Nemzeti Ujsag, 1936. július (18. évfolyam, 148-174. szám)

1936-07-01 / 148. szám

\J . Vv ' Jf f %pú J WKjr * ? Kinevezések a postánál, OTI-nál, MflBI-nál és az ipari minisztériumban Jt Meteorológiai^^^KtftttyöktGtl Intézet jelentése: _ ____________ ___________ , « »o/r né gust éfénSaicVsTdi B Mi fTfC fi ÉT\ közgVvüléséné^ mm NeMZETI ÚJSÁG mm mérséklet nem .’ megegyezés az változik XVIII. évfolyam 148. szám + SZERDA + Budapest 1936 julius 1 annekoz0n°m' Dr. Csatáry Béla, államtitkári címet kapott, dr. Kádár László Levente és dr. Boór Aladár belül" misztérium miniszteri osztályfőnökök lettek Dr. Halács Ágostont választották meg az Országos Mezőgazdasági Kamara h. igazgatójává A szabadkőművesség jubilál és új munkába kezd Magyarországon. • Engedély nélkül gyűlést tartottak — Tébolynak nevezték az államhatalom feloszlató rendelkezését — Az osztrák és magyar szabadkőművesek ölelkezése Amióta a Nemzeti Újság felhívta a figyelmet a megújhodó szabadkőműves veszedelemre, a keresztény magyar közvélemény feszült izgalommal várta, hogy a szórványos jelentkezések után mikor és hol fog a szabadkőművesség nyíltan fellépni a magyar államhatalom rendelkezése ellen, amely annakidején a szabadkőműves szervezeteket Magyarországon feloszlatta és a szabadkaműves tevékenységei egyii ,és mindenkorra megtiltotta. Nem kellett sokáig várakozni... Módunkban van részletes, és hiteles jelentésben közölni a megdöbbentő tényt: a magyarországi Szimbolikus Nagpáholy vasárnap jubileumi ünnepet ült és nem is túlságosan titokban tartott ülésen újra működésbe lépett. A Szimbolikus Nagypáholy tudvalevőleg 1886 tavaszán alakult, amikor az összes, addig Magyarországon létezett jánosrendi és skót ritusu szabadkőműves páholyok egyesültek s együttesen a párisi Nagy Orienshez csatlakoztak. Ennek az egyesülésnek jubileumát a feloszlatott magyarországi szabadkőműves nagypáholy ünnepélyes keretek között ülte meg vasárnap Zebegényben és fittyet hányva az 1920-ból származó feloszlató kormányrendeletnek, a nagymesternek — azelőtt helyettes nagymester! — elnöklésével nemcsak bejelentette újbóli működését és feltámasztására vonatkozó reménységét, hanem még meg is hívta a jubileumra az osztrák szabadkőművesség képviselőit és minden törvényes rendelkezés ellenére újból akcióba lépett. Az alábbi tudósítás részletesen be- Shivati’ji énk-k jubileumi ünnepségről, az ott elhangzott beszédekről, a magyar és osztrák szabadkőművesek baráti ölelkezéséről. Ehhez a tudósításhoz nincs hozzátenni valónk, csak egy! A magyar keresztény közvélemény elvárja a kormánytól és elsősorban a belügyminisztertől, akinek joga és kötelessége, hogy az egyesülési joggal való visszaéléseket megakadályozza, akinek elődje a szabadkőművesség feloszlató rendeletét kiadta, hogy sürgősen indítsa meg ebben az ügyben a vizsgálatot és az eljárást. És azokra, akik ebben a törvényellenes és jogosulatlan szabadkőműves ébresztésben tevékeny részt vettek, a törvény és az államhatalom teljes szigorával sújtson le. Jubiláris gyűlés Zebegényben Zebegény, június 30. Vasárnap a kora reggeli órákban autók egész sora és egy hatalmas osztrák rendszámú autóbusz fordult be a zebegényi országútról a Szünidei Gyermektelep felé vezető viadukt boltíve alá. Az autókból osztrák férfiak és nők szállottak ki és gyalogosan indultak neki a hegyoldalban felfutó ösvénynek és besiettek a budapesti Szünidei Gyermeküdülőtelep Egyesület kapuján. Fönt a nyaralótelep épületében már közel száz főnyi tömeg várta az érkező vendégeket, az osztrák szabadkőműveseket, akiket erre a napra hívott meg a magyarországi szabadkőműves szymbolikus nagypáholy vezetősége. A beszélgető és üdvözlő csoportok között hamarosan feltűnt Bakonyi Kálmán nyug. kúriai bíró köpcös alakja. Bakonyi tudvalévően annak idején a demokratapáholy mestertagja volt. Egyike a legrégibb szabadkőműveseknek. 1893-ban vették fel a tagok sorába és a Magyarországi Nagypáholy helyettes nagymestere volt, amikor 1920-ban a magyar szabadkőművesség működését betiltották és szervezetét feloszlatták. Bakonyi volt az, aki annak idején mint helyettes nagymester a páholyokat felhívta az „elaltatásra“, hogy majd azután, amikor idejét látja, újra munkára hívja fel a páholyokat. Későbben megjelent a beszélgetők sorában Pfeiffer Ignác egyetemi tanár, a volt szabadkőműves főmester, majd Balassa József egyetemi tanár, ugyancsak főmester, eltűnt Fekete Ignác igazgató alakja, fekete egyike a magyarországi nagypáholy alapítóinak. 1883-ban vették fel tagnak és mint a demokrata páholy mester-tagja szerepelt. A magyar szabadkőművesek bemutatták a vendégeknek az üdülőtelepet és hangoztatták, hogy ez egyik szociális alkotásuk és bemutatták az alapítók hatalmas márványtábláit, amelyen több szabadkőműves neve között meghúzódik a „Haladás“ szabadkőműves páholy neve is, de rajtuk kívül azután ott van a csász. és kir. közös hadügyminisztérum, Bende Imre nyitrai püspök, Selmec- és Bélabánya szabad királyi városok, a szociális célokra mindenkor áldozatot hozó Budapest székesfőváros, Hont megye és más, nem szabadkőművesek neve is. A magyar szabadkőműveseknek nem kellett bővebben kifejteniük osztrák: „testvéreik előtt, hogy ez és más szociális alkotásuk annak idején csupán arra volt jó, hogy leplezze a szabadkőművesség másirányú, romboló, végzetes munkásságát. Most is ennek a kétségtelenül szociális intézménynek a falait használták ! Lapunk mai száma 16 fillér HOL KEZDJÜK EL? A Nemzeti Újság szerkesztősége a levelek és hozzászólások egész seregét kapta válaszul vasárnapi Számunkban megjelent „Kereszténység és gazdasági élet“ című cikkünkre. Ezeknek nagy tömegéből itt közlünk egyet, melynek érdekes megállapításai és célkitűzései valóban széles körök figyelmét vonhatják magukra. írója az újabb magyar fő iparosgárda egyik értékes tagja, aki * levelében többek között a következőket írja: ■ Ha nem akarsz tanulni, iparosnak adlak! mondta haragosan az apám, amikor a hatodik gimnázium félévi bizonyítványát hazahoztam. Kemény ember volt, Isten nyugosztalja, meg is cselekedte, amit ígért. Áldom érte a haló porában is. Mert hiszen nem az volt a baj, mintha én nem akartam volna tanulni, csak azt nem akartam tanulni, amire fogtak. Magyar nyelviből, német nyelvből mindig jó osztályzatot kaptam — csak a latin, meg a történelem, az sehogy sem akart a fejembe menni. A kémiáért azonban valósággal rajongtam és szinte faltam a népszerű technikai könyveket. Az apám rámbízta, hogy melyik iparra menjek. Én az elektrotechnikát , választottam. Ma már hála a gondviselésnek, egyik, jólmenő elektrotechnikai üzemnek vagyok vezető tulajdonosa — az a húsz esztendő azonban, amig ide eljutottam, nem volt könnyű. Sőt, mit tagadjam, hosszú ideig nehéz, igen nehéz volt. A szakiskolát könnyen, idejében elvégeztem s szerencsémre kitűnő és jószivit kereső-,lény mester kéz alá fesdültem, aki mellett a gyakorlat lassacskán engem is olyanná tett, aki alaposan érti a mesterségét. Igaz, hogy volt némi kereskedelmi érzékem is (valószínűleg nagyapámtól örököltem ezt, aki a Ferencváros egyik ismert régi kereskedője volt). Mégis, amíg önállósítani tudtam magamat, amíg el tudtam indulni a magam útján, amíg a műhelyem virágzani kezdett, amíg megszereztem az összeköttetéseket, amíg biztosítani tudtam az állandó rendelő- és vevőkört a magam munkája számára — addig bizony, bej de sok álmatlan éjszakám, de sok keserves csalódásom, de sok kudarcom, megtorpanásom, elakadásom volt. Mert nekünk keresztény iparosoknak fiatalságunkban tényleg az a legfőbb bajunk, hogy a kezdéshez szükséges kicsi tőke magunknak nem igen áll rendelkezésünkre, máshonnan megszerezni pedig alig van módunkban. Igaz, nagyon igaz a Nemzeti Újság cikkének megállapítása, hogy a keresztény társadalom nem adja, azaz inkább mondjuk ki az igazat, nem meri odaadni a maga kisebb-nagyobb pénzét az ilyen kockázatnak. Inkább házat vesz, vagy telket, amire esetleg még rá is fizet, vagy csekély kamatra elhelyezi, mert ami biztos, az biztos. Hogy kevés pénzzel is lehet aránylag nagy jövedelmet szerezni, az a mi fajtánknak vagy nem jut eszébe, vagy nincs hozzá bátorsága.. Ha pedig mégis van olyan miközöttünk, aki vállalkozásba fekteti a vagyonkáját, az üíz közül kilenc esetben szélhámosságnak lesz az áldozata, mert amikor nézi, hogy kinek adja oda a pénzét, nem azt vizsgálja, hogy az tud-e dolgozni, megbízható ember-e, hanem csak arra figyel, tud-e jól beszélni és vannak-e összeköttetései? Így azután bizony a mi fiatal iparos nemzedékünk, akárhonnan jön is a mi pályánkra, as elhagyottan, segítség és bátorítás nélkül áll. Nem úgy a másik oldalon, ahol mindig akad egy nagybácsi, vagy nagynéni, vagy a család egy régi barátja, üzlettársa, hetedszigleni atyafia, aki kiszurkolja azt a párezer pengőt, amivel már el lehet indulni. Én bizony azt hiszem, tisztelt szór-