Nemzeti Ujság, 1937. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-01 / 1. szám
Puky Endre, a negyvenéves közigazgatási bíróság elnöke Néhai Rerrich Béla, a szegedi Dóm-tér tervezője, kapta a Kisfaludy Társaság Greguss-érmét Vaszy Viktor vezetésével hajóra szálltak az Amerikában vendégszereplő egyetemi énekesek Kassa Gábor festőművész kiállítása vasárnap nyílik meg a Műteremben 'll fU! ni luiiiiiii . i i 1 i uinriTAiuvjnLii __________ Javult a pápa állapo »dő Qiui eltávolítják a leütése* esek «nhmbnhi ^ polgári lakos• vsz. LTClff’ IL II TTTCliJ s».~.srs ben kő . incidens Németiliihen XIX. évfolyam I. szám ♦ PÉNTEK + Budapest 1937 januárt °P“la TÖRTÉNELMI VARIAN Írta: BARANYAY LAJOS Itt, ezen a vártán, közel két évtized óta áll ort a katolikus magyar lelkiismeret. A világtörténelem egyik legkeserűbb korszakának szörnyű viharában, a nemzeti élet egyik legválságosabb megpróbáltatásának fergetegében éberséggel és elszántsággal tartja az őrséget a magyar katolikus újságírás azzal a felelősségtudással és azzal a lelkiismeretességgel, amelyre nagy hivatása kötelezi. Esztendőnek fordulásán, ha visszanézünk és előre tekintünk, meg kell itt mondanunk: nehéz esztendő, kemény harcok nehéz esztendeje múlt el fölöttünk és válságos év új nagy küzdelmeinek megyünk elébe. Ha tavaly, a most elmúlt év küszöbén meg kellett kettőznünk a sajtó őrtornyában éberségünket és elszántságunkat, az új év kapujában ezt a készültséget épp ilyen erővel és épp ilyen gondossággal kell fenntartanunk. Új évben új utat követeltünk egy évvel ezelőtt, új esztendő napján a magyar nemzet felelős vezetőitől, mert egy párturalmi rendszer, amelyet idegen eszmék telítettek, látszott fenyegetni legnagyobb értékeinket. Mikor a magyar politika sötéten hullámzó vizeire a szónak s a gondolatnak, a hitnek és a meggyőződésnek fénycsóváit napról-napra ráirányítottuk, hármas kötelességet teljesítettünk. Kötelességet az evangéliummal szemben a hit védelmében 3 béke és s szeretet ; a )o.v*"-Tt. vzeTitív, a ’rodalmi igazságosságot s a nemzetek közötti igazságosságot kell hogy meghozza embernek és világnak. Kötelességet a szentistváni királyság kipróbált ezer esztendős nagy eszméjében, amely az ősi alkotmány várában kell, hogy egyesítsen minden magyart. És kötelességet a magyar katolikusság szellemi, hatalmi és anyagi birtokállományának megvédelmezésében. Hálát adhatunk a Gondviselésnek, hogy e három fronton a becsületes harcot eredménnyel küzdhettük végig. Ebben az elmúlt esztendőben világossá vált az egész magyar társadalom előtt, hogy a keresztény hit és világnézet az egyedüli biztosíték a pogányság és istentelenség támadásaival s az osztályharc moszkvai rémének szellemi és gazdasági felforgatásaival szemben. S hogy a világrengésben egyetlen szilárd pont áll győzelmesen és tündöklőn: Szent Péter római kupolája! De megtanulhatta az elmúlt évben a magyar nemzet azt is, hogy emberi hatalmasságok, vezéri tündöklések, mindenkit és mindent elnyelni akaró mohó pártszervezkedések mulandók s veszendők. De örök, egyedül örök Szent István koronájának a fénye és megingathatatlan a magyar alkotmányosságnak önkormányzásra, lelki függetlenségre és emberi szabadságra alapozott vára. A legmeggyőzőbb tapasztalat azonban a katolikus társadalom számára az a tény, hogy öntudatos összefogásunkon és elszánt együttakarásunkon semmiféle hatalmaskodás és merészkedés nem győzhet s minden ellenük irányuló támadás visszaveréséhez megvan intótlan az erőnk és készségünk. - o., S.-t: nui int s impt-iu jegyeznünk ezt a három nagy tanulságot, hogy nemzetünk és magunk sorsának irányítását az uj esztendőben ehhez mérjük és eszerint vezessük. Minden magyar erőt össze kell fogni arra, hogy a kereszténységet és az európai civilizációt a Dunavölgyben meg tudjuk vétni,s,minden uj vészedesemmel szemberis s minden jó szándékot egyesítenünk kell arra, hogy a magyar társadalomban lebontsuk a választófalakat és a corpus jurisba utat nyitsunk a társadalmi igazságosság szellemének, mert ezt a szellemet kell érvényre emelnünk a politikai, gazdasági és társadalmi élet egész vonalán, össze kell szedni minden erőt, hogy, a Szent Korona teljessége minél hamarabb helyreálljon s a magyar alkotmányosság, önkormányzat, a lelki függetlenség és az emberi szabadság olyan biztosítékot kapjon a jövőre, hogy itt soha senki még egyszer álmodni se merhessen ebeknek megingatásáról vagy leigázásáról. És meg kell szervezni a magyar katolicizmus tömegerejét és szellemértékeit egyformán az önérzetnek és az önturtudatnak méltóságteljes és békességéé, de ige határozott és megfélemlíthetetlen falanxába. Mert nem elég, hogy többé minket senki kihívó hetykeséggel ne támadhasson, szellemi és anyagi, erkölcsi és politikai birtokállamányunkban meg ne háborítson, hanem az is kell, hogy jogaink és érdekeink minden vonalon maradéktalanul érvényesülhesenek. Azt mondottuk tavaly, felorolta a maffvai katolikus társadéka követéseit: „Új esztendő küszöbén és az ó év utolsó óráiban őszintén el kellett mondanunk mindezeket, abban a reményben, hogy szavunk nem lesz hiábavaló és az eddig követett kormánypolitikában megtörténik végre az olyan régen várt és annyira szükséges változás.“ Ezt a követelésünket teljesítette az e. ~an* e..scwndi£ amely, »rr» 's alkalmas, adott, hogy a magyar katolikus társadalom megmutathassa erejét és egységes akaratát. Az új esztendőnek azonban meg kell hoznia azt, amit ezen a helyen az elmúlt év első napján célnak tűztünk ki hogy következzék el „a magyar közélet ŐNAGYSÁGA ÉS AZ INGGALLÉR GERGELY ISTVÁN Alig tudok dolgozni hivatalomban, anynyira izgat a vízió, mint készül most otthon a tűzhelyen kedvenc falatom, a pecsenyék hamupipőkéje, a felsál, szinte hallom a kaproskáposzta szortyogását a barna angol főzőedényben. Raff imász ember vagyok, tehát kedvelem a naivitást emberben, irodalomban, művészetben, ételben egyaránt... Mikulás óta ma kapom az első emberséges ebédek Imhot, az előzmények. Amikor a Miklós-napi vendégségből hazatértünk, őnagysága ekként kivánt jóéjszakát: — Maga hízásnak ereszkedik, Mókusom. Elnéztem ma este, mint feszül a szmoking nadrágja, pedig bő volt övben és reszkettem, minden pillanatban lepattanhattak volna magáról a mellénygombok. Nem baj, egy kis diéta segíteni fog. Másnap reggelire — kövér pirilés kávé, sonka és vajas zsemlye helyett — keserű, üres teát tettek elém egy fél darab kétszersülttel. Kétségbeesve szabadkoztam: — Hova gondol, asszonykám!... Még cigarettázni sem lehet ezután a löty után... — mire hízelgésre fogta a dolgot: — Nem akarom, hogy az én fürge mókusomból lomha medve legyen. Még hogy halljon a bridzspartinál: — Pocakosodik az urad, te! Szeretem hallani, hogy szép emberpár vagyunk. Őrizzük meg a tiszta vonalat... Az én asszonykám nagyon szép, jól tudja, hogy szép, hiú magára is, hiú még az urára is. Balsejtelmekkel telve ballagtam a napi robotba. Amúgy mellékesen kérdeztem titkáromtól: — Mondd csak, elhíztam, igaz? — Hova gondol méltóságod — szörnyülködött erőltetett hitetlenkedéssel a fiú — karcsú, mint egy hadnagy... mint egy hadapród... igazán hadapród ... méltóságod. — Stréber! — gondoltam. A fitosorrú gépírókisasszonytól ravaszabbul megfogalmazott kérdéssel akartaim megtudni az igazságot: — Hála Istennek, bízom... Igaz!... Észre venni? — Óh, csak a pocakos férfi az igazi férfi — lelkesült a kis ravasz — valamire való nőnek csak a kövéres ember tetszik. És milyen jól áll méltóságodnak ez a helyes kis pocakosság. Nagy kíváncsian ülteon az ebédhez. Számomra: forró vízzel leöntött spenót, egész kétszersülttell és két darab főtt krumpli. Asszonykám pedig leplezetlen gyönyörűséggel ment neki a stájer poulard-nak. — Nem gondolja, édes, hogy az a diszharmónia a két fogás között némileg kínosan érinthet engem. Nem érzi gyöngédtelenségnek, hogy itt eszi előttem az illatos sült szárnyast, míg én . . . — Nem értelek, mókus, te drága — amikor le akar fegyverezni, tegez, tudja, hogy a „te“ szócska az ő szájából ellenállhatatlan — tegyük fel, nekem kellene fogyókúrát tartanom, ami nem eshetik meg ugyan, mert olyan anyagból vagyok, ehetem akármennyit, akármit, de tegyük fel . . . nem ennél te a sült csirkéből? — és álmélkodva nézett rám kék babaszemével. — Mit tennél, mondd! — Veled legelnék, veled együtt, spenótot, káposztát, répát, hogy a sült csirke láttára ne fogjon el kínzó, meddő étvágy. Ebéd közben őnagysága számára csomagot hoztak a könyvkereskedésből. Néhány színes füzet, ilyen címekkel: Az elhízottad veszedelmei lélektani szempontból. — Zsír, cukor és keményítő tartalmú ételektől óvakodjunk! — Étrend és receptek fogyókúra számára — stb. Tehát szakszerű és tudományos előkészületek, szabályrendeletek, tanulmányok az én lekoplaltatásom céljából. — Holnap tegnapot tart — hangzott a vigasz a legközelebbi jövőről. Másnap délben borjúpörköltet és túróscsuszát hozattam a hivatalba. Csakhogy... Igen, csakhogy! Férjnek születtem, százszázalékos férjnek. Egy aszszony, egy konyha kerek e világon! Szemem sincsen más asszonyra, ínyem sincsen idegen falatra. Óh, a mi konyhánk! Szakácsnők jönnek, szakácsnők mennek, fehérkötényes asszonykám csak rendelkezik, de hogy-hogy nem, mindig ugyanaz marad az ize, a formája mindennek, ami asztalunkra kerül és őnagysága is szeret enni, tud is enni, egy fiatal vadászeb fogacskáival áll neki az ételnek, igaza van, fogyaszthat akármennyit, akármit, megőrzi az álsoványság tiszta vonalát. Eszik jókedvűen, elfogulatlanul, bőven — hála a jó Istennek, mert bajok vannak többnyire az olyan nővel, aki unottan piszkál villájával a tányérban. Az este fontoskodva kérdezi asszonykám: — Tudja-e, mikor áll elő a hízás? — és diákmódra felmondta a leckét: — Hízás akkor áll elő, ha az elfogyasztott ételmennyiség kalóriaértéke magasabb, mint a munka folyamán elhasznált kalória értéke, vagyis, ha kalóriában túl dús táplálkozás történik. A fölösleges tápanyagok zsír alakjában lerakódnak a szervezetben. — Érti? Érdekli? Nem értettem. Nem érdekelt. De gyomrom minden délben hűtlenkedett, bár sóvár honvágyat érzett az otthoni konyha tökéletes fogásai után. Utálkozva mondtam le a vendéglői kicsapongásról, szalonnával, kolbásszal, sajttal éltem titokban. De ez nem az igazi. Úgyszólván fázott a gyomrom. — Csak jót akarót, mókus, vigasztalt a drága. — Figyellek. Értek hozzá. Emlékszem, amikor boldogult a puska — és itt könnybe lábadt a szeme — soványodni kezdett, mert az is baj, —remegtünk, mikor egyre bővült rajta az inggallér, feje szennykének ... nézni is rettenetes volt... Már oda se hallgattam. Másnap három garnitúra inggallérral gazdagodott szekrényem a hivatalban: 43, 44 és 45-ös számúval. Rendes számom 42. Lapunk mai száma 16 fillér