Nemzeti Ujság, 1932. június (14. évfolyam, 119-143. szám)

1932-06-01 / 119. szám

2 az életben az erkölcstelen és korlátlan verseny, a szabad érvényesülés harca következett be. Végül a demokrácia hullámain eljutottunk odáig, hogy a társadalomban jól rendezett vezetés helyett a nép megmozdulása lett a leg­főbb irányító faktor csakhogy úgy, hogy komolyan nem lehet beszélni a nép megmozdulásáról, hanem csak a nép megmozdításáról, bármilyen esz­közökkel és módon. A fascizmus kezdi ebből a hamis kerékvágásból a társa­dalmakat újra kiemelni, mikor a kivá­lasztás és kiválóság — ideértve az er­kölcsit is — elvén építi fel társadalmi és állami életét. A társadalmi selejtezés és emelkedés formái és normái természetesen az idők fejlődése szerint mások, változtak. De az etikai tartalom ugyanaz és ez az irányadó az összeférhetetlenség külön­böző fajainak megállapításánál. A bün­tetőjogi összeférhetetlenséget jogi for­mák közt minden társadalom így al­kotta meg. A polgári, a gazdasági, a hivatali és politikai összeférhetetlen­ségnek is az erkölcsi szempont legyen a vezető motívuma. Az összeférhetet­lenség e különböző, de voltaképp az egész társadalmat átfogó fajairól kü­lönben rendk­ívül érdekes és tanulságos művet irt nemrégiben Pálosi Ervin dr. jogakadémiai tanár „Az összeférhetet­lenségi kérdés Magyarországon“ címen. Könyve a múltat tárja fel, és állítja szemünk elé, amint őseink felfogták és alkalmazták az összeférhetetlenség elvét minden vonalon. De müve emel­lett társadalompolitikai célokat is szol­gál. A kutató historikusokon túl a tár­sadalombölcselő átvizsgálja, hogy a társadalmi funkciókban mennyi a ma­teriális és mennyi a spirituális elem. Müve útmutatással szolgál arra is, hogy a társadalmi selejtezés révén mi­képp érhetjük el a társadalmi optimu­mot, amire végre mindnyájan törek­szünk és ami a politikának is célja. Mondhatom, hogy a politikai összefér­hetetlenségi törvénynél többet javítana közéletünkön, ha Pálosi művét és an­nak szellemét mentül többen magukba szívnák és a vezetők, az állami élet irá­nyítói megszívlelnék, hogy csak az a nép fog a nemzetek versenyében bol­dogulni, melynek vezetői felismerik a cselekvésre kedvező helyzeteket és ha­tározatlanságuk vagy túlzott óvatossá­guk miatt nem mulasztják el a cseleke­deteket. Mert a vezetőknél ez is erköl­csi parancs és kötelesség. A TANÍTÓK otthonának KÖZGYŰLÉSE Tiltakozta ki a fizetéscsökkentés ellen (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Magyar Tanítók Otthona most tartotta évi rendes köz­gyűlését, amelyen Jovícza I. Sándor elnöki megnyitójában összefogásra, összhangzatos munkára hívta fel a főváros tanítóságát. Annál is inká­bb kívánatosnak tartja most az egymást megértő politikai és elvi szempon­tokon felül emelkedő tanítói munkát, mert minden törekvésünknek a revíziós gondolat­ban kell kidomborodnia. Jelentette, hogy az átalakítási munkálatok befejeztével a főváros tanítóságának szerény keretek között, baráti meleg otthont létesítettek. Az elnök nagy tetszéssel fogadott megnyi­tója után Bárdy Lajos főtitkár tartotta meg jelentését. Az elmúlt év eseményekben gaz­dag éve volt az otthonnak, megindult a tár­sadalmi élet, naponta számosan keresik fel helyiségeinket. Lelkes, buzdító szavakkal for­dult a főváros tanítóságához, hogy minél töb­ben lépjenek be az otthon tagjai sorába. Ekamp Nándor szakfő­igazgató a család vé­delméről beszélt és kifejtette, hogy e szabad egyesületnek első és fő kötelessége a család megvédése. A mai rossz gazdasági viszonyok által szült körülmények szinte lehetetlenné teszik azt, hogy a tanító társadalmi életet él­jen, mert a lecsökkentett fizetés ma már a gyermekek fölnevelésére is alig-alig elég. Ha­tározati javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, amelyben az Otthon tiltakozik minden további fizetéscsökkentés ellen s a gyermek után járó családi pótlék felemelését sürgeti. A közgyű­lés a határozati javaslatot nagy lelkesedéssel magáévá tette. Urbányi C. József azt kívánta, hogy a ta­nítóság érdekének védelmében törekedjenek arra, hogy képviseletet nyerjenek a törvény­hozásban és a parlamentben. Az Albrecht István pénzügyi igazgató által bemutatott zárvszámadásokat és a jövő évi költségvetést Sz­áros Antal, Gundy Károly, Marton József és Reischl-Rév Sándor hozzá­­száulása után a közgyűlés elfogadta. NEMZETI ÚJSÁG Szerda, 1932 június 1 A német válság írja:1 Ernszt Sautter A német válság jelentősége, mint min­denki érzi, sokkal nagyobb a közönséges kormányválság jelentőségénél. Meddig fog menni ez a válság, fog-e most, vagy csak később egy olyan megoldást nyerni, hogy a csendes munka tovább folyh­atik-e a világon, az nagyon kétsége®. Ez az idő­pont valószínűleg világtörténelmi ese­mény. Az időpontot tekintve, meglepetés a válság kitörése, a két taktikus, Brüning és Hitler egymással szemben állott, mind a kettő teljes mértékben felkészült, a döntő mérkőzésre nem került a sor, Hitler várta Brüning lau­sann­ei eredményét, Brüning nyilvánvalólag nem sokat re­mélt Lausannetól, meglepte a világot, letette a fegyvert. Brüning emberfeletti, titáni küzdelmet vívott most már éveken keresztül, csak az ő fiatal ereje képesítette őt ilyen erő­kifejtésre, de most már megálloit, látta, hogy mégis csak lépésről-lépésre hátrálni kénytelen. Hitler folyton előrenyomult, ezt az előnyomulást érezte valamennyi német párt, még a legerősebb is, ez az előnyomulás mutatja, hogy a német nép változtatni akar a vil­ág menetén, ez a következménye a békediktátumoknak, előre lehetett tudni, hogy ez egy napon be fog következni. Hitler ma a győző, nem úgy győzött, mint Mussolini, kit annyira utánoz, nem kellett az erőszakhoz nyúlni, bízott a szavazólapban s bekövetkezett, amit várt. Lépésről-lépésre haladt előre, azért, mert a nagy német nép nincs megelégedve s mert a győzők elmulasztották a­ döntő pillanatokat, amikor még változtatni lehetett volna a dolgokon. Hitler ma a legfontosabb ember Németországban, az ő egyéniségétől fog függni most a német nép sorsa. Hitler győzelme ma még nem teljes, de feltartóztathatatlan, hacsak nem­ ejti el ő maga a győzelmet a kezéből. Egyébiránt Hitler nagy taktikusnak bizonyult, nem várható, hogy taktikai hibát fog elkövetni. Vagy ő kerül már most, mint annak idején Mussolini, az ügyek élére, vagy most még megakaszt­ják, hogy a legfőbb lépcsőre hágjon, de ezt az utolsó lépést valószínűleg rövid időn belül meg fogja tenni. És ezzel Németország új határállomás­hoz ért. Az ellentétes erők még mindig igen nagyok, még mindig félni kell az erőszakos megoldásoktól, de megoldás felé közeledünk, Németországban el fog dőlni az erők, a demokrácia, a nemzeti reakció kérdése. Ezek a nagy kérdések, amelyeknek tisztázását az egész Európa várja. Az abszolutizmust legyőzte a pol­gárság, a polgárságot legyőzte a vagyon­talan elem, s most új határállomáson állunk, de nemcsak erről van szó, hanem a nemzeti létről is, és a szörnyű igazság­talanságokról, melyeket a békediktátu­mok teremtettek. Ami most következik, ezzel érdekelve lesz egész Európa, de Európán túl is hatással lesz a további fejlődésre. Két küzdelem van itt együtt, a nemzeti és a szociális, a gazdasági vál­ság súlyossága alatt a küzdelmek végki­fejlődését a télen vártuk, nem úgy lett, a gazdasági válság méretei mégsem fej­lődtek ki annyira, hogy a végső kifejlő­dés már a télen következett volna be, másrészt a német nép, bármennyire szo­rítják is a körülmények, nagyon józan, de a megoldás felé lépésről-lépésre ha­ladt, most itt vagyunk a fordulónál. Né­metország többé nem folytathatja Brü­ning politikáját, azonnal át fog-e lépni Hitler politikájára, e pillanatban nem biztos, de a Hitler-politika elkerülhetet­len lesz s ezzel az európai változtatás is elkerülhetetlenné vált. A változtatás fo­kait ma még nem tudjuk, csak azt tud­juk, hogy egy korszak zárult be Európa fejlődésében, nincs mit siratni rajta. Azonban mégis vannak értékek, ame­lyek az emberi élet legfőbb kincseit ké­pezik, ezen értékek közé tartozik a sza­badság, megszámlálhatatlan sok könny hullna érte, ha a válságban, melyet annyi nép igazságtalansága okozott, aláme­rülne a szabadság is. A japánok mégsem Man tébomnok mandzsuidai seregei London, május 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A sanghaji bombamerénylet után Honjo ja­pán tábornokot állították a mandzsuriai sereg élére, azzal a megbízatással, hogy tisztítsa meg az új állam területét a ban­dáktól és pacifikálja azt. Honjo Karbin közelében húsz óra hosszat tartó elkese­redett harcban döntő csapást mért arra a kínai felkelő csapatra, amelyet Man kí­nai tábornok vezetett. A csatában a kí­naiak részéről több mint négyezer ember elesett. A kínaiakra tizenhét nagy japán bombavető gép állandóan bombákat szórt. Az offenzíva vasárnap kezdődött és a japánok állítása szerint Maa csapata teljesen megsemmisült. A japán győzelem következtében a ja­pán csapatok előtt nyitva áll az út a Szungari-folyó mentén való előnyomu­lásra, a déli irányban. ..........................mm.................................................................................................. Kétszeres győzelmet aratott az osztrák kormány a szociáldemokraták felett Bécs, május 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az osztrák nemzetgyűlés kedden izgalmas je­lenetek színhelye volt. Az ülés elején, amidőn a szövetségi kancellár a szocialisták állításaival szem­ben megállapította, hogy Jaconcig ke­reskedelemügyi miniszter osztrák állam­polgársága kifogástalan, a szociálde­mokraták lármás jeleneteket rögtönöztek. A kormánynyilatkozat folytatólagos vitájában Straff nép dr. (nagynémet) ki­jelentette, hogy bár nem elégíti őket ki teljesen a nyilatkozat, mégis a szociál­demokratáié bizalmatlansági indítványa ellen szavaznak. Viharos jelenetekre került a sor Hue­­ber (Heim­attbloikk) képviselőnek beszéde ■alatt. Hueber Bauer Ottó politikai eljá­rása ellen beszélt és közben bolsevista zsidónak nevezte. A szociáldemokraták lármásan tiltakoztak ez ellen és percekig szidalmazták a szónokot és nem engedték szóhoz jutni. Ezután Bauer Ottó dr. szólalt fel, hogy a szövetségi kancellár megáll­­apí­tásai­v­al szemben hangoztassa Jaconcig minisz­ter olasz állampolgárságát. A Hei­matblokk részéről többször félbe­szakították Bauert. A szociáldemokraták ilyen kiáltásokkal válaszoltak: — Jaconcig maga jöjjön ide és ne búj­jon el pártja mögé! E közbekiáltásokra a Heimatblokk tag­jai elhagyták helyüket, hogy a terem közepe felé nyomuljanak. Ugyanakkor a ház másik oldaláról a szociáldemokraták közeledtek. A többségi párt képviselői, akik össze­tűzéstől tartottak, a két csoport közé nyomultak, azt azonban nem tudták meg­akadályozni, hogy egyesek­ között dulako­dásra ne kerüljön a sor. A súlyosabb rendzavarásokat végre is meggátolták. A teremszolgák időközben óvatosságból minden mozgatható tárgyat, így a gyorsírók asztalait, a miniszterek padjait és székeit eltávolították, nehogy azokkal dobálni lehessen. E zajos jelenetek közben az elnök fél­beszakította az ülést és az emelvényről lement az ülésterembe, hogy megnyug­tassa a képviselőket, ami hosszabb fára­dozása után félig-meddig sikerült is. Az ülés újból való megnyitása után az elnök felszólította a képviselőket, hogy a terem közepétől maradjanak távol és ezt a helyet engedjék át a terem­biztosok­nak. Ezután ismét megadta a szót Bauer Ottónak. Amikor Bauer Ottó néhány köz­­beszólástól kísérve ismét beszélni kez­dett, a karzatról egy éles női hang le­kiáltott a terembe: — Az Isten és a nép nevében oszlassá­tok fel a parlamentet! A kiabálót a teremőrök nyomban kö­rülvették. Még távozás közben is ezt ki­áltotta: —• Népünk gyilkosai vagytok! — amit lent többen tetszésed fogadtak. Lassan­ként annyira helyreállt a nyuga­lom, hogy Bauer Ottó folytathatta fejte­getéseit. Felszólította a ház valamennyi pártját, hogy megbízásához képest jöjjön egyetértésre és küldje ki a vizsgálóbi­zottságot, hogy az Jaconcig dr. állam­polgárságának kérdését tisztázza. Leszavazták a szociáldemokratákat A nemzeti tanács további ülése sem­ volt izgalomtól mentes, különösen Wer­ner, a Heimatbrockhoz tartozó képviselő beszéde alatt, aki a hettingi eseménye­ket és ezek halálos áldozatait tette szóvá. A kormánynyilatkozat fölötti vita be­fejezése után elrendelték a szavazást a szociáldemokraták két indítványáról. Azt az indítványt, amelyben Jakoncig­­ kereskedelemügyi miniszter állampolgár-­­­ságának tisztázása céljából vizsgálóbizott­ ság kiküldését kérik, 86 szavazattal 69 el­­lenében elvetették. A szociáldemokraták-­­nak a kormány ellen benyújtott bizal­matlansági indítványát a keresztényszo­­cia­listák, a Landbund és a Heimatblock 82 szavazatával a szociáldemokraták 69 szavazatával szemben elvetették. A nagynémetek az első indítvány ellen szavaztak, a bizalmatlansági indítvány fölötti szavazás előtt pedig eltávoztak a teremből. VILÁGPOLITIKAI HÍREK Nem valószínű, hogy a francia radiká­lisok elfogadják a szocialisták súlyos feltételeit. Párisból jelentik. A szocia­lista párt országos nagygyűlésén arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kül- és belpolitikai helyzet súlyos volta követ­keztében nem utasíthatja el a radikáli­sok részéről esetleges együttműködésről érkező ajánlatot. A párt hajlandó a kö­vetkező pontok alapján résztvenni a kor­mányban: 1. A béke megszervezése; a döntőbíráskodás kötelezővé tétele. 2. A katonai kiadások lényeges csökkentése; a magánfegyverkereskedelem betiltása, a fegyvergyárak államosítása. 3. A költ­ségvetés egyensúlybahozatala a szociális kiadások csökkentése nélkül. 4. A taka­réktőke védelme és a bankok ellenőrzése. 5. A mezőgazdasági termelés védelme a­­spekulációval szemben. 6. Egységes ál­­la­mi vasúthálózat megszervezése. 7. Ál­talános munkásbiztosítási rendszer fel­állítása, a biztosítás államivá tétele. 8. Negyvenórás munkahét. 9. Általános po­litikai amnesztia. Politikai körökben nem tartják valószínűnek, hogy a radi­kális párt elfogadja a szocialista kon­gresszus feltételeit. Abesszíniai haderő betört az angol Szu­dánba, Londonból ■ jelentik. A Central News­ értesülése szerint nagyobb abesszíniai fegy­veres haderő az elmúlt hetekben betört az angol Szudán területére, ahol gyilkolt és fosz­togatott. A betörés állítólag olyan komoly jellegű volt, aminőre az utóbbi időkben nem volt példa. Úgy az Alsóházban, mint a Lor­dok Házában több inerpelláló kér majd fel­világosítást ez ügyben a kormánytól. Az amerikai szenátus leszavazta Hoo­ver eladási adó javaslatát. Londonból je­lentik: Hoover elnök kedden, szakítva az elnöki hagyományokkal, egészen rövid előzetes bejelentés után beszédet intézett a washingtoni szenátushoz. Beszédében az eladási adó megszavazását sürgette a költségvetés kiadási és bevételi oldala között mutatkozó 285 millió dollár külön­bözet­ fedezésére. „A takarékoss­ágról és a® állami jövedelmek növeléséről szóló tör­vényjavaslatok megszavazása körül tör­tént késedelem súlyos aggodalmat keltett­ aziránt, vájjon tudja-e a kormány telje­síteni kötelességét. Ez az aggodalom érez­tette hatását a külállamokban is, amelyek tapasztalatból ismerik a kiegyes dolgozat­­lan költségvetések hátrányait.“ Kiemelte az elnök, hogy Amerika aranytartaléka az­ utóbbi hetekben rohamosan csökkent. A dollárt külföldön paritáson alul jegyzik. Ennek rövidesen véget kell vetni, külön­ben az amerikai nép súlyos veszteségeket szenved, ami újra csak hátráltatja a gaz­dasági felépülést. A helyzet új áldozato­kat követel. A válság az elmúlt néhány nap alatt különösen kiéleződött, az ország gazdasági sülyedése rohamosan gyorsul. Hoover elnök beszédének befejezése után a­­szenátus pénzügyi bizottsága rendkívüli ülést tartott az­ állami jövedelmek növe­lése tárgyában, de újból elutasította az eladási adójavaslatot 12 szavazattal 8 elle­nében. Később megszavazta a gallonon­ként egycentes autóbenzinadót, amitől­ a bevételek nagyarányú emelkedését vár­ják. A szenátus telje® ülése még Hoover beszéde előtt oly irányú javaslatot foga­dott el, amely szerint a jövedelmi adó kulcsául az 1922-ben érvényben volt kulcs állapíttassák meg. Eszerint a kulcs sze­rint 4000 dollár jövedelemnél a jövedelmi adó 4%, ez a százalék azután fokozatosan, emelkedik, úgy hogy a legmagasabb jövedelemnél 55 százalékot tesz ki. Budapest, május 31. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt kedden este fél 7 órakor Zichy Já­nos gróf elnöklésével folytatta hétfőn meg­­kezdett értekezletét az összeférhetetlen­ségi törvényjavaslatról, amelyet Túri Béla előadásában tárgyalt. A párt tag­jai teljes számban vettek részt az érte­kezleten, amelyen megjelent Kaas Al­bert báró egyetemi tanár is, aki részle­tes felvilágosítással szolgált minden pont­nál. A párt a javaslatot általánosságban magáévá tette és a részletes tárgyalás során a 7. szakaszig jutottak el. A rész­letekre vonatkozóan különféle kívánsá­gai vannak a pártnak és ezeket már a javaslat bizottsági tárgyalása során elő fogja terjeszteni. Az értekezletet pártva­csora követte. A Magyar Külügyi Társaság elnöki tanácsa kedden ülést tartott, amikor is a parlamenti helyiségben Berzeviczy Al­bert elnöki megnyitó beszédében preg­náns tájékoztatott adott Európa külpo­litikai helyzetéről. Kifejtette, hogy a mai külpolitikai helyzet Európában csupa kérdőjel. Majd rendkívül meleg hangon emlékezett meg a Külügyi Társaság el­nökének, Apnonyi Albert grófnak 86. szü­letésnapjáról, akihez a Társaság sür­gönyt küldött, igaz hódolattal adózva. A­ nagy érdeklődéssel hallgatott elnöki megnyitó beszéd után Köttevényi Olivér ügyvezető alelnök ismertette a Társaság ősz óta végzett munkáját

Next