Nemzeti Ujság, 1936. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1936-01-26 / 21. szám
28 PROLÓGUS AZ ÚJSÁGÍRÓRÓL Már teljesen kibontakozott az Újságírók Szanatórium Egyesülete negyedszázados jubileuma alkalmából február 3-án, hétfőn este az Operaházban rendezendő nagyszabású Liszt díszhangverseny képe. Tekintettel arra, hogy a hangversenyen a kormányzó is megjelenik, a magyar társadalomban napok óta a legnagyobb érdeklődés mutatkozik a jegyek iránt Eddig a társadalom számos vezető egyénisége váltotta meg a jegyét s ott lesz a diplomáciai testület is. A hangverseny tehát theatre parée lesz, az, aminek készül, fényes seregszemléje a művészet iránt lelkesedő, a jótékonyság oltárán áldozó magyar társadalomnak. Az estélyt Herczeg Ferenc költői prológusa vezeti be az újságíróról. Klasszikus parabola ez az újságírás mesterségének lényegéről. Bulla Elma fogja elmondani. Stefániai Imre, zeneművészeti főiskolai tanár, kiváló zongoraművész az A-dúr zongoraversenyt játssza. Báthy Anna, az Operaház művésznője Liszt-dalokat énekel, utána Bartók Béla világhírű művészünk következik, aki Liszt egyik legritkábban játszott művét, a ,,Haláltáncot“ fogja eljátszani. Svéd Sándor, a bécsi állami operaház tagjának éneke után a Tasso szimfónia zárja be a műsort, amelyet Dohnányi Ernő elnök-karnagy vezetésével a Filharmóniai zenekar ad elő, ugyancsak ők kisérik a zongoraműveket, míg az énekszámok kíséretét dr. Hercz Ottó zongoraművész látja el. A hangversenyről Kondela Géza pápai kamarás, a jeles Liszt-kutató ad helyszíni közvetítést a rádióban, beszámol a díszes nézőtérről és ismertetni fogja a zeneműveket. Jegyek 3,50—12 pengős árban az Operaház pénztáránál, Rózsavölgyinél és a Konzert jegyirodában kaphatók. Sakk a bedetgb 155. sz. feladv. Lewmann S. S.-től. A Skakbladet 1934. évi versenyén első díjat nyert. V: Kh7; Vf8; Be7 és gl; Ud3 és g& Fa4; b3gy. S.; KdS; Bd6 és hő; Fa7 és e6; Hc7; d1, f7 és hogy. Világos indul és a 2. lépésre mattot ad! Megfejtési határidő: febr. 28. A helyes megfejtők között 4 jutalomkönyvet sorsolunk ki. (Uj megfejtők, középiskolai tanulók és előfizetők részére egy-egyet.) Elégséges határidőben egy levelezői apat küldeni. 156. sz. játszana. Flohr—Koltanowsky (Haslings 1935. XII. 31.) 1. di, Hf6 2. d, g6 3. Hc3, Fg7 1. g3, 0—0 5. Fg2, c6 6. de, cd 7. cd, do. (Sötét ügyesen elzárta a világos futó érvényesülését). 8. Uf3, Hatj 9. 00, Fd7 10. h3, Vb6 11. Bbl. (Ez és a most következő világos lépések Flokrt mintegy sakk-zsonglőrt mutatják be, melyekben a vezér és a futó kötései elől csak a legravaszabb folytatások kitalálása után tud megmenekülni). Ffe 12. Fe3, Vas 13. Bel, llel 11. Hdl! Hc3 13. Bc3, Fd7 (Va2-re, Hf5 stb.) 16. a3, BfcS 17. bl, VdS 18. Bc2, Bc2 19. Vc2, Vc8 20. Vd3, Fh3. (A gyalogosnyerés után a sötét figurák hatástalanok maradnak). 21. Bel! Vd7 22. Fh3, Vh3 23. VbSt Fdl 21. Fdi, Bc8 25. Bc8+ Vc8 26. Fa7, e6 27. de, fe 28. Vg6! Kf7 29. Vff+ Ke7 30. Vhl-h Kf8 31. VfC-W KgS 32. Fe3 után Flohr nyert! A MLSz vasárnap (I. 26.) d. u. 5 órakor tartja közgyűlését helyiségében. Csapatbajnoki eredmények: I. oszt. AMR— Lőrinc 11—5, Budaiak—Elektromos 10 X—511, Hangya—Zugló 11'/,—4A és PH—Szávay 14 —2. — II. oszt. 33 FC—Kőbánya 15—1, Charonsek—Csepel 9—7, Postás—Főváros 8*4 — 7 'A, Káosz—Rákospalota 12—4 és Városmajor Nyomdász 9%—6). — III. oszt. B. Törekvés— Óbuda 13—3, Budafok—Gázművek 11—5, Asztmahály—Erkel 12 —2—3 A, Abonyi—Baszkért 8 A—7)4 és Szt. László—Szt. István 9A—8'/. IV. oszt. Dräsche—Budai L. 14'/,—1A, Törekvés—Visszhang 8 A—7y, Kinizsi—Zsolnay 1002—5A és Dunakeszi—Menekült 13y2—2kJ. A Magyar Sakkvilág kiadásában megjelent „Das grosse Fernturnier“, mely 78 válogatott mesterjátszmát tartalmaz. Általánosan elismert tény, hogy a távszeneti játszmák még a legsikerültebb mesteri alkotások felett is állanak, mert vezetőiknek napok állanak rendelkezésre. Éppen ez okból a szebbnél-szebb tanulságos játszmák, úgy kezdődnek, mint a mestereknek tanulságul szolgálhatnak, mert elemzéseik már a tökéletesség határán állanak. Az összes megnyitások csoportosítva is vannak, úgy hogy akik csak a legjobb kezdéseket keresik, azt is megtalálják. A mű szerzője, Chalupetzky Ferenc önmagát múlja felül. A 240 oldalas könyv ára 10 pengő. (Mapunk olvasói 15 százalék engedményt kapnak). NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1936 január 26. Hasznot hajtó a primőrtermesztés Primőrnek nevezik az első, a szokásos beérési időnél jóval hamarább piacra kerülő zöldség- vagy gyümölcsféleséget. A primőrök termesztésének módja az úgynevezett hajtatás. A kerttel rendelkező háztartásokban a hajtatás, a primőrtermesztés aránylag könnyen oldható meg, ha a melegágyat, amely a primőrtermesztés első alapfeltétele, idejében berendezzük. A háztartásokban annyira kedvelt korai saláta, kalarábé, hónapos retek termesztésére úgy készítjük elő a melegágyat, hogy abba 50—60 centiméter magas trágyaréteget rakunk, erre pedig körülbelül 15 centiméter vastagságú melegágyi földet hintünk. Ha azt akarjuk, hogy márciusban már gyenge salátánk legyen, a magot már most vetjük el szaporítóládákba, amelyeket világos, körülbelül 18 C fok meleg helyen tartunk. Ha esetleg üvegház is áll rendelkezésünkre, akkor a szaporítóládákat ide állítjuk, üvegház hiányában azonban a kissé fűtött veranda, vagy a szoba ablaka is megfelel. Mikor a saláta kikel és akkora, hogy az apró növényt meg tudjuk fogni, óvatosan egy másik ládába áttűzdeljük mintegy 3 centiméter tő- és 4 centiméter sortávolságra. Ha az apró saláta már megerősödött és az időjárás kedvező, tehát jóval a fagypont fölött áll a hőmérő, a palántákat átültetjük a már gondosan előkészített melegágyba, amelyet hideg ellen természetesen kellőképen védünk. Az ültetés után a palántákat nem kell azonnal megöntözni, mert a melegágy földje többnyire elég nedves, öntözni csak akkor kell, ha a melegágy földje kissé szürkülni kezd, az időjárás pedig napos. Az öntözést lehetőleg langyos vízzel kell végezni. Nagy gond fordítandó mindig a növény levegőztetésére, mert a szellőztetés hiánya hiúsítja meg legtöbbször a hajtatás sikerét. Leghelyesebb szép, napos időben levegőztetni a melegágyat. A saláta körül köztes terménynek retket is ültethetünk. Természetesen előzőleg ezt is ezaporitóládába vetjük el és amikor már elég nagy a palánta, a melegágyba tűzdeljük át körülbelül 5 centiméter tő- és sortávolságra. Korai termesztésre mindig csak olyan fajtákat szabad választani, amelyek hajtatásra alkalmasak. Ilyenkor van az ideje a kalarábé hajtatásának is. Ennél a zöldségfélénél a magot szintén a szapori tóládába kell elvetni és ha kikel és megtörtént az áttűzdelés is, a megerősödött növénykét a melegágyba ültetjük. A kalarábé azonban sokkal érzékenyebb a hideg iránt mint a saláta, ezért nagyon kell ügyelni, hogy a palánta meg ne fázzon, mert akkor nehezen fejlődik és igen gyakran magba megy, anélkül, hogy kifejlődne. A zöldségfélék közül sokan nagy előszeretettel foglalkoznak több-kevesebb eredménnyel az uborka hajtatásával. Ha gondosan ügyelünk arra, hogy a melegágy ki ne hűljön és a fejlődő növény meg ne fázzon, kielégítő eredményt érhetünk el és korán fogyaszthatunk friss uborkasalátát. A zöldségfélék korai hajtatásával a háztartásokban is érdemes foglalkozni nemcsak azért, mert ez hasznot jelent, hanem mert kellemes foglalkozás is. Ízletes kenőpaszta készíthető a baromfivérből Nálunk a baromfi vérét rendszerint nem használják, nem hasznosítják, legfeljebb korpával felitatják, a korpát megszárítják és azt alkalomadtán a baromfi lágyeleségéhez keverik. Németországban a baromfi véréből kitűnőnek mondott kenőpasztát készítenek s kenyérre kenve, főtt burgonya közé keverve eszik, sőt szendvics készítésénél is használják. Ez a kenőpaszta úgy készül, hogy a baromfi-lyuk, csirke, kacsa, liba, pulyka-vérét edénybe fogják, kevés ecetet öntenek hozzá és felkeverik. Ebbe azután tejben megpuhitott zsemlyét tesznek, megsózzák és majoránnával, vagy thymusszal , kakukfűvel, vagy pedig mind a kettővel ízlés szerint megfűszerezik. Azután apró kockákra vágott szalonnát lábasban kisütnek s ebbe rakják a már megsózott, megfűszerezett zsemlyével kevert baromfi vért, amelyet lassú tűzön gyakori keveréssel megsütnek. A megsült baromfivérlepényt főtt burgonyával melegen eszik, vagy pedig hidegen kenyérre kenik. Sok helyen igen kedvelt ez az étel s különösen a gyerekek részére ajánlják. VILÁGGAZDASÁGI KRÓNIKA A regionális egyezmények gondolata ismét nagyon aktuális. A világgazdasági válság kirobbanása után, amikor a nemzetközi kereskedelmi forgalom rohamosan kezdett zsugorodni, úgyszólván máról holnapra általános nézetté vált az az elképzelés, hogy egyes államok gazdasági érdekeinek védelmét és fejlesztését közösen keressék és külön megállapodásokkal tegyék lehetővé a gazdasági kapcsolatok kimélyülését. A gazdasági blokkok kialakulásának gondolata terjedt el a köztudatban és abban a gazdaságpolitikának egy olyan modern eszközét vélték megtalálni, amely a gazdasági helyzetet megjavítja. Sőt egyesek tovább mentek. Amikor azt látták, hogy a világgazdaságnak a háború előtt kifejlődött és a háború után csökkentett mértében egy ideig működő organikus egysége megbontatott és azt semmiféle kísérletezés és semmiféle terv helyreállítani nem tudja, sokan azt vélték, hogy új világgazdasági rend fejlődik ki, amely rendnek az alapja a regionális egyezményeken felépülő különböző gazdasági blokkoknak együttműködése. A gazdasági blokkok gondolata tehát nemcsak egyszerű kereskedelempolitikai törekvést jelent, hanem azon túlmenően a világgazdaságot rendező és struktúrájában megváltoztató, sőt az újjáépítő elv. Hogy a gazdasági blokkok gondolata az elmúlt évek alatt egyre erősödött, azt különböző nemzetközi események magyarázták meg. 1932 elején tartották és kötötték meg az ottawai egyezményt, amely az angol világbirodalom tagállamait fűzte össze szorosabb gazdasági egységbe a preferenciális vámegyezmények alapján. Ottawa után ugyancsak még 1932-ben Belgium és Hollandia az ouchyi egyezményben töreksik az északi államokat összefogni a külkereskedelmi forgalom céltudatos emelésének jegyében. Két év múlva a gazdasági blokkok elgondolását újabb nemzetközi események erősítették meg. Ebben az évben történt ugyanis, hogy, Magyarország, Olaszország és Ausztria megkötötték a római egyezményt, mely, a három állam között szoros gazdaságpolitikai kapcsolatot teremtett. Ugyanebben az évben a kisantant-államok politikai együttműködése gazdasági megalapozottságot is isyert. Továbbá létrejött a Balkán-paktum, amelynek alapján tervbe vett szoros gazdasági együttműködést legjobban jellemezte a külön balkáni bank felállításának gondolata, amelyet Maximos görög külügyi miniszter indítványozott. A balti államok között ugyancsak külön tárgyalások kezdődtek, amely többek között Lettország és Észtország a vámuniót tűzte ki célul is. Ezek a nemzetközi események támasztották tehát alá azt a gondolatot, hogy a fejlődés útja a gazdasági blokkok rendszerének kialakulásához vezet és ezek az események támasztják egyúttal alá azt a törekvést is, amely a dunai államok gazdasági együttműködésének kiépítésére törekszik. A kereskedelempolitikai események mellett a valutapolitikának fejlődési iránya is a blokkrendszer felé hajtott. A valutáris megrázkódtatásból fejlődött ki a fontsterlingblokk és vele szemben az aranyblokk. A valutáris érdekek közössége feltételezi a gazdaság-politika érdekeinek összhangját is, ami megmagyarázza, hogy a fontblokk és az aranyblok szembeállásából keletkezett az a törekvés, amely az aranyblokk országait kereskedelempolitikailag is öszsze kívánta kötni. Ebben az irányban Franciaország tett kezdeményező lépéseket, anélkül, hogy nagyobb eredményt ért volna el.« Bármennyire is alátámaszthatják a különböző nemzetközi gazdasági egyezmények és gazdaságpolitikai törekvések a blokkrendszer kialakulásába vetett hitet, mégsem lehet biztosra venni, hogy ez a blokkrendszer tényleg kiépül és azon tényleg egy új világgazdasági rendszer fejlődik ki. A helyzet ugyanis az, hogy a világgazdaság szempontjából két legjelentősebb állam, az Amerikai Egyesült, Államok és Anglia kereskedelmi politikájában változatlanul kétoldalú megegyezések alapján törekszik a nemzetközi kereskedelmi forgalmat, feléleszteni. A gazdasági blokkrendszer kialakulásához a többoldalú megegyezések rendszere szükséges. Franciaország ennek a többoldalú együttműködésnek gondolatát a különböző nemzetközi konferenciákon állandóan támogatta, de sem Anglia, sem az USA nem adta fel eddig még azt a reményét, hogy a legtöbb kedvezményes elv alapján és a régen bevált kétoldalú szerződések rendszerének kiépítésével a nemzetközi kereskedelem felélesztése mégis csak sikerülni fog. Roosevelt kereskedelmi politikája a múlt évben aktivitást hozott a blokkrendszerrel szembenálló kereskedelempolitika céltudatos követésébe. Az USA ugyanis hajlandónak mutatkozott vámpolitikai intézkedésekkel a behozatalt elősegíteni, ha viszont a másik ország az amerikai árut nem kezeli hátrányosabban, mint a többi országok áruit és megfelelő ellenértéket nyújt. A kétoldalú megegyezés és a legtöbb kedvezményes elv alapján jött létre az USA és Belgium, USA és Svájc, valamint USA és Kanada között a kereskedelmi szerződés, amely a régi elven felépülő külkereskedelmi politika aktív folytatását jelenti. Különösen nagyjelentőségűnek kell tartani az USA és Kanada között létrejött egyezményt. Ezt szembe szokták állítani az ottawai egyezménynyel, amelynek jelentősége nem nagyobb a világkereskedelem jövője szempontjából, mint az USA-val kötött kereskedelmi szerződésé. A blokkrendszer tehát nem feltétlenül jelzi a jövő útját, ami miatt minden ilyen törekvéssel szemben kellő óvatossággal kell eljárni. A blokkrendszerek kiépítésében ugyanis legtöbbször az a hiba szokott becsúszni, hogy a regionáis egyezménybe nem kapcsolódhatik be olyan állam, amelynek külkereskedelmi jelentősége vetekszik a regionális egyezménytkötni akaró államok jelentőségével. Mint ahogy az ottawai egyezmény a szorosabb gazdasági együttműködésből kihagyta Kanada szempontjából annyira fontos USA-t, ahová kivitelének 46 százaléka irányult az 1929/30. év átlagában s ahonnan pedig behozatalának 68 százaléka származott. Min-