Nemzeti Ujság, 1931. október (13. évfolyam, 222-248. szám)
1931-10-01 / 222. szám
Október elseje Október elsején asztalánál áll a polgár és számol. Talán nem is az asztalánál ül, hanem fel és alá járkál a szobájában, vagy gondterhesen rója az utcát. A tisztviselő számol, hogyan ossza be a fizetést, amelyből levonták mindazt, amit elrendelt a kényszerűség. Minden pengőnek, minden fillérnek helye volt eddig, olvasott pénz, kisember pénze sohasem nagy pénz, minden elmaradt pengő és minden fillér hiányzik. A magántisztviselő éppen úgy érzi ezt. Szerencsés volt még, akinek a fizetését nem csökkentették és csak a kereseti adó levonása nőtt. Talán e pillanatban mégsem magára gondol, hanem a másikra, társára és barátjára, akinek állása semmisült meg. Ül a kereskedő, ül az iparos, ül a gazda, ül mindenki papiros fölött, ceruzával a kezében és számol. Gondolkozik a lehetőségeken, amelyek előtte állanak: kevés ma a könnyű élet és megnőttek minden vállalkozás, minden munka és minden hivatás gondjai. A nagyvállalkozás éppen úgy érzi ezt, mint ahogy a kisember"-, csak az arányok különbözőek. Számol mindenki, de semmiféle számítás sem lehet messzemenő és hosszú lejáratra szóló; ma rövid időre és adott viszonyokra kell gondolni. Ki bízhat az ismeretlen holnaputánban, amikor a holnap sem bizonyos és a ma kétségei zúgnak a lelkekben? Számol mindenki s amikor mindenki számol, akkor éppen az a fontos, hogy számolni is tudjon. Tudja, hogy mi várhat reá, tudja, hogy mi jöhet még. Úgy hisszük, hogy október elsejével eljutottunk odáig, hogy senkinek sem kell számítania immár valószínűtlenre és bekövetkezhetőre, hanem hogy mindazok az áldozatok és szükségességek, amelyeket az ország megkövetelt polgáraitól az állam érdekében, immár világosan és a maguk teljességében állanak mindenki előtt Teleszky János kijelentése, hogy az elrendelt adópolitikai intézkedések teljes mértékben elegendők az államháztartás egyensúlyának helyreállítására, remélhetőleg ebben a tekintetben megnyugvást jelenthet az ország számára. Október elsején eljutottunk idáig, de szeretnék, hogy ha eljutottunk volna egy másik bizonyosságig is. Amikor úgy kell hinnünk, hogy az infláció veszedelme már nem fenyeget bennünket, akkor azt is éreznie kell az ország minden polgárának, hogy semmiféle erő, de semmiféle romboló akarat sem érvényesülhet, amely felborítja és megsemmisíti az emberek százezreinek és millióinak azt a végső és legszerényebb számítását, amellyel a maguk életét, családjuknak megélhetését berendezni próbálják. A kormány éppen most rendeletet ad ki, amelyben a szénellátást szabályozza. Mi kívántuk ezt a rendeletet és mi hangsúlyoztuk, hogy erre szükség van egyfelől a munkanélküliség leküzdése, másfelől pedig devizánk védelme érdekében, de leginkább azért, hogy külkereskedelmi mérlegünk passzivitását csökkentsük. Azt is követeltük, hogy a hazai széntermelés megnövekedése folytán garanciákat kapjon az ország, hogy a szén ára nem fog emelkedni. Úgy látjuk, hogy ez a kívánság teljesült és reméljük, hogy a magyar szén olcsó és megfelelő áron kerül a lakossághoz. A szén ára tehát nem fog emelkedni. A külföldi szén ára pedig már meg akart nőni és már széndrágasággal fenyegette a közönséget. A kísérlet nem sikerült és hinni akarjuk, hogy az új szénkormánybiztosság erélyesen megakadályoz minden jogosulatlan árdrágítást. A nagy szénimportőrök beszéltek devizáról, tarifáról, mi mindenről ... De miről beszélnek vájjon akkor, amikor a zsír ára jogosulatlanul nő és amikor hiába számolja ki reggel a gazdaasszony, hogy mennyit költhet zsírra, amikor délre már a háj nagyzási mániáivá esik és felfelé szökkenti az árakat? Zsírhiány van vájjon? Nincsen. Hogyan történik meg mégis, hogy a zsír ára emelkedhetik és emelkedik még magánál a községi élelmiszerüzemnél is, amelynek pedig áralakító és árszabályozó hivatása volna? Van gondunk bőven. Tudjuk, hogy az egyik szomszédos ország nem akarja átvenni azt az élőállatmennyiséget, amelynek átvételére már megállapodást kötött. Mi történik mégis? A sertéshús ára is felemelkedik, de más húsoké is. Miért? Semmi ok sincs rá és a hús mégis megdrágul. Csak néhány fillérrel, mondják A néhány fillér ma sok fillér, amikor megolvasott pénzről van szó és amikor minden fillér másutt jelent lemondást. A legrégibb aesopusi mese az ökörről és a békáról szól és a béka itt felfuvalkodik, hogy akkorának lássék, mint az ökör. Az aesopusi mese most megfordul: az ökörhús Hivalkodik fel és drágít ...Senki sem tudja megmondani, miért? A termelő olcsón adja el az árut, s mire a fogyasztóhoz jut, kézen-közön valahogy olyan jogosulatlan hasznok keletkeznek, amelyek élőő jelentkezésükben már félelmetesek lesznek. Jól tudjuk: minden kezdet nehéz. Ha az árdrágítást bármely vonalon is csírájában nem fojtjuk el, akkor szabadon garázdálkodik és félelmetesen pusztít. Azt olvassuk ma az Új Nemzedék egyik cikkében, hogy négy hét alatt bizonyos ruházati cikkek tíz-tizenöt százalékkal megdrágultak. Szövet, ruha, kalap, vászon, siffon, ing, sok minden számos boltban drágább lett. Miért? Talán a fogyasztás nőtt meg? Talán a termelési költségek lettek nagyobbak? Senki sem állatja. Oka, jogosultsága a magasabb árnak nincs. De igen . . . mégis van. A zsir ára emelkedett, mondják. A zsir pedig azt mondja, hogy a vászoné emelkedett. A zsir nem felelős, a vászon sem felelős, de igenis felelős mindenki, aki részese ennek az árdrágításnak és felelős mindenki, aki nem akadályozza meg az árak növekedését éppen a mostani időkben, éppen akkor, amikor minden gazdasági és szociális érdekünk azt követeli, hogy a legerélyesebben akadályozzák meg mindenfajta vámszedését az emberek küzdelmének Itt nincs kíméletnek helye! Árdrágító?! Lesújtani rá! A törvény minden erejével, a hatalom minden eszközével, a kötelességteljesítés teljes elszántságával. Amikor az árdrágítás csak kezdődik, amikor a konjunktúra hiénái még csak első rajtaütésekkel próbálkoznak, amikor még csak fillérekről és tízfillérekről van szó, akkor kell a legnagyobb erélyt tanúsítani, mert később aztán már késő lesz. Nem szabad felednünk, hogy tisztviselőnek, gazdának, kereskedőnek, iparosnak, lateinernek, mindenkinek ebben az országban ma minden fillér jon- Mérleg Lelkem árva arany-mérleg. Egyik karjára rája raktam mindent, amit Neked adtam. A szívemet, a tollazáat a vágyamat, az álmomat. Szomorú, bús szemeim, imádságom, könnyeim. Lelkem árva arany-mérleg, másik karjára rája raktam mindent, amit Tőled kaptam, fehér lelked mi bennem oltár, egy percet... mikor enyém voltál! mindent, mindent, ami volt, ... s a mérleg karja meghajolt! ifj. Dezsényi Béla Közlékenység írta: Zágon István Nem, nem, az lehetetlen. Teljességgel lehetetlen, hogy ennek ne legyen valami eddig még ismeretlen, de minden bizonnyal létező oka. Igenis, kell lennie valahol az emberi lélek legmélyén egy hajszálfinom rugónak, amelynek egyetlen parányi mozdulatára lehullik arcunkról a közömbösség hideg álarca. Kell lenni valami icipici szelepnek, amelynek egyetlen hajszálfinom eltolódása elég ahhoz, hogy sziveink megnyíljanak és ajkaink hallgatag zsilipén vad zuhatag gyanánt ömöljenek a szavak embertársaink fülébe, elárulva azoknak legféltettebb titkainkat. Mert különben nem történhetnének meg azok a dolgok a fogorvosnál. Hogy — mondjuk — ott ül a fogorvosi előszobában két teljesen vadidegen ember és semmi egyéb közös vonatkozása nincs eddigi életüknek, csak az, hogy e percben mindketten attól a pillanattól reszketnek, amidőn az a párnázott ajtó kinyílik és ők be fognak menni és akkor elkezdődik a dolog. És akkor belülről valami halk kis nesz hallatszik — talán egy parányi sikoly idáig szűrődött töredéke — és erre mindketten riadtan néznek fel, majd egymásra merednek és abban a pillanatban felismerik egymásban azt a régvárt jóbarátot és lelki társat, akinek bizonyos dolgokat feltétlenül el kell mondank — Kegyed már rég vár? — kérdi az egyik. — Csak tíz-tizenkét perce — igy a másik. — Plombálás lesz? — igy az egyik. — Még nem tudom. Lehet, hogy húzás — így a másik. — Nem tudom, hogy az én esetemnek is nem az lesz-e a vége — sóhajt az egyik. És ezután elmondják egymásnak az összes titkokat. Hogy ők tulajdonképpen mind a ketten abszolút rendes emberek, akik soha nem szokták hagyni a dolgot idáig fejlődni, de ez az egész valahogy meglepetésszerűen jött. Az egyiknek a nyári vakáció alatt esett ki egy régi plomb és akkor azt gondolta, hogy ezért ugyan nem érdemes megszakítani a nyaralást, hiszen két hét múlva úgyis Pesten vagyok, majd akkor az lesz az első dolgom, hogy felmegyek, de aztán nem ment fel az ember és most tessék, itt van — mondja az egyik. Míg viszont a másik nem habozik elárulni, hogy ő ráharapott valamire és eleinte azt hitte, hogy egy kis csont, de azután kisült, hogy bizony, nem egy kis darab csont, hanem egy nagy darab fog. Hogy az egyik olyan kis sajgásokat érez, mintha tűvel szurkálnák, míg a másik csak valami kibírhatatlan feszítést, ami még rosszabb, mintha fájna. Hogy azegyik ma éjjel három aszpirint vett be, a másik öt piramidont és most egy kis vita fejlődik ki, hogy milyen vízzel jobb öblögetni: hideggel, vagy meleggel, ámbár úgyse használ egyik se. Hogy nekik már volt egyszer egy ilyesféle esetük és akkor bizony ki kellett szedni a fogat önhibájukon kívüli, tessék nézni, ezt itt, alul. A másiknak éppen ellenkezőleg, itt felül, emellett a másik mellett, de azt nem Pesten csináltattam, hanem még Szegeden. Mire a másik is elárulja, hogy ő se pesti, hanem szombathelyi, családos ember, felesége van és két gyereke, tessék, itt a fényképük. Mire az egyik megmutatja az ő fényképeit, ő ugyanis most házasodik másodszor, az első felesége három évvel ezelőtt költözött el, Isten nyugosztalja, de neki újra meg kell nősülni már csak a gyerekek miatt is. Most belülről, a fogorvosi műteremből egy újabb fájdalomnyilvánításnak vélhető hangfoszlány szűrődik ki, mire ők ketten halálsápadtan néznek össze és most azután a legmélyebb lelkiségek megbeszélése következik. Hogy az egyik mindenféle fájdalmat elbír, csak ezt az egyet nem és még a szegény felesége temetésén se tudott sírni, de, ha őt a fogfájás kínozza, akkor sír. Míg a másik elmondja, hogy ő olyan bátor ember, hogy a legzavarosabb időkben is egyedül járkált a sötét utcán, minden legkisebb fegyver nélküli és a harctéren, a legvadabb pergőtűzben se tanulta meg, hogy mi az a félelem, de ettől az egytől fél. Az egyik: nem kell félni, csak meg kell fogni jó erősen a fogorvosi szak karfáját, ő mindig úgy csinálja és közben azzal tereli el a gondolatait, holy számol, egytől ezerötszázig. Mire a másik elárulja, hogy ő pedig közben a szemközti ház teteje?) szokta megszámolni a cserepeket, kívülről betanulja a ház homlokzatán lévő cégtáblákat és nem a karfát szorítja, hanem a lábujjait feszíti neki a talpnak- odabenni, a cipőben. És várjon, ki tudja, hogy milyen rejtett titkait árulnák még el lelki életüknek, milyen intim és talán még saját maguk ellőtt is homályba burkolt indulatok, érzések és válságos mélységek kerülnének kölcsönös tudomásra, ha nem nyílnék a Végzetes Ajtó, nem menne be az egyik anélkül, hogy még csak el is köszönt volna a másiktól, ami egyébként teljesen feleséges dolog is volna, hisz ügyese fognak találkozni többé soha ebben a furcsa, rejtelmes emberi életben. ófc W/O . Auaat 130*06. Fak* anflk. ■ fflLa IBtMHi ÉKSr **wL*ASi SRm igg 1 W§4 ®°nUér-esye* *zím kudóh: Tataiok, I., Hg§P58* JHff ffifcB IgKHSSSa MUPafek mm: ér«16nU**,va»éra«Il » 1M2/UUL11 UJMDjpi Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP * Főmunkatárs^TÚRI BÉLA XIII. évfolyam 222. szám + CsÜtÖVIOfon Budapest, 1931 1. , 'mnáSmm Lapunk mai száma 16 fillér P ) Mi törtékig Óriási botránybalségességbe fűjt a gyűlés gazdasági ------- TJr A miniszterelnök részletes tájékoztatót adott a kormány terveiről a kereszténypárt értekezletén Eltemették Lányi József timnini püspököt Megjelent a szénkormánybiztos kinevezése és a szénrendelet Berlinben megszigorítják a devizarendeletet Húsz dinamittal teli vascsövet találtak Grác mellett Szeptemberben megkétszereződött az inzolvenciák száma A malmok egy pengővel mérsékelték a liszt árát Lauber Dezső nyerte az idei golfbajnokságot Az értéktőzsdét nem nyitják meg a magánforgalom számára Az angol munkáspárt formálisan is kizárta MacDonaldot Vang kínai külügyminiszter lemondott Kenéz Béla kereskedelmi miniszter a 33-as bizottság ülésén bejelentette, hogy nem lesz széndrágulás Lemond az Angol Bank kormányzója Egy hét alatt 390 millió dollár értékű aranyat adott el Amerika Egy magyar nő Párisban rálőtt egy néger trénerre . A kínai banditák ismét kifosztottak egy vonatot Horák káplárt, a nagyvitézi zsidók gyilkosát a prágai esküdtszék felmentette Gazdasági antant lesz a francianémet gazdasági együttműködésből