Nemzeti Ujság, 1928. október (10. évfolyam, 221-248. szám)

1928-09-29 / 221. szám

2 felsőbb jóváhagyás közé ékelődött szak­hivataloknak a községek nem ismerésére valló aggályaik vannak! Nem fordítottak figyelmet arra, hogy ha pl. a község a levente-játszótér kiépí­tését vállalatba adja, a vállalkozó az adott árakkal csak 60 napig marad köte­lezettségben és nem várhat 360 napig. A község pedig nem azért határozta el az építkezést a maga önzetlen megterhelésé­vel, hogy költségvetésében és akaratá­ban hónapokig sakkban tartassák. Sokáig fűzhetném a községfejlesztés­nek ezeket a diszharmonikus akadályait, de jobb ebből a kevés, mint a sok. Meg kell szüntetni ezeket a formai és akar­­noki akadályokat Kevesebb szakvéle­ményt és közvetlenebb támogatást vár a községfejlesztés. Nem szabad ezekkel a hónapokra vagy évekre húzódó szakvéle­ményekkel a falusi lakosság áldozatkész­ségét lelohasztani és főleg nem szabad a községi alkotások kezdeményezőjének, a községi jegyzőnek kedvét szegni. Nem az a virtus, hogy miként lehet a községfejlesztést célzó alkotásokat meg­nehezíteni, hanem az, hogy a gazdasági életnek megfelelő községi alkotások egy­más után nőjenek ki a falu talajából. Kisebb baj az, ha 100 községi alkotás kö­zül 10 rosszul sikerül, mint az, ha 100 alkotni akarásból 50-et leperzsel akár a műszaki, akár a számszéki ridegség formai akadálya. Sajnos, mind több és több helyen felbukkan ma már az abbeli fel­fogás községi jegyzők, bírók és elöljárók között, hogy „miért törjük magunkat a községi fejlesztésért, ha minduntalan két­felé (sem­ a községi elhatározás, semn a jóváhagyás) kell hadakoznunk"*. A ro­hanó élet az ilyen meggondolatlanul oko­zott felfogás nyomán megbosszulja ma­gát. Nem szabad sem az anyagi, sem a Szakhivatali mesterségesen táplált aggo­dalmakkal a községfejlesztés igyekezetét közönséges szólammá tenni. A falusi nép elhanyagolt környezetét csak a község­fejlesztés mindenrangú hatóságának gyors és lényegi jóindulatot tanúsító aktusával lehet a fejlődő élet elfogadható területévé varázsolni. Megnyomorított helyzetünk­ben varázslatra van szükség, nem pedig ok nélküli akadályokra. A községeket gazdaságilag fel kell sza­badítani, mert megkötött kézzel nem lehet falat rakni, vagy utat építeni. A községek elhatározásának lassú érését a Szakhivatalok gyorsított és harmonikus megnyilatkozása, segítése igyekezzék al­kotásokká varázsolni. A községfejlesztés nem lehet a formá­nak és az egyoldalú szakszerűségnek rabja, mert az csak a községek szabadabb mozgásán keresztül termelhet sikereket: bástyákat a községek végváraiban, székesfőváros közkórházaiból. Az ügyosztály előterjesztését a közkórházi bizottság kedden, a közegé­­szségi bizottság pedig szerdán tár­gyalja. Ugyanekkor tárgyalja a közkórházi alapnak 1 1927 második feléről való zárszáma­dását. A zárszámadás 1.274.572 pengő hiány­nyal végz­­idi. Ez a hiány a községi háztar­tást terhelő. Az ügyosztályi előterjesztés a zárószáma­dásban mutatkozó hiány okát az ápolási költség megállapításában látja. A népjóléti miniszter a főváros fölterjesztésére 1927 október 19-én azt közölte a fővárossal, hogy nincs módjában a kimutatott hiányokat átvállalni. A főváros még e leirat után sem tekintheti ezt a kérdést lezártnak és azt java­solja a közgyűlésnek, hogy a most már több, mint 9 millió hiány megtérítése miatt újabb felterjesztést intézzen a népjóléti miniszterhez. Kilencmillió pengő ápolási díjjal tartozik az állam a fővárosnak 6 pengő 35 fillér lesz az ápolási díj 1929-ben (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A főváros közegészségi ügyosztálya október 2-ára hívta össze a közkórházi bizottságot és ezen az ülé­sen terjeszti elő a székesfőváros közkórházi alap 1929. évi költségelőirányzatát. Az elő­irányzat szerint a kiadások összege 13,129.245 pengő, a bevételek összege 835.949 pengő, a hiány tehát 12,293.296 pengő. Az ügyosztály 1,936.500 ápolási napot irányzott elő úgy, hogy a kórházak napi ápolási költsége ezen az ala­pon kitenne 6 pengő 35 fillért. Meg kell je­gyezni, hogy az idei 1928-as naptári évre az ügyosztály és a tanács 6 pengő 4 fillér ápolási költség megállapítását kérte, de erre a kére­lemre mindezideig még nem érkezett le a miniszter döntése. Az emelkedés a dologi kiadások tételénél 383.231 pengő, ebből az élelmezésre esik 116.869 pengő. Az előterjesztés megemlíti, hogy az élelmezésnél előálló többlet csak látszólagos, mert az 1928. évi költségvetésben nettó alapon számítottak, most pedig a bruttó alapon szá­mítottak. Az ügyosztály a múlt esztendőben az engedélyezett hiteleknél több mint 1.100.000 pengőt fordított a kórházi épületek tatarozá­sára. A Szent László-közkórház nagyobb kór­termeit kisebb betegszobákká alakították át, így lehetővé vált az új Szent László-kórház új skarlátos pavillonjának kiürítése és ebben a pavillonban azután felállítottak 60 új gyer­mek tbc.-s betegágyát. Az előterjesztés felem­líti, hogy ezekkel az intézkedésekkel az ágy­­hiány enyhült ugyan, de még nem szűnt meg. Gyökeres orvoslás csak úgy remélhető, ha Bu­dapesten állami, vagy vármegyei kórház épül a klinikai osztályokat ki lehet telepíteni a ------E.­..1 ----­NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 1924 szeptember 2. Ifjabb tömegtüntetéssel akarja kikényszeríteni magának a hatalmat Maniu A román külföldi kölcsön a hatalmi vetélkedés központjában — Goga megfenyegette a nemzeti parasztpártot — A képviselőrablás következ­ményei • Bukarest, szeptember 28. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nyár elején rendezett gyulafehérvári tömegfel­vonulás, melyre Maniu­ és pártja mozgó­sította egész Erdély­ román parasztságát, megismétlődik október 15-én, ezúttal Bu­karestben. A nemzeti parasztpárt ezzel az elhatározásával mindenesetre új ne­hézség elé állítja a Bratiaria Vintili a­­kormányt, mert a nagyszabásúnak ter­vezett tüntetés nemcsak a belső rend szempontjából veszedelmes, hanem a ro­mán külföldi kölcsön szempontjából is. A kölcsön egyébként amúgy is meghiú­sultnak tekinthető, a párisi tárgyalások nem sok jóval biztatnak, noha a román kormány az ügy biztosítása céljából nagyszabású megrendeléseket tett a fran­cia hadiszergyárakba­s. Miután az ame­rikai, a német és az angol pénzpiac el­zárkózott, most már csak a francia se­gítségben van némi remény, ámde a nemzeti parasztpártnak az a kijelentése, hogy a kölcsönre vonatkozó megállapo­dásokat kormányra jutása esetén nem fogja elismerni, meghökkenti a francia pénzembereket is. A forradalmi jellegű magatartás, amellyel a nemzeti paraszt­párt parlamenten kívüli akcióval akarja kikényszeríteni magának a hatalmat, még a legoptimistább bankárokat is tar­tózkodásra bírja. Goga és Mihhalache tárgyalása A besztercenaszódi szenátorválasztás következtében, ahol a nemzeti paraszt­párt egyik főkortesét az Avarescu-pár­­tiak elrabolták, aminek megtorlásául a nemzeti parasztpártiak majd­nem lerom­bolták Moldován Viktor volt Avarescu­­párti miniszter házát, rendkívül éles helyzetet teremtett a két párt között. Po­litikai körökben nagy feltűnést keltett Goga Oktavián volt Avarescu-párti bel­ügyminiszter és Mihhalache nemzeti pa­rasztpárti vezér találkozása, amelyen Goga, aki a találkozást kisürgette, beje­lentette, hogy ha a nemzeti parasztpárt tovább folytatja kíméletlen harcát a kor­mányhatalom elnyerése érdekében s a többi ellenzéki pártot a tömegek felizga­tásával megfosztja a kormányrajutás le­hetőségétől, az Avarescu-pártiak és Jorga hívei belépnek a liberális pártba és egységes frontot kovácsolnak össze Maniu ellen. A nemzeti parasztpárt tudomásul vette a fenyegetést és a pártvezetőség ülést tartott, amelyről hivatalos közleményt nem adtak ki, azonban a Dimineatában nyilatkozatot tettek közzé, amely szerint a nemzeti parasztpárt a harcot kímélet­lenül folytatja. Százezer tüntető megy Bukarestbe A nyilatkozat négy pontban a követ­kezőket mondja: 1. Tekintettel arra, hogy a kölcsöntárgyalások, amelyeket a libe­rális kormány folytat, különösen pedig Antonescu Viktor kormány kiküldött pá­risi egyezkedései megalázó és súlyos fel­tételeik miatt valóságos katasztrófát je­lentenek az országra; 2. tekintettel arra, hogy a liberális kormány nem akarja a hatalmat átadni, már­pedig további kor­mányzása összeomlást idéz elő; 3.­a nem­zeti parasztpárt hazafias kötelességének érzi, hogy harcát a legkíméletlenebbül folytassa és­­ október 15-ére a parla­ment megnyitásának napjára Buka­restbe nagygyűlést hív össze, amelyre csak a csatolt tartományokból több mint százezer embert hoz fel. A pártvezetőség arra számít, hogy a­­tartományokból százezer, a főváros köz­vetlen környékéről, a teljesen ellenzéki Ufov megyéből hatvanezer és Bukarest lakosságából százezer ember vesz részt a gyűlésen. MIKOR HAGYJÁK MÁR ABBA? Budapest, szeptember 28. (p.) Egyszerűen feltesszük a­ kérdést: kit izgat az országban s kit érdekel túlságosan, hogy Rott Sándor meddig fog játszani az Andrássy-úton, vagy mikor megy el komédiázni egy bécsi orfeumba! Feltesszük a kérdést és már felelünk is reá: különb és nagyobb gondjaik vannak az embereknek, ezer bajuk, millió problémájuk, s aligha vergődik valaki is éjszakának idején álmatlanul a párnáin, mert a Rott­­probléma Damokles-kardként függ feje fölött. Közeledik az elseje, itt az ősz, jön a télvíz ideje, a húsárak emelked­nek, a zsir ára megnő, a piac egyre drágul, téliruhát kell venni, fát és szenet; bizony, mondjuk, hogy alig van ideje az embernek, hogy eldöntse a kérdést: elmegy-e Rott Sándor Bécsbe, vagy itt marad-e! Beszéljünk egyszer már nyíltan és mondjuk meg őszintén: négy-öt szí­nésznek és négy-öt színésznőnek örö­kös szerződésügyei és változatai a színházi élet világában, szerződés­szegései és szerződéskötései, szerep­cseréi és szereplési vágyai kissé túlsá­gos nagy helyet kivánnak a maguk számára az emberek érdeklődésében. Elismerjük, hogy Rott Sándor igen jó színész, de azt is tudjuk, hogy igen kitűnő magyar festőknek, zenészeknek, technikusoknak, ipari szakférfiaknak távozásai vagy jövetelei, szerződ­ései vagy megélhetési problémái nem pró­bálták sohasem izgatni annyira a köz­véleményt, mint amennyire ezt a szí­nészek a maguk ügyei számára állan­dóan kiverekedni szeretnék. Itt hatal­mas gyárak cserélnek igazgatókat, itt tudós professzorok mennek nyuga­lomba, itt kitűnő emberekkel történik az életben sok minden s mindezzel nem csinálnak se hűhót, se lármát, se pedig nemzeti ügyet. Rott Sándor harminc évig nem játszott magyar színpadon, egy életen át állott távol a magyar művészettől. Mi történik, ha elmegy! Jelentősebb, nagyobb dolog ez, mintha a legjobb magyar muzsikusok kül­földre szerződnek vagy kiváló­ mate­matikusok külföldön érvényesülnek! A Színész Egyesületben nemrég fel­vetették azt a tervet, hogy az Újság­írók Egyesületéhez fordulnak, hogy az hasson oda, hogy a színészek számára kellemetlen dolgokat a lapok ne közöl­jenek. Magunk is azt mondjuk: a szí­nészek magánügyei éppen úgy nem valók a nyilvánosság elé, mint más emberek magánügye. De ugyancsak azt mondjuk, hogy a színészek minden apró-cseprő ügyükben ne kívonják állandóan a nyilvánosságtól és az egész közvéleménytől, hogy kétségbe essék, lázadozzék, felháborodjon, avagy éppen a barrikádokra menjen. Nem, elég volt már ezekből a dolgokból. Ezeknek a színházi belső ügyeknek örökös feszegetése már nem érdekli a közönséget, torkig van vele. A színé­szek játsszanak, megvilágítja őket a­ lámpa fénye és a közönség elismerése , kíséri őket pályájukon. A gyerekmese példájára ne kiabálják folyton, hogy itt a farkas, mert ha egyszer a közön­ség közönye, ez a félelmetes farkas, csakugyan megeszi népszerűségüket­­ és felfalja teljesen az érdeklődést, ak­­­kor aztán már hiába kiabálnak. ! Könnyítéseket tesz a kormány a borexport előmozdítására Walko referált a genfi eseményekről a minisztertanácsnak (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A kormány tagjai pénteken délelőtt 10 óra­kor Vass József helyettes miniszterelnök elnökletével minisztertanácsra gyűltek össze. Walkó Lajos külügyminiszter tá­jékoztatta a kormány tagjait a genfi eseményekről. Ezután áttért a miniszter­­tanács a napirendre és elvi felhatalma­zást adott a gazdasági minisztereknek arra, hogy közös megállapodás alapján a magyar■ borexport előmozdítására, kü­lönös tekintettel a hordókérdésre, bizo­nyos könnyítéseket engedélyezzenek a borkereskedelem számára. A minisztertanács, amely ezután folyó­ügyeket tárgyalt, két órakor ért véget Csütörtökre összehívták az egységes­ párt igazságügyi bizottságát Az egységes párt igazságügyi bizott­sága október 5-én, csütörtökön este fél 7 órakor ülést tart. A napirenden az ügy­védi díjszabás tárgyában készült igaz­ságügyminiszteri rendelettervezet és az ügyvédi nyugdíjkérdés szerepel. A bi­zottság tagjai Bessenyey Zénó, Csák Károly, Désy Géza, Héjj Imre, Erdélyi Aladár, Erődi-Harrach Tihamér, Farkas Gyula, Hajós Kálmán, Karafiáth Jenő, Kálmán Jenő, Kálnoky-Bedő Sándor, Kozma Jenő, Krüger Aladár, Lakatos Gyula, Morvay Zsigmond, Neubauer Fe­renc, Ostor József, Orffy Imre, Platthy György, Rubinetl István, Szabó Sándor, Váry Albert, Vojnich Miklós báró. Készülődés a nagykanizsai választásra Nagykanizsa, szeptember 28. A nagykanizsai választás vasárnap az első nagyobb állomásához érkezik. Va­sárnap tartja Bazsó József ipartestületi elnök és Kállay Tibor pártonkívüli kép­viselőjelölt programbeszédjét. Az ajánló aláírások gyűjtése már nagyobb részt befejezéshez közeledik és Bazsó József­nek két és félezer aláírása van. A tör-­ vény szerint október 3-ig kell benyúj­tani az ajánló aláírásokat. A pécsi tábla mai ülésében meghozta döntését és kinevezte választási biztosul Kaiser József nagykanizsai királyi tör­vényszéki tanácselnököt, aki kijelölte a hat választási biztost. Nagykanizsa vá­rosa 11 választási kerületre van osztva és 6675 szavazó­polgára van, ebből Kis­­kanizsára 860 választó jut. Az egységes­párt kilátásai a pénteki napon a legopti­­misztikusabb számításokat is felülmúl­ják. Az iparosság szombaton este a maga körében külön nagygyűlést tart, amelyen az ide érkezendő iparos vezérek fel fog­nak szólalni. Az egységes párthoz ma mintegy 15 különböző sürgöny jött az or­szág minden részéből az ipartestületektől. Felsőházi tagok a Vörös Keresztben A felsőház tagjai körében a Vöröskereszt érdekében megindult mozgalom következtében újabban ismét a következő felsőházi tagok vétettek fel a Vöröskereszt tagjai közé: Serédi Jusztinián dr., Korányi Sándor báró, Hutyra­ Ferenc dr., Petz Lajos dr., Szőke Gyula dr. Teleszky János, Véph Károly, Szinyei-Merse István, S­enekheim László gróf, Wekerle Sán­dor, Beliczey Géza, Brezovay László, Bódy Tivadar dr., Dőry Hugó, Farkas Elek, Ragályi Balassa Ferenc báró, Werner Adolf dr., Hein­rich Dezső dr., Bárdos Rémig dr., Batthyány Elemér gróf. Herrmann Miksa Sopronba megy Sopron, szeptember 28. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minisz­ter Forster Gyula államtitkár kíséretében szombaton délután kerületébe, Sopronba érke­zik. A miniszter érintkezést keres az iparosok kereskedők és gazdák testületeivel. Tisztele­tére este a gazda­polgárok szerenádot adnak. Nyolc órakor a miniszter látja vendégül va­csorán a város előkelőségeit. Vasárnap dél­előtt a miniszter kihallgatást tart a város­házán, utána részt vesz az Erzsébet-egyetem hittudományi karának tanévmegnyitó ünnep­ségén. ( Legjobb barát és B tanácsadó minden keresztény házban I. I NEMZETI UJSAfi 2 és az Ijjj Uj SéftBattodék )

Next