Nemzeti Ujság, 1932. június (14. évfolyam, 119-143. szám)

1932-06-01 / 119. szám

g­Sirnn­gMs^^ ............................................. ....................................griraSSfigaBaSg k 'I I xeT ^ Összeférhetetlenség irta: Turi Béla [Az országgyűlés tagjainak összefér­het­etlenségéről szóló törvényjavaslat a Ház asztalán fekszik és a bizottságok e napokban már meg is kezdik a tár­gyalását A közvélemény túl sokat vár e javaslattól. A köztudatban a közélet purifikációjána­k, a parlamenti légkör megjavulásának, a tisztultabb, erköl­csi és szociális felfogásnak ideája ta­pad az összeférhetetlenség szigorúbb kodifikálásához. Nem akarom a remé­nyeket lelohasztani, magam is híve vagyok az összeférhetetlenségi törvény reformjának, kivárnám, hogy ezt nyom­ban kövesse az állásh­almoz­ások ren­dezése, de nem várok olyan eredmé­nyeket a javaslattól, amilyennel a közvélemény eléje tekint. Miért? Először is, mert jogszabályok­kal sem jellemet formálni, sem tisztul­­tabb erkölcsi felfogást teremteni nem lehet. Vagy át van hatva a képviselő attól a tudattól, hogy ő nem egyesek, nem magánérdekek, hanem az egyete­mes nemzeti érdek képviselője és ak­kor eljárásában, politizálásában ez a gondolat fogja vezetni, vagy nincs át­hatva s akkor csak arra fog törekedni, hogy bele ne ütközzék formális jog­szabályba, az összeférhetetlenségi tör­vény valamelyik paragrafusába. Ettől pedig még sem a közéleti erkölcs, sem a parlament nívója nem fog emelkedni. De másodszor azért sem lehet az egész közéletünkre kiható nagy ered­ményt várni az országgyűlési tagokra vonatkozó összeférhetetlenségi törvény­től, mert mit tartalmazhat legjobb eset­ben egy ilyen törvény? Azt, hogy mit nem szabad cselekedni egy törvény­hozónak, amitől nagyon messze van, az, hogy valóban mit cselekedjék. Akik a képviselők életét és működését dema­góg és legtöbbször rosszhiszemű beállí­tásokból és kritikákból ismerik, azok azt képzelik, hogy a képviselők nagy harácsolók, hogy gazdagodnak a poli­tikán, hogy birtokokat vásárolnak, hogy minden bokorban panamáznak. Természetes azután, hogy az így „kiművelt“ tömeg azt hiszi, no, most vége ennek a rendszernek, vége az egyéni érdekek hajhászásának, itt van az összeférhetetlenség lesújtó pallosa. Hát ez valóban így volna, ha a kép­viselők fogyasztanák a nemzet vagyo­nát, ha erkölcsi és anyagi bajainknak csak egy jó százaléka is rajtuk és bű­neiken múlna. Ámde tudjuk, hogy mi­nimális percentet tesz ki azon képvi­selők száma, kik összeütközésbe kerül­nek az összeférhetetlenségi törvénnyel és hogy ujjal lehet rámutatni azokra, kik vétenek a képviselői tisztesség és összeférhetetlenség ellen. Ezt az ujjal való rámutogatás­t azután annál sű­rűbben megteszik, akiknek érdeke a politikának lejáratása. Hogy mennyire igazam van, tessék majd megfigyelni, hogy ha az új össze­férhetetlenségi törvény még ezen az országgyűlésen, a következő ülésszak­ban életbe lép, hogy hány képviselő lesz majd összeférhetetlen helyzet­ben, jóllehet ma mindenki azt hiszi, hogy ez a szigorúbb törvény legalább felét kiirtja a képviselőknek. De azért csak hozzuk meg a törvényt és hozzuk meg sok részletes paragrafus helyett főleg abban a szellemben, ahogy azt már Deák Ferenc kifejezte, midőn azt mondotta, hogy az összeférhetetlenségi törvénynek tulajdonképpen csak egy dolgot kellene tartalmazni, hogy nem szabad soha semmi olyat cselekedni, csak azt, ami az ország érdeke. Ugyan­ezt az elvet a benyújtott javaslat így deklarálja: „az országgyűlés tagjait hivatásuk betöltésében kizárólag az egyetemes nemzeti érdek vezetheti. En­nélfogva az országyűlési tagsággal nem egyeztethető össze olyan helyzet vagy magatartás, amely a törvényhozás tag­jait akadályozhatja abban, hogy a tör­vényhozói munkát a nemzet érdekében lelkiismeretesen és önzetten lássa, el.“ A­­törvényjavaslat azután ezt az elvet igyekszik körülbástyázni, érvényesí­teni a gyakorlati élet szemmel tar­tásával. Az összeférhetetlenségi jogot, jobban mondva erkölcsi normát azonban nem­csak a képviselőkre, hanem a társada­lom minden polgárára meg kellene al­kotni. Ez emelné voltaképpen a nem­zet erkölcsét és ez teremtené meg az úgynevezett társadalmi optimum eléré­sét. De természetesen a minden pol­gárra vonatkozó összeférhetetlenség is elsősorban erkölcsi fogalom és etikai mérték. A társadalomban a tisztesség, a boldogulás megvalósítása sokszor job­ban függ vezetőinek és tagjainak aka­rati és erkölcsi képességeitől, mint az anyagi körülményektől. Az a társada­lom képes a legnagyobb teljesítményre, melyben a különböző funkciók és állá­sok betöltésére a legarravalóbb, a leg­alkalmasabb tagjait tudja kiválasztani. Régente a társadalom, az állam, a vá­ros, a község és minden közület sokkal jobban meg is rostálta, hogy kinek ke­zébe adja a közhatalmat, vagy egyálta­lán a jogot, a jogok gyakorlását még a gazdasági életben is. Nem volt az élet­nek egyetlen területe, amelyen a maga erkölcsi mértékét ne alkalmazta volna. Iparban, kereskedelemben, földm­űvelés­ben, közhivatal viselésében mindenütt megtaláljuk azokat az etikai elveket, vagy tilalmakat, melyeket alkalmaztak. Ezt az időt sötét középkornak nevezték azok, kik a liberalizmus nevében min­den erkölcsi korlátot lebontottak és rá­szabadították az emberiségre azt a "kort, melyben a szabadság nevében minden felsőbb tekintély csorbát szenvedett és Felelős szerkesztős TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunka­társ^J^I^I^BÉLA XIV. évfolyam, 119. szám­­► SzCVárd ^ Budapest, 1932 fmStíjp 1. Vándormadárraj Vándormadárraj húz az éjbe — Szava, sikongó, bánatos — Belőle, mintha bús, jajos Panaszhang szállna sírva, kérve . . . Mi hozta őket e vidékre, Vágyuk talán, vagy ösztönük­? Hogy itt tavasz napfénye süt, S a zsarnok télnek vége . . . vége . . . Mi e csapat, ez égi folt, A lég sok, szőrbe vándora — Hazátlanok hosszú sora, S keservük fészekért sikolt!? Vagy tán ez úszó, torz, kúsza ívből — népem sorsa dereng föl: Eljött varázsos Napkeletről, S most szép álmoknak koldusa!? Vándormadárral, bús sereg Rebben, csapong a hűvös éjbe — Feldöng szívem a szárnyverésre: Korán . . . korán érkeztetek!! . . . Vályi Nagy Géza Lapunk mai száma 16 fillér ­ Szent Ferenc Nap­himnusza Korányi Frigyes báró kantátájának bemutatója Írta: Dietl Fedor A művészi évad befejezése alkalmával még egyszer felragyogott a magyar zene­­kölltői szék­em. A Budapesti Ének- és Zene­­egyesület legutóbbi hangversenyén került bemutatóra Korányi Frigyes báró pénz­ügyminiszter ,Assisi Szent Ferenc Nap­himnusza“ című nagy zenekarra, vegyes­­karra és tenorszólóra írt hatalmas kan­tátája, amelyben nagyjelentőségű, ko­moly értékkel ajándékozta meg a ma­gyar zeneirodalmat a zeneköltő-állam­­férfia. A kantáté műfajának tulajdonképpeni újjászületése — amelynek talán egyik leg­érdekesebb megnyilatkozása Korányi Frigyes báró ragyogó zeneszerzői inten­cióval és egyszerűsége mellett a hang­­erm­ek káprázatos gazdagságával felépí­tett legújabb műalkotása vélt — nem mai keletű. Évtizedekkel ezelőtt Claude De­bussy, a modern francia zeneszerzési irány egyik úttörője aratott világraszóló sikert „A tékozló fiú“ című kantátájával, amelynek kötött formáiban akkor még ismeretlen hangszínhatások csendültek meg. Úgy látszott akkor, hogy a feledés­ből újra elővarázsolt kantáté műfaja is­­mét új diadalukra indul, de a neoklasszi­kus és az expresszionista zeneirányt kö­vetői később újra megtagadták ezt a ne­mes közvetlenségében és világos átte­kinthetőségben a számukra talán túlsá­gosan egyszerű műfajt. Most azután Korányi Frigyes báró választotta a kantátét zene gondolatai­nak mindenképpen méltó keretéül és fog­lalta daliba a legdicsőbb szentek egyiké­nek, Assisi Szent Ferencnek talán leg­­költőib­b fohászát, amely felemelő nagy­szerűségeiben is mélységesen emberi meg­nyilatkozás és amelynek csodálatos li­lája annak idején Liszt Ferencet is meg­ihlette. Választékosan finom alkotásában Ko­rányi báró a mű alapgondolatát képező legenda mély áhítatot keltő, szinte át­szellemült líráját hangsúlyozza. Parti­túrájában rendkívül egységes dallamve­­zetéssel fokról fokra építi fel az egyre monumentálisabb arányokban kibontako­zó zenei képet. Meleg harmóniák, a vonós és fúvós hangszerek letompított szólam­­vezetése a zenei hangullatfestés megra­gadó eszközeivel rajzolják meg Assisi halkszavú szentjének ábrándoslelkü­ egyé­niségét és emlékeztetik a hallgatóságot Krisztus szegényére, aki társtal­anul za­rándokolt a siralom völgyében és aki a földi teremtmények, a virágok és mada­rak, az erdők és ligetek, a halak és rova­rok iránt érzett megértő szeretetében hó­dolt meg a Mindenható teremtő hatalma előtt. Az illusztris zeneszerző minden szub­jektív érzés ellenére következetes maradt új alkotásában. Naphimnuszában nyoma sincs a terjengősségnek. Plasztikusan jut kifejezésre a szerzőnek minden mondani­valója a vegyeskar váltakozó hangszí­­neiben. Egyre szélesebben hullámzik Ko­rányi Frigyes zenéje, ez a legtökéletesebb értelemben vett programzene, amely az égbolt tiszta kékjéről dalol a női kar szó­lamaiban, művésziesen hidalja át a cen­zúrákat, tűzcsóvákat csihol a férfihangok érces baritonjából és a dinamikai hatá­soknak biztos zenei érzékre valló fokozá­sával ragadja magával a hallgatóságot a zárótétel felívelő dicshimnuszáig. A kantáté kibontakozása kétségkívül a zárótételben a leghatalmasabb! Úgy le­het, maga a szerző is meghódolt itt a ra­gyogó égitest előtt és Naphimnuszában a zenekarból kicsendülő tenor szólót a zenei kifejezés fenségesen egyszerű, valósággal megrendítő szépségeivel ajándékozta meg. A zárótétel felépítése, elgondolása és dal­lamvezetése helyenként teljesen újszerű. Érezhető, hogy a zeneköltőt itt sem befo­lyásolta az egyébként legkevésbbé sem könnyű probléma feldolgozásában Liszt Ferenc egyénisége. Korányi Frigyes báró a saját lelkéből meríthetett, amikor új hangot talált Szent Ferenc imájának megzenésítésére. Az együttesen feszengő ének és zenekar a befejező tételben a megdicsőülés felmagasztosulását hirdeti. Diadalmas erővel zúg fel a mű vezérm­o­­tívuma, amely most helyenként a tenor­­szólóban is visszatér, megkonduló ha­rangszó ad áhitatos jelentőséget a parti­túra költőien szárnyaló tartalmának. A zenekarban felzeng a szférák zenéje és az együttes végül rajongó hódolatban hir­deti a Teremtő dicsőségét. Az új műalkotás legnagyobb értéke kétségtelenül az, hogy Korányi Frigyes báró hatalmas művének bravúros tech­nikai fölépítésében és témagazdagságá­ban teljesen egyéni maradt. Kantátájá­nak zenei értékeit a kiforrott mesteralko­tások sorába emeli a keresetlen egysze­rűség, amellyel Korányi egyaránt kife­jezésre juttatja a legmélyebb és legma­­gasztosabb gondolatokat. Kitűnő hang­szerelés, a zenekar és az énekesek szelle­mes összhangja, figyelemreméltó motí­­vumpárhuzamok és az ütemezés felesle­ges hatásoktól felszabadított beosztása adnak komoly tartalmat a rendkívüli el­mélyülést igénylő zeneműnek, amelynek bemutatója kivételes értékű eseményt jelentett. A Budapesti Ének- és Zene Egyesület tagjait a kifogástalan előadásért minden dicséret megilleti. Lichtenberg Emil karnagy vezetése alatt hivatott művészek szólaltatták meg Korányi Frigyes báró kantátáját, amely számára a budapesti bemutató után bizo­nyára nyitva áll az út a világsiker felé. A magánszólamokat éneklő Kreszné Szto­­janovits Lili, az ünnepelt énekművésznő és Székelyhidy Ferenc dr., az Operaház nagynevű művésze klasszikus tudással és lelkes átérzéssel juttatták kifejezésre az új szerzemény szépségeit. Az ünnepi jellegű hangverseny műso­rán az újdonságon kívül Bach G-moll Prelúdiuma és Fugája szerepel Zalánfy Aladár orgonaművész mesteri előadásá­ban, valamint két örökértékű Bach­­kantáté és végül Schubert­­ „Mirjam diadaléneke“ című szerzeménye, amely­nek magánszólamait Sándor E**si, a ki­váló kamaraénekesnőt továbbá Matuska Miklós, az ismert népszerű énekművész énekelték művésziesen.-" A Zeneművészeti Főiskola nagytermét teljesen megtöltötte az előkelő közönség, amely hálás elismerésének tüntető jelei­vel halmozta el a szerepűt, művészeket és lelkes szeretettel ünnepelte Korányi Fri­gyes bárót, aki új műalkotásával nemcsak meghódította a magyar főváros mű­értő közönségét, hanem fel is érkezett a ma­gyar zeneművészet Parnasszusára. ­ Mi történt? ? Hindenburg von Papent bízta meg a koncentrációs kormány alakí­tásával Az alsópapság és a felekezeti taní­tók sérelmeiről nyilatkozott a belügyminiszter a Házban Megbukott a Jorga-kormány, Titu­­lesent hazarendelték Londonból A japánok megsemmisítették Man kínai tábornok mandzsúriai had­seregét Kétszeres győzelmet aratott az osz­trák kormány a szociáldemokra­ták fölött A Markó-utcai állami Bolyai-reál­­iskola győzött a középiskolai ta­nulmányi versenyen A centrumpárt nem vesz részt a kormányalakításban Az amerikai szenátus törvényt ho­zott a gyermekrablás ellen Irtózatos erejű robbanás történt egy francia aluminiumgyárban A fizetéscsökkentés ellen tiltakoz­tak a Magyar Tanítók Otthoná­nak közgyűlésén Négy budapesti színház fejezte be szezonját kedden Németországból kiszorították az atheista propagandaközpontot Életfogytiglani fegyházra ítélt a Kúria két arzénes asszonyt Katolikus férfit választottak Tokió egyik kerületének képviselőjévé Az angol font világszerte megerő­södött a pénzpiacon Nem kell leltározni a textilfázis bevezetésével kapcsolatban Májusban az inzolvenciák száma a tavalyinak egyharmadára csök­kent •Szilárd volt az aranypiac A múlt évben 4,2 millió facsemetét osztott ki az Alföld fásítására a szegedi erdőigazgatóság Folytatódott a gabonapiacon a búza árjavulása Megindult a magyar szarvasmarha export Romániába nem lehet külföldi bankjegyet küldeni

Next