Nemzeti Ujság, 1930. június (12. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

7 *• . BB? m t ' ^ * , e 4 kiadóhivatal ■ Buda­­gfiL W E&fiF TÜSÜJ r» Pr­"8«­­ Hl.V..Illai H U_ 10. MSEflk W n A JgV&M Jjggf jgyM j r­­gffg vpjBj HH fl HW ffiSL «Sspli firnV I J*« vedévre 10 peng» Telafoa. Aat «7­ 47 |j 5j5jL|jM «tag IjlII fHH 8a« 1 IS 'WEthttm. MS3& fejEf .’ lm *16 f­f l. *m Aot »o-o«. Fiók­ ■ HRUgyfi jflSf'Inl rSw EHH BB M0 ■ 'Elj £rfjgn­ gpj|| j ■ i 33 kiadóhivatalok 11„ H ’vSflggM jS/ fjgjB StSflSm Efitaf T (El jnj EB B MR V £- ISSS R5R ló rat— H i r d e. On­ógháx­ i. IS, Tat., fij jjnlB 0 WS »851 W­ fvjs fjlaB St.® EH H V MBKEBe TOR ' t ejyiMrJk Iliimé-Aut 604-65., IL, Mária- H E| JM_­I V­j&SL ijSfPff „,0» fjlfl iirfr JVV S'®, J s i­a­ti n a »fai, TaL ■ 535—is, ■■. H JHHwjB, Mm EKbEBt^EHMEM 0Wk * 1 1 » ■ *• Felelős szerkesztőt TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ ggmunkatársyfftff^ÉLA —^—i—wmnSmmaM XII. évfolyam 123. szám + VaLSYr­tOip ♦ Budapest, 193QfmmMSEl. Tizenegy arany Tizenegy arany hangja cseng bele az élet viharos dübörgésébe. Ennek a tizen­egy aranynak hangjánál meg kell állnunk egy pillanatra, mert ennek nagy története és nagy jelentősége van. A múlt esztendőben Magyarországról zarándoklat indult el a Szentföldre, hogy egy mozaik oltárképet vigyen oda a szen­vedő magyarság nevében. Kalocsa érseke, Zichy Gyula gróf vezette a zarándoklatot, amelynek lefolyása a Szentföldön is, a zarándok magyarok lelkében is kitörülhe­­tetlen, mély nyomokat hagyott. A zarán­doklat idején a Sión hegyén épült a Bol­­dogságos Szűz Mária elszenderülésének köralakú temploma, a Dormitio templom s ott annak egyik fülkéjét, az egyik kápol­nát felajánlották a magyaroknak: ren­dezzék be ezt a kápolnát, azon a helyen, amelyet a Megváltó annyiszor megáldott. Zichy Gyula gróf, az egyházfejedelem, a magyar hazafi, akinek lelkében visszhan­got vet minden szép és emelkedett gon­dolat, megalakította a kápolna berendez­­ésének bizottságát. Kalocsa érseke csak úgy, mint a bizottság minden tagja, azon­nal átérezte, hogy a templom kápolnáit berendező nemzetek társaságából a ma­gyar ki nem maradhat. Nemcsak azért, mert kilenc évszázadon át vérével és verejtékével, könnyeivel és dicsőséges tetteinek örömével mindig ott volt a világ keresztény népeinek első sorában, hanem azért is, mert nincs szenvedőbb és Isten kegyelmére inkább rászoruló nép, mint a magyar, amelynek le kell rónia Krisztus oltáránál a lélekből fakadt áldozatot. Az a kis kápolna a Dormitio templom­ban magyar kápolna lesz. Szent helye a magyar léleknek, amelyről megemlékez­nek az eljövendő századok. És azokban az eljövendő századokban megemlékeznek majd arról a magyarságról, amely tragi­kus sorsának éveiben tudott olyan erős lenni, hogy alázattal nyugtatta le szenve­désektől dúlt fejét Isten Fiának s az ő legszentebb Anyjának emlékét hirdető oltár előtt. És megemlékeznek az Érsek­ről, nemzetének nagy fiáról, aki a bizott­ság élén megörökítette a kilenc évszázad küzdelmeiben megedzett alázatot. És megemlékeznek mindenkiről, akinek hite, reménye, fillérje és verejtéke emelte a Boldogságos Szűz , elszenderülésének he­lyén a kápolna berendezését, s­ gazdagsá­gából vagy szegénységéből erre áldozott. Nincs senki, aki meg tudná mondani, mit őriz meg Isten keze a messze jövőben a magyar élet emlékeiből. Sok minden el­pusztulhat és minden megmaradhat, de az bizonyos, hogy az igazi nagyság, az igazi erény, az igazi érdem, az igazi hit emlékei fenmaradnak. Ez a kápolna is fenmarad majd, hogy hirdesse a világ egyetemes erkölcsi sülyedésében emléke­zetét, Isten igazságtevő kezébe vetett hitét a trianoni magyaroknak. És hirdeti majd a tizenegy arany tör­ténetét. A tizenegy aranyat a földi kincsekben szegény, a hit és a lélek tisztaságában annál gazdagabb Zita királyné őfelsége s az ifjú király és a királyi gyermekek adták. Ezt a meghatóan magyar történe­tet hirdeti a tizenegy arany csengése. Mert magyar történet ez. Az a legmaga­sabb kézirat, amelyben Zita királyné őfelsége a tizenegy arany adományozását tudatja Kalocsa érsekével, a gondolat és a szó értelme, érzése és betűje szerint is magyar. Még csak magyaráznunk sem kell a Felséges Asszony legmagasabb kéz­iratának jelentőségét: elég elolvasni és nyomban átérezni, hogy az a magyar szív diktálta s az a kéz­irta, amelyet a magyar­ság tragikumában való sorsközösség tudata vezetett. Ezt a tizenegy aranyat halljuk csilin­gelni az élet viharos dübörgésének zajá­ban. Tizenegy aranyat, amely nem lehe­tett több, mert szegények a messze idegen­ben élő királyi árvák, az árvákban is leg­árvább kis magyarok. De mégis végtele­nül sok, mert azok az érzések, amelyeket kifejez a tizenegy arany, a magyar szív­nek a földi kincsek minden ragyogásánál is értékesebbek és nagyobbak. A nemzetnek lesz egy kápolnája — mondja a legmagasabb kézirat —, amely­hez legalább lélekben sokszor eljárhat s hogy ne jöjjön el üresen onnan, arról gondoskodik a Szűzanya. Nem a földi kincseik termő­helye lesz ez, hanem lelki gyarmat, ahol az élet számára kimerít­hetetlen erőforrás, a lelkiség gyarapod­­hatik. Ez a szép hasonlat a nemzet erőit növelő lelki gyarmatról valóban olyan szívből fakadhatott, amely anyai szív, amely Istennek, Hazának nevelte, a leg­szentebb Anya tiszteletében, az ő gyer­mekeit. „A súlyos napokban vigasztaló, erősítő tudat, hogy a nemzetnek lesz egy kápol­nája azon a helyen, amelyet a Megváltó annyiszor megáldott“ ... Ezekben a sza­vakban a vigasztalásra és erősítésre szo­ruló magyar szív beszél. Ezekben a sza­vakban Ottó király magyarsága, a ki­rályi gyermekek magyar fájdalma az érzés aranycsengésében nyilatkozik meg. Az ő neveik járnak azok előtt, akik nemcsak az arany értékével, de a hit minden földi kincseknél is nemesebb ér­tékével állítják fel a magyar kápolnát a Dormitio-templomban, hogy legyen helye a magyar reménynek és vigaszta­lásnak, a többi kápolnákat félékesítő gazdag és nagy, boldog és boldogtalan népek sorában. Kegyelmi forrást nyita­­nak a nemzet számára, amelynek szük­sége van, túl a maga erején és akara­tán, Isten kegyelmére. A nemzet soha sem találkozhatott volna érzéseiben nemesebb módon a leg­magasabb családd­al, mint ennek a ká-11 pomnának oltáránál: itthon élő, szomorú i­a n­­árok és messze távolba kényszer!-1­­ a.k­irál,yl cs­rlád, mind, mind,­­ a kimeríthetetlen erőforráshoz forduló , J zarándokok, ivernes erresaa kapcsolod­­nak össze abban a kápolnában a királyi Anyával, akivel egyek vagyunk a fáj­. ’­dalomban, az ifjú királlyal, akivel egyek vagyunk a sorsközösség tudatában és a királyi gyermekekkel, akikkel egyek va­gyunk a hit és a remény vigasztalá­sában. A még nem aktuális kérdések fölött, vannak örök aktualitásai a magyarság életének, örök aktualitás, hogy megbe- _ Tárcajegyzetek írja: Szürke Pál WASHINGTON DÉDAPJA Az amerikai tudományos életet mindig figyelemmel kell kísérni Európának is. Az Egyesült Államok egyetemein nagyon komoly tudományos munka folyik, rend­szeres kutatás és rengeteg kísérletezés. A tudományos kutatáshoz pénz kell, a tudományos könyvek kiadásához még inkább pénz kell , mert Amerikában meg­lehetősen sok a péénz, az Egyesült Álla­mokban olyan nagyszabású és olyan ha­talmas tudományos munkák jelennek meg, amilyenek büszkeségei lennének akármelyik európai nemzetnek is. Mi magyarok jól tudjuk, hogy a párisi béke­tárgyalások részleteit is csupán az ame­rikai tudományos irodalom dolgozta fel eddig és hogy éppen a pontos jegyző­könyvek és az alapos feljegyzések bizo­nyítják: mekkora igazságtalanság történt a magyar nemzettel a hebehurgya és kap­kodó tárgyalások során. Akik a demokráciát és a haladást rosz­­szul értelmezik, azok nem tudják vagy tagadják, hogy sehol a világon olyasfokú nacionalizmus, mint amilyen az Egyesült Államokban, nem él a lelkekben. Az ame­rikai nyilvános könyvtárakban például tényleg helyet adnak minden nemzet író­jának a saját nyelvén, de fordítást semmi­féle más nyelven nem tűrnek meg, csak angolul. Noha az Egyesült Államokban a spanyol nyelvterület egyidőben majdnem vetekedett az angollal, ma már az Unió minden iskolájában kivétel nélkül az angol a tanítási nyelv és a spanyolt a középiskolákban csak mint második nyel­vet tanítják, azt is leginkább csupán a déli részeken. Elképzelhető, hogy az Egyesült Államok nagyon alaposan és nagyon­­ részletesen kívánják feldolgoztatni az írók történel­mét és múltját és hogy erre a történeti kutatásra igen sok pénzt költenek. így történt azután, hogy kitűnő ame­rikai történetírókból külön kutatóbizott­ságot szerveztek, amelynek az lett a fel­adata, hogy állapítsa meg az Egyesült Államok nagy alapítóinak és vezető poli­tikusainak családtörténetét. A történet­tudósok el is mentek Angliába, ahol az­, után megkezdték a kutatást. Sok mindent kellett felkutatni. Kik voltak azok, akik 1584-ben Sir Wal­ter Raleigh kíséretében megérkeztek az amerikai partokra és ott megalapították azt a gyarmatot, amelyet Virginiának neveztek, s amely ugyan elpusztult ké­sőbb, de alapja jön az angolok amerikai uralmának! Pontosan és részletesen kezd­ték átkutatni az összes angol levéltárakat mindazokra vonatkozóan, akik 1620-ban a Myflower hajón átvándoroltak Új- Angliába és ott megalapították Massa­chusetts gyarmatot. Minden okmányt, fel­jegyzést, adalékot kezdett keresni ez a bizottság, hogy mentől többet tudjon meg az Egyesült Államok alapítóinak szemé­lyéről és sorsáról. A legfontosabb feladat mégis csak az volt, hogy felkutassák Washington György családjának történetét. Washing­ton Amerikában született, Virginiában, Westmoreland grófságban, atyja jómódú ültetvényes volt, anyja, Ball Mária is, jó­módú család leánya, de mert a Washing­­ton-család története az Egyesült Államok­ban csak a XVII. század végéig nyúlik vissza, a tudósok kezdték keresni az angol elődöket. Átböngészték az összes angol levéltára­kat, hol találnak valamely Washington nyomára. Rá is találtak. Meg is állapították, hogy bizonyos nevezetű Washington György vándorolt ki annak idején Virginiába és ez a Wa­shington György nemcsak névrokona, de dédapja is volt az Unió első elnökének. Ki volt ez a Washington György, a déd­apa? Maga is birtokos ember fia, aki azonban az oxfordi egyetemre járt. Nosza, ment az Írás Oxfordba, ahol természetesen külön amerikai kutató bi­zottság dolgozik, hogy ki kell keresni Washington György oxfordi egyetemi hallgatóra vonatkozó okiratokat és ada­lékokat. Be is ültek az amerikai tudósok az oxfordi egyetem levéltárába, böngésztek, kutattak a poros akták között, mígnem megtalálták az okmányt, amelyet oly lá­zasan kerestek. Ez az okmány pedig arról szólott, hogy Washington György, a dédapa, az oxfordi egyetem hallgatója, verekedő fiatalember volt, harcias legény, mulatozó ifjú, aki végül otthagyta az oxfordi egyetemet, még­pedig 11 font és 8 shilling adósság hátrahagyásával. Nem is tudta rajta behajtani az oxfordi egyetem a pénzt, mert kiment Ameri­kába. Illetőleg akkor még Virginiába. Az oxfordi egyetemen, úgy látszik, nagy a rend, mert az adósságlevelet meg­őrizték, hogy örömüket találják benne az amerikai kutatók. Ekként áll most az amerikai tudomá­nyos kutatás ügye Oxfordban , mert va­lahogyan nyilvánosságra került ez a do­log, odaát az Egyesült Államokban kez­denek róla vitatkozni az emberek. A jogászok is vitatkoznak, meg a poli­tikusok is. A jogászok között arról folyik a csete­paté, hogy a 11 font 8 shillinges tartozást meg kell-e fizetni az Egyesült Államok­nak, vagy nem. Vannak, akik azt mond­ják, hogy az Egyesült Államok becsülete megkívánja, hogy ezt az adósságot lefi­zessék, mert utóvégre, ha Washington György nem marad adósa az oxfordi egye­temnek azzal a pár guineával, akkor ta­lán az Egyesült Államok most is még Anglia gyarmatai, mit lehessen tudni? Más alapos magánjogászok azt vitatják, hogy ez az adósság elévült 32 esztendő alatt, tehát az oxfordi egyetem nem kö­vetelheti, aki meg nem követelhet, annak nem jár semmi. Pénzügyi jogászok sze­rint az is probléma, vajjon csak a tőkét kell-e kifizetni, vagy pedig a kamatot, illetőleg a kamatos kamatot, ami viszont még az Egyesült Államok számára is je­lentős összeg lenne, tessék csak kiszá­molni papiroson, hogy mekkorára növek­szik 11 font meg 8 shilling, ha 250 eszten­deig benn hagyják a takarékban. Még szerencse, hogy perköltségek nincsenek. Mert ha az is volna, talán belebuknék még az Egyesült Államok is, vagy leg­alább is nem Anglia fizetne most hatvan esztendeig még az Uniónak tőketörlesz­tést és kamatot a háborús kölcsönre, ha­nem elszámolnák az egész pénzt a mula­­tós Washington György ifjúkori oxfordi számlájára. Mindez csupán kedélyes vitaanyag, minden gyakorlati cél nélkül, viszont amit egyes amerikai politikusok ebből az i. alkalomból mondanak, az már inkábk gyakorlati kívánság. ^ ? •- " Azt mondják ezek az amerikai politi­kusok, hogy abba kell hagyni' e­l az egész angliai történelmi kutatást. Ha'.Washing­ton György dédapja után * maradhatott egy kifizetetlen számla Oxfordban, ki tudja, még milyen okmányok vannak ott az Egyesült Államok nagy, németi hő­seiről és államférfimról, illetőleg­ azok elődeiről? Gatesnek, aki előtt az angol sere£ kapitulált 1777-ben, vagy Franklin Benjáminnak, avagy tramiltonnak, az al­kotmány megteremtőjének és Jefferson­­nak, az Unió megszervezőjének is voltak ősei és mit lehet tudni azt: m­iért j­ttek ezek az ősök hajóra és miért szánták rá magukat a tengeri útra? Ezek az amerikaiak azt mondják, hogy a történelmi kutatás területei szerintük túlságosan megnőttek, még­pedig felesl­­egesen. Úgy vélik, hogy egyáltalán nem lényeges az, hogy mit csinált Washing­ton dédapja, vagy Hamilton nagymamája odaát Angliában, amikor a lényeges az, hogy Washington a polgári erények mintaképe volt, Hamilton pedig megal­kotója egy olyan alkotmánynak, amely immár közel 150 esztendő óta változha­­tatlanul alkalmas arra, hogy a világ egyik­­ legnagyobb államának alaptörvé­nye legyen. Lehetséges, hogy az oxfordi egyetemen sokkal kitűnőbb és sokkal szorgalmasabb diákok voltak a XVII. század közepén, mint a csínytevő Wa­shington György, de mégis az ő unokája állott a nemzeti hadsereg élére és vívta ki karddal a kezében a fiatal állam füg­getlenségét. Lehetséges, hogy Franklin Benjámin nagyapja nagyon műveletlen Lapunk mai száma 32 fillér Mi A királyi család is sieni magyar kápolnára Az egész ország társadalmat mászol a trianoni évfordulón Befejeződött a magyar-osztrák ke­reskedelmi tárgyalás A pénzügyminiszter tárgyal a ga­bonakereskedő érdekeltségekkel Mr. Snow, a Newyork Times szer­kesztője könyvet ír Magyaror­szágról Nederbragt holland külügyminisz- . r tériumi osztályfőnök előadást tar- A tott a Külügyi Társaságban­­ I . A kormányzó kihallgatáson fogadta / a Színpadi Szerzők Világszövet- / i­ségét / Elfogták a Leszámítoló Bank re­­volveres rablóját A tőzsdetanács jelentése védi a ha­táridőüzletet A vízumkényszer megszüntetését kí­vánják a gazdasági érdekeltségek A földmivelésügyi miniszter vetés­jelentése szerint az elmúlt két hét időjárása hátrányos volt a veté­sek fejlődésére ( Faludi Sári színésznőt tízezer pengő óvadék ellenében szabadlábra he­lyezték A gödöllői esperesi kerület a pol­gári házassági törvény megvál­toztatását szorgalmazza Sebestyén igazgató kártérítési pert indított Galli-Curci elmaradt har­madik belépése miatt Szord­ta este kezdődnek az Európ­a­­boxbajnoks­ági mérkőzések A budapesti pénzintézetek újra zar­­­bélyozták a hitelfeltételeket és a­­ betéti kamatlábat kissé enyhült a „...” válság A szabóiparosok a posztógyárak ki­csinyben­ árusításának megszün­tetését követelik Szeptemberben lesz a düsszeldorfi rém gyilkosságainak főtárgya­lása Rádión köröznek egy házasságszé­delgő ügyvédet Budapest válogatott futballcsapata fölényesen győzött Varsóban Magyar bábszínház nyílt Pak­sban

Next