Nemzeti Ujság, 1935. július (17. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-02 / 147. szám

2 Gyomor- és bélhurut, az emésztés hiányos­sága, éres bomlási és erjedési folyamatok a gyomorbélhuzamban, bélbaktárium- és gyo­­morsavtúltengés a természetes „Ferenc József" keserűvíz használata által legtöbbször rövi­desen megszűnnek. A forró égöv országai­ban észlelt orvosi tapasztalatok igazolják a Ferenc József víz rendkívül értékes hatását vérhasnál és olyan gyomorbetegségek esetén, melyek váltólázzal együtt lépnek fel. teljesen kritikán felüliek. Miért ne jusson területhez­ ma Olaszországi Hogy jön Anglia ahhoz, hogy gőgös kritikát gyakoroljon olyan fejlemé­nyekért, amelyeken maga is keresztül ment? — mondják a felelős tényezők. Az is tagadhatatlan viszont, hogy ma van Népszövetség, amely nem volt a XIX. században s bizonyos metódusok, amelyek már a múltban sem voltak helyesek, ma valóban odiózusak a vi­lág közvéleménye előtt. Tehát a for­máknak alkalmazkodniok kell a mai felfogáshoz s a háború utáni új mo­rálhoz. Ezzel szemben áll a Duce realizmusa, amely egészen más szemszögből ítéli meg a helyzetet. A de facto protekto­rátus szép , de sohasem jelentene tisztázott helyzetet. Minden lépés, ame­lyet az olasz kormány tenne, kompli­kációk és végnélküli tárgyalások kiin­duló pontjává válhatna. Sohasem le­hetne biztos afelől, hogy valamely ha­talom nem biztatná fel az abessziniai uralkodót, hogy a Nemzetek Szövet­ségéhez ne appelláljon, bizottságok ki­küldését ne kérje s nehézségeket ne gördítsen. Mussolini tiszta vizet akar poharába. A mostani uj Olaszország szerint revan­cheot akar Adonaért s olyan külpolitikai eredményt, amely­nek kedvéért az olasz nép hajlandó legyen azokat a terheket elviselni, ame­lyeket a közel­jövőben az új beruházá­sok jelentenének. Az is tagadhatatlan, hogy Olaszország mai gazdasági hely­zete mellett mind szükségesebbé válik a devalváció, amelyet csak akkor lehet az olasz nép előtt szimpatikus színben beállítani, ha ennek fejében valami más, fogható előnyt lehet felmutatni. S végül ami nem kevésbbé fontos, Mus­solini előtt Olaszország példájaképpen a római birodalom lebeg, amely vala­mikor egész Északafrikának birtoká­ban volt s amelynek a mai viszonyok között parallel ja az lenne, hogy Afrika három részre oszoljon: a keleti rész Olaszországnak, a déli és nyugati­­Angliának, az északnyugati pedig Fran­ciaországnak jusson. S ez az a pont, amelyen az angol és az olasz realizmus szembe kerül egy­mással. Az egyik szerint gazdasági elő­nyök egymagukban elegendőknek lát­szanak s érthetetlennek tűnik, hogy egy államférfi csupán presztizsokok miatt háborúra keljen egy barbár nép­pel, amely küzdelem még a mai tech­nikai felkészültség mellett is kétséges. Mit érnek repülőgépek és tankok, mondják az angol katonai szakértők, ha az ellenség hegyi nép, amely guerilla harcra van beállítva s minden lépés, amelyet az olasz hadsereg előre tesz, az egész vidék átalakítását teszi szük­ségessé, utak építését, kutak fúrását, élelem és ital messze vidékről való szállítását? Hisz már ma is az olasz csapatoknak a Szudánból, 350 mérföld­­nyi távolságból kell vizet venniök? Ezt a rizikót egy angol sem tekinti érde­mesnek. Ezzel szemben Olaszország koloniális birodalmát akarja kiépíteni é­s nem sajnál áldozatot. Ideáljai egy latin nép fantáziájához mérten egészen más kvalitásúak, mint a kereskedő angolok nézetei, akiknek nem kell po­zíciójukat megjavítaniok, sőt megala­­pozniok, akik megelégedhetnek gazda­sági előnyökkel ha azokra birodalmuk határain kívül eső területeken szüksé­gük lenne. Ez a két ellentétes politikai beállí­tottság az oka annak, hogy Mussolini és Eden, akik különben oly könnyen megértik egymást, az angol népszövet­ségi miniszter római látogatása alkal­mával nem tudtak közös nevezőre jutni. Tragikus nézeteltérés ez, amely­nek következményei nemcsak Olaszor­­szág, hanem Európa jövője szempont­jából is végezetesek lehetnek. Szerencsére az esős időjárásra való tekintettel az abessziniai hadjárat szep­tember vége előtt nem válhat ak­tuálissá s ha nem is valószínű, mégis csak lehetséges, hogy addig a két állás­pont közelebb jut egymáshoz. Listowel Judith Budapest, július 1 A felsőház véderő, közjogi és törvényke­­zési, valamint pénzügyi bizottsága hétfőn délután József főherceg elnöklésé­vel együttes ülésben tárgyalta a légvédelemről szóló tör­vényjavaslatot­. Vitéz Hellebronth Antal rész­­etesen ismertette a törvényjavaslatot, majd téz Gömbös Gyula miniszterelnök felszólv­a vezette be a vitát, amelyben gróf Appo­i Károly, Puky Endre, Simontsits Elemér. NEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1935 július 2. ­ báró Jeszenszky Sándor, Lázár Ferenc, vitéz Endrey Antal és József főherceg vett részt. Az általános vita végén Gömbös Gyula mi­niszterelnök újból felszólalt és megadta a kí­­vánt felvilágosításokat. Az együttes bizottság ezután a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. A részletes tárgyalás során báró Jeszenszky Sándor, Simontsits Elemér és Puky Endre szólalt fel. Vitéz Gömbös Gyula minisz­terelnök a felszólalásokra adott felvilágosítá­sai után az együttes bizottság a törvényja­vaslatot részleteiben is elfogadta és elhatá­rozta, hogy tárgyalására a sürgősség kimon­dását javasolja a felsőháznak. Olaszország tiltakozott a dzsimmai szultánság annektálása miatt Róma, július 1. Az addis-abebai olasz követség újabb jegyzéket nyújtott át az abesszin kor­­mánynak a dzsimmai szultánság megszállása miatt. A jegyzék megállapítja, hogy a négus legújabb intézkedései az abesszin császárság egyik tartományává akar­ják süllyeszteni ezt a szultánságot, ami új szakaszt jelent az abesszin határ­vidéken élő mohamedán törzsek leigázásának politikájában. Dzsima az olasz kor­mány felfogása szerint izlám kulturcentrum volt Keletafrikában, Olaszország Dzsimma annektálását a fennálló politikai jogrend önkényes megsértésének tart­ja és a leghatározottabban tiltakozik ellene. Hailé Szelasszié abesszíniai császár a Sunday Times munkatársának adott nyilatkozatában megemlítette, hogy Abesszínia az utóbbi hetekben hiábavaló kí­sérleteket tett a fegyvervásárlásra Franciaországban, Belgiumban, Csehország­ban és Dániában. Egyes esetekben a már kifizetett szállítmányokat is visszatar­tották a kikötőkben. A Matin külön tudósítója előtt Rass Mulugueta abesszin hadügyminiszter kijelentette, hogy Abesszínia hadereje ez idő szerint 350.000 em­berből áll, de Abesszinia két-négy hét alatt 900.000 embert tud mozgósítani, ha ennek szüksége felmerül. RÉSZLETES LOEWENI JELENTÉS Ottó király ünnepélyes doktorrá avatásáról Loewen, július 1. A múlt héten fényes ünnepség színhe­lye volt a löweni egyetem nagy dísz­terme: doktorrá avatták 11. Ottó királyt. A nyilvános jellegű ünnepségen megje­lent az egyetem tanári kara, hallgató­sága és a brüsszeli és löweni közéleti tényezők közül sokan. Ottó király „Duc de Bar“ néven végezte el a híres löweni egyetemet, mint ism­eretes, a legkitűnőbb eredménnyel. Szigorlatait a legjobb ér­demfokozattal tette* '** A doktori fokozat elnyeréséhez az egíF®tomi rendtartás sze­rint önálló kutatás alapján készült tudo­mányos­­ tok fi­­­tok esés kell, melyet a jelölt ny­om­tatásb­an ad át már az egyetemi karnak, amelynek­allgatója volt. A kar tagjai az értekezést az ava­tás előtt áttanulmányozzák és az avatás során szóbeli ellenvetéseket tesznek a je­löltnek, aki azokat élőszóval rögtönözve cáfolja meg és védi tudományos állás­pontját. Ezenkívül értekezése tárgyával összefüggő, még három kérdést kell élő­szóval kifejtenie. A doktori cím elnye­rése tehát a löweni egyetemen igen ala­pos felkészültséget kíván. Ottó király az osztrák kisgazdabirto­kok örökösödési jogáról és feloszthatat­lanságáról írta meg francia nyelven 858 lapra terjedő értekezését, amely a löweni egyetem politikai és szociális karának gyűjteményes kiadásában jelent meg. Az élőszóval kifejtett rokontárgyú kérdések a következők voltak: 1. A dunai országok autarchiás fejlő­dése állandósítja ez országok gazdasági válságát és ezért az autarchia helyett gazdasági együttműködésnek kell követ­keznie a Dunamedencében. 2. Az új osztrák alkotmányban körvo­nalazott rendi állam viszonya a demo­kráciához. 3. A magyar Nagy-Alföld újraerdősí­tése és a tervgazdálkodás. Ottó király édesanyjának és testvérei­nek kíséretében néhány perccel három óra előtt érkezett az egyetem főkapujá­hoz, ahol a Rector Magnificus, Msgr. La­­deuse, valamint a vizsgálóbizottság tag­jai fogadták az egyetemi tanárok hagyo­mányos díszruhájában, talárban és ba­­rettal a fejükön. A király ünnepélyes menetben vonult át a díszterembe. Elől a kari pedellusok vitték az egyetem jel­vényeit, azután Ottó király jött a Rector Magnificus kíséretében, utánuk a ki­rályné és gyermekei, az egyetemi pro­fesszorok és a meghívott vendégek: gróf Zichy János, a király tanulmányait ve­zető és ellenőrző magyar bizottság el­nöke, gróf Cziráky József, Griger Mik­lós apátplébános, gróf Pálffy Géza, to­vábbá Blazovich Jákó és Weber Jácint magyar bencések, a király volt tanárai és báró Zessner-Spitzenberg udvari ta­nácsos, egyetemi tanár. A díszteremben a Rector Magnificus mondott üdvözlőbeszédet, amelyben em­lékeztetett arra, hogy mintegy háromszáz évvel ezelőtt ugyanabban a teremben a Halbsburg-ház egy női tagja részt vett már egy doktorrá avatáson. Megköszönte az özvegy királynőnek az egyetemmel szemben tanúsított nagy bizalmát, amely­­lyel fiát tudományos kiképzés céljából ennek az iskolának a gondjaira bízta. A legnagyobb elismeréssel szólt a király példát mutató tanulmányi előmeneteléről s azokról a kitűnő eredményekről, ame­lyekkel 1I. Ottó az egyetem díszévé vált. Ezután az állami és szociális fakultá­sok tudományának dékánja, Dupriez ta­nár szólalt fel. Ismertette a király dok­tori disszertációját és megkérte, hogy an­nak következtetéseit élőszóval is fejtse ki. II. Ottó először is köszönetet mondott a rektornak s az egyetem tanárainak, majd negyvenperces előadásban fejtette ki érvelését. Előadásában rámutatott arra, hogy , országos, és nemzeti érdek, hogy a kisbirtok osztatlanul ugyanannak a családnak a kezén maradjon, mert csak így lehet elejét venni a kisgazda-osztály elproletarizálódásának. Brüsselmans tanár ellenvetéseket tett, amelyeket a király nyomban megcáfolt és a felhozott aggodalmakat eloszlatta. A vizsgálóibizottság részéről még több ellentmondás hangzott el, amelyekre II. Ottó király rögtönözve, folyamatosan és teljes felkészültséggel válaszolt. Dupriez tanár felszólította a királyt, hogy vé­delmezze a 2. számú tételt, amely lényeg­ben azt tartalmazza, hogy az osztrák rendi alkotmány nem áll útjában a de­mokratikus fejlődésnek. A király ismertette az új osztrák al­kotmány alapelveit s hangoztatta, hogy a továbbfejlődés abban az irányban tör­ténhetik, amelyet ő disszertációjában ki­fejtett. Olyan tárgyi ismeretekről s olyan alapos munkáról és előadókészségről tett tanúságot, hogy a vizsgálóbizottság tag­jait valósággal magával ragadta és az egyetem tanárai szemmel láthatóan él­vezték a vitát. Rögtönzött ellenvetéseikre a király nyomban és határozottan vá­laszolt, világos okfejtése, érveinek cso­portosítása általános elismerést keltett. Programon kívül több mint másfél óráig tartott a rendkívül érdekes vita a királyi doktorjelölt és az egyetem tanárai kö­zött és Dupriez tanár őszinte sajnálkozá­sának adott­ kifejezést, hogy az idő előre­haladottságára való tekintettel nem tud­ják már a megvitatást a másik két kér­désre is kiterjeszteni. A vizsgálóbizottság ezután tanácsko­zásra vonult vissza, amelynek végezté­vel Dupriez tanár jelentette a rektor­nak, hogy a vizsgálóbizottság beleegye­zését adta II. Ottó doktorrá promov­álá­­sához. Ezt ünnepélyes külsőségek között a Rector Magnificus végezte el. Átnyúj­totta a királynak a doktori diplomát és szerencsekívánatait fejezte ki a fényes sikerrel befejezett tanulmányokhoz. Este a steneckerzeeli kastélyban va­csora volt, amelyen a király, az özvegy királyné, a királyi család tagjai és a távoli hazából érkezett vendégek vettek részt. A vacsorán Róbert főherceg mon­dott pohárköszöntőt, amelyben királyi testvérét, mint az első uralkodót ünne­pelte, aki a doktori fokozatot tanulmány útján érte el. BADGASTEIN MERANHAUS: Előkelő ház, minden komforttal, központi fekvés. Thermál-fürdők a házban RADNAI MIKLÓS megrágalmazásáért 400 pengőre ítélte a törvény­szék Kőszegi Terézt A büntetőtörvénysz­ék Szemák-tanácsa hétfőn délelőtt tárgyalta azt a rágalma­zá­i pert, amelynek vádlottja Kőszegi Teréz, az Operaház volt tagja, sértettje pedig Radnai Miklós, az Operaház igaz­­­gatója volt. Az ügyészség felhatalma­zásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége cílén emelt vádat Kőszegi Teréz ellen, aki — a vádirat szerint — a val­lás- és közoktatásügyi miniszterhez 1935 június 5-én írott levelében azt hangoz­tatta, hogy még két évvel ezelőtt az Operaház igazgatói szobájában Radnai Miklós úgy közeledett hozzá és olyan ki­jelentéseket tett, amelyeket magára nézve sértőknek talált és nyomban vissza is utasította. Az igazgató — szerinte — ezért nem akarja az idén szerződési igényeit teljesíteni. A személyi adatok felvétele során Kő­szegi Teréz elmondotta, hogy 1901-ben született, férje Fodor Sándor miniszteri tanácsos, négy polgárit, tanítónőképzőt és Zeneművészeti Főiskolát végzett, 34 hold földje van, keresete jelenleg nincs. — Bűnösnek érzi magát? — kérdezi az elnök. — Igen. Bűnösnek érzem magam ... Az előzmények ismertetése után Kő­szegi Teréz izgatottan felállott és a kö­vetkezőiket mondotta: — Szerződésem megszakadása követ­keztében beállott felzaklatott lelki álla­potomban írtam meg és küldtem el ezt a beadványt. Az állított tények az általam történt tévedésen és félreértésen alapul­tak. A beadvány megírását és elküldését sajnálom, a sértettnek nyújtandó elégté­tel gyanánt a történteket mélyen sajná­lom és tőle ünnepélyesen bocsánatot kérek. Ezután Bary Zoltán kir. ügyész tar­totta meg vádbeszédét. Hangoztatta, hogy közérdekű, hogy ilyen rágalmak ne ve­gyék be magukat a köztudatba és ezért a legszigorúbb megtorlást kérte. A Védő ezután arra kérte a bíróságot, hogy mielőtt ítéletet hozna, hallgassa meg magát Radnai Miklóst, elfogadja-e elégtételnek Kőszegi Teréz bűnbánó bo­csánatkérését. — Nemcsak tőlem függ, mit fogadha­­tok el — jelentette ki Radnai —, hanem felettes hatóságomtól is. Ebben az eset­ben, amikor példátlan támadás ért, csa­k példás elégtétellel elégedhetünk meg, amely nemcsak a bíróság színe előtt, ha­nem a nagy nyilvánosság előtt is meg­adja azt az elégtételt, amelyre szükségem van. Ezután dr. Szentpétery Gyula tartotta meg védőbeszédét, melynek során a tör­vényszék méltányos ítéletét kérte. Han­goztatta, hogy a vádlottnő a legtelje­sebb elégtételt adta, teljesen nem állít­hatja magát a szégyenpadra azáltal, hogy kijelentse expressis verbis, hogy a beadványban hazugságokat tárt elő. Megszakadt művészi pályáját folytatni akarja, tehát társadalmilag és művészi­leg lehetetlenné nem teheti magát. Kö­­szegi Teréz pillanatnyilag összeomlott, összeroppant idegállapotban, a tényeket félre­értve irta meg levelét s ezért a védő a kiszakadandó ítélet felfüggeszté­sét kérte. — Ki van még valamit védelmére fel­hozni? — fordult az elnök Kőszegi Te­­rézhez. Kőszegi Teréz egészen közel lépett a birói emelvényhez és zokogásba fulladó hangon, rendkívül idegesen ismét vissza­vonta azt, amit az előbb bocsánatkérő nyilatkozatában kijelentett s azt hangoz­tatta, hogy az, amiket a beadványban írt, az fedi a valóságot. Egy­ órai tanácskozás után hirdette ki Szemük tanácselnök a törvényszék íté­letét, amely bűnösnek mondja ki Kő­szegi Terézt hivatalból üldözendő rágal­mazás vétségében s ezért az enyhítő sza­kaszok alkalmazásával 400 pengő pénz­­büntetésre ítéli, amely behajthatatlanság esetén húsz pengőnkint egy-egy napi fogházra változtatható át. Az ítélet in­dokolása megállapítja, hogy Kőszegi Te­réz beismerte bűncselekményét s mint­hogy kétségtelen, hogy a kultuszminisz­terhez intézett beadvány olyan súlyos állításokat tartalmaz, amelyek valóságuk esetén Radnai Miklós ellen fegyelmi el­járás megindítására okul szolgálhatná­nak és őt a közmegvetésnek tenné ki — ezért Kőszegi Terézt bűnösnek kellett kimondani és őt el kellett ítélni. Enyhítő körülménynek vette a bíró­ság, hogy bocsánatot kért, de ennek je­lentőségét lerontja, hogy utóbb az utolsó szó jogán ismét megcáfolta saját be­ismerését. Súlyosbító körülményként mérlegelte a törvényszék az inkriminált nyilatkozatok súlyosságát is. A vádlott megnyugodott az ítéletben, míg az ügyész súlyosbításért fellebbezett

Next