Nemzeti Ujság, 1936. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1936-01-26 / 21. szám

28 PROLÓGUS AZ ÚJSÁGÍRÓRÓL Már teljesen kibontakozott az Újság­írók Szanatórium Egyesülete negyed­­százados jubileuma alkalmából február 3-án, hétfőn este az Operaházban rende­zendő nagyszabású Liszt díszhangverseny képe. Tekintettel arra, hogy a hangver­­senyen a kormányzó is megjelenik, a magyar társadalomban napok óta a leg­nagyobb érdeklődés mutatkozik a jegyek iránt Eddig a társadalom számos vezető egyénisége váltotta meg a jegyét s ott lesz a diplomáciai testület is. A hang­verseny tehát theatre parée lesz, az, ami­nek készül, fényes seregszemléje a művé­szet iránt lelkesedő, a jótékonyság oltá­rán áldozó magyar társadalomnak. Az estélyt Herczeg Ferenc költői prológusa vezeti be az újságíróról. Klasszikus parabola ez az újságírás mesterségének lényegéről. Bulla Elma fogja elmondani. Stefániai Imre, zeneművészeti főiskolai tanár, kiváló zongoraművész az A-dúr zongoraversenyt játssza. Báthy Anna, az Operaház művésznője Liszt-dalokat éne­kel, utána Bartók Béla világhírű művé­szünk következik, aki Liszt egyik leg­ritkábban játszott művét, a ,,Haláltáncot“ fogja eljátszani. Svéd Sándor, a bécsi állami operaház tagjának éneke után a Tasso szimfónia zárja be a műsort, ame­lyet Dohnányi Ernő elnök-karnagy veze­tésével a Filharmóniai zenekar ad elő, ugyancsak ők kisérik a zongoraműveket, míg az énekszámok kíséretét dr. Hercz Ottó zongoraművész látja el. A hang­versenyről Kondela Géza pápai kamarás, a jeles Liszt-kutató ad helyszíni közvetí­tést a rádióban, beszámol a díszes néző­térről és ismertetni fogja a zeneműveket. Jegyek 3,50—12 pengős árban az Opera­ház pénztáránál, Rózsavölgyinél és a Konzert jegyirodában kaphatók. Sakk a bedetgb 155. sz. feladv. Lewmann S. S.-től. A Skak­­bladet 1934. évi versenyén első díjat nyert. V: Kh7; Vf8; Be7 és gl; Ud3 és g&­ Fa4; b3gy. S.; KdS; Bd6 és hő; Fa7 és e6; Hc7; d1, f7 és hogy. Világos indul és a 2. lépésre mat­tot ad! Megfejtési határidő: febr. 28. A he­lyes megfejtők között 4 jutalomkönyvet sor­solunk ki. (Uj megfejtők, középiskolai tanu­lók és előfizetők részére egy-egyet.) Elégséges határidőben egy levelezői apat külden­i. 156. sz. játszana. Flohr—Koltanowsky (Has­lings 1935. XII. 31.) 1. di, Hf6 2. d­, g6 3. Hc3, Fg7 1. g3, 0—0 5. Fg2, c6 6. de, cd 7. cd, do. (Sötét ügyesen elzárta a világos futó érvé­nyesülését). 8. Uf3, Hatj 9. 0­0, Fd7 10. h3, Vb6 11. Bbl. (Ez és a most következő világos lépések Flokrt mintegy sakk-zsonglőrt mu­tatják be, melyekben a vezér és a futó köté­sei elől csak a legravaszabb folytatások kita­lálása után tud megmenekülni). Ffe 12. Fe3, Vas 13. Bel, llel 11. Hdl! Hc3 13. Bc3, Fd7 (Va2-re, Hf5 stb.) 16. a3, BfcS 17. bl, Vd­S 18. Bc2, Bc2 19. Vc2, Vc8 20. Vd3, Fh3. (A gyalo­gosnyerés után a sötét figurák hatástalanok maradnak). 21. Bel! Vd7 22. Fh3, Vh3 23. VbSt Fdl 21. Fdi, Bc8 25. Bc8+ Vc8 26. Fa7, e6 27. de, fe 28. Vg6! Kf7 29. Vff+ Ke7 30. Vhl-h Kf8 31. VfC-W KgS 32. Fe3 után Flohr nyert! A MLSz vasárnap (I. 26.) d. u. 5 órakor tartja közgyűlését helyiségében. Csapatbajnoki eredmények: I. oszt. AMR— Lőrinc 11—5, Budaiak—Elektromos 10 X­—511, Hangya—Zugló 11'/,—4A és PH—Szávay 14 —2. — II. oszt. 33 FC—Kőbánya 15—1, Cha­rons­ek—Csepel 9—7, Postás—Főváros 8*4 — 7 'A, Káosz—Rákospalota 12—4 és Városmajor Nyomdász 9%—6­). — III. oszt. B. Törekvés— Óbuda 13—3, Budafok—Gázművek 11—5, Aszt­­mahály—Erkel 12 —2—3 A, Abonyi—Baszkért 8 A—7)4 és Szt. László—Szt. István 9A—8'/­. IV. oszt. Dräsche—Budai L. 14'/,—1A, Törek­vés—Visszhang 8 A—7y,­ Kinizsi—Zsolnay 1002—5A és Dunakeszi—­Menekült 13y2—2kJ. A Magyar Sakkvilág kiadásában megjelent „Das grosse Fernturnier“, mely 78 válogatott mesterjátszmát tartalmaz. Általánosan elis­mert tény, hogy a távsze­net­i játszmák még a legsikerültebb mesteri alkotások felett is álla­nak, mert vezetőiknek napok állanak rendel­kezésre. Éppen ez okból a szebbnél-szebb ta­nulságos játszmák, úgy kezdődnek, mint a mestereknek tanulságul szolgálhatnak, mert­ elemzéseik már a tökéletesség határán álla­nak. Az összes megnyitások csoportosítva is vannak, úgy hogy akik csak a legjobb kezdé­seket keresik, azt is megtalálják. A mű szer­zője, Chalupetzky Ferenc önmagát múlja fe­lül. A 240 oldalas könyv ára 10 pengő. (Ma­­punk olvasói 15 százalék engedményt kapnak). NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1936 január 26. Hasznot hajtó a primőrtermesztés Primőrnek nevezik az első, a szokásos beérési időnél jóval hamarább piacra ke­rülő zöldség- vagy gyümölcsféleséget. A primőrök termesztésének módja az úgy­nevezett hajtatás. A kerttel rendelkező háztartásokban a hajtatás, a primőrter­mesztés aránylag könnyen oldható meg, ha a melegágyat, amely a primőrtermesz­­tés első alapfeltétele, idejében berendez­zük. A háztartásokban annyira kedvelt korai saláta, kalarábé, hónapos retek ter­mesztésére úgy készítjük elő a meleg­ágyat, hogy abba 50—60 centiméter magas trágyaréteget rakunk, erre pedig körül­belül 15 centiméter vastagságú meleg­­ágyi földet hintünk. Ha azt akarjuk, hogy márciusban már gyenge salátánk legyen, a magot már most vetjük el sza­­porítóládákba, amelyeket világos, körül­belül 18 C fok meleg helyen tartunk. Ha esetleg üvegház is áll rendelkezésünkre, akkor a szaporítóládákat ide állítjuk, üvegház hiányában azonban a kissé fű­tött veranda, vagy a szoba ablaka is meg­felel. Mikor a saláta kikel és akkora, hogy az apró növényt meg tudjuk fogni, óvatosan egy másik ládába áttűzdeljük mintegy 3 centiméter tő- és 4 centiméter sortávolságra. Ha az apró saláta már megerősödött és az időjárás kedvező, tehát jóval a fagypont fölött áll a hő­mérő, a palántákat átültetjük a már gon­dosan előkészített melegágyba, amelyet hideg ellen természetesen kellőképen vé­dünk. Az ültetés után a palántákat nem kell azonnal megöntözni, mert a meleg­ágy földje többnyire elég nedves, öntözni csak akkor kell, ha a melegágy földje kissé szürkülni kezd, az időjárás pedig napos. Az öntözést lehetőleg langyos víz­zel kell végezni. Nagy gond fordítandó mindig a növény levegőztetésére, mert­ a szellőztetés hiánya hiúsítja meg legtöbb­ször a hajtatás sikerét. Leghelyesebb szép, napos időben levegőztetni a melegágyat. A saláta körül köztes terménynek retket is ültethetünk. Természetesen előzőleg ezt is ezaporitóládába vetjük el és amikor már elég n­agy a palánta, a melegágyba tűzdeljük át körülbelül 5 centiméter tő- és sortávolságra. Korai termesztésre min­dig csak olyan fajtákat szabad válasz­tani, amelyek hajtatásra alkalmasak. Ilyenkor van az ideje a kalarábé hajtatá­sának is. Ennél a zöldségfélénél a magot szintén a szapori tólád­ába kell elvetni és ha kikel és megtörtént az áttűzdelés is, a megerősödött növénykét a melegágyba ültetjük. A kalarábé azonban sokkal érzé­kenyebb a hideg iránt mint a saláta, ezért nagyon kell ügyelni, hogy a pa­lánta meg ne fázzon, mert akkor nehezen fejlődik és igen gyakran magba megy, anélkül, hogy kifejlődne. A zöldségfélék közül soka­n nagy előszeretettel foglalkoz­nak több-kevesebb eredménnyel az uborka hajtatásával. Ha gondosan ügyelünk arra, hogy a melegágy ki ne hűljön és a fejlődő növény meg ne fázzon, kielégítő eredményt érhetünk el és korán fogyaszt­hatunk friss uborkasalátát. A zöldségfé­lék korai hajtatásával a háztartásokban is érdemes foglalkozni nemcsak azért, mert ez hasznot jelent, hanem mert kelle­mes foglalkozás is. Ízletes kenőpaszta készít­hető a baromfivérből Nálunk a baromfi vérét rendsze­rint nem használják, nem hasz­nosítják, legfeljebb korpával felitatják, a korpát megszárít­­ják és azt alkalomadtán a baromfi lágyeleségéhez keverik. Németország­ban a baromfi véréből kitűnőnek mondott kenőpasztát készítenek s kenyérre kenve, főtt burgonya közé keverve eszik, sőt szendvics készítésénél is használják. Ez a kenőpaszta úgy készül, hogy a baromfi-lyuk, csirke, kacsa, liba, pulyka-vérét edénybe fog­ják, kevés ecetet öntenek hozzá és felkeverik. Ebbe azután tejben megpuhitott zsemlyét tesznek, megsózzák és majoránnával, vagy thymusszal , kakukfűvel, vagy pedig mind a kettővel ízlés szerint megfűszerezik. Azután apró kockákra vágott szalonnát lábasban ki­sütnek s ebbe rakják a már megsózott, meg­fűszerezett zsemlyével kevert baromfi vért, amelyet lassú tűzön gyakori keveréssel meg­sütnek. A megsült baromfivérlepényt főtt bur­gonyával melegen eszik, vagy pedig hidegen kenyérre kenik. Sok helyen igen kedvelt ez az étel s különösen a gyerekek részére ajánlják. VILÁGGAZDASÁGI KRÓNIKA A regionális egyezmények gondolata ismét nagyon aktuális. A világ­­gazdasági válság kirobbanása után, amikor a nemzetközi kereskedelmi for­galom rohamosan kezdett zsugorodni, úgyszólván máról holnapra általános nézetté vált az az elképzelés, hogy egyes államok gazdasági érdekeinek védelmét és fejlesztését közösen keressék és kü­lön megállapodásokkal tegyék lehetővé a gazdasági kapcsolatok kimélyülését. A gazdasági blokkok kialakulásának gondolata terjedt el a köztudatban és abban a gazdaságpolitikának egy olyan modern eszközét vélték megtalálni, amely a gazdasági helyzetet megjavítja. Sőt egyesek tovább mentek. Amikor azt látták, hogy a világgazdaságnak a háború előtt kifejlődött és a háború után csökkentett mértében egy ideig működő organikus egysége megbonta­tott és azt semmiféle kísérletezés és semmiféle terv helyreállítani nem tudja, sokan azt vélték, hogy új világ­gazdasági rend fejlődik ki, amely rend­nek az alapja a regionális egyezménye­ken felépülő különböző gazdasági blok­koknak együttműködése. A gazdasági blokkok gondolata tehát nemcsak egy­szerű kereskedelempolitikai törekvést jelent, hanem azon túlmenően a világ­­gazdaságot rendező és s­tru­k­túrájában megváltoztató, sőt az újjáépítő elv. Hogy a gazdasági blokkok gondolata az elmúlt évek alatt egyre erősödött, azt különböző nemzetközi események ma­gyarázták meg. 1932 elején tartották és kötötték meg az ottawai egyezményt, amely az angol világbirodalom tagálla­mait fűzte össze szorosabb gazdasági egységbe a preferenciális vámegyezmé­nyek alapján. Ottawa után ugyancsak még 1932-ben Belgium és Hollandia az ouchyi egyezményben töreks­ik az északi államokat összefogni a külkeres­kedelmi forgalom céltudatos emelésé­nek jegyében. Két év múlva a gazda­sági blokkok elgondolását újabb nem­zetközi események erősítették meg. Eb­­ben az évben történt ugyanis, hogy, Magyarország, Olaszország és Ausztria megkötötték a római egyezményt, mely, a három állam között szoros gazdaság­­politikai kapcsolatot teremtett. Ugyan­ebben az évben a kisantant-államok politikai együttműködése gazdasági megalapozottságot is isyert. Továbbá létrejött a Balkán-paktum, amelynek alapján tervbe vett szoros gazdasági együttműködést legjobban jellemezte a külön balkáni bank felállításának gon­dolata, amelyet Maximos görög külügyi miniszter indítványozott. A balti álla­mok között ugyancsak külön tárgyalá­sok kezdődtek, amely többek között Lettország és Észtország a vámuniót tűzte ki célul is. Ezek a nemzetközi események támasztották tehát alá azt a gondolatot, hogy a fejlődés útja a gaz­dasági blokkok rendszerének kialaku­lásához vezet és ezek az események támasztják egyúttal alá azt a törekvést is, amely a dunai államok gazdasági együttműködésének kiépítésére törek­szik. A kereskedelempolitikai esemé­nyek mellett a valutapolitikának fej­lődési iránya is a blokkrendszer felé hajtott. A valutáris megrázkódtatásból fejlődött ki a fontsterlingblokk és vele szemben az aranyblokk. A valutáris ér­dekek közössége feltételezi a gazdaság-­politika érdekeinek összhangját is, ami megmagyarázza, hogy a fontblokk és az aranyblok szembeállásából keletkezett az a törekvés, amely az aranyblokk or­szágait kereskedelempolitikailag is ösz­­sze kívánta kötni. Ebben az irányban Franciaország tett kezdeményező lépé­seket, anélkül, hogy nagyobb eredményt ért volna el.« B­ármennyire is alátámaszthatják­ a különböző nemzetközi gazdasági egyezmények és gazdaságpolitikai tö­rekvések a blokkrendszer kialakulásába vetett hitet, mégsem lehet biztosra venni, hogy ez a blokkrendszer tényleg kiépül és azon tényleg egy új világgaz­dasági rendszer fejlődik ki. A helyzet ugyanis az, hogy a világgazdaság szem­pontjából két legjelentősebb állam, az Amerikai Egyesült, Államok és Anglia kereskedelmi politikájában változatla­nul kétoldalú megegyezések­ alapján törekszik a nemzetközi kereskedelmi forgalmat, feléleszteni. A gazdasági blokkrendszer kialakulásához a több­oldalú megegyezések rendszere szüksé­ges. Franciaország ennek a többoldalú együttműködésnek gondolatát a külön­böző nemzetközi konferenciákon állan­dóan támogatta, de sem Anglia, sem az USA nem adta fel eddig még azt a reményét, hogy a legtöbb kedvezmé­nyes elv alapján és a régen bevált két­oldalú szerződések rendszerének kiépí­tésével a nemzetközi kereskedelem fel­élesztése mégis csak sikerülni fog. Roosevelt kereskedelmi politikája a múlt évben aktivitást hozott a blokk­­rendszerrel szembenálló kereskedelem­politika céltudatos követésébe. Az USA ugyanis hajlandónak mutatkozott vám­politikai intézkedésekkel a behozatalt elősegíteni, ha viszont a másik ország az amerikai árut nem kezeli hátrányo­sabban, mint a többi országok áruit és megfelelő ellenértéket nyújt. A két­oldalú megegyezés és a legtöbb kedvez­ményes elv alapján jött létre az USA és Belgium, USA és Svájc, valamint USA és Kanada között a kereskedelmi szerződés, amely a régi elven felépülő külkereskedelmi politika aktív folyta­tását jelenti. Különösen nagyjelentősé­gűnek kell tartani az USA és Kanada között létrejött egyezményt. Ezt szembe szokták állítani az ottawai egyezmény­nyel, amelynek jelentősége nem na­gyobb a világkereskedelem jövője szem­pontjából, mint az USA-val kötött ke­reskedelmi szerződésé. A blokk­rendszer tehát nem feltétlenül jelzi a jövő út­ját, ami miatt minden ilyen törekvés­sel szemben kellő óvatossággal kell el­járni. A blokkrendszerek kiépítésében ugyanis legtöbbször az a hiba szokott becsúszni, hogy a regionáis egyez­ménybe nem kapcsolódhatik be olyan állam, amelynek külkereskedelmi jelen­tősége vetekszik a regionális egyez­ményt­­kötni akaró államok jelentősé­gével. Mint ahogy az ottawai egyez­mény a szorosabb gazdasági együttmű­ködésből kihagyta Kanada szempontjá­ból annyira fontos USA-t, ahová kivi­telének 46 százaléka irányult az 1929/30. év átlagában s ahonnan pedig behozat­­alának 68 százaléka származott. Min-

Next