Nemzeti Ujság, 1930. október (12. évfolyam, 223-248. szám)

1930-10-02 / 223. szám

3 össze, hanem a keresztényi lélek aláza­tosságából és megtisztulásából ... A darwinizmus azonban éppúgy hiába bizonyult a komoly tudományos kutatás és kritika előtt áltudománynak, mint Malthus elmélete: azért mégis milliók indultak és indulnak ma is ennek a ha­mis elméletnek az útján világnézetük, egyéni és társadalmi életük kialakításá­­ban. Darwin után jöttek más természet­­tudósok, akik kimutatták, hogy például az állatvilágban és a primitív — a fejlő­dés alsóbb fokán élő emberek világában — sokkal nagyobb szerepet játszik a kölcsönös segítés törvénye, mint a „létért való küzdelem“ s aztán az embe­rek világa egészen más világ, mint az állatvilág, mert az ember eszes lény, szel­lemvilága, erkölcsi érzésvilága az állat­világ fölé emeli: mindez nem jelentett semmit. Darwin áltudományának a jel­szava lett a tényleges hatóerő a mai libe­rális-kapitalista történelmi korszakban, mert „tudományosan“ igazolta mindazo­kat a társadalmi és gazdasági igazság­talanságokat, amelyeket a kereszténység álláspontjáról az Egyház kárhoztatott. Marx osztályharcelmélete — amelyet egyébként egy Charles Hall nevű angol orvos hirdetett először „Effects of civili­sation“ (A civilizáció hatásai) című 1805- ben megjelent munkájában — akitől Marx az egészet jóformán szó szerint plagizálta —, csak természetes láncszem­ként kapcsolódik az egész felvilágosult­­ság és modern haladás korának hamis tudományos elméleteihez, hogy az elva­­dulás, az eldurvulás és elállatiasodás fo­lyamatát még mélyebbre ássa nemcsak a lelkekben, de a társadalom minden ré­tegében. Malthus—Darwin—Marx: három fő csillaga a felvilágosultság és az úgyne­vezett természettudományi képzettség sö­tét­ égboltozatának, amely alatt szörnyű kínokat szenved az egész modern embe­riség. Ezeknek a csilagoknak a feltűnése az elmékben Krisztus ragyogó napjának az aláhanyatlását jelentette a lelkekben; az emberek szellemi é­rvelésének, Isten felé való szárnyalásának a megtörését, szellemi szárnyainak aláhanyatlását, er­kölcsi erőinek elsorvadását, kipusztulá­sát. A sötét, hazug, áltudományos elmé­letek mélységeibe hullva, így lett lelki­leg barlanglakó fenevaddá a modern ember, aki ezenkívül szörnyű bűnhődés­­képpen még oda is van láncolva sivár rabszolgaéletével — a kapitalizmus iste­néhez, az örökké könnyet, verejtéket és embervért ivó aranyborjúhoz ... De juthatott-e máshová, más életvi­szonyok közé a modern emberiség, mióta elhagyta a keresztény erkölcsi tanítások kes­keny ösvényét és rátért a hamis el­méletek széles és tágas útjára, amelyről régen megmondatott az Evangéliumban, hogy — a poklokra viszen! ... pénz, a szakma szegény, erőfeszítésekre nem képes. De valamit tudna tenni, hogy a német film magyar verziók ké­szítésére kényszerüljön s ha nem, arra legalább igazán képes lenne, hogy a né­met film németségét ne reklamirozza valami üdvösségéé és kívánatos égi aján­déknak. Német címek hivalkodnak a plakátokon és nagyszerű transzparensek hirdetik, hogy „kizárólagos német fil,TM,’’ amivel a moziszakma azt demonstrálja egész nyíltan, hogy számít a pesti kö­zönség német hajlamosságára, hogy igen­is, csábító erőt tulajdonít a német be­szédnek és azt, hogy „német“, azt itt Ma­gyarország fővárosában a legfőbb jót hirdető hangsúllyal hirdeti. Semmi nyoma a kényszernek, sőt ujjongó öröm van ebben a reklámban: nesztek, végre itt a német film, a kizárólagos, amely nem nyikkan más nyelven, amely nem más, csak német, német és vörös és zöld és kék gázfénylámpák ünnepi hivalkodá­sában ordítja, hogy_ német. Hát a mozi­szakmának ez a készséges német propa­­gandája lehet jó üzlet, de sem­miesetre sem magyar kulturmunka s nem lenne az, ha a propagált filmeknek valami kö­zük lenne csakugyan valami kultúrával. Ezzel szemben a magyar színház még mindig a magyar kultúrát szolgálja, annak része maradék művészi tartalmá­nál fogva és ha úgy állítjuk fel a kér­dést, hogy kinek az exisztenciája fonto­­sabb a magyar műveltség, a magyar nemzeti egyéniség, a magyar élet­szer­n Él hiába minden más próbálkozás, hiába minden tüneti kezelés, a bajokat,a társadalmi és gazdasági igazságtalansá­gokat, betegeségeiket csak ak­kor l­ehet majd gyökeresen m­eggyógyítani, ha úgy egyesek, mint a tömegek megfordulnak s rálépnek a keresztény vil­ágfelfogás keskeny ösvényére, az erkölcsi megújho­dás, az erkölcsi újjászületés útjára. Amig az emberiség, egyesek, tömegek és vezető politikusok a hamis elméleteik út­jain járnak, a mai világkép meg nem változik, mert csak torsabb, állatiasabb lehet, de emberibb és nemesebb soha! ... ltjából, akkor jó lélekkel nem felel­jük azt, hogy a moziszakmáé. Amíg nincs magyar film, amelynek konkur­­renciája majd más megítélés alá esik, amíg a kizárólagos német film támadja a magyar színházi kultúrát, addig nem lehet vitás, hogy kinek a felére álljunk, addig védeni kell vámokkal és adókkal a magyar színházat s ha ebből­ a mozi­szakmának lenne kára, fájdalom, erre nem mondhatnak mást, minthogy in­kább károsodjék az, aki a magyar kul­túrának nemcsak nem igyekszik hasz­nálni, hanem azt nyíltan támadja, mint az, aki azzal mégis valahogy együvé tar­tozik. NEMZETI ÚJSÁG Csütörtök, 1930 október 1 Hogyan dolgozik a szovjet? Új adatok az orosz dömpingről — Milyen veszedelmek fenyegetik az európai piacokat A világ gabonatőzsdéinek riasztó je­lentései után egyre , tisztábban kezd ki­­alakulni az orosz dömping­mozgalom teljes képe. A sok összegyűjtött adatból csaknem pontosan meghatározható már,, hogy Szovjet-Oroszország milyen erővel és milyen dimenziójú üzletekkel jelent meg a gabonapiacon és tényként szögez­hető le, hogy Oroszországnak az európai és amerikai tőzsdéken eladott óriási ga­bonamennyiségére nincs teljes fedezete, azonban betörése így is sok aggodalomra ad okot és méltán foglalkoztatja Európa és Amerika államait a védkezés módjá­nak kérdése. Az orosz dömping legköz­vetlenebbül az amerikai piacot érintette, hiszen akadt olyan nap a chicagói tőzs­dén, mikor az eladott gabonakvantum egyharmada orosz kínálat volt, mi sem természetesebb tehát, hogy az Egyesült Államok gabonatőzsdéi léptettek legelő­ször olyan rendszabályokat életbe, me­lyek — az orosz határidőre történő el­adásokat betiltva — megnehezítették a szovjet által megindított besszmozgalom további rombolását. De úgy látszik, hogy Amerika nem fog meglégedni a védekezésnek ezzel a módjával, hanem sokkal erélyesebb intézkedésekre hatá­rozza el magát termelői érdekeinek meg­védésére. Legalább is ezt mutatják a Washingtonból érkező jelentések, melyek arról számolnak be, hogy a parlament­ben törvényjavaslatot fognak beterjesz­teni az orosz nyersanyagok és termények teljes kitiltása tárgyában. Európa veszedelme Amerika gyors védekezése az orosz import ellen hathatós és eredményre­­vezető lehet az Újvilág számára, azonban annál nagyobb veszélyt jelenthet a meg­­szervezetlen és egységtelen Európára nézve, mert a szovjet, kiszorulva az ame­rikai piacról, erejét kisebb területre fogja összpontosítani, melynek áruival és terményeivel való elárasztása — éppen ennek korlátoltabb felvevőképessége folytán — sokkal katasztrófálisabb ha­tást érhet el a mostani nagy árzuhaná­soknál. Kétségtelen tény, hogy az orosz gazda­sági terv megvalósítása nem megy min­den zökkenő nélkül és hogy a mai tranz­akciók nem mindenben programszerünk, hanem nagyrészt csak a kényszer hatása alatt alakultak ki. A fa- és szőrmeexport­ban sem­­ nyilvánult meg például az az átütő erő, melyre Oroszország nyilván számított. Nagy hiba volna azonban azzal áltatni magunkat, hogy a szovjet ötéves gazdasági programjának sikertelensége folytán az oroszok által megkezdett gaz­­dasági harc rövidesen el fog lankadni és mihamar csúfos fiaskóval fog végződni. Ilyen kecsegtető kilátásaink, sajnos, nin­csenek és ezért mielőbb a védekezés gyors eszközeit kell keresnünk, hogy a fenyegtő veszélyt elháríthassuk. Komo­­lyan kell vennünk a dolgot, mert­­mint az egész világsajtó egyöntetűen megál­lapította) itt egy megszervezett és­ poli­tikai tendenciájú akcióval állunk szem­ben és el kell készülnünk arra, hogy az orosz megmozdulás mögött egy lassan előkészített, jól megfontolt és kíméletlen modus operandi rejtőzik, mely nem csu­pán tőzsdei betörésekre és ideig-óráig tartó nyugtalanságra keltésre irányul. Perzsia, a kísérleti nyúl Szovjetoroszország gazdasági támadá­sának első Európában érezhető lökései a faiparnak szóltak, azonban súlyosan érintettek itt-ott más termelési ágakat is, mint például Anglia gyümölcsgazda­ságát. Oroszország oly óriási mennyi­ségű bogyó-gyü­mölcspéppel (köszméte, ribizli, stb.) árasztotta el az angol pia­cot, hogy a hirtelen beállott árzuhanás következtében az angol gyümölcs a fán rothadt el, mert leszedetési költsége töb­bet tett volna ki a szovjet áru beözönlése folytán kialakult legmagasabb piaci ár­nál is. Ilyen lokális jellegű betöréseket másutt is rendeztek, ezeknek azonban nem volt hatása a világpiaci árak ki­­kialakulására és ezért nem váltottak ki olyan általános érdeklődést, mint azt megérdemelték volna. Aki a szovjet mentalitását és harcmo­dorát ismeri, az tudhatja, hogy úgy az eddig elszigetelt betöréseit, mint a mos­tani dömpinget csak kísérletezésnek kell tekinteni, mely a világpiac teljes kiisme­résére irányul. A szovjet általában min­den céljának megvalósítására körülte­kintő alapossággal készül és módszere a kísérletezés. Még gazdasági tranzakcióit is valósgos laboratóriumi kísérletezések előzik meg. Éppen ezért érdekes rámu­tatni azokra a kísérletekre, melyek a mostani európai és amerikai áruinvá­ziót megelőzték és nem árt komoly vizs­gálat tárgyává tenni ezen kísérletek eredményeit. A világpiac ellen készülő kampány első próbáit Perzsiában és a perzsa öböl egyes arábiai partvidékein rendezte a szovjet, melyek mintegy két évvel ez­előtt kezdődtek és több mint egy évig tartottak. Perzsiát és vidékét szemelte ki Oroszország a kísérleti nyúl szerepére s aki figyelemmel kísérte a szovjet ot­tani működését, azt kétségtelennek tart­ja, hogy ott próbálták ki Stalinék, hogyan fest majd a valóságban az az elméletileg már kidolgozott, romboló akció, melyet a kapitalista világ ellen készülnek indí­tani. El kell ismerni, hogy a kísérlet csaknem tökéletesen bevált és hogy a szovjet igazán nem sajnálja a pénzt kí­sérleti célokra. Egyiptomi gyapot — orosz textil A szovjet első lépése az a 3—4 év előtti gyapotvásárlás volt, mely alkalommal csekély 3 millió angol font értékű gya­pottal rakatta meg hajóit, hogy textil­iparát nyersanyaggal lássa el. Midőn gyáraiban ennek az anyagnak nagy ré­szét már feldolgozta, egyszerre elárasz­totta Perzsiát textiláruval és alacsony áraival rövid idő alatt sikerült onnan kiszorítania nemcsak Lancshire gyárt­mányait, hanem m­ég az annál sokkal ol­csóbb japán árut is. Az orosz textil még a legfinomabb minőségben is legalább 30%-kal olcsóbb árakat szabott az angol­nál, a közönségesebb árucikkeket pedig mélyen a nyersanyag bezerzési ára alatt dobta a piacra. Azt az árut, melynek egy méterre való nyersanyaga legalább 4 pennybe került, az oroszok 1 pennyért, sőt néha azon alul is kínálták megvé­telre. Elképzelhető, hogy milyen hatása volt ennek a manővernek! Az árurak­tárral bíró kereskedők sorra tönkre­mentek, de a kiskereskedők helyzetét is károsan befolyásolta az abnormis átala­kulás következtében keletkezett teljes bizonytalanság. Ingyen hajók A perzsa partvidékeken folytatott orosz dömping idején gyakran volt alkalma a Szuezi csatornán áthaladó hajók utasai­nak árukkal rogyásig megrakott orosz hajókkal találkozni, melyeken a szovjet­lobogón kívü­l minden más nagyon ko­molynak látszott. Mindegyiken komoly, szakszerű munka és fegyelem uralkodott Az orosz termékek olcsóságát fokozza, illetve a nyersanyag árán aluli eladás esetén a ráfizetést csökkenti az a körül­mény, hogy a szovjet úgyszólván ingyen hajókkal szállítja áruit. Köztudomású, hogy a hajókon volontőrökkel dolgoztat­nak, akiknek semmit sem fizetnek. A szállítási költségek tehát olyan minimá­lisra redukálódnak, mellyel szemben a világ egyetlen hajóstársasága sem képes konkurálni. Ezekkel az olcsó hajókkal ontotta áru­ját Oroszország Perzsiába és nem érte be egyedül a textil-szállítással. Teherán, Ispahan, Shiraz, Bushire, Ahwaz, Moham­­merah és az öböl összes kikötőin keresztül valósággal dőlt az orosz kristálycukor, kockacukor, deszka, faáru, porcellán, üvegáru, festék, cement, sőt egészen ki­fogástalan autópnell és tömlő is hihetet­len mennyiségben és mindeddig soha nem hallott alacsony áron. Megjegyzendő, hogy a Perzsiába irányuló export nagy­részt a cserekereskedés jeleit mutatta, mert az orosz hajók innen búzával, árpá­val, pamuttal és állatbéllel megrakodva tértek vissza hazájukba. Az orosz textil eleinte igen kelendő volt és nagy népszerűségnek örvendett nemcsak rendkívüli olcsósága folytán, hanem változatos és eredeti színezése, érdekes mintái és modern anyaga révén is, később azonban úgy találták, hogy a színek hamar fakulnak, sőt egymásba is folynak. Nagyon valószínű, hogy en­nek következtében az orosz áru keres­lete magától is megcsappant volna, erre azonban nem került a sor, mert a hatal­mas méretű szovjet exportnak éppen olyan hirtelen vége szakadt, mint ami­lyen hirte­len megindult. Gazdasági offenzíva Az, hogy a perzsa területet Oroszor­szág csak a kísérlet céljára használta fel, két tényből állapítható meg: az egyik, hogy az export csak rövid ideig tartott és azután teljesen beszűnt, a másik pe­dig, hogy a szovjet olyan területet vá­lasztott ki elsőként, hol minden feltűnés nélkül operálhatott és ahol nyugodtan megfigyelhette azokat a hatásokat, me­lyek akciója nyomán támadtak. Perzsia most már nem érdekli többé Szovjet- Oroszországot, mert egészen másutt és sokkal nagyobb méretű gazdasági táma­dásra készül. Ennek a megindítandó orosz offenzívának csak első próbálka­ Budapest, október 1. Vass és Klebelsberg utolsó találkozásá­ról és­­kibéküléséről“ közöl hosszú és za­varos tudósítást egy radikális estilap, azt állítva, hogy az elhunyt népjóléti minisz­ter és a kultuszminiszter legutolsó talál­kozásuk alkalmával a közmunkák ügyé­ről beszélgetve „kibékültek“ és megálla­pították, hogy a közöttük levő ellentéte­ket mások mesterségesen teremtették meg. A tudósítás szerint ebbe a két mi­niszter között történt beszélgetésbe Dréhl Imre államtitkár is belekapcsolódott, akinek szétválásuk után mind a ketten bizalmas és édeskés vallomásokat tettek egymásról. Nem, hisszük, hogy ez a cikk a benne szereplő élő politikusok ízlésével megegyeznék, az elhunyt államférfiúval szemben pedig legalább is tapintatlan ez a minden ok és szükség nélkül a nagy nyilvánosság elé ráncigált tudósítás. Nem tudjuk, mennyire hiteles az elmon­dott tör­ténet, mert hiszen a halott nem beszélhet, az élő miniszter kétségkívül nem beszélt erről az ügyről és még fel­tételezni is lehetetlenség, hogy a harma­dik szereplőnek indiszkréciója folytán került volna ez a cikk a közönség elé. Mindenesetre igen ,furcsa, hogy három ember között állítólag történt dolgokról ilyen részletes és pontos tudósítással szol­gálhatna az újságíró, de mi nem akarjuk kutatni ennek a cikknek forrását. Egy­szerűen megállapítjuk, hogy ez a cikk fölöttébb ízléstelen, tapintatlan, de min­denesetre felesleges volt , hogy igazán nem tett jó szolgálatot sem az elhunyt miniszter nagy emlékének, sem a kultusz­­miniszter egyéniségének, de legkevésbé a távozó népjóléti államtitkárnak. Minden kétséget kizáróan tudjuk, hogy a kultusz­­miniszternek semmi köze sem lehetett a cikk megjelenéséhez és éppen ezért vár­juk Dréhl Imre nyilatkozatát, hogy neki sincs köze hozzá. A miniszterelnök szerdán délelőtt meg­kezdte tanácskozásait a reszortminiszte­­rekkel, elsősorban a gazdasági miniszte­rekkel. Politikai körökben olyan hírek terjedtek el, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök nagyszabású takarékos­­sági rendszabályokat kíván életbelép­tetni s a költségvetés méreteit igen erő­teljesen csökkenteni. A költségvetés re­dukcióját Németországban is elhatároz­ták, ahol közel egymilliárddal szállítják le a költségvetés tételeit. A miniszter­­elnök hétfőn utasítást adott a gazdasági minisztereknek, hogy a legsürgősebben dolgozzák ki azokat a javaslatokat, ame­lyek ennek a programnak a keresztülvi­telére alkalmasak. Bethlen István gróf miniszterelnöknek az a szándéka, hogy még a képviselőház összeülése előtt kész gazdasági tervekkel áll elő, amelyek mind a mezőgazdaság válságának, mind pedig az ipari krízisnek, ezzel együtt a munka­nélküliség kérdésének megszüntetésére, illetve megoldására volnának alkalmasak. Az egységespárt agrárblokkja az októ­ber 3-ára hirdetett értekezletet október 8-án, szerdán délután öt órakor tartja az egységes párt helyiségében. Seregszemle címen jelent meg Padányi Gu­lyás Jenő finom tollal, átfogó szemlélettel és sok önmérséklettel megírt tanulmánya a fiatal Magyarország politikai mentalitásáról. A szerző megállapítja tanulmányában, hogy a fiatalságot a nemzeti demokrácia átütő érzése, a kiszélesült szociális gondoskodás és a ma­gyarság középeurópai hivatásának öntudata hatja át. Fejtegetései során arra a végered­ményre jut, hogy a fiatalság mozgalmaiban jelentkező ellenzékiség nem a miniszterelnök személye, hanem inkább a vezér nélkül erőt­len párt ellen irányul. Meggyőzően fejtegeti, hogy szükség van a fiatalság politikai meg­szervezésére, mert ez a fiatalság gondolat és érzékbeli tartalmával egyik pártkeretben sem férne el. zásai azok a gabonaeladások, melyek a világpiacot ma nyugtalanítják. A perzsiai kísérletezést ajánlatos tehát abból a szempontból vizsgálni, hogy mi­lyen áruk azok, melyek felett a szovjet nagy mennyiségben rendelkezik, mert el lehetünk készülve arra, hogy az Európa és Amerika ellen megindult akciónak ugyanolyan lesz a nagybani képe, mint a perzsiaié volt kicsinyben. Matolay Géza dr.

Next