ácsmestert (A Nemzeti Újság tudósitójától.) Szomorú szenzációja van a főváros tőszomszédságában lévő Újpest városnak. A most épülő leány­gimnázium építkezési munkálatainál katasztro­fális szerencsétlenség történt, melynek követ­keztében több munkás meghalt és nagyon so­kan megsebesültek. A katasztrófa délután 2 órakor történt és a híre pár perc alatt bejárta a várost, rémületet keltve a lakók között. Az első hírek túlzottak voltak, amennyiben­­ min­denütt arról suttogtak, hogy 30 ember életét vesztette a házbeomlásnál és a sebesültek száma a 100- at is meghaladja. A rémület szinte pánikszerű volt, különösen a munkások lakta városrészben, mert az épületen nagyon sokan dolgoztak és a hozzátartozók mit sem tudtak szeretteikről. A hangulat csak akkor csillapo­dott le, amikor az egyik újpesti helyi lap rendkívüli kiadást adott ki és rövid tudósítás­ban beszámolt a történtekről. A megrendítő katasztrófáról a Nemzeti Ujsurr tudósítója a következőket jelenti: Épül az új gimnázium Még a múlt évben mozgalom indult meg Új­pesten, hogy a város leánygimnáziumot kap­jon. A kultuszminisztérium honorálta a város kérését és az állam még a tavasszal pályázatot hirdetett az épület elkészítése iránt. A város­nak a Ferenc József-téren már volt egy állami polgári ál- és leányiskolája és ezt az épületet akarták megnagyobbítani, hogy benne az új leánygimnáziumot elhelyezzék. Az építési mun­kálatokat a budapesti „Czenbor“ kapta meg , a vállalat néhány hónappal ezelőtt meg is kezdte a munkát. Az egyemeletes polgári fiú- és leányiskolát állványokkal vették körül és alig fejezték be júniusban a tanítást, már a tetőszerkezetet kezdték emelni. A munkálatok gyorsan haladtak előre, mert az építést végző részvénytársaság 50 munkást alkalmazott, hogy minél gyorsabban elkészüljön az új leánygim­názium épülete. A hatalmas tetőt csigákkal felemelték és oszlopokkal alátámasztották, hogy a kőművesek az eddig egyemeletes épü­let falát feljebb húzhassák. A munka kisebb­­nagyobb zökkenőkkel haladt előre, mert a tetőszerkezet emelésénél többizben fennakadá­sok voltak. Hétfőn délután a tetőt emelő Ame­rikanevő-gép hibája miatt ezután meg is tör­tént a szerencsétlenség. Visszaesett a tető Ebédidő után a dolgozó munkások ismét hozzáláttak, hogy folytassák a délben abbaha­gyott munkát. A napszámosok és napszámos­asszonyok hosszú létrákon é­s állványokon vit­ték a téglát és a maltert, a kőművesek pedig a föltámasztott tető alatt falaztak. Azok, akiknek a hatalmas tetőzetet kellett csigákkal feljebb emelni, szintén munkához láttak. Még nem volt egészen két óra, amikor borzalmas recsegés-ropogás hallatszott. A munkások legnagyobb része nem tudta elképzelni, hogy mitől származik a hang, de mindenki ijedten menekült le a létrákon és állványokon az ud­var felé. Alig tettek azonban pár lépést, óriási robaj hallatszott, porfelhő lepte el az egész épülettömböt, majd cserepek, gerendák hullottak a tetőről az állványokra és a földre. A porfelhőben semmi sem látszott az első pil­lanatban, csupán rémült kiáltást lehetett hal­lani: — Segítség! Segítség! Asszonyok, gyermekek és férfiak sikoltása hangzott mindenfelől. A megriadt emberek csapatostól szaladtak az utcára vezető állvá­nyokon lefelé és egymást keresztülgázolva siettek, hogy az udvarra, vagy az utcára jus­sanak. Hanyatt-homlok menekültek az épület közeléből s csak jóval a ház elhagyása után mertek megállni, hogy ijedten nézzenek visz­­sza, mi is történt tulajdonképpen. Az épület teteje felől kétségbeesett könyörgés hallat­szott lefelé: — Ne hagyjanak elveszni! Ne hagyjanak el­veszni! Ekkor látták, hogy a felemelt tetőzet esett vissza a falakra és maga alá temetett számos munkást. A tető gerendáinak nagy része össze­tört s részint a házra, részben az udvarra és az utcára esett, összetört cserepek borították a ház környékét és a romok alól hallatszott a szerencsétlenség áldozatainak kiáltása: — Mentsenek meg! Segítség! Megérkeznek* a mentők. A szemtanuk nyomban a szerencsétlenség után értesítették az újpesti mentőket s alig telt el néhány perc, már ott állt a Ferenc József­ téren a mentők két kocsija. Lakos Zol­tán dr., Földes Ernő dr., Halász István dr., Vörös Nándor dr., Hrom­adnik István dr. és Brandenberg Árpád dr. siettek, hogy a sebe­sülteket első­segélyben részesítsék. Csakhamar megérkeztek az újpesti tűzoltók is, hogy a mentőknek segédkezzenek. A tűzoltók és a meg nem sebesült munkások eltakarították a romokat s az omladék alól egymás­­után húz­ták ki a katasztrófa áldozatait. Első volt, akit a romok alól kivettek: Kiss István 56 éves kőmives, akinek a mellére esett a tető­­gerendázat. Közvetlen közelében volt Szabó Erzsébet 22 éves napszámosnő, kinek ballába tört el és mellkasa zúzódott be. Csakhamar kiemelték Mike Lajosné 24 éves napszámosnőt, ki belső sérülést szenvedett, Surányi Gyulán­é 54 éves napszámosnőt, kinek a keze törött el, Grattler Pálné 52 éves napszámosasszonyt, aki fején szenvedett sérüléseket, Péter János 17 éves kőmívest, akinek ballába, bal karja és az egyik oldalbordája tört el, valamint belső sérüléseket szenvedett és végül Balsovszky István 42 éves kőmivest, aki mindkét lábát eltörte. A romok között még 20 könnyebb se­besült hevert, akik az ijedtségtől vesztették el eszméletüket, de sérülésük nem komoly. A mentők először Kiss Istvánt, Péter Jánost és Szabó Erzsébetet szállították a gróf Károlyi­kórházba, mert ezek sérülései voltak a legve­szélyesebbek. A kórházban a három életveszé­lyes sebesültet nyomban megoperálták, kettő­jükön azonban már nem tudtak segíteni. Kiss István kőmives még a műtőasztalon meghalt, Szabó Erzsébet napszámosnő pedig az esti órákban szenvedett ki. Péter János állapota életveszélyes, a többi sebesült azonban már túl van a veszélyen. őrizetbe vették az ácsmestert A rendőri vizsgálat nagy apparátussal in­dult meg és csakhamar kiderítették, hogy mi­ként történt a szerencsétlenség. A leánygim­názium épületének építését annak idején Golfi Jenő budapesti építészre bízták, az tovább­adta Tomola Frigyes újpesti építőmesternek, aki azt ismét albérletbe adta a ,,Cendbor“ vál­lalatnak. A vállalat élén Jakab Dezső műépí­tész áll, akinek a Visegrádi­ utca 14. sz. alatt van irodája. A két és fél milliárdos építkezést június 15-én kezdték meg. Az építési vállal­kozó Koch Mátyás ácsmesterre bízta, hogy a tetőzetet emelje fel. A tetőszerkezet feleme­lése úgynevezett „amerikáner“ emelőgéppel történik. A munkálatok egy ideig minden zök­kenő nélkül haladtak. 15 nappal ezelőtt azon­ban majdnem katasztrófa történt. Az emelő­gépben egy csavar elromlott, a tető visszacsú­szott, de szerencsére ekk­or sikerült a további csúszást megakadályozni. Annak idején a mun­kások figyelmeztették Koch Mátyás ácsmestert arra, hogy az emelőgép nem jól működik és a 180 négyzetméternyi tetőt képtelen felemelni, de a vállalkozó mit sem törődött a munkások panaszával. Ma délben azután megtörtént a katasztrófa. A rendőrség számos tanút hallga­tott ki, akik elmondották, hogy amikor ebéd után az „amerikáner“ emelőgéppel az épület tetőzetének egyik sarkát 80 centiméter magas­ságra felemelték, a gép egyik csavaírja ki­esett, a tetőzet 15 cm­-t zuhant, majd kifelé 00 centimétert csúszott. A tanúk egymás után azt vallották, hogy Koch Mátyás ácsmestert több ízben figyelmeztették az u. n. ..ameriká­nerő­emelőgép hibáira, de ő mit sem törődött a figyelmeztetéssel és a munkásoknak állan­dóan ezt mondotta: — Ne aggodalmaskodjanak, ez egy kipróbált készülék. Én értek a mesterségemhez. Külön­ben is én vagyok a felelős. A tanúk kihallgatása után Csutak rendőr­­tanácsos Koch Mátyás ácsmestert hallgatta ki, aki azzal próbált védekezni, hogy a gép eddig nagyszerűen működött. Az ácsmestert az új­pesti rendőrség őrizetbe vette. A vizsgálatot tovább f­oly­tatjá­k annak megállapítására, hogy nem terhel-e felelősség másokat is a szerencsétlenségért. Beszüntetik a munká­latoka Néhány perccel a katasztrófa után megje­lent a helyszínen Csutak József dr. rendőrta­nácsos, az újpesti kapitányság helyettes veze­tője, hogy megkezdje a vizsgálatot. A leány­gimnázium épületét rendőrkordonnal zárták el, mert a kiváncsiak százai gyűltek össze és félő volt, hogy a meglazult gerendázattető a kiván­csiak közé esik. A barakktelepről, ahol a mun­kások laknak, síró és jajveszékelő asszonyok és gyermekek siettek az épülethez, hogy hozzá­tartozójukat keressék. — Hol van az édesapám? Mi történt a fér­jemmel? Hol van az uram. Mi van a gyerme­kemmel? — hallatszott mindenfelől. A kétségbeesett asszonyok át akartak törni a rendőrkordonon, hogy lássák a sebesülteket, hogy meggyőződjenek, mi történt az épületen dolgozó hozzátartozójukkal. Csak nagy nehezen lehetett lecsillapítani a szeretteiket féltő asz­­szonyokat és gyermekeket. A szerencsétlenül jártak közül a megható jelenetek egész sora játszódott le. Amint a sebesültek egymás mel­lett feküdtek az utca kövezetén, egy kis gyer­mek törte át a rendőrkordont, odaomlott a földön fekvő Kiss István kőműves mellé, át­ölelte az ájult munkást és zokogva mondta: — Apám, ne hagyj itt! Apám, ne hagyj itt! A másik halálosan, megsebesült áldozat, Szabó Erzsébet mellett egy öregasszony, az édesanyja nyőgdécselte: — Mi lett az én leányomból? Tönkretették a gyermekemet! A megható jeleneteknek csak akkor szakadt vége, amikor a mentők az összes sebesülteket elszállították. Megjelent a helyszínen Hoffert Mihály, Újpest műszaki tanácsosa is, aki meg­vizsgálta az épületet és közölte a nyomozást vezető rendőrtanácsossal, hogy életveszélyes az épület közelében tartózkodni. A hatóságok intézkedésére a további munkálatokat termé­szetesen beszüntették, hogy kiderülék, mi idézte elő a szerencsétlenséget és kit terhel a felelősség. Egy áldozat a s­at­asztrófáról Az újpesti mentők Árpád­ utcai segélyhelyét még az esti órákban is az érdeklődök egész serege kereste fel, hogy megtudja, nem tör­tént-e valami haja hozzátartozójának, vagy ismerősének. A barakktelep minden lakója, akinek hozzátartozója este 6 óráig nem jött haza, a mentőkhöz szaladt, hogy rémülten kérdezze: — Nem sebesült meg . . . ? Az épületen dolgozó megmenekült munkáso­kat és munkásnőket is százan és százan kér­dezgették. Grattler Pálné 52 éves napszám­os­­asszony Mária­ utca 9. szám ala­tti lakásán egész bucsujárás volt. A könnyebben sérült asszony a szerencsétlenség lefolyásáról a­ kö­vetkezőket mondotta: — Én, kérem, éppen maltert vittem az eme­letre. Alig tettem le Kiss István mellé, hallot­tam a ropogást. A múltkor már visszaesett a tető, mert kiesett a szeg a gépből. Akkor mondtuk is a Koch mester úrnak, hogy javít­tassa meg az amerikánert. Azt mondta jó az, csak a munkavezető ügyeb­en. Nem is akar­tunk tovább dolgozni a multikor, de hát mit tehettünk volna, ha abba­hagyjuk a munkát. Hiába faggatják tovább, nem tud többet mondani, bár végigélte a szerencsétlenség minden pillanatát, kiég mindig remeg és sír. A katasztrófa Újpesten széles körben keltett nagy megdöbbenést. A város intelligenciája és vezetői körei szigorú vizsgálatot követelnek, annak megállapítására, hogy az ácsmesterein kívül a katasztrófáért ki, milyen fokban fele­lős. Megnyílt a Makhu­eles-rendérlő Rottenbiller-u. 52. Tulajdonos: Ipárkits Árpád A kert­helyiségben naponta katonazene.

Next