Nemzeti Ujság, 1933. október (15. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-01 / 223. szám

Gömbös Gyula egy esztendeje miniszter­­elnök Lemoine kapitány, a hím francia repülő megjavította a magassági repülés világ­rekordját Henry Pozzi revíziós könyvét a kisantant eltiltotta Gyulay Tibor dr. kamarai főtitkár, a Nemzetközi Vásár alelnök-jelölt­je s­ím­o­i Ide feszítsék a húrt Aki józan ésszel figyeli a magyar tár­sadalmi és politikai élet megnyilvánulá­sait, nem kételkedhetik abban, hogy az az állami és társadalmi rend, amely alapjául a keresztény erkölcsöt válasz­totta, minden támadás és kividről jött megrázkódtatás ellenére is szilárd és megmarad. Lehetnek személyi változá­sok, történhetnek elhajlások a nyílegye­nes iránytól, de a keresztény gondolat olyan mélyen gyökerezik a nemzet lelké­ben, hogy annak kiirtására, eltaposá­­sára, vagy elhomályosítására ép elmé­vel és a siker leghalványabb reményé­vel senki sem vállalkozhatik. A keresz­tény nemzeti gondolat ép és erős, kemény próbák tüzében acélosodott és aki a nem­zet lelkét ismeri, az csak megütközéssel láthatja azokat a meddő, de vakmerő kísérleteket, amelyek a keresztény tár­sadalmi és politikai rend megbontására irányulnak. Ilyen kísérletezés történt az utolsó idő­ben. Mellékes, milyen ürügyet keresnek, a lényeg, a cél, amely a kísérletek mö­gött meghúzódik és amelyet az ürügyek feldagasztásával ideig-óráig több-keve­sebb sikerrel leplezni lehet. A cél pedig mindig ugyanaz: mohó és ádáz keresése annak a résnek, amelybe rozsdás vas­kampóikat beleakaszthatják és amelynek a megnagyításával megingathatják, bi­zonytalanná tehetik, vagy összedönthe­­tik a keresztény és nemzeti gondolat alapzatát. A kísérletek mindig egy hely­ről indulnak ki. Azok, akik bedeszkázták látóhatárukon a fejlődés útját és nem akarnak tudomást venni a népek és ál­lamok életében beállott változásokról, akik régi, elavult politikai dogmák do­hos levegőjében élnek, nem tudnak bele­nyugodni abba, hogy a világ gyökere­sen megváltozott és az egykori lehetősé­geknek mindörökre vége. A liberalizmus ittfelejtett hirdetői a különböző terézvá­rosi demokrácia­s csomagolásba burkolt régi elméleteknek hívei egyre merészeb­ben keresik az alkalmakat arra, hogy valamiképen rést találjanak a mind­örökre rájukszakadt kriptaboltozaton és elmérgezzék azt a levegőt, amely a nem­zetnek ugyan életet ad, de őket végleg le­nyomta. Látszólag, rövid ideig belenyu­godtak a megváltozhatatlanba és csön­des félreállással, vagy halk mormolás­­sal tűrték az elkerülhetetlent, de a lel­kük mélyén sohasem fogadták el az idő és a nemzet parancsolatát és örök, foj­tott lázadásban éltek az új berendezke­dés ellen. Most — úgy látszik — elég biz­tonságosnak érzik maguk alatt a talajt ahhoz, hogy megint kiálljanak a fó­rumra és a legkülönbözőbb álruhákban iparkodjanak híveket szerezni az általuk hirdetett, vérükké vált régi liberaliz­musnak — vagy egyszerűen és őszintén — önmaguknak és a saját embereiknek. Elismerjük, nehéz könnyű szívvel ott hagyni a hatalom és az érvényesülés le­hetőségeit és beleszokni abba a gondo­latba, hogy oda többé visszamenni neon lehet. Nem ismerhetjük el azonban a sza­badságát olyan kísérletezéseknek, ame­lyek alapjában rendíthetik meg a nem­zetet, de semmiesetre sem hozhatnak más eredményt, mint legfeljebb néhány em­ber hatalomvágyának a kielégülését, belső harcokat s egy maroknyi kisebb­ség felülkerekedését az ezeréves keresz­tény magyarság fölött. Aki ezt akarja s aki ezért az ország nyugalmát kockáz­tatja, az olyan vakmerő hazardőr, olyan mániákusa egy lehetetlenségnek, hogy politikai tevékenysége elé a legkomo­lyabb aggodalommal kell tekinteni. A­­ nemzet ma sokkal nehezebb megpróbál- *­­­tatás idejét éli, semhogy megengedhetné­m , magának a tűzzel való könnyelmű ját- / / szád­ozás veszedelmét. Nincs időnk és­­ nincs erőnk sem ahhoz, hogy állandóan hátrafelé tekintgessünk és arra legyen gondunk, hogy nem dönk-e belénk hátul­ról a kész. Akinél ilyen szándékok jelent­keznek, az ne csodálkozzék azon, ha fel­merül a radikális védekezés szükséges­ségének a gondolata. Nálunk rend van, az állampolgároknak egyforma jogaik vannak. Ezzel nem kér­kedni akarunk akkor, amikor megálla­pítjuk, hogy ugyanezt minden európai államban nem lehet elmondani. A ke­resztény és nemzeti gondolkodású ma­gyarság van olyan erős, nyugodt és ga­vallér, hogy nem tesz különbséget a ha­tárain belül élő polgárok között és nem von sorompókat a gazdasági és politikai érvényesülés útján. Ezzel azonban visz­­szaélni nem szabad. A jogegyenlőség ) : ' « h­tipu^ Ma ingyen Szaton- és Képes-mellékeff V Időjárás — — — - i- - i — — — i— — - - ............ ■ «'Sí a Róma Jt Meteorológiai jLr ■ külügyminiszter Intézet jelentése ztat hmm»* nyilatkozott szerint várható M T W m genfi tárgyald­időjárás a követ- Nkl M JAM Mf whdá Jffi H Hl ■ w sálról - Megkez­dezö 24 órárat IÁI iSt^i IWm KE VTn H E H I H W dödtek a front-Túlnyomóan I ym £§| J f B V« H H HflHV VrV« I harcos i­nneplé­szép és derült X IJmI v MJtarJhrif JL JA ^ \ r1 gek - Pozsonyi idő, további ———— ■ és Kassát meg-1 a S S'kedés mCi~ XV. évfolyam 223. szám é VASÁRNAP ♦ Budapest, 1933 október 1 ^ebbsé­g jogaitól TÁRCAJEGYZETEK A PIHENŐ Zsuzsi néni tizenöt esztendeje lakik a barátom házánál. Zsuzsi néni mindössze csak negyven esztendős lehet, de régóta viseli a néni címet, így hívja mindenki, amióta gyerekek vannak a háznál és sündörögnek-forgolódnak Zsuzsi néni kö­rül. Mert Zsuzsi néni parancsnokol a konyhában és az éléskamrában és ha asszonya maga is kitűnő gazdasszony, mégis tökéletesen intézi a háztartás dolgait. Zsuzsi néni híres a vadmártá­sairól, széles körökben elterjedt a mogyo­róstorta receptje és barátom feleségének legjobb barátnője érzésem szerint csak azért közölte vele egy olcsó kalaposnő címét, hogy viszonzásul Zsuzsi néni fel­tárja előtte a zöld paradicsom savanyí­tásának rejtelmes titkát. Általában úgy tudják, hogy a paprikasalátát némi hagymával Zsuzsi néni korszakos alkotá­sának lehet tekinteni s ezt a hiedelmet több mint tíz esztendeje semmiféle zavaró körülmény nem cáfolta meg, soha Zsuzsi néni paprikasalátája meg nem romlott. Én magam Zsuzsi nénit a rakott pala­csintáért tisztelem, amelyet tizenkétfajta különböző töltelékkel készít anélkül, hogy a különböző ízek és zamatok megzavar­nák az elgondolás összhangját. Zsuzsi néni így él, működik és dolgozik a háztartásban. Csempés konyhája ra­gyog a tisztaságtól. Hófehér gáztűzhely áll a konyha közepén, amelyet úgy alkot­tak meg, hogy fat­űzhely is társul hozzá, ami például sziklalekvár főzésénél elen­­gedhetetl­en szükségesség. A gáztűzhely­hez önműködő gyújtókészü­lék is van, mint ahogy villamos-kávéfőző, húsdaráló­­gép, krumpliszeletelőgép, villamos hab­­keverőgép és mindenfajta hasonló szer­kezet tökéletes tisztaságban díszeleg a polcokon. Mindez munkában van Zsuzsi néni alkotásai idején a szükséglet szerint, mint ahogy forró vizet is szolgáltat a központi fűtés. Villamosvasaló, gázva­­saló, porszívógép, padlófényesítő­ gép, szellőztető gép, minden ilyesmi van a la­kásban, mert mint mondom, a ház asszo­nya maga is kitűnő gazdasszony­a úgy véli, hogy egyetlen porszem a vitrinen örök időre rabolná el lelki nyugalmát. Zsuzsi néninek nem kell fát hordania, a legtöbb dolgot házhoz szállítják s a csar­nokba is csupán azért járnak asszonyá­val, mert a legszebb és legkülönb szóra­kozásnak tartják szemeik pihentetését a dús kincseken és az élvezetet az alkudo­zás mindennapi vívódásai között. A ház asszonya és Zsuzsi néni tizenöt esztendő óta alkusznak ugyanazzal a mészárossal, ugyanazzal a gyümölcsös kofával, ugyan­azzal a halással és úgy emlékeznek vis­­­sza egy-egy régebbi vita eredményes sike­rére, pontosan tudván annak részleteit és dátumát is, mint ahogy elszánt politiku­sok emlékezetében örökké él egy-egy köz­­beszólásuk hatása: viharos kacaj a bal­oldalon. Zsuzsi néni egyik legnagyobb sikerének tekinti, hogy amikor tavaly a ház asszonya nyaralni volt, három fil­lérért vásárolta a télire való paradicsom kilóját. Az idén ám az történt, hogy barátom családja rokoni látogatóba ment és Zsuzsi néni előtt kibontakozott az a gon­dolat, hogy két hétre ő is hazamegy Biharba a falujába. Többhetes megbeszé­lések és tárgyalások előzték meg ezt az utazást, mert ha Zsuzsi néni minden esztendőben két napra haza is ment az otthoniakhoz, ilyen nagyobb távolmara­dásra asszonya nem akarta magát el­szánni. Az idén azonban Zsuzsi néni elérkezett életének ahhoz a sorsdöntő pillanatához, hogy megvalósíthatja örök álmát. Zsuzsi néni ugyanis hadiözvegy. Huszonkét esztendős volt mindössze, amikor mindjárt a háború első esztende­jében magához hivatta a jegyző s közölte vele a szomorú hirt, hogy az ura elesett a Kárpátokban. Béresember volt az ura, Zsuzsi akkor magára maradt s igy került fel Pestre Zsuzsi néninek. De amikor összeházasodtak az urával, akkor arról álmodott csak, hogy tizenöt esztendő alatt megtakarítanak annyit, hogy házat vásárolhatnak maguknak. Mielőtt az ura elment a harctérre, akkor este is erről beszéltek és Zsuzsi néni azóta sem mon­dott le erről a célról, sőt ez lett életének vágya és öröme. Így takarított meg Zsuzsi néni annyit, mert közben bizony romlott a pénze is, elvesztek az első betétei, hogy most együtt lesz az az összeg, amiből meg lehet vásárolni a házat. Vasárnapi tár­gyalások, amelyeket a Keleti-pályaudvar környékén falubeliekkel folytatott, mind erre a házvételre vonatkoztak és Zsuzsi néni minden esztendőben, amikor két napra hazament, alaposan tájékozódott a falu ingatlanforgalmi viszonyáról. Ala­pos figyelemmel kisérte a falu életét és pontosan tudta mindig, mely ház eladó és melyiknek sorsára lehet számítani. Most azután együtt volt a pénze, haza is ment a faluba és mert gazd­ája itt az ügyben a községi jegyzőnek, aki segítségére volt a dologban, sikeresen le is bonyolította az ügyet. A házat megvette, egy özvegy sógorasszonyának bérbe is adta, hogy majjdan egyszer, amikor itt hagyja Pestet, hazaköltözzék és békés nyugalom­ban töltse napjait. Amikor Zsuzsi néni elindult az útra, a ház népe ugyancsak elutazott a Balaton mellé és Zsuzsi néninek lelkére kötötték, hogy otthon pihenje ki magát. Zsuzsi­­néni ezt meg is ígérte és amikor vissza­­téry valóban még pirospozsgásabb volt, mint eddig, derűs, fürge és eleven, örült is mindenki Zsuzsi néni nyara- Lapunk mai száma 32 f­illér

Next