Nemzeti Ujság, 1935. július (17. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-02 / 147. szám
2 Gyomor- és bélhurut, az emésztés hiányossága, éres bomlási és erjedési folyamatok a gyomorbélhuzamban, bélbaktárium- és gyomorsavtúltengés a természetes „Ferenc József" keserűvíz használata által legtöbbször rövidesen megszűnnek. A forró égöv országaiban észlelt orvosi tapasztalatok igazolják a Ferenc József víz rendkívül értékes hatását vérhasnál és olyan gyomorbetegségek esetén, melyek váltólázzal együtt lépnek fel. teljesen kritikán felüliek. Miért ne jusson területhez ma Olaszországi Hogy jön Anglia ahhoz, hogy gőgös kritikát gyakoroljon olyan fejleményekért, amelyeken maga is keresztül ment? — mondják a felelős tényezők. Az is tagadhatatlan viszont, hogy ma van Népszövetség, amely nem volt a XIX. században s bizonyos metódusok, amelyek már a múltban sem voltak helyesek, ma valóban odiózusak a világ közvéleménye előtt. Tehát a formáknak alkalmazkodniok kell a mai felfogáshoz s a háború utáni új morálhoz. Ezzel szemben áll a Duce realizmusa, amely egészen más szemszögből ítéli meg a helyzetet. A de facto protektorátus szép , de sohasem jelentene tisztázott helyzetet. Minden lépés, amelyet az olasz kormány tenne, komplikációk és végnélküli tárgyalások kiinduló pontjává válhatna. Sohasem lehetne biztos afelől, hogy valamely hatalom nem biztatná fel az abessziniai uralkodót, hogy a Nemzetek Szövetségéhez ne appelláljon, bizottságok kiküldését ne kérje s nehézségeket ne gördítsen. Mussolini tiszta vizet akar poharába. A mostani uj Olaszország szerint revancheot akar Adonaért s olyan külpolitikai eredményt, amelynek kedvéért az olasz nép hajlandó legyen azokat a terheket elviselni, amelyeket a közeljövőben az új beruházások jelentenének. Az is tagadhatatlan, hogy Olaszország mai gazdasági helyzete mellett mind szükségesebbé válik a devalváció, amelyet csak akkor lehet az olasz nép előtt szimpatikus színben beállítani, ha ennek fejében valami más, fogható előnyt lehet felmutatni. S végül ami nem kevésbbé fontos, Mussolini előtt Olaszország példájaképpen a római birodalom lebeg, amely valamikor egész Északafrikának birtokában volt s amelynek a mai viszonyok között parallel ja az lenne, hogy Afrika három részre oszoljon: a keleti rész Olaszországnak, a déli és nyugatiAngliának, az északnyugati pedig Franciaországnak jusson. S ez az a pont, amelyen az angol és az olasz realizmus szembe kerül egymással. Az egyik szerint gazdasági előnyök egymagukban elegendőknek látszanak s érthetetlennek tűnik, hogy egy államférfi csupán presztizsokok miatt háborúra keljen egy barbár néppel, amely küzdelem még a mai technikai felkészültség mellett is kétséges. Mit érnek repülőgépek és tankok, mondják az angol katonai szakértők, ha az ellenség hegyi nép, amely guerilla harcra van beállítva s minden lépés, amelyet az olasz hadsereg előre tesz, az egész vidék átalakítását teszi szükségessé, utak építését, kutak fúrását, élelem és ital messze vidékről való szállítását? Hisz már ma is az olasz csapatoknak a Szudánból, 350 mérföldnyi távolságból kell vizet venniök? Ezt a rizikót egy angol sem tekinti érdemesnek. Ezzel szemben Olaszország koloniális birodalmát akarja kiépíteni és nem sajnál áldozatot. Ideáljai egy latin nép fantáziájához mérten egészen más kvalitásúak, mint a kereskedő angolok nézetei, akiknek nem kell pozíciójukat megjavítaniok, sőt megalapozniok, akik megelégedhetnek gazdasági előnyökkel ha azokra birodalmuk határain kívül eső területeken szükségük lenne. Ez a két ellentétes politikai beállítottság az oka annak, hogy Mussolini és Eden, akik különben oly könnyen megértik egymást, az angol népszövetségi miniszter római látogatása alkalmával nem tudtak közös nevezőre jutni. Tragikus nézeteltérés ez, amelynek következményei nemcsak Olaszország, hanem Európa jövője szempontjából is végezetesek lehetnek. Szerencsére az esős időjárásra való tekintettel az abessziniai hadjárat szeptember vége előtt nem válhat aktuálissá s ha nem is valószínű, mégis csak lehetséges, hogy addig a két álláspont közelebb jut egymáshoz. Listowel Judith Budapest, július 1 A felsőház véderő, közjogi és törvénykezési, valamint pénzügyi bizottsága hétfőn délután József főherceg elnöklésével együttes ülésben tárgyalta a légvédelemről szóló törvényjavaslatot. Vitéz Hellebronth Antal részetesen ismertette a törvényjavaslatot, majd téz Gömbös Gyula miniszterelnök felszólva vezette be a vitát, amelyben gróf Appoi Károly, Puky Endre, Simontsits Elemér. NEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1935 július 2. báró Jeszenszky Sándor, Lázár Ferenc, vitéz Endrey Antal és József főherceg vett részt. Az általános vita végén Gömbös Gyula miniszterelnök újból felszólalt és megadta a kívánt felvilágosításokat. Az együttes bizottság ezután a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. A részletes tárgyalás során báró Jeszenszky Sándor, Simontsits Elemér és Puky Endre szólalt fel. Vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök a felszólalásokra adott felvilágosításai után az együttes bizottság a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadta és elhatározta, hogy tárgyalására a sürgősség kimondását javasolja a felsőháznak. Olaszország tiltakozott a dzsimmai szultánság annektálása miatt Róma, július 1. Az addis-abebai olasz követség újabb jegyzéket nyújtott át az abesszin kormánynak a dzsimmai szultánság megszállása miatt. A jegyzék megállapítja, hogy a négus legújabb intézkedései az abesszin császárság egyik tartományává akarják süllyeszteni ezt a szultánságot, ami új szakaszt jelent az abesszin határvidéken élő mohamedán törzsek leigázásának politikájában. Dzsima az olasz kormány felfogása szerint izlám kulturcentrum volt Keletafrikában, Olaszország Dzsimma annektálását a fennálló politikai jogrend önkényes megsértésének tartja és a leghatározottabban tiltakozik ellene. Hailé Szelasszié abesszíniai császár a Sunday Times munkatársának adott nyilatkozatában megemlítette, hogy Abesszínia az utóbbi hetekben hiábavaló kísérleteket tett a fegyvervásárlásra Franciaországban, Belgiumban, Csehországban és Dániában. Egyes esetekben a már kifizetett szállítmányokat is visszatartották a kikötőkben. A Matin külön tudósítója előtt Rass Mulugueta abesszin hadügyminiszter kijelentette, hogy Abesszínia hadereje ez idő szerint 350.000 emberből áll, de Abesszinia két-négy hét alatt 900.000 embert tud mozgósítani, ha ennek szüksége felmerül. RÉSZLETES LOEWENI JELENTÉS Ottó király ünnepélyes doktorrá avatásáról Loewen, július 1. A múlt héten fényes ünnepség színhelye volt a löweni egyetem nagy díszterme: doktorrá avatták 11. Ottó királyt. A nyilvános jellegű ünnepségen megjelent az egyetem tanári kara, hallgatósága és a brüsszeli és löweni közéleti tényezők közül sokan. Ottó király „Duc de Bar“ néven végezte el a híres löweni egyetemet, mint ismeretes, a legkitűnőbb eredménnyel. Szigorlatait a legjobb érdemfokozattal tette* '** A doktori fokozat elnyeréséhez az egíF®tomi rendtartás szerint önálló kutatás alapján készült tudományos tok fitok esés kell, melyet a jelölt nyomtatásban ad át már az egyetemi karnak, amelynekallgatója volt. A kar tagjai az értekezést az avatás előtt áttanulmányozzák és az avatás során szóbeli ellenvetéseket tesznek a jelöltnek, aki azokat élőszóval rögtönözve cáfolja meg és védi tudományos álláspontját. Ezenkívül értekezése tárgyával összefüggő, még három kérdést kell élőszóval kifejtenie. A doktori cím elnyerése tehát a löweni egyetemen igen alapos felkészültséget kíván. Ottó király az osztrák kisgazdabirtokok örökösödési jogáról és feloszthatatlanságáról írta meg francia nyelven 858 lapra terjedő értekezését, amely a löweni egyetem politikai és szociális karának gyűjteményes kiadásában jelent meg. Az élőszóval kifejtett rokontárgyú kérdések a következők voltak: 1. A dunai országok autarchiás fejlődése állandósítja ez országok gazdasági válságát és ezért az autarchia helyett gazdasági együttműködésnek kell következnie a Dunamedencében. 2. Az új osztrák alkotmányban körvonalazott rendi állam viszonya a demokráciához. 3. A magyar Nagy-Alföld újraerdősítése és a tervgazdálkodás. Ottó király édesanyjának és testvéreinek kíséretében néhány perccel három óra előtt érkezett az egyetem főkapujához, ahol a Rector Magnificus, Msgr. Ladeuse, valamint a vizsgálóbizottság tagjai fogadták az egyetemi tanárok hagyományos díszruhájában, talárban és barettal a fejükön. A király ünnepélyes menetben vonult át a díszterembe. Elől a kari pedellusok vitték az egyetem jelvényeit, azután Ottó király jött a Rector Magnificus kíséretében, utánuk a királyné és gyermekei, az egyetemi professzorok és a meghívott vendégek: gróf Zichy János, a király tanulmányait vezető és ellenőrző magyar bizottság elnöke, gróf Cziráky József, Griger Miklós apátplébános, gróf Pálffy Géza, továbbá Blazovich Jákó és Weber Jácint magyar bencések, a király volt tanárai és báró Zessner-Spitzenberg udvari tanácsos, egyetemi tanár. A díszteremben a Rector Magnificus mondott üdvözlőbeszédet, amelyben emlékeztetett arra, hogy mintegy háromszáz évvel ezelőtt ugyanabban a teremben a Halbsburg-ház egy női tagja részt vett már egy doktorrá avatáson. Megköszönte az özvegy királynőnek az egyetemmel szemben tanúsított nagy bizalmát, amelylyel fiát tudományos kiképzés céljából ennek az iskolának a gondjaira bízta. A legnagyobb elismeréssel szólt a király példát mutató tanulmányi előmeneteléről s azokról a kitűnő eredményekről, amelyekkel 1I. Ottó az egyetem díszévé vált. Ezután az állami és szociális fakultások tudományának dékánja, Dupriez tanár szólalt fel. Ismertette a király doktori disszertációját és megkérte, hogy annak következtetéseit élőszóval is fejtse ki. II. Ottó először is köszönetet mondott a rektornak s az egyetem tanárainak, majd negyvenperces előadásban fejtette ki érvelését. Előadásában rámutatott arra, hogy , országos, és nemzeti érdek, hogy a kisbirtok osztatlanul ugyanannak a családnak a kezén maradjon, mert csak így lehet elejét venni a kisgazda-osztály elproletarizálódásának. Brüsselmans tanár ellenvetéseket tett, amelyeket a király nyomban megcáfolt és a felhozott aggodalmakat eloszlatta. A vizsgálóibizottság részéről még több ellentmondás hangzott el, amelyekre II. Ottó király rögtönözve, folyamatosan és teljes felkészültséggel válaszolt. Dupriez tanár felszólította a királyt, hogy védelmezze a 2. számú tételt, amely lényegben azt tartalmazza, hogy az osztrák rendi alkotmány nem áll útjában a demokratikus fejlődésnek. A király ismertette az új osztrák alkotmány alapelveit s hangoztatta, hogy a továbbfejlődés abban az irányban történhetik, amelyet ő disszertációjában kifejtett. Olyan tárgyi ismeretekről s olyan alapos munkáról és előadókészségről tett tanúságot, hogy a vizsgálóbizottság tagjait valósággal magával ragadta és az egyetem tanárai szemmel láthatóan élvezték a vitát. Rögtönzött ellenvetéseikre a király nyomban és határozottan válaszolt, világos okfejtése, érveinek csoportosítása általános elismerést keltett. Programon kívül több mint másfél óráig tartott a rendkívül érdekes vita a királyi doktorjelölt és az egyetem tanárai között és Dupriez tanár őszinte sajnálkozásának adott kifejezést, hogy az idő előrehaladottságára való tekintettel nem tudják már a megvitatást a másik két kérdésre is kiterjeszteni. A vizsgálóbizottság ezután tanácskozásra vonult vissza, amelynek végeztével Dupriez tanár jelentette a rektornak, hogy a vizsgálóbizottság beleegyezését adta II. Ottó doktorrá promoválásához. Ezt ünnepélyes külsőségek között a Rector Magnificus végezte el. Átnyújtotta a királynak a doktori diplomát és szerencsekívánatait fejezte ki a fényes sikerrel befejezett tanulmányokhoz. Este a steneckerzeeli kastélyban vacsora volt, amelyen a király, az özvegy királyné, a királyi család tagjai és a távoli hazából érkezett vendégek vettek részt. A vacsorán Róbert főherceg mondott pohárköszöntőt, amelyben királyi testvérét, mint az első uralkodót ünnepelte, aki a doktori fokozatot tanulmány útján érte el. BADGASTEIN MERANHAUS: Előkelő ház, minden komforttal, központi fekvés. Thermál-fürdők a házban RADNAI MIKLÓS megrágalmazásáért 400 pengőre ítélte a törvényszék Kőszegi Terézt A büntetőtörvényszék Szemák-tanácsa hétfőn délelőtt tárgyalta azt a rágalmazái pert, amelynek vádlottja Kőszegi Teréz, az Operaház volt tagja, sértettje pedig Radnai Miklós, az Operaház igazgatója volt. Az ügyészség felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége cílén emelt vádat Kőszegi Teréz ellen, aki — a vádirat szerint — a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez 1935 június 5-én írott levelében azt hangoztatta, hogy még két évvel ezelőtt az Operaház igazgatói szobájában Radnai Miklós úgy közeledett hozzá és olyan kijelentéseket tett, amelyeket magára nézve sértőknek talált és nyomban vissza is utasította. Az igazgató — szerinte — ezért nem akarja az idén szerződési igényeit teljesíteni. A személyi adatok felvétele során Kőszegi Teréz elmondotta, hogy 1901-ben született, férje Fodor Sándor miniszteri tanácsos, négy polgárit, tanítónőképzőt és Zeneművészeti Főiskolát végzett, 34 hold földje van, keresete jelenleg nincs. — Bűnösnek érzi magát? — kérdezi az elnök. — Igen. Bűnösnek érzem magam ... Az előzmények ismertetése után Kőszegi Teréz izgatottan felállott és a következőiket mondotta: — Szerződésem megszakadása következtében beállott felzaklatott lelki állapotomban írtam meg és küldtem el ezt a beadványt. Az állított tények az általam történt tévedésen és félreértésen alapultak. A beadvány megírását és elküldését sajnálom, a sértettnek nyújtandó elégtétel gyanánt a történteket mélyen sajnálom és tőle ünnepélyesen bocsánatot kérek. Ezután Bary Zoltán kir. ügyész tartotta meg vádbeszédét. Hangoztatta, hogy közérdekű, hogy ilyen rágalmak ne vegyék be magukat a köztudatba és ezért a legszigorúbb megtorlást kérte. A Védő ezután arra kérte a bíróságot, hogy mielőtt ítéletet hozna, hallgassa meg magát Radnai Miklóst, elfogadja-e elégtételnek Kőszegi Teréz bűnbánó bocsánatkérését. — Nemcsak tőlem függ, mit fogadhatok el — jelentette ki Radnai —, hanem felettes hatóságomtól is. Ebben az esetben, amikor példátlan támadás ért, csak példás elégtétellel elégedhetünk meg, amely nemcsak a bíróság színe előtt, hanem a nagy nyilvánosság előtt is megadja azt az elégtételt, amelyre szükségem van. Ezután dr. Szentpétery Gyula tartotta meg védőbeszédét, melynek során a törvényszék méltányos ítéletét kérte. Hangoztatta, hogy a vádlottnő a legteljesebb elégtételt adta, teljesen nem állíthatja magát a szégyenpadra azáltal, hogy kijelentse expressis verbis, hogy a beadványban hazugságokat tárt elő. Megszakadt művészi pályáját folytatni akarja, tehát társadalmilag és művészileg lehetetlenné nem teheti magát. Köszegi Teréz pillanatnyilag összeomlott, összeroppant idegállapotban, a tényeket félreértve irta meg levelét s ezért a védő a kiszakadandó ítélet felfüggesztését kérte. — Ki van még valamit védelmére felhozni? — fordult az elnök Kőszegi Terézhez. Kőszegi Teréz egészen közel lépett a birói emelvényhez és zokogásba fulladó hangon, rendkívül idegesen ismét visszavonta azt, amit az előbb bocsánatkérő nyilatkozatában kijelentett s azt hangoztatta, hogy az, amiket a beadványban írt, az fedi a valóságot. Egy órai tanácskozás után hirdette ki Szemük tanácselnök a törvényszék ítéletét, amely bűnösnek mondja ki Kőszegi Terézt hivatalból üldözendő rágalmazás vétségében s ezért az enyhítő szakaszok alkalmazásával 400 pengő pénzbüntetésre ítéli, amely behajthatatlanság esetén húsz pengőnkint egy-egy napi fogházra változtatható át. Az ítélet indokolása megállapítja, hogy Kőszegi Teréz beismerte bűncselekményét s minthogy kétségtelen, hogy a kultuszminiszterhez intézett beadvány olyan súlyos állításokat tartalmaz, amelyek valóságuk esetén Radnai Miklós ellen fegyelmi eljárás megindítására okul szolgálhatnának és őt a közmegvetésnek tenné ki — ezért Kőszegi Terézt bűnösnek kellett kimondani és őt el kellett ítélni. Enyhítő körülménynek vette a bíróság, hogy bocsánatot kért, de ennek jelentőségét lerontja, hogy utóbb az utolsó szó jogán ismét megcáfolta saját beismerését. Súlyosbító körülményként mérlegelte a törvényszék az inkriminált nyilatkozatok súlyosságát is. A vádlott megnyugodott az ítéletben, míg az ügyész súlyosbításért fellebbezett