Nemzeti Ujság, 1936. szeptember (18. évfolyam, 199-223. szám)

1936-09-01 / 199. szám

A franciák német orientációtól félnek Romániában Idffjárás " i -i — ■■ Titutescu Vár*ható időid­ ^ meggyógyult és r*ás a követ- aBaanMB hane-ra készilt kező 24 órára: » ■ TWO » EHT ^ Tatarescu elten Élénk, időnként SRJB M U M 9 I I M IIJ ~ n hatalmak N kMLmILI UJvAIi déil ^Sük­eden iS XVIII. évfolyam 199.szám ♦ KEDD + Budapest 1936 szeptember 1 magyikábanP°lÍ „ÉJ MAGYAR, ÁLL BUDA MÉG!“ Írta: SIPŐCZ JEN­Ő, Budapest székesfőváros főpolgármestere Most van kétszázötvenedik évfordu­lója annak, hogy Budavára felszabadult az ozmán uralom alól A magyar nem­zet múltja tele van drámai erejű sors­­fordulatokkal, de Budavárának felsza­badítása messze magasan kiemelkedik azok sorából, nemcsak a nemzet sor­sára gyakorolt hatása, hanem a világra­szóló történelmi jelentősége miatt is. Budavár visszafoglalásától függött Ma­gyarország léte és területi visszaállí­­tása, de azon fordult meg az európai népek, a nyugati keresztény műveltség biztonsága is. Mikor annak idején Mohácsnál elvér­zet a nemzet szinevirága és utána, egy évtizeddel később Budavára a hódító ellenség kezébe jutott, az ország lété­ben rendült meg, a fővárossal az ország területének nagy része is elveszett. Nemzeti nagylétünk nagy temetője Mo­hács, mondja a költő, de Budavára el­vesztésével már kérdéssé vált egyálta­lában nemzeti létünk is. Ugyanakkor a magyar nép válságával kapcsolatban veszélyes helyzetbe került a nyugati műveltség is, mert Budavára elestével kidőlt a keresztény Európa keleti védő­bástyája. A magyar kapu elfoglalásával meg­nyílt az út és lehetőség arra, hogy a hódító szultánok Európa szívébe hatol­­janak. Ez volt mindenkor az ozmánok nagyravágyó álma és terjeszkedési terve, mióta megsemmisítették a bi­zánci császárságot és Európa földjére tették lábukat. Az ázsiai erő Európá­ban akart Dzsingis khánra emlékeztető birodalmat szerezni. A hatalmas padi­­sahok és a keménykezű nagyvezírek Ma­gyarországra és azontúl a keresztény Nyugatra függesztették merész tekinte­tüket. Óriási hadseregeket zúdítottak a Balkán felől Európára. Előázsia min­den népét mozgósították, hogy eltipor­ják az út­jukba álló Magyarországot. Az első támadások nem sikerültek, Hu­nyadi János hősiessége és hadvezéri lángelméje megállította a keresztény­ségre zúduló veszedelmet. A nádor­fehérvári diadallal pedig száz évre odázta el a végzetet. Budavár elestével azután megsemmi­sült a Hunyadiak világtörténelmi jelen­tőségű műve, hadvezéri és államférfi, munkájuknak minden eredménye és ennek folytán az ázsiai hódító Közép­­európába tört utat magának. A követ­kező időkben Budavárára támaszkodva, már több hadjáratot indított Nyugat ellen, hogy kitolja az ozmán birodalom határait. Már közvetlenül fenyegette Bécset. Az ozmán hódítás katonai cé­lokon és területszerzéseken kívül az izlám terjesztését is szolgálta. Magyar­­ország legázolása az európai keresz­ténységet sújtó csapás volt. Ezt érezte és látta azután Nyugat a veszedelem növekedéséből: az ozmán hódítás Buda­vára felszabadításáig állandó gond, ál­landó viharfelhő maradt Európa szá­mára. Az elvérzett magyarság az országszé­leken hadakozott tovább az ázsiai hó­dító ellen, a Budavárából kiszorított folytatta a hősi küzdelmet- Szigetvár, vitézség és önfeláldozás a végvárakban Kőszeg, Drégely, Eger azt a küldetést teljesítette, ami Budavár történelmi rendeltetése volt. Zrinyi Miklósban Hunyadi János lelke lobogott, mikor híres téli hadjáratát megindította. Az a másfélszázad, ami alatt Budavár oz­mán rabságban sínylődött, a­ magyar történetnek vérrel és karddal írott hős­költeménye volt. A keresztény Európa egyre jobban érezte és tapasztalta, hogy milyen nagy jelentősége van Budavárának. A pápa, XI. Ince, aki korának egyik legkiválóbb embere volt, Budavár felszabadítását Európa kötelességének mondotta. A fel­szabadító hadjáratot állandóan sürgette és munkálta, a nagy célra hadierőt és anyagi segítséget küldött. Segítő kezé­nek és hathatós szavának nagy része volt abban, hogy Budavár felszabadult az ozmán uralom alól százötven évi rabság után. A nagy pápa a keresz­tény Európa érdekében tartotta szük­ségesnek a magyar főváros visszavéte­lét. Magyarország történelmi küldetése, a Hunyadiak keresztvédő dicsősége le­begett szemei előtt, de a magyar nép iránt érzett rokonszenve és atyai szere­tete is irányította elhatározásában, mellyel örök hálára kötelezte a magyar nemzetet. Kétszázötven év távlatából is megérdemli, hogy nevét szívünkbe véssük és ércemléke álljon a magyar fővárosban. A felszabadított Buda a keresztény­ség diadalát jelentette a létét fenyegető izlám fölött. A nyugati műveltség ezzel a győzelemmel elhárította a Keletről tornyosuló veszedelmet, visszaszerezte a keresztény Európa számára a bizton­ságot. A székesfőváros a magyar nemzet nagy múltját ünnepli, a felszabadító hősök szellemének áldoz, de azzal a maga múltját­ tiszteli meg, a maga tör­ténetének korszakos eseményeit idézi az utókor e e eülék­ezetébe. Budavára ak­kor maga a nemzeti lét volt, az ország életének az alajfia, a kettő történelme és so­rsa teljesen­ egybeesett. A régi Róma múltja a­­maiak történelmét jelenti, Budavár m­últja pedig a ma­gyarok törté­nelmét beszéli el az utó­kornak. Az ozmán hódítóktól visszaszerzett vár anyagi értékben nem sokat jelen­tett, repedezett falakat, lerombolt bás­tyákat, füstölgő épületeket vettek bir­tokukba a diadalmas keresztény hadak. Mégis azt a drága várat szerezték vis­-/'­­sza, mely többet ér minden kincsnél, és s amely örök időkig áll a Duna partján. / A hazát nemcsak az országhatárok­­kö­ / zött elterülő föld jelenti, hanem az a/L lelki, szellemi birodalom is, mely nemzetben él a földi lét és az örökké­­ valóság közötti mesgyén. Budavára is több volt, mint a falak, bástyák és épü­letek halmaza. Budavára a magyar életnek vérből és könnyből, hitből és hősiességből, munkából és gondból épí­­tett fellegvára volt. Mikor a győri hajdú elsőnek tűzte fel a vár fokára a magyar zászlót, akkor a honszerző és országépítő ősök előtt tisztelgett vele. A várba benyomuló sereget az Árpá­dok, a Hunyadiak lelke fogadta. Ott állt a legmagasabb sziklán a nagy hím király, Attila szelleme is. Budavára év­ezredekbe nyúló dicső­ség és nagyság lakhelye­­volt, nagyok’ és hatalmasok építették a magyar hal­hatatlanság számára. Az ősök szellemé­ből kiáradt erő, a régi dicsőség és nagy­ság lelke indította meg ezt a történelmi folyamatot, mely A’érzivataros századok után a mai székesfőv várost, a milliós magyar világvárost hozza létre az oz­mán hódítóktól visszaszerzett romok fölött Ez az országépítő és államalkotó magyar lélek legnagyobb alkotása, de ebben az alkotásban megvalósult a múltak minden nagy álma. És magyar, áll Buda még, kiált fel Mohács költője, hogy elűzze a gyászt és reménytelenséget. Nem kell addig kétségbeesni, míg áll Buda. Ez volt a magyar hit a múltban, mindenkor lé­tünk és jövőnk biztos tudatával néz­tünk a budai Agárra, így nézhetünk most is! örök időkig áll a felszabadított, a nemzet létét jelentő BudaAgára: a magyar főváros azt fogja képviselni mindenkor! XI. Ince pápa, I. Lipót, Lotharingiai Károly herceg és Marco D'Aviano, a pápa követe, Budavára felszabadításának vezéralakjai Az ozmán bírottság vége Az ozmán erők Konstantinápoly 1453. évi elfoglalásától mintegy két és fél szá­zadon át tartották rettegésben Európa nyugati és keleti országait. Terjeszkedé­sének ideje egybeesett a nyugateurópai vallási, nemzeti és dinasztikus ellentétek korszakával és így a saját belső válsá­gukkal elfoglalt hatalmak és nemzetek nem tudták erejüket a kereszténységet és nyugati kultúrát fenyegető áradattal szemben egyesíteni. Magyarországnak, mint a „kereszténység védőbástyájának“ szerepe már Hunyadi János hadivállal­kozásai idején válik valósággá, hiszen az első nagy támadó hullámot hazánk verte vissza Belgrád 1456-iki felmentésével. De a nagy erőkkel szemben a magyarság harca önmagában csak meddő küzdelmek sorozata lehetett, különösen akkor, ami­kor a pártoskodás és vallási megoszlás a magyarság erőit is szétforgácsolta. Hiába számított Magyarország a külföld, elsősorban a németség segítségére. A pápaságon kívül, amely kezdettől fogva figyelmeztette a nyugati hatalmakat az izlám veszélyre és hazánkban az izlám elleni kereszteshadjárat l leghathatósabb bástyáját látva, annak erkölcsi és anyagi támogatására mindig kész volt. Magyar­­ország Mohácsnál magára maradt és óriási árat fizetett azért, hogy a keleti áradattal szembeszállt. Európa nagy szerencséje volt, hogy az ozmán birodalom nem valósíthatta meg hódító terveit maradék nélkül. Az óriási birodalom szervezésének válsága és a ke­leti hatalmakkal való küzdelmek az iz­­lám katonai erejét is sokszor megosztot­ták és csak a XVII. század második fe­lében érezte magát újra elég erősnek arra, hogy régi tervét, Bécs elfoglalását megvalósítsa. De ekkorra már Nyugat- Európában megérett és általánossá vált a keresztény szolidaritás gondolata, amire azelőtt csak a pápák gondoltak. Az 1663. évi hadjáratban Szentgotthárd­­nál Montecuccoli hadseregében már négy­ezer francia vett részt, akiket a keresz­tes hadjárat gondolata hozott a magyar­­országi küzdőtérre. A fényes győzelem megingatta az ellenfél legyőzhetetlensé­gébe vetett hitet és noha a szégyenletes vasvári béke nagy csalódást keltett, ha­zánk legjobbjait, köztük Zrinyi Miklóst, a költő horvát bánt is elkeserítette, tá­madó hadjárat gondolata most már nem látszott megvalósít­hatatlannak. Az újabb háborúra ismét az izlám ké­szülődött. 1681-ben befejezve az orosz hadjáratot, elérkezettnek látta az időt, hogy teljes erejével I. Lipót ellen fordul­jon. A bécsi udvvart a támadás teljesen készületlenül találta. Annak ellenére ugyanis, hogy a vasvári béke rendelkezé­seit a pogány nem tartotta meg és a vele szövetséges Thökölyvel együtt a magyar királyság területére támadt, a császár és miniszterei mindent megtettek Lapunk mai száma 16 fillér

Next