Nemzeti Ujság, 1932. június (14. évfolyam, 119-143. szám)

1932-06-07 / 124. szám

4 KELEMEN AURÉL ÉS DURAY GYULA ELLEN MEGSZÜNTETTÉK AZ ELJÁRÁST Az ügyészség elejtette velük szemben a vádat . (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Két évvel ezelőtt nagy feltűnést keltett az a hatósági el­járás, amely az állami takarmányszállításaik­­ból folyólag a Duray és Kelemen Termény­kereskedő Rt. igazgatói, Kelemen Aurél kor­mányfőtanácsos és Duray Gyula ellen meg­indult. Azt hozták fel ellenük, hogy nem elő­írásszerű takarmányt szállítottak, visszaélése­ket követtek el és a kincstárt megkárosították. Hosszú ideig tartott a vizsgálat, melynek során sok magasrangú tisztet is meggyanúsí­tottak azzal, hogy az átvétel körül szabályta­lanul jártak el. A Duray és Kelemen cégnek évekre visszamenően átvizsgálták minden ál­lami szállítását, a katonai és polgári hatósá­gok lefolytatták a vizsgálatot az összes gya­núsítottak ellen, de a vizsgálatok egyetlen vá­dat sem igazoltak. Ennek alapján a katonai hatóságok már elő­bb megszüntették az eljárá­sokat anélkül, hogy egyetlen tiszt ellen is vá­dat emeltek volna. Most a budapesti kir. ügyészség Kelemen Aurél és Duray Gyula el­len a vádat elejtette, ennek folytán Enyedy Róbert dr. vizsgálóbíró az eljárást mindkettő­jük ellen megszüntette. Két esztendeig húzódott a vizsgálat, amely nem feljelentésre indult meg, miután a cég ellen sem az érdekelt minisztériumok, sem más hatóságok vagy magánszemély nem tett fel­jelentés. Ez a megszüntető határozat végre elégtételhez juttatta a méltatlanul meghurr­­cultakat, akik — nem utolsósorban kálváriá­juk miatt — csődbe jutottak, tönkrementek, míg kiderült, hogy nemcsak bűncselekményt nem követtek el, d­e még vádemelésre sem ad­tak okot. KOMMUNISTA DIÁKSZERVEZ­KEDÉST LEPLEZETT LE A RENDŐRSÉG Iskola- és vallásellenes propagandát hirdettek s akartak bevinni a leventék és egyetemisták közé (A Nemzeti Újság tudósításától.) A moszkvai titkos agitátorok újabban a­z ifjúság megmételyezését tűzték ki célu­­ku­l, a rendőrség egyre-másra leplez le olyan kom­munista összecsiklyű veséket, a­melyek tagjai éretlen gyermekek. Csak nemrégiben, januárban történt, hogy Hetényi Imre dr. főkapitányhe­lyet­­tesnek irányításával a politikai rendőr­ség leleplezett egy elvetemült agitációt, melynek nemcsak az volt a célja, hogy a egyetemek és a gimnáziumok falain be­lül szítson viszályt tanulók és tanárok, gyermekek és szülők között, hanem mér­get akart becsempészni még az elemi is­kolás kisgyermekek lelkébe is. Most újabb szervezkedésről rántotta le a lep­let a rendőrség. Az utóbbi hetekben újból kommunista agitátorok tűntek fel a kö­zépiskolai diákok és leventék között s né­hány diákot meg is nyertek eszméiknek s a moszkvai agitátoriekoda utasítása szerint már „utcai konspirativ összejöve­teleken“ tanácskoztak a diá­ksejt tagjai. Egy-egy téren, vagy utcasarkon jöttek össze ketten-­hárman, átadták egymásnak az utasításokat s egymástól elválva, újabb tagokkal, újabb csoportokba ve­rődtek. Ilyen alapon egy óra leforgása alatt 6®áz ember is megkapta a szüksé­ges utasításokat, anélkül, hogy a járóke­lők figyelmét felkeltették volna. Nehéz és hosszadalmas figyeléssel tud­ták csak ezeket a fiatalembereket lelep­lezni a detektívek. Néhány nappal ez­előtt a mozgalom öt vezető tagját elfog­ták és előállították a főkapitányságra: három gimnazistát és két leventét: Vér­­tes-Weisz József, Klein Erzsébet, Kő­vár­i-Klein Andor gimnazistákat, vala­mint Kasztli István és Vas-Weisfeld An­tall leventéket. Ők volta­k a mozgatói a diák,szervezkedésnek, melynek az volt a cálja, hogy az egyetemre készülő ifjúsá­got már a gimnáziumok kapujában jó­­előre beoltsák a vörös szárammal és meg­bízható elv­társak­at neveljenek egyetemi­­mozgalmaik megvalósítására. Kasztli Ist­ván és Vas-Weisfeld Antall a ..levente­­mozgalmat“ irányították. Plakátokat raj­zolta­k, amiket a hazafias érzésű derék magyar fiúk közé csempésztek be — ered­mény nélküli. A jóérzésű fiatalság felhá­borodva gyűrte össze és semmisítette meg a pla­kátiförmedvényeket, melyeken töb­bek között olyan kép is volt, ahol ■ egy felgyúrt ingujjú levente-oktató korbács­csal veri a leventéket. A plakátok alján ilyen szöveg értelmkedett: „Ne engedd, hogy a vágóhídra vigyenek!“ „Le a le­vente-intézményekkel!“, „Levente, légy antimilitari­sta !“ A gimnazista diákokhoz is csempésztek plakátokat. Klein Erzsébet volt az, aki a Töpi­rátok­at és plakátokat belopta a kö­­zsépis­koláikb­a. Klein Erzsébet plakátjain ilyen szöveg éktelenkedett: „Ne engedd. NEMZETI UJSÁG K­oHieeBiössiaBöeBraaEMiaBöSBaaeBBaBffia RedS, 1f 32 Juntos t, ■■■■■■iá mmm kommentárral: „Le a vallás tanítással!“ „Oroszországban nincs érettségi, az érett­ségi csak arra való, hogy a burzsujok gyengeelméjű gyermekei is bizonyítványt kaphassanak!“ A nyomozás során a rendőrség még öt­­ kommunistát fogott el, akik a diákszer- e­vezkedéssel párhuzamosan az ifjúmunkás iparostanoncok között igyekeztek pro­pagandát csinálni. Ez az öt agitátor Bicska La­jos, Gatyán J­ános, Beke-Braun Ist­ván, Kis-Klein László és Kálii Mihály. A rendőrség valamennyijüket letartóz­tatta. Chilében győzött a nemzeti szocialista forradalom ----——■——♦W— ----­ Montero elnök kénytelen volt a hatalmat átadni, mert a hadsereg a forradalmárokat támogatta Santiago de Chile, június 6.­­ (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A chilei forradalomban a hadsereg győzött, Montero elnök kénytelen volt a hatalmat a hadseregnek átadni. Az elnök formailag nem mondott le, csak a hatalmat adta át a juntának. A fordulat előzményei a következők: A kormány június 3-án tudomást szer­zett arról, hogy Grófra ezredes, az avia­tika főparancsnoka forradalmi mozgal­mat készít elő. Az ezredest felmentették állásától és ostromállapotot rendeltek el. Az aviatikus­ iskola tisztjei Groira ezre­desnek fogták­­ pártját és repülőgépekről röpiratokat szórtak le a fővárosra, ame­lyekben a köztársaság elnökének lemon­dását követelték. A zendülők ellen kik­ü­l­­dött gyalogezred megtagadta az engedel­mességet. Minthogy a hadsereg és a rend­őrség semleges álláspontra helyezkedett, Montero elnök kénytelen volt június 4-én a hatalmat Puga tábornok vezetésével alakult ideiglenes juntának átadni. A kormány kénytelen volt megadni magát, mert a vidéki csapatok is csatla­koztak a forradalmárokhoz, akiket a moz­galom katonai jellege és programja alap­ján nemzeti szocialistáknak kell tekin­teni. Tábornokok kormánya Santiago de Chile, június 6. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az új kormány megalakult. Miniszterelnök és belügyminiszter Puga tábornok lett, hadügyminiszter Grove ezredes, külügy­miniszter Harriga tábornok, a többi tár­cát is katonák s volt chilei követek töltik be. Puga tábornoknak legerősebb támasza Grove ezredes, a forradalom tulajdon­­képeni vezére. A chilei kongresszust az új rezsim de­krétummal feloszlatta azzal az indoko­lással, hogy a kongresszus nem képviseli a nép igazi akaratát. _ ... A kormány programját egy triumvirá­tus dolgozza ki, illetve hajtja végre, mely Puga tábornokból, Don Carlos Davilla volt washingtoni követből és Don Euge­nio Matte szabadkőműves nagymesterből áll. A kormány programjába vette újabb állami monopóliumok létesítését, így petróleum-, cu­kor- és szesemonopólium bevezetését. A kormány feloszlatta az ide­genek önkéntes csapatait, amelyet az angol és amerikai alattvalók a forrada­lom kitörése alkalmából az idegen vagyo­nok védelmére felállítottak. Bevezetik az általános munkakötelezettséget, a nagy­­vagyonok megadóztatását, az improduk­tív föld lefoglalását. Nem szovjet kormány a chilei Santiago de Chile, június 6. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Dr. Davila, a chilei triumvirátus tagja hét­főn fontos nyilatkozatot tett a sajtó kép­viselői előtt és megcáfolta azokat a hí­reszteléseket, amelyek szerint az új chilei kormány elkobozza a külföldiek chilei tulajdonát. Davila kijelentette, hogy az új chilei kormány nem nyúl a magántulajdonhoz. Az összes szerződések érvényben marad­nak s a külföldi adósságok törlesztésé­nek semmi akadálya. — Az új chilei kormány — mondotta Davila — nem valami szovjet kormány. A helyzet azonban az, hogy Chile a kapi­talista rendszerben nem tud megmene­külni a deflációtól és ezért át kell térnie a progresszív államszocializmus alkalma­zására. A chilei bankok, amelyeknek eredetileg az volt a szándékuk, hogy bezárják he­lyiségeiket, a kormány felszólításához hí­ven, hétfőn a normális keretek között végezték munkáinkat.­­ A chilei forradalom politikai törekvé­seiről a legellentétesebb hírek érkeznek. Az európai szociáldemokraták általában úgy igyekeznek beállítani az eseménye­ket, mint saját győzelmüket és a new­­yorki és londoni tőzsdén is hitelt adtak annak a hírnek, hogy az új kormány szocialista-kommunista jellegű. Ezzel szemben más jelentések arról szá­molnak be, hogy az új kormány határo­zottan nemzeti alapon áll, amit Davia nyilatkozata is megerősít. A legújabb jelentések szerint az ideig­lenes kormánynak sikerült elnyomnia az ellenforradalmi mozgalmat. A Valparai­so­ kormányépületek előtti csoportosulást fegyveres erő latba vetése nélkül, sikerült szétoszlatni. A rend egész Chilében helyre állt. Az Országos Alföldi Bizottság békés­csabai vándorgyűlésén gazda-kartelt sürgettek és a tiszavidéki búzaterület zárt­ területté nyilvánítását kérték Klebelsberg Hunó gróf az alföldi népoktatás és népegészség javításának üdvös hatásáról Békéscsaba, június 5. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az Orszá­gos Alföldi Bizottság békéscsabai vándorgyű­lése a városháza közgyűlési termében zsúfolt sorok előtt kezdődött meg vasárnap reggel kilenc órakor és jellemző a vándorgyűlés pá­ratlan sikerére, hogy délután fél három óráig állandó érdeklődés kísérte. Klebelsberg Kunó gróf, az Országos Bizottság elnöke első hí­vásra sorompóiba tudta állítani az összes al­földi törvényhatóságok és nagyvárosok illeté­kes tényezőit, akik már az Alföldi Bizottság első vándorgyűlésén, Szolnokon nagy szám­mal jelentek meg. A békéscsabai gyűlés iránt még általánosabb volt az érdeklődés: ott vol­tak a törvényhozás két házának tagjai cso­portosan, köztük Búd János, a békéscsabai kerület képviselője, Zichy Aladár gróf, Bor­bély György, Kiss Ernő, Beliczey Géza, Sze­­berényi Zs. Lajos felsőházi tagok, Korosy György békési és Farkas Béla csongrádi főis­pánok, Márky Barna bé­kési és Csergő Károly csongrádi alispánok, Somogyi Szilveszter sze­gedi, Vásáry István debreceni és Bencs Kál­mán nyíregyházai polgármesterek, rajtuk kí­vül még számos tiszántúli város kiküldöttei, egyetemi tanárok, mérnökök, orvosok, közgaz­dászok és természetesen a környék birtokosai, a 10 ezer holdas Wenckheim József gróf és a többezer holdas Széchenyi Károly gróf csak­úgy, mint a törpebirtokos csabai tótok. Márky Barna alispán üdvözlőszavai után Klebelsberg Kunó gróf elnöki megnyitójában igen találóan hívta fel a figyelmet arra a nagy történelmi igazságtalanságra, ami az Alföldön egyrészt keleti fekvése, másrészt a 200 esztendős török hódoltság és végül a ki­egyezés korában tapasztalt politika következ­tében esett. Ennek az igazságtalanságnak jó­vátétele érdekében kell szervezkednünk. — Bürokratikus múltam ellenére — mondotta Klebelsberg Kuno gróf — hiszen mint segédfogalmazó kezdtem az állami szolgálatot, bizonyos iszonyom van az aktától, amely úgy viszonylik a valósághoz, mint a befőtt gyümölcs a friss gyümölcshöz. Látni kell az életet és abból kell leszűrni a tapasztalatokat Ami­kor hatalmon voltam, iparkodtam az Alföld helyzetén a népművelés és a népegészség­ügy terén könnyíteni: az 5000 népoktatási objektum nagy része épen az Alföldre esik és 14 alföldi klinikából hét jutott Szeged­nek és hét Debrecennek. Ez az 5000 nép­iskolai objektum és a 11 klinika meg is fogja tenni az Alföld szolgálatában azt, amit az Alföld a meghozott áldozatok után tőle vár. Iparkodtam tollal is szol­gálni az alföldi gondolatot, amidőn a veszedelmes centralizáció ellen foglaltam állást és küzdöttem a vidéki városok érdekeiért. — Most, hogy az Alföld szolgálatában szervezkedünk, a megye és a központi kormány között ilyen Alföldi Bizottság útján kell összefogást létrehozni. Ezért végigjárjuk az összes törvényhatóságokat és mindenhol megkérjük a megyéket és városokat, hogy alakítsák meg helyi szer­vezetüket és delegálják kebelükből az Országos Bizottságba azokat, akiket eg­­méltóbbaknak találnak. Mi nem kérünk semmit a néptől, de mindent akarunk tenni az Alföld érdekében! A harmadik honfo­g­alála felé ... Az elnöki megnyitót szaklacait előadások és a hozzájuk fűződő vita követték, amelyben vagy húszan vettek részt. Sajó Elemér mi­niszteri tanácsos a Kőrös-vidék vízgazdasági kérdéseiről tartott előadást, amelyben hang­súlyozta, hogy az elmúlt tavasszal egyetlen gátszakadás százmillió pengős károkat okoz­hatott volna, mert Bemarnia felől Damokles­­kaidként fenyegeti állandó veszély a Kőrös­­vidékeit. Amint annak idejéül a vizek rende­zése második honfoglalásnak illett be, mert a vizek hasznosítása (hajóznialtóvá, tétel, öntözés stb.) harmadik honfoglalással volna egyenlő. Széchenyi Károly gr. l az alföldi gyü­mölcstermelés szociális jelentőségéről adott elő és általános helyeslés kisérte megállapításait. Hasonló nagy sikere volt Beliczay Miklósnak a tiszavidéki búza és a galerinatárházak kér­­­déséről tartott előadásával. Itt egészen széles­körű viita fejlődött, amelyben Bod János azt sürgette, hogy merészen leéll rálépni a meg­oldások útjára, mert vannak olyan kérdések, amelyekben a konzervativizmus anakronizmus. Ereky Károly azt hangoztatta, hogy az Or­szágos Alföld­ Bizottság semmiféle kereskedő­ellenes tendenciát nem vall. A mai viszonyok között mégis a szabadkereskedelem a legfon­tosabb. Ha a pénzintézeteik nem tudják meg­szervezni az ország termelését és fogyasztását, akkor más utat-módot kell keresni és ez a tervgazdaság. Olyan politikát­­kell­ kreálni, amely lehetségessé teszi, hogy a világ leg­jobban termő földjén valamennyien tisztessége­sen, becsületesen megélhessünk. A gazdafel­szólalók a gazda­kartell megalakítását sür­gették és azt kívánták, hogy a tiszavidéki búzaterületet nyilvánítsák zárt területnek, amint annak idején Tokaj is így védte meg borát. Végül Somogyi Miklós, az Alföldi Első Gazdasági Vasút főfelügyelője, tartott figye­lemme méltó előadást a gazdasági vasútakról és a vasúti tarifapolitikáról. Jánossy Gyu­la polgármester javaslatára, megalakították az Országos Alföldi Bizottság helyi szerveit. Legközelebb Szegeden tartják meg a vádőr­­gyűjtést. A KANSZ, a FANSZ és a NYUKOSz vezetősége kihallgatásra megy a kormányzóhoz és a miniszter­elnökhöz (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Köz­szolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége szombatom tartotta országos elnöki bizottsági ülését, amelyen a budapesti és vidéki tagok nagy számban voltak jelen. Az ülésen Balásy Antal dr., ny. pénzügyi államtitkár, elnök az ifiletenénycsö­kkentési rendeleteik mellő­zése, illetve enyhítésére vonatkozó tárgyalá­sokról és közbelépésekről számolt be. Javor­­nitzk­y Jenő dr. számvevőségi főtanácsos, vezér­titkár behatóan foglalkozott a felette válsá­gos és aggasztó helyzettel, részletes számada­tokkal ismertette azokat a súlyos veszteségs­­zint, melyeket a fizetés, a nyugellátás és lan­yas pénz csökkentése, továbbá a családi pót­lék és közlekedési segély apasztása, illetve elvonása, valamint a kinevezések és fokoza­tos előléptetések felfüggesztése okoz. Fel­tárta a szerződés melllett lekötött, lakások és általában a lakbérek, valamint a házépítési kölcsönök ügyét, majd a további szükséges teendőkre nézve tett kimerítő és megfele­lő javaslatokat. . Varga István, Serényi Jenő, Párzsik Dezső, Luca János, Jackovics Iván, Neményi Imre, Kosinsznky Viktor, Kontz Endre, Nagy Béla, Wallendums János, Szabó Sándor, Oppé Vil­mos, Arató Gyula felszólalása után a gyűlés tudomásul vette, hogy a KANSz elnöksége a FANSz és NyUKOSz vezetőségével egyetér­tően az illetménycsökkentési rendeletek mel­lőzés©, illetve enyhítése érdekében a kormány­zónál és a miniszterelnöknél kihallgatásán jelentkeznek, egyben felhívta a KANSz el­nökségét, hogy az ipar, a kereskedelem és me­zőgazdaság érdkképviseletével karöltve tárja fel az összes illetékes tényezők előtt az illet­ményc­sökk­entés miatt bekövetkezhető súlyo­sabb és veszedelmesebb gazdasági és társa­­dalmi következményeket, felhívta egyben a gyűlés az elnökséget, hogy a tényleges, vala­mint a nyugdíjas közszolgálati a­l­ka­lmazot­­taik érd­ekein­ek megvédése érdekében a fel­világosító munkát és erősebb tevékenységet folytassa. A JUGOSZLÁV VÁLSÁG MEGINGATTA MARINKOVICS HELYZETÉT Zágráb, június 6. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Ko­moly hírek szólnak arról, hogy a Marin­­kovics-kormány tagjainak egy részét ki­cserélik radikális (Pasics-párti) minisz­terekkel és a választást is elrendelik. Külügyi miniszter Perics lenne. Ha a vá­lasztást a diktatúra által kiadott válasz­tási rendelet alapján tartanák meg, akkor a helyzet mit sem változnék s az egész akció csak a külföld felé szóló demonstrá­ció lenne, de az ország lakosságát nem nyugtatná meg. A Daily Telegraph középeurópai leve­lezője hosszabb cikkben foglalkozik Jugo­szlávia válságával. Jóllehet a horvát emigránsok némileg túlságosan sötét színben festik a helyzetet — úgymond :­ levelező —, tagadhatatlan, hogy az ország komoly veszélyben forog. A marburgi összeesküvés mutatja, hogy már a szerb tisztek sem megbízhatók.

Next