Nemzeti Ujság, 1936. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1936-02-01 / 26. szám

Bethlen nagy beszéde a hitbizományi vitában Idöfdpds ~ — _ — — — — London a Meteorológiai után Pórusban Intézet jelentése: « folytatják a nem-ISI NEMZETI ÚJSÁG la !ö kissé csökken" XVIII. évfolyam 26. szám + SZOMBAT + Budapest 1936 február 1 miniszter tesz Kondylisz volt görög miniszterelnök váratlanul meghalt Roberto Papini, a római modern képtár igazgatója, az olasz építészetről tartott előadást Budapesten Gróf Woracziczky Olivér magyar ügy­­vivő is megjelent a brüsszeli Residence Palaceban, ahol Homonnay László előadást tartott Ma­gyarország történelmi szerepéről A Sarraut-kormán bizalmat kapott 3­61 szavazattal 161 ellené­ben a kamara elfogadta a bizalmi indítványt Páris, januá­r 31. A S­a­r­r­a­u­t-kormány szerencsésen kiállotta az interpellációk viharát: a ka­mara péntek esti ülésén 361 szavazattal 165 ellen bizalmat szavazott a kormány­nak. A Sarraut-kormány sorsát a Leon Blum vezetése alatt álló szocialisták döntötték el, akik, miután Sarraut rendelkezésükre bocsátotta a rádió haszná­latát a választási agitációra, pártfegyelmi kérdéssé tették a bizalmi indítvány megszavazását. Sarraut miniszterelnök a kamara pénteki ülésén két ízben is felszólalt. Első beszédében rendkívül meleg szavakkal emlékezett meg Olaszországról. Kije­lentette, hogy mély szeretettel viseltetik az olasz nép iránt és szüntelenül azon volt, hogy megértse azt, amit Olaszország érzésvilágában csodálni lehet. Hangsú­lyozta, hogy mindenkinek joga van az élethez. Sarraut: Mély szeretetett érzek az olasz nép iránt Páris, január 31. Louisson elnök délelőtt 9 órakor nyi­totta meg a kamara ülését, amelyen folytatták az interpellációkat a kormány általános politikája tárgyában. A kor­mány összetételét néhány szónok igen élesen bírálta. A mérsékelt párthoz tar­tozó felszólalók valamennyien hangoz­tatták, hogy a kommunizmussal nem le­het szövetséget kötni és utaltak Sarraut ismert mondására: „Az igazi ellenség a kommunizmus“. Colombes hangsúlyozta, hogy ügyelni kell arra, nehogy Olaszor­szágot a gyarmati követelések terén egy táborba kényszerítsék Németországgal. Több szónok felszólalása után a vitát délutánra halasztották. A kamara délutáni ülését­­ nyugodt hangulatban nyitotta meg néhány perc­cel 3 óra után Bouisson elnök. Elsőnek Sarraut miniszterelnök ment fel a szó­noki emelvényre, hogy feleljen az inter­pellációkra. Mindenekelőtt a kormány­alakítással kapcsolatos körülményeket ismertette és megvédte megtámadott mi­nisztereit. Ezután Sarraut külpolitikai kérdé­s­ekre tért át: — A köztársasági Franciaország foly­tatni fogja arra irányuló törekvését, hogy állhatatosan együttműködjön a Népszövetséggel. Franciaországnak ez ismert szívügye. (Taps a baloldalon és szélsőbaloldalon.) Kormányom meg van győződve a Népszövetség feltétlen szük­ségességéről, azért, mert meg van győ­ződve az együttes biztonság szükséges­ségéről. Erttől vezéreltetve, de a népszö­vetségi alapokmány szellemének szem előtt tartásával oly irányban kíván hatni, hogy mainél hamarabb véget érje­nek azok a gyilkos ellenségeskedések, amelyekben a fehérek és feketék ezrei öldöklik egymást. Sarraut ezután kijelenti, hogy mély szeretettel viseltetik az olasz nép iránt és szüntelenül azon volt, hogy megértse azt, amit Olaszország érzésvilágában csodálni lehet. (Taps.) Kétségtelen, hogy míg egyes államok bővében vannak az anyagi erőforrásoknak, mások szükséget szenvednek. Egyetemesen el kellene is­merni, hogy mindenkinek joga van az élethez. Sajnálja ebben a tekintetben azokat a hibákat, amelyeket a diplomá­cia elkövetett, amikor időnként nem volt hajlandó elismerni egyeseknek az élet­hez való jogát. Ki­jeleníti, hogy minden cselekedetében mindenkor Franciaor­szág nagyságának és méltóságának tu­data vezérelte. Nem vonja kétségbe senkinek hazafi­­ságát, de az ország nevében beszél, amely rendet akar és elítéli a kikény­szerített politikai harcokat. (Élénk taps a közé­pen és a jobboldalon). A miniszterelnök kijelenti, hogy a külső békével együtt a belső békét is akarja. A baloldal és a közép egy része élén­ken megtapsolta a miniszterelnök beszé­dét, amely után számosan üdvözölték Sarraut-t. A beszéd mintegy másfél óra hosszat tartott és 15 óra volt, amikor az elnök felfüggesztette a képviselőház ülését A szocialisták a kormány­ oldalára állanak A miniszterelnök beszédét követő szü­netben izgalmas tanácskozások folytak az egyes pártklubokban. A szocialista frak­ció, amelynek állásfoglalásától a kor­mány sorsa függött, úgy döntött, hogy a szavazás előtt még bizonyos kiegészítő felvilágosításokat kérnek a miniszter­­elnöktől. Amikor Bouisson elnök újból megnyi­totta az ülést, a szocialista párt vezéré­nek, Leon Blumnak adta meg a szót aki a következő kérdéseket intézte Sarraut­­hoz: 1. Szándékozik-e a kormány alkalmazni a jobboldali szövetségekről szóló törvé­nyeket. 2. A közelgő választásokon kisajátítja-e a kormány a rádió használatát, vagy pe­dig a rádiót politikai célokra való fel­­használásra egyenlően felosztva át­engedi-e az egyes pártoknak is. Sarraut azonnal válaszolt Leon Blum­nak és kijelentette, hogy a kezében levő törvényt, ha szükségesnek mutatkozik, alkalmazni fogja. A rádió használatának kérdésében közölte, hogy rendeleti úton biztosítani fogja annak méltányos hasz­nálatát valamennyi jelölt számára. Az ülést 18 óra 30 perckor fél órára félbeszakították s ezalatt a szocialista pártfrakció rövid vita után 52 szavazattal 23 ellenében úgy határozott, hogy bizal­mat szavaz a Sarraut-kormánynak, sőt a bizalmi indítvány megszavazását párt­fegyelem kérdésének nyilvánítja. Este 8 órakor az ülés újból való meg­nyitása után a kormány ma­gáévá tette Perfetti képviselő bizalmi napirendi ja­vaslatát, amely szerint ,11 képviselőház helyesléssel veszi tudomásul a kormány­­nyilatkozatot, bizalommal viseltetik a­ kormány iránt és minden hozzáfűzés mellőzésével áttér a napirendre“. A szavazás megindokolása során a jobboldali képviselők hangoztatták, hogy a kormányt a népfront előőrsalakulatá­nak tekintik és ellene szavaznak. Péri kommunista képviselő kijelen- Lapunk mai száma 16 fillér HIÍÍRES MIN­BÓK ötvenéves a Postakarékpénztár...­­ ...Hol volt, hol nem volt, volt egy-, szer egy krajcár. Nem is egy, hanem, öt. Kis pénz, mindenki hozzájutott. Ezért már lehetett betétlapot vásá­­rolni, fel lehetett rá ragasztani még kilenc darab ötkrajcáros bélyeget s ez­zel az ötven krajcárral betéttulajdonos lett akárki. Takarékkönyvet kapott, _ kamatot, megbecsülték, kiszolgálták^ % ) kedvet csináltak neki a pénzgyűjtésre, \ J hozzászoktatták a takarékossághoz és J /_ azok a pénzek, amelyek addig szinte I /y észrevétlenül hullottak szét, egyszerre»­­­­glédába állottak, megerősödtek, tőkévé váltak, biztonságot, örömet, családot, egzisztenciát adtak százezreknek és millióknak. Nézzük csak, kik szerepeltek a bete­vők között, milyen új tömegeket moz­gatott meg és tett tőketulajdonossá a Postatakarékpénztár! Diákok. A zseb­pénz nem tűnt el nyomtalanul, jobban vigyáztak a ceruzára, kevesebbet radí­roztak, a tízóraiból elspóroltak valamit és versenyeztek egymással, kinek van nagyobb postatakarék-betétje. Mindjárt az első évben több mint húsz százaléka a betevőknek diákokból alakult. Gyer­mekek. A születésnapi, névnapi aján­dékokból takarékbetét lett, már a kis­gyermek megismerte a gyűjtés örömét s azt a jóleső biztonsági érzést, amelyet az idejében félretett pénz ad. Cselédek. Inasok, segédek. Ipari munkások. Föld­munkások. Mind olyan társadalmi osz­tály, amelyiknek azelőtt nem volt módja arra, hogy takarékbetéthez jus­son. Kisemberek. A gazdagságnak és fellendülésnek ab­ban a korszakában nem sokra becsül­ték a krajcárt és ha ezek a milliókat kitevő társadalmi rétegek takarékos­kodni akartak, akkor nem volt más eszközük, mint a ládafia, vánkos csücske, vagy legjobb esetben persely. Krajcárokból összetevődött milliók vo­nultak így ki a gazdasági életből, he­vertek tetszhalottan és hozzáférhetet­lenül. Ezeket támasztotta fel és for­gatta meg a Postatakarékpénzár a krajcáros, később filléres betétek elfo­gadásával és teremtett olyan betevő­rétegeket, amelyek minden csalódás és vihar után is hűségesek maradtak és ma talán jobban, mint valaha, őrzik és fejlesztik magukban a takarékosság szellemét. Egy számot mondunk: a Postataka­rékpénztárnak 400.000 betevője van. A 400.000 betevő kisbetétjéből tevő­dik össze a százmilliós betétállomány, amelyre a mostani gazdasági viszonyok között joggal büszke lehet a Posta­takarék. A bizalomnak minden ünnepi felköszöntőnél szebben beszélő megnyi­latkozása ez a szám, a kisbetevők bizal­mának, amelyet a legnehezebb megsze­rezni és csak a leghűségesebb sáfárko­dással, leggondosabb, legeredményesebb munkával lehet megtartani. Filléres milliók ezek, amelyekre százezrek ár­gusszemei vigyázniuk s amelyeknek egészséges megoszlása, szociális jelen­tősége, nemzeti értéke talán még sok­kalta nagyobb, mint amennyit a száz­milliós szám kifejez. A Postatakarékpénztár betétgyűjtő te­vékenységének legnagyobb újítása an­nak a megismerése volt, hogy a tőkének­, a vagyonnak nincsen alsó határa. El­ment a szegény ember és megérttette vele, hogy nincsen az a kevés, amely-

Next