Nemzeti Ujság, 1935. szeptember (17. évfolyam, 198-222. szám)
1935-09-01 / 198. szám
Badoglio tábornagy, az olasz nagyvezérkar főnöke, Párisba érkezett Holitscher Károly gazdasági főtanácsos, a hetvenéves veszprém megyei Gazdasági Egyesület elnöke Sir József, a leggyorsabb magyar futó győzött a berlini „öt nemzet versenyen“ Novágh Gyulát választották meg a Magyar Műkedvelők Szövetségének elnökévé TOBORZÓ írta: Nyisztor Zoltn Néhány hét választ el mindössze bennünket attól a megszokott, de mindig új örömet fakasztó dátumtól, melyet nálunk Katolikus Nagygyűlésnek neveznek. A felhívás egy szimbólikusan szép és mélyértelmű plakátba öltöztetve már ott virít az utcasarkon s a kép és a szimbólum hallatlanul kifejező nyelvén már magától verbuvál és toboroz. A magyar katolicizmusnak lehetnek nagy örömei és nem kisebb keserűségei, de az elsőt elhallgattatva, a másodikat elfojtva, a tiszta lélek kiegyensúlyozottságával száll táborba a Katolikus Nagygyűlések napjain. Ha semmi más nem volna ez az évről-évre megismétlődő Katolikus Nagygyűlés, mint tömegek felvonulása s vezérek bemutatkozása vagy helycseréje, gondolatok, álmok, tervek kipattanása, megfeszülése s mérhetetlenül nagy tömegek átitatása és egy frontba állása, már akkor is történeti missziót teljesítene. Ha néha ugyanis a közéleti események kiszámíthatatlan hullámverésében elfogná az embert a gond, keserűség vagy kishitűség a katolicizmus jövőjét illetőleg, ez a nagygyűlés újra mindig megvigasztal és lelket önt mindnyájunkba. Ilyenkor meglátjuk és a velőkig megérezzük a gyűlések fa kömenetek tarka szinpompáján s ezerszeres viszhangján keresztül, hogy ebben az országban a többség, az elseperhetetlen többség, amelyikkel mindig számolni se,mi nélkül sem cselekedni, sem sakkhúzást csinálni nem lehet — mi vagyunk. Akit néha elkeserítenek a hangos betyárszálak, amelyek nyugtalan vagy tehetetlen inferioritásukban epét köpnek felénk, akit kishitűvé roskaszt az a sok sziszegő fullánk, rejtett tőr vagy nyílt támadás, mely ellenünk fenekedik, tudja meg, hogy ez éppen nagyságunk, hatalmunk, és erőnk miatt van. A mérget csak azért keverik, a tőrt csak azért helyezik, a mindig újra felharsanó nagy veszélykiáltás csak azért van, mert sokan vagyunk és töretlen erőben vagyunk. Mindjárt kevesebb volna a zaj és a harci lárma, ha a magyar katolicizmus összeomlott vagy omlóban lévő vár volna! De mert a hatalom a katolicizmusnál legfeljebb eszköz, de sohasem cél, nem ez az elsődleges szempont! Nekünk sokal fontosabb és szívünket inkább remegteti meg az a tudat, amit a Katolikus Nagygyűlés tud a legimpozánsabban demonstrálni, hogy túl a politikai, gazdasági, közéleti, irodalmi vagy művészi Magyarországon van egy szakrális, szent Magyaroszág is. Ebben az országban nemcsak izmok feszülnek vagy petyhüdnek, nemcsak lázas agyak építenek vagy romboljak, dolgoznak vagy csatáznak, rerük mezőgazdasági és ipari erec ...-jeis; vagy gondok vannak, hanem tündöklő, Isten csillogó ruhájában járó lelkek is, egy nagy lelki közösség is, mely túl a napi gondokon és a világi bajokon az örökkévalóság perspektívájában áll s nemcsak földi, hanem egy magasabb küldetés tudatában égi hivatást is teljesít. A magyar csak úgy vészelhet át a jelen bajain, ha a lelkét épen és töretlenül megőrzi. Ezt a lelki épséget és töretlenséget pedig hiába fogják politikai ígéretekkel vagy közgazdasági reményekkel öntözni és ápolni, ha a szakrális Magyarország — intézményeivel, és szellemével, törvényeivel és ha- gyományaival, szentségeivel és szentel- / j ményeivel — kivész belőle! ] / Az örökkévalóságnak a leheletét és szemléletét lehetetlen meg nem érezni / / a Katolikus Nagygyűlések témáin és [ ] tárgysorozatain. Minél kegyetlenebbé és kíméletlenebbé válik a harc a politika vagy közélet, a hatalom vagy az erőszak koncai körül, annál inkább magába vonul a katolicizmus, ősi erőinek a legmélyebb forrásaihoz húzódik vissza s Így az értékek skáláján mind magasabbra hág. A futó pillanatok emberi csak hadd marakodjanak a jelen kérészéletű frázisain! Csak „hadd kössék magukat vagy üdvösségüket a ma felkapott, holnap lenézett, de mindenesetre, örök változásokban hempergő emberi ideálokhoz! A katolicizmus — ősi tapasztalatokkal felvértezve — szinte elnéző közönnyel nézi a jobb ügyhöz méltó tusakodásokat s szemét, erejét, tervét és tömegeit oda irányítja, ahol a lét vagy nemlét, a győzelem vagy bukás igazi forrásai rejlenek. Ezért tűzte vezető témául már a tavalyi Katolikus Nagygyűlés elé a család gondolatát s logikus következtetésként ezért akarja az idén a gyermek képét és varázsát, felvonultatni és megcsillogtatni az egész ország színe előtt. Ereje és hatalma nem a pillanatnyi A PILLANAT A hatás egészen rendkívüli volt, amikor egyszer csak megállt a motor süket dörgése és a vakító villanyfényben úszó repülőgép-kabin megingott és megremegett. Valószínűleg zuhant, mert az aszszony úgy érezte, hogy a gyomra felémelyedükt és fojtogatóan felszáll a torkáig, oldalt nézett s a szomszédja is egészen zöld volt, kísértetiesen zöld, a kísérteties fényben. Az óriási légi állat, amely tompa dörgéssel rohant előre velük s szélben és is éjszakában, a roppant alumínium test, az acélmotorok, nikkelrudak, bőrfotelek, üvegablakok s a tizenkétszemélyes gépen hét utas és két pilóta, azonkívül berendezés, bőröndök, — mindez csupa súly volt: ott hányódtak a szeles, koromfekete éjben. Körülöttük a dühödt, viharzó és sötét légóceán, alattuk és mögöttük elveszően, egész bizonytalan fényszivárgással egy sötétvörösen derengő csillag, a napnyugta visszfénye. A nap ugyan már akkor lenyugodott, amikor Le Bourget-ben felszálltak az éjszakai járat induló gépére, de ebből a magasból még jól látszott az elveszően és sötétvörösen derengő fénysáv. Egyébként a föld egészen sötét volt alattuk, kísérteties volt ez a koromfekete csillagtalan mélység, valahol a Vogézek felett járhattak. A lámpák, mintha vörösebben és sötétebben égtek volna a rémülettől, vagyis inkább attól, hogy azok is kevesebb áramot kaptak, mióta leálltak a motorok. Elölről a vezető fülkéje felől egy pillanatra megjelent az egyik pilóta és ideges nyugalommal nyugodtságra intette őket: nincsen semmi baj, a gép siklórepülésben van, azonkívül nemsokára újra megindulnak a motorok. Úgy tetszett, mintha egyenesen az asszonyhoz intézné ezt a biztatást, végre is ő volt az éjszakai járat egyetlen női utasa, a többiek mind férfiak voltak. Egy frankfurti lap párisi tudósítója, meglepően fiatal és meglepően híres ember, olyan megjelenéssel és modorral, akár egy nagy állam külügyminisztere, egy alacsony, lompos és kövér párisi mérnök, egy fiatal férfi túlságosan szabályos eleganciával és kínos pontosságú francia beszéddel, a feje felett két kicsi és finom bőrtáska, névjegytartóval, valamint különös névvel és nagybetűs Bukarest jelzéssel, egy jóindulatú, nyugodt, kövérkés, vörösesszőke belga bankár és két angol fiatalember. Köztük az asszony, egészen egyedül, és egészen kicsinnyé veszve a rémülettől, zöld arccal, amelyből érezte, hogy vértelen. A pilóta, aki hozzá beszélt, egészen fiatal volt, karcsú, barnaarcú férfi, éles, tiszta és jeges pilantású kék szemekkel, emlékeztette valakire, de nem tudta megállapítani, hogy kire, már el is tűnt. Egy pillanatra rá azonnal fölhallatszott a gép dörgése, a repülőgép megremegett, úgy rémlett, hogy ez a szilárd erő, amely eddig és előrevonszolta az űrben, hogy újra megragadja és acélos rázkódással rohan vele ismét előre. De az egész csak pillanatig tartott. A gép újra magára maradt- s ingani és lengeni kezdett, a padló félelmetesen ferde lett a lábuk alatt és az asszony úgy érezte, hogy a mosolya is ijesztően ferde és merev, amellyel a szomszédjára néz — a frankfurti német világlap párisi tudósítója volt a szomszédja —, s annak vonásai is merevek és barázdások lettek, míg hősiesen össze nem szedte magát — Nem lesz semmi baj! — kezébe vette az asszonynak a rémülettől szürke és (különös!) ráncossá lett kezét, mindkét keskeny, kicsiny, hideg kezet, gyűrűivel, egyiken drótvékony platinagyűrű volt, benne parányi, gyémánt, a másokon keskeny arany karikagyűrű. A férfi is karikagyűrűt viselt az ujján, milyen furcsa, csak a Le Bourget-i repülőgép csarnokában mutatták be őket egymásnak és mégis ez a bizalmas mozdulat, pedig mind aketten máshoz tartoznak. Ez a mozdulat egészen emberi volt, hiányzott belőlük a férfi és a nő között való minden kapcsolat; a férfi megveregette kezét és igyekezett megnyugtatni, mondatai még itt is, a magasban és a halálos ijedtségben is azok a korrekt, fényes és csiszolt mondatok voltak, amelyek oly híressé tették cikkeit. De az arca a következő pillanatban,krétafehér lett, mert elkezdtek zuhanni. Igen, valóban zuhantak lefelé, s akármilyen különös, de ez a lefelé zuhanás nem volt különösebb testi emóció, csak valami halvány és gyenge érzés, a rémület csak azért volt, mert a gép egészen váratlanul még jobban előrebukott. Az asszony hátradőlt, azzal a lehetetlen ösztönnel, hogy ellensúlyozza ezt az előre bukást, közben szorosan arca mellett érezte a bőrkarosszék támlájának éles, új, különös bőrillatát, érezte arcán a könnyeket, amelyek lefolytak arcán és a bőrön, s annak a bőriskolatáskának illatát érezte, amelyre ráhajtva a fejét, kislánykorában sirt s azután minden átmenet nélkül akkori kertjüket látta egy gyönyörű és tiszta késő őszi napon, a fákat aranyvörösben, azután egy tó illatát érezte, a Bódeni-tó volt,szürkén és viharosan, hullámai fehér rongyokként vonultak a part felé, ezt a látványt egyszer napokig nézte egy nyaralásuk utolsó elborult napjaiban a penzió ablakából, utána vegyszerek éles és szúró illata merült fel emlékezetében, a tündöklő klinikai szoba, első szülése után... A képek száguldva, valószínűtlen fénynyel rohantak el előtte, hibátlan plaszticitással, kissé ezüstös sugárzásban tündökölve, mint a film képei, hiszen filmszínésznő volt s felbukkant benne ez is, a műterem, a lámpák, szemvakító élességével és sugárzó hőjével, és a különös és perzselően száraz illat, amit a felvételek közben lehet érezni — s könnyektől nedves ajkai ■ egyszerre csak összerándultak a kínos és zavaró emléktől —, az emlék csak ebben a pillanatban vált érthetetlenül gyötrővé és zavarossá — és ez Garry Gordon ajka volt. Együtt játszottak Londonban, ahol az asszony a gyönge és édes Stuart Máriát játszotta a készülő nagy történelmi filmben, úgy ÍRTA: IJJAS ANTAL Lapunk mai száma 32 fillér . .(i. • Ma ingyen Szalon- és Képes-melléklet! Időjárás msmm — - -- __ — — ^ — • Megbukott ^ €Sdet»mt?bbiden XVII. évfolyam 198. szám 4 VASÁRNAP 4 Budapest 1935 szeptember 1 .leli rendelet