Nemzeti Ujság, 1930. október (12. évfolyam, 223-248. szám)
1930-10-02 / 223. szám
MjJA, -'%-v 7 , r930 0Krá% Jf *jj ^ ttadA*rmtai< Buda- *'i> hóra 4 Pc"84, MB NFM7FTI líISifi ■ feMfo szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP + FemfMtkatárs: TÚRI BÉLA HBg'w" V"', r ' XIM. évfolyam 223. szám Csütörtök ♦ Budapest, 1930 október 2. ■ ■' — ■--------------------------- - - _________________________________________________ •* - ^ - .................... Hamis elméletek útján (—) Gondolatokból születnek a tettek. Zavaros, helytelen gondolatok zavaros és helytelen cselekedetek sorozataira vezetnek, amennyiben a gondolatok realizálására törekszünk. Nem mindegy, nem mellékes tehát az elmélet, a felfogás, a világnézet az emberiség történelmében. Mindaz a zűrzavar, esztelenség, borzalom, ami korunkban Európa népeinek és nemzeteinek életében mutatkozik, nem egy arasznyi, pár évtizedet kitevő időnek előre nem látott, véletlen elcsuszamlása, hanem természetes és törvényszerű következménye egy gondolatsornak, egy elméletkomplexumnak, amely első körvonalaiban az úgynevezett felvilágosodás korában született meg, aztán a XIX. század első felében a darwinizmusban és a marxizmusban öltött testet s formálódott döntő tényezővé a társadalmi, a gazdasági és a politikai életben egyaránt. Gazdasági, társadalmi, politikai bajokat gyógyítani gyakorlati úton kell. És a bajok ma nagyok nemcsak nálunk, de mindenütt széles e világon, hová eljutott a modern fehér ember állítólagos felvilágosultságának hatása a kapitalista termelési rend és a vele szoros kapcsolatban lévő, az uzsoráskodó, vérből, verejtékből magának csak aranyat sajtoló bankkapitalizmus formájában. Országok feldarabolása, életképtelenné tétele, milliók fokozódó nyomorúsága, szinte állandósult munkanélkülisége dologra, alkotásra hivatott munkáskezeknek: olyan szörnyű képét nyújtják a modern, „felvilágosult“ ember szellemi kultúrájának és anyagi civilizációjának, amely nagyon megérett már arra, hogy minél előbb végleg megbukjék és eltűnjön a föld színéről. Igen, ami rothadt, azon, ami csak arra jó már, hogy csak megsemmisüljön, még rúgni is kell, hogy minél előbb érje el végzete. Az ilyen tett, az ilyen ingás egyébként már nem is valami hősi cselekedet, csak olyasféle szükséges mozdulat, mint a gyümölcsösben egy-egy fának a megrázása, amely a szellőt helyettesíti, hogy ami rothadt rajta, végre a földre kerüljön. De a gazdasági, társadalmi és politikai bajok gyakorlati gyógyításának, a sikernek föltételei is vannak- Tüneti kezelés, fájdalmak, szenvedések pillanatnyi megállítása szükséges lehet, néha minden habozás nélkül meg is kell csinálni, de ez nem gyógyítás, hanem követi a helyes diagnosztika nyomán a megbetegedett szervezet alapbajának gyökeres gyógyítása. A mai gazdasági, társadalmi és politikai bajok sikeres gyógyításának egyik alapfeltétele pedig, hogy a modern ember, a „felvilágosult“ ember, ez az álkultúrájára és könnytől-vértől szennyes technikai vívmányaira annyira büszke nemzedék a maga nagy tömegeiben ráeszméljen arra a valóságra, hogy elektromos világítású, gőzfűtéses, higiénikus beredezésű felhőkarcolói ellenére is lelkileg barlanglakóvá lett, amióta „felvilágosultnak és természettudományilag „képzetének képzeli magát, a hit, a keresztény erkölcsi világfelfogás általa mélyen lenézett híveivel szemben. Az úgynevezett felvilágosodás kora óta szellemileg nem emelkedett az emberiség, hanem arról a magaslatról, ahová a keresztény vallás tanításai erkölcsi, emberi érzés tekintetében az évszázadok folyamán már fölemelték nagy nehezen, úgynevezett természettudományi képzettségének elterjedésével és kiszélesedésével szoros kapcsolatban mindegyre mélyebbre zuhant állat emberi mivoltának mai fertőjébe, az uzsorakapitalizmus s az imperialista háborúk borzalmaiba s a különböző mechanikus jellegű, öncélúvá lett állami és közigazgatási szervezetek lelketlen, bürokratikus világába, ahol nem az ember többé a fontos, hanem az akta, amit „schibolni“ lehet .. A modern, „felvilágosult“ ember elállatiasodásának folyamata egyik leghatalmasabb lökését a XVIII. század végén Malthus értekezésében kapta, aki 1798-ban a népesedés törvényéről szóló írásában azt a „tudományos“ tételt állította föl, hogy amíg az emberiség élelmezésére és egyéb szükségleteinek kielégítésére szolgáló anyagok csak a számtani haladvány arányában szaporodnak, addig az emberiség a geometriai haladvány arányában szaporodik, minélfogva az emberek egy részének szükségképpen el kell pusztulni vagy járványos betegségek fellépése, vagy háborúk, vagy éhinséges esztendők beköszöntése következtében. A komoly tudomány már régen leszámolt Malthus elméletével, amely nemcsak ostoba, de gonosz és aljas célzatú is volt, mert a korai, minden féknélküli angol kapitalizmus borzalmait akarta „tudományos alapon“ igazolni. Azonban ez az elméleti konkoly azért, mert a komoly tudományok földjéből csakhamar kigyomlálódott, mégsem pusztult el, hanem jó talajra talált egy félbemaradt angol orvosnövendék fejében, aki egy rakás botanikai és zoológiai jelenség megismerése után — hogy törvényt hozzon a káoszba, amelyet kaotikus elmével látott annak —, Malthus áltudományából kiindulva, megalkotta a maga „tudományát“, amelynek egyik szegletkövévé a „létért való küzdelmet“ tette, mint a növényi és állatvilágnak — s egyúttal az ember világának is — egyik legfőbb alaptörvényét. Darwin elmélete és jelszava a „létért való küzdelem“-ről csak fokozta a XIX. század második felétől fogva az elállatiasodás folyamatát az egész világon. Az emberek millióit szakította ki abból a nagy etikai egységből, abból a belső, isteni életközösségből, amelyet a keresztény világfelfogás elterjedése és térhódítása teremtett meg a földön s amelynek gyümölcsei azokban a jótékonysági és emberbaráti intézményekben jelentkeztek századok folyamán át, amelyek a szegényeket, az elesetteket, a nyomorékokat, a betegeket fölemelték s megmentették és amelyek nemcsak igazi kiinduló pontjai a modern szociálpolitikának, de egy szeremind irányt szabó tényezői is lehetnek még mindig, mert belső rugóik, mozgató erőik nem a bürokrácia öncélúságából kovácsolódtak Színház és Mun rta: Márkus László A színházigazgatók élet-halálharcában igen veszedelmes ellenség a beszélőfilm, még veszedelmesebb a német beszélőfilm. De nem igaz, hogy a német beszélőfilm visszaszorításával megoldódnék a színház válsága és általában nem igaz, illetve nem világos az a sok mindenféle, amit a színháznál érdekelt felek keddi nagygyűlésén elszónokoltak- Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy itt nem egy, hanem több párhuzamos kérdésről van szó. Az első számú konfliktus a színház és a beszélőfilm között tört ki, függetlenül attól, hogy az a film milyen nyelven beszél. Ha netalántán egyszer lesz magyar beszélőfilm is, a színház attól is szenvedni fog és nyílt kérdés marad, hogy a magyar nyelv és irodalom kultúrájának ezt a fontos pozícióját, a színházat milyen módon lehetne mégis megtartani. A második számú konfliktus a színház és a német film ellentéte, aminek egy része talán megoldódnék azzal, hogy a német filmet magyarral pótolhatnék, de ismétlem: a színházra nézve nem lenne sokkal kisebb veszedelem a magyar nyelven beszélő mozi sem. A harmadik számú konfliktus a német film és az egész magyar kultúra között mutatkozik és ez az, ami minden magyar embernek személyes ügye és ami az egész viaskodásban a legmagasabb fokon közérdekű. Ebben az újságban sokszor írtunk már erről. Mindenki tudja, hogy Budapest német város volt, alig egy-két generáció választ el attól az időtől, mikor a magyar nyelv jogaiért itt még küzdeni kellett. Ma is" élnek öregek, akik nosztalgikusan gondolnak vissza a német színház otthonos szépségeire, s én magam, aki huszonöt éve vagyok újságíró, még nagyon mérges harcokban vettem részt, amelyek a varieté megmagyarosításáért folytak. Most aztán Budapest lett Magyarország egyetlen nagy városa, a kultúra szempontjából legalább fele Magyarország, s ennek a központi kulturális műhelynek visszanémetesedése halálos katasztrófát jelent minden magyar fölényre, mindenre, ami az elcsatolt részeket visszavonzaná, halálos csapás lenne a revízióra. Gondoljuk meg, hogy ideiglenesen elveszített városaink jórészt szintén németből lettek magyarrá és még mindig hajlamosak visszanémetesedni és ha egyszer fölvirrad a szent csodák napja és a visszatérő régi városok egy német szótól visszhangos Budapestet kapnak itt, az a feltámadó Nagymagyarország olyan német lesz, amilyennek semmi osztrák centralista sohasem merte volna álmodni. Apáink nem ok nélkül verekedtek Pest magyarságáért, a pesti sajtó, színház és mulatóhely magyarságáért, mert az a megállapítás, hogy nyelvében él a nemzet, az a legtermészettudományosabb igazság, lévén a nemzeti egyéniség látható habitusa a kultúra és a kultúráé,a nyelv. A nemzet nyelvi egység és azért kell nekünk magyar nyelvű kultúrát teremtenünk, hogy a magyar nemzet legyen ezen a földön olyan természetes fölényben, hogy másnyelvű magyar polgáraink, más nemzeteink a maguk egyéniségének épsége mellett önként elismerjék hegemóniánkat. Ezek közhelyek, de sohasem felesleges ezeket ismételni s különösen aktuálisak most, mikor Budapesten naponként harminc-negyven német nyelvű előadást kell elviselnünk. A Kék madár kabaré vendégjátékát megtiltották a Király Színházban, holott ennek a színháznak még akkor nem volt kész magyar darabja s a német-orosz produkció a színház magyar színészeinek kenyerét szolgálta volna. És naponként harmincnegyven filmelőadás, ami a magyar színészek kenyerét eszi el, ez mégis korlátlanul szabad és egyszerre szabad lett ez a mindent elsöprő német kulturális betörés abban a városban, ahol egy fél emberöltővel ezelőtt még halálos veszedelemnek tartották azt, ha egy operaénekes németül énekel. Száz esztendő teremtő harcainak minden eredménye lesz itt pár év alatt semmivé és lesz egy német Budapest, amely aztán igazán lehetetlenné teszi magyar vidéki kulturcentrumok kiépülését. Ne beszéljünk szentimentális magyarnémet barátságról. Én azt mondom, hogy ilyen nincs, de akik hisznek benne, azok is tudván tudják, hogy magyar énekes Németországban magyarul neménekelhet és magyarnyelvű filmet játszani odakünn elképzelhetetlen. A prágai demonstrációk sem pusztán politikai okvetetlenkedésből lettek, itt a német nemzeti fölényt ismerte fel a hegemóniára törekvő cseh nemzet és nekünk pláne semmi okunk sincs eltűrni, hogy a német kultúra bennünket ilyen egyszerűen gyarmatosítson. Azzal az illúzióval számoljunk le, hogy itt belátható időt belül versenyképes magyar beszélőfilm készülhet. Az állam, mely eddig minteajor négymillió pengőt zsebelt be a filmesedtől erre a célra, még egy felvevőgép szerzéséig se jutott el és soha odáig el nem jut, hogy a magyar filmgyártás adminisztratív kereskedői és művészi pozícióiba ne levitézlett politikusokat, törekvő és benfentes bürokratákat, hanem szakembereket és művészekethelyezzen. A magyar banktőke pedig maiden, csak nem magyar és soha, a mai uzsoraprofitot egy messzebbre jelölt magyar nemzeti célért kockáztatni nem fogja és a magyar magántőke sem fog, pláne ebben a pánikhangulatbanitthon maradni és dolgozni, mikor a svájci bankokban rizikó és munka nélkül kamatozhatik. Az egész rothadt magyar gazdasági szellem újjáteremtése kellene, zseniális és hősi munkával, amire ha meg is jelennek a próféták, vállalkozó tőkét hamarosan ők sem bűvölhetnek létre. Mégis hirdetem, hogy igenis, próbáljuk megcsinálni a magyar beszélőfilmet és így is próbáljuk kiszorítani a németet, de ez a prolyálkozás még akkor se megoldás, ha Isten csodájára sikerült: a moziműsor nagy részét mégse idegen film fogja betölteni és a színházat a magyar film is öldökölni fogja. Egyelőre még a magyar filmnél is fontosabb, mert reálisabb védekező eszköz az az egyszerű megállapítás, hogy a német film nemkívánatos idegen. Iparcikk, amelynek túlsága ellen éppen úgy jogunk van vámmal és adóval védekezni, mint a német cipőfelsőrész ellen. Német testvéreink ugyan nem szentimentálisak: egy tisztsséges kereskedelmi szerződésre se futotta még eddig a „Niebelungentreue“-ből, s nem tudom belátni, hogy miért ne kényszeríthessük a német filmgyárakat arra, hogy magyar verziókat készíttessenek itt nálunk, magyar művészekkel, ha a német ölkoronygyárost vi arre kényszeríthetik vámjaink és adóink, hgy itt magyar ipartelepeket "létesítsenekj"!És ha nekik ez nem üzlet, hiát elmaradhatnak a magyar piacró. Tipkünk semmi szempontból sem fontos, Hogy itt német filmek krákogjanak. Egyetlen szempont lenne, amelyből hasznosnak látszhatnék a német film: a magyar mozisok és filmkereskedők érdeke ez, mert az kétségtelenül igaz, hogy nekik a német film a legjobb üzlet és enélkül nagy nyomorúságba esnének, különösen, amíg magyar film se mutatkozik sehol. De itt aztán keményen és kíméletlenül ki kell mondani, hogy amidőn az egész moziszakma a maga német üzletével beleütközik a magyar kultúra érdekeibe, és ezt a kultúrát természetesen a színházi kultúra pontján támadja meg, akkor, ha egyelőre választanunk kell a moziszakma és a színházi szakma exisztenciája között, mi föltétlenül ezt az utóbbit választjuk. Tisztelem a moziszakma becsületes üzleti munkáját, de felállítom azt a nehéz kérdést, hogy mit tett eddig a magyar kultúra érdekében! Azt talán mégsem lehet ráfogni, hogy a német filmek importja magyar kulturmunka, de nem vádolhatjuk azzal sem, hogy a film magyarságáért csak a kisujját is megmozdította volna. Nem arra gondolok- hogy elsősorban,mégis a magyar filmszínházak és filmkereskedők kötelessége lenne minden erőfeszítéssel azon dolgozni, hogy magyar filmjük legyen. Jó, nincs Lapunk mai száma 16 fillér _________________________________ Mi történt? Rothermere lorderá»~ 'táfhadást intézett a Népszövetség*"^numbugja ellen Egy cseh lap a faWWfd"Agyarok ellen uszított Az új osztrák kan*nag& dktmil az összes hazafias esetnek együttlnek trüning programjai^krtós 'pénzügyi rendet akar Vagy izgalmak közt folyton a v kereskedelmi minisztériumban ,az J / építőipari ankét / (/\ 1 brit birodalmi értekezlet zárt / ajtók mögött tárgyal 1 ! Öttagú olasz bizottság tanulmányozza az Országos Közegészségügi Intézetet Szegeden is megalakul a gázvédelmi liga A román király hozzájárult a parlament elnapolásához A Népszövetség közgyűlése pénteken véget ér Megkezdődött az első sportorvosi tanfolyam Madzsar József volt „emigránst" nemzetgyalázásért egyhavi fogházra ítélte a Kúria József főherceg avatja fel a kalocsai hősi emlékművet Fegyvert követelnek a párisi taxisoffőrök Mussolini gondoskodik a munkanélküliekről Csütörtökön ünnepli Hindenburg nyolcvanharmadik születésnapját A rendőrség nem tudta megakadályozni a görög urak párbaját Az Építési Hitelek Lebonyolítására Alakult Szövetkezet megkezdte működését Olaszországban is rosszabbodott a gazdasági helyzet Budaházy László édesanyja is meghalt Amerikában megunták a szesztilalmat Felrobbant egy szerb muníciósraktár