Nemzeti Ujság, 1931. október (13. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-01 / 222. szám

Október elseje Október elsején asztalánál áll a polgár és számol. Talán nem is az asztalánál ül, hanem fel és alá járkál a szobájában, vagy gondterhesen rója az utcát. A tisztviselő számol, hogyan ossza be a fizetést, amelyből levonták mindazt, amit elrendelt a kényszerűség. Minden pengő­nek, minden fillérnek helye volt eddig, olvasott pénz, kisember pénze sohasem nagy pénz, minden elmaradt pengő és minden fillér hiányzik. A magántiszt­viselő éppen úgy érzi ezt. Szerencsés volt még, akinek a fizetését nem csökkentet­­té­k és csak a kereseti adó levonása nőtt. Talán e pillanatban mégsem magára gondol, hanem a másikra, társára és barátjára, akinek állása semmisült meg. Ül a kereskedő, ül az iparos, ül a gazda, ül mindenki papiros fölött, ceruzával a kezében és számol. Gondolkozik a lehető­ségeken, amelyek előtte állanak: kevés ma a könnyű élet és megnőttek minden vállalkozás, minden munka és minden hivatás gondjai. A nagyvállalkozás éppen úgy érzi ezt, mint ahogy a kisember"-, csak az arányok különbözőek. Számol mindenki, de semmiféle számítás sem lehet messzemenő és hosszú lejáratra szóló; ma rövid időre és adott viszo­nyokra kell gondolni. Ki bízhat az isme­retlen holnaputánban, amikor a holnap sem bizonyos és a ma kétségei zúgnak a lelkekben? Számol mindenki s amikor mindenki számol, akkor éppen az a fontos, hogy számolni is tudjon. Tudja, hogy mi vár­hat reá, tudja, hogy mi jöhet még. Úgy hisszük, hogy október elsejével eljutot­tunk odáig, hogy senkinek sem kell szá­mítania immár valószínűtlenre és be­következhető­re, hanem hogy mindazok az áldozatok és szükségességek, amelyeket az ország megkövetelt polgáraitól az állam érdekében, immár világosan és a maguk teljességében állanak mindenki előtt Teleszky János ki­jelentése, hogy az elrendelt adópolitikai intézkedések teljes mértékben elegendők az államháztartás egyensúlyának helyreállítására, remélhe­tőleg ebben a tekintetben megnyugvást jelenthet az ország számára. Október elsején eljutottunk idáig, de szeretnék, hogy ha eljutottunk volna egy másik bizonyosságig is. Amikor úgy kell hinnünk, hogy az infláció veszedelme már nem fenyeget bennünket, akkor azt is éreznie kell az ország minden polgárá­nak, hogy semmiféle erő, de semmiféle romboló akarat sem érvényesülhet, amely felborítja és megsemmisíti az emberek százezreinek és millióinak azt a végső és legszerényebb számítását, amellyel a maguk életét, családjuknak megélhetését berendezni próbálják. A kormány éppen most rendeletet ad ki, amelyben a szénellátást szabályozza. Mi kívántuk ezt a rendeletet és mi hang­súlyoztuk, hogy erre szükség van egyfe­lől a munkanélküliség leküzdése, másfe­lől pedig devizánk védelme érdekében, de leginkább azért, hogy külkereskedelmi mérlegünk passzivitását csökkentsük. Azt is követeltük, hogy a hazai széntermelés megnövekedése folytán garanciákat kap­jon az ország, hogy a szén ára nem fog emelkedni. Úgy látjuk, hogy ez a kíván­ság teljesült és reméljük, hogy a ma­gyar szén olcsó és megfelelő áron kerül a lakossághoz. A szén ára tehát nem fog emelkedni. A külföldi szén ára pedig már meg akart nőni és már széndrágasággal fenyegette a közönséget. A kísérlet nem sikerült és hinni akarjuk, hogy az új szénkormány­­biztosság erélyesen megakadályoz min­den jogosulatlan árdrágítást. A nagy szénimportőrök beszéltek devizáról, tari­fáról, mi mindenről ... De miről beszél­nek vájjon akkor, amikor a zsír ára jo­gosulatlanul nő és amikor hiába számolja ki reggel a gazdaasszony, hogy mennyit költhet zsírra, amikor délre már a háj nagyzási mániáivá esik és felfelé szök­ken­ti az árakat? Zsírhiány van vájjon? Nincsen. Hogyan történik meg mégis, hogy a zsír ára emelkedhetik és emelke­dik még magánál a községi élelmiszer­­üzemnél is, amelynek pedig áralakító és­­ árszabályozó hivatása volna? Van gondunk bőven. Tudjuk, hogy az egyik szomszédos ország nem akarja át­venni azt az élőállatmennyiséget, amely­nek átvételére már megállapodást kötött. Mi történik mégis­? A sertéshús ára is felemelkedik, de más húsoké is. Miért? Semmi ok sincs rá és a hús mégis meg­drágul. Csak néhány fillérrel, mondják A néhány fillér ma sok fillér, amikor megolvasott pénzről van szó és amikor minden fillér másutt jelent lemondást. A legrégibb aesopusi mese az ökörről és a békáról szól és a béka itt felfuvalkodik, hogy akkorának lássék, mint az ökör. Az aesopusi mese most megfordul: az ökörhús Hivalkodik fel és drágít ...Sen­­ki sem tudja megmondani, miért? A ter­melő olcsón adja el az árut, s mire a fogyasztóhoz jut, kézen-közön valahogy olyan jogosulatlan hasznok keletkeznek, amelyek élőő jelentkezésükben már félel­metesek lesznek. Jól tudjuk: minden kez­det nehéz. Ha az árdrágítást bármely vonalon is csírájában nem fojtjuk el, ak­kor szabadon garázdálkodik és félelmete­sen pusztít. Azt olvassuk ma az Új Nemzedék egyik cikkében, hogy négy hét alatt bizonyos ruházati cikkek tíz-tizenöt százalékkal megdrágultak. Szövet, ruha, kalap, vá­szon, siffo­n, ing, sok minden számos boltban drágább lett. Miért? Talán a fo­gyasztás nőtt meg? Talán a termelési költségek lettek nagyobbak? Senki sem állatja. Oka, jogosultsága a magasabb árnak nincs. De igen . . . mégis van. A zsir ára emelkedett, mondják. A zsir pe­dig azt mondja, hogy a vászoné emelke­dett. A zsir nem felelős, a vászon sem fele­lős, de igenis felelős mindenki, aki ré­szese ennek az árdrágításnak és felelős mindenki, aki nem akadályozza meg az árak növekedését éppen a mostani idők­ben, éppen akkor, amikor minden gazda­sági és szociális érdekünk azt követeli, hogy a legerélyesebben akadályozzák meg mindenfajta vámszedését az emberek küzdelmének Itt nincs kíméletnek helye! Árdrágító?! Lesújtani rá! A törvény minden erejével, a hatalom minden esz­közével, a kötelességteljesítés teljes el­szántságával. Amikor az árdrágítás csak kezdődik, amikor a konjunktúra hiénái még csak első rajtaütésekkel próbálkoznak, ami­kor még csak fillérekről és tízfillérekről van szó, akkor kell a legnagyobb erélyt tanúsítani, mert később aztán már­­ késő lesz. Nem szabad felednünk, hogy tisztviselőnek, gazdának, kereskedőnek, iparosnak, lateinernek, mindenkinek eb­ben az országban ma minden fillér jon- Mérleg Lelkem árva arany-mérleg. Egyik karjára rája raktam mindent, amit Neked adtam. A szívemet, a tollazáat a vágyamat, az álmomat. Szomorú, bús szemeim, imádságom, könnyeim. Lelkem árva arany-mérleg, másik karjára rája raktam mindent, amit Tőled kaptam, fehér lelked mi bennem oltár, egy percet... mikor enyém voltál! mindent, mindent, ami volt, ... s a mérleg karja meghajolt! ifj. Dezsényi Béla Közlékenység írta: Zágon István Nem, nem, az lehetetlen. Teljességgel lehetetlen, hogy ennek ne legyen valami eddig még ismeretlen, de minden bizonnyal létező oka. Igenis, kell lennie valahol az emberi lélek legmélyén egy hajszálfinom rugónak, amelynek egyetlen parányi mozdulatára lehullik arcunkról a közömbösség hideg álarca. Kell lenni valami icipici szelepnek, a­melynek egyetlen hajszálfinom eltolódása elég ahhoz, hogy sziveink megnyíljanak és ajkaink hallgatag zsilipén vad zuha­­tag gyanánt ömöljenek a szavak ember­társaink fülébe, elárulva azoknak legfél­tettebb titkainkat. Mert különben nem történhetnének meg azok a dolgok a fogorvosnál. Hogy — mondjuk — ott ül a fogorvosi előszobában két teljesen vadidegen em­ber és semmi egyéb közös vonatkozása nincs eddigi életüknek, csak az, hogy e percben mindketten attól a pillanattól reszketnek, amidőn az a párnázott ajtó kinyílik és ők be fognak menni és akkor elkezdődik a dolog. És akkor belülről valami halk kis nesz hallatszik — talán egy parányi sikoly idáig szűrődött töredéke — és erre mind­ketten riadtan néznek fel, majd egymásra merednek és abban a pillanatban felis­merik egymásban azt a régvárt jóbarátot és lelki társat, akinek bizonyos dolgokat feltétlenül el kell mondank — Kegyed már rég vár? — kérdi az egyik. — Csak tíz-tizenkét perce — igy a másik. — Plombálás lesz? — igy az egyik. — Még nem tudom. Lehet, hogy húzás — így a másik. — Nem tudom, hogy az én esetemnek is nem az lesz-e a vége — sóhajt az egyik. És ezután elmondják egymásnak az összes titkokat. Hogy ők tulajdonképpen mind a ket­ten abszolút rendes emberek, akik soha nem szokták hagyni a dolgot idáig fej­lődni, de ez az egész valahogy meglepe­tésszerűen jött. Az egyiknek a nyári va­káció alatt esett ki egy régi plomb és akkor azt gondolta, hogy ezért ugyan nem érdemes megszakítani a nyaralást, hiszen két hét múlva úgyis Pesten va­gyok, majd akkor az lesz az első dolgom, hogy felmegyek, de aztán nem ment fel az ember és most tessék, itt van — mondja az egyik. Míg viszont a másik nem habozik el­árulni, hogy ő ráharapott valamire és eleinte azt hitte, hogy egy kis csont, de azután kisült, hogy bizony, nem egy kis darab csont, hanem egy nagy darab fog. Hogy az egyik olyan kis sajgásokat érez, mintha tűvel szurkálnák, míg a másik csak valami kibírhatatlan feszí­tést, ami még rosszabb, mintha fájna. Hogy az­­egyik ma éjjel három aszpirint vett be, a másik öt piramidont és most egy kis vita fejlődik ki, hogy milyen vízzel jobb öblögetni: hideggel, vagy me­leggel, ámbár úgyse használ egyik se. Hogy nekik már volt egyszer egy ilyes­féle esetük és akkor bizony ki kellett szedni a fogat önhibájukon kívüli, tessék nézni, ezt itt, alul. A másiknak éppen ellenkezőleg, itt felül, emellett a másik mellett, de azt nem Pesten csináltattam, hanem még Szegeden. Mire a másik is elárulja, hogy ő se pesti, hanem szombathelyi, családos em­ber, felesége van és két gyereke, tessék, itt a fényképük. Mire az egyik megmutatja az ő fény­képeit, ő ugyanis most házasodik másod­szor, az első felesége három évvel ezelőtt költözött el, Isten nyugosztalja, de neki újra meg kell nősülni már csak a gyere­kek miatt is. Most belül­ről, a fogorvosi műteremből egy újabb fájdalomnyilvánításnak vél­hető hangfoszlány szűrődik ki, mire ők ketten halálsápadtan néznek össze és most azután a legmélyebb lelkiségek megbeszélése következik. Hogy az egyik mindenféle fájdalmat elbír, csak ezt az egyet nem és még a szegény felesége temetésén se tudott sírni, de, ha őt a fogfájás kínozza, akkor sír. Míg a másik elmondja, hogy ő olyan bátor ember, hogy a legzavarosabb idők­ben is egyedül járkált a sötét utcán, min­den legkisebb fegyver nélküli és a harc­téren, a legvadabb pergőtűzben se ta­nulta meg, hogy mi az a félelem, de ettől az egytől fél. Az egyik: nem kell félni, csak meg kell fogni jó erősen a fogorvosi szak­ kar­fáját, ő mindig úgy csinálja és közben azzal tereli el a gondolatait, hol­y­ szá­mol, egytől ezerötszázig. Mire a másik elárulja, hogy­­ ő pedig közben a szemközti ház­ teteje?) szokta megszámolni a cserepeket, kívülr­ől be­tanulja a ház homlokzatán lévő cégtáb­lákat és nem a karfát szorítja, hanem a lábujjait feszíti neki a talpnak- odabenni, a cipőben. És várjon, ki tudja, hogy milyen rej­tett titkait árulnák még el lelki életük­nek, milyen intim és talán még saját maguk ellőtt is homályba burkolt indula­­tok, érzések és válságos mélységek ke­rülnének kölcsönös tudomásra, ha nem nyílnék a Végzetes Ajtó, nem menne be az egyik anélkül, hogy még csak el is köszönt volna a másiktól, ami egyébként telj­esen feleséges dolog is volna, hisz ügyese fognak találkozni többé soha eb­ben a furcsa, rejtelmes emberi életben. ó­fc W/O­­ . A­u­a­at 130*06. Fak* anflk. ■ fflLa IBtMHi ÉKSr **wL*ASi SRm igg 1 W§4 ®°nUér-esye* *zím kudóh: Tataiok, I., H­g§P58* JHff ffifcB IgK­H­S­SSa MUPafek mm: ér«16nU**,va»éra«Il » 1M2/UUL11 UJMDjpi Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP * Főmunka­t­á­r­s^TÚRI BÉLA XIII. évfolyam 222. szám + CsÜtÖVIOfo­n Budapest, 1931 1. ,­­ 'mnáSmm Lapunk mai száma 16 fillér P ) Mi törték­ig Óriási botrányba­ls­é­gességbe fűjt a gyűlés gazdasági ------- TJr­ A miniszterelnök részletes tájékoz­tatót adott a kormány terveiről a kereszténypárt értekezletén Eltemették Lányi József timnini püspököt Megjelent a szénkormánybiztos ki­nevezése és a szénrendelet Berlinben megszigorítják a deviza­­rendeletet Húsz dinamittal teli vascsövet ta­láltak Grác mellett Szeptemberben megkétszereződött az inzolvenciák száma A malmok egy pengővel mérsékel­ték a liszt árát Lauber Dezső nyerte az idei golf­bajnokságot Az értéktőzsdét nem nyitják meg a magánforgalom számára Az angol­ munkáspárt formálisan is kizárta MacDonaldot Vang kínai külügyminiszter lemon­dott Kenéz Béla kereskedelmi miniszter a 33-as bizottság ülésén bejelen­tette, hogy nem lesz széndrágulás Lemond az Angol Bank kormány­zója Egy hét alatt 390 millió dollár ér­tékű aranyat adott el Amerika Egy magyar nő Párisban rálőtt egy néger trénerre . A kínai banditák ismét kifosztottak egy vonatot Horák káplárt, a nagyvitézi zsidók gyilkosát a prágai esküdtszék fel­mentette Gazdasági antant lesz a francia­­német gazdasági együttműködés­ből

Next