Nemzeti Ujság, 1937. július (19. évfolyam, 146-172. szám)

1937-07-08 / 152. szám

Idő­júr­ás: Vágható időjá­rás a követ­kező huszon­négy ópápai Nyugati és észak­nyugati szél, sok helyen zivataros eső. 7S k­önt­ép­­sékzet nyugaton kissé csökken Az angol—spanyol közeledés nem sérti Olaszország érdekeitÁllandósul NEMZETI ÚJSÁG XIX. évfolyam 152. szám pest 193? Július 8 a háborús feszült­ség a Távolkete­­ren- Mégis össze­ül a világgazda­sági értekezlet — Letartóztatták a moszkvai hely­őrség parancs­nokát — Éhínség Santanderben Dr. báró Kruchina Károly miniszteri osztályfőnök lett, dr. Kádas Károly és dr. László Géza miniszteri osztályfőnöki címet és jelleget kaptak Kiss Ferenc, az Országos Színművészeti Akadémia igazgatója lett BARCELONAI ARENA Barcelona, 1937 július hó. ... De mi történik közben Barceloná­ban? — kérdezheti és kérdezi is az egész világ közvéleménye, mert hiszen mialatt Franco csapatai részint Mad­rid alatt vesztegelnek az előrenyomulás megakadt gőzhengerével, részint bevo­nultak Bilbaóba s egy nemzeti megúj­hodás folyamatát indítják meg a ke­zükben tartott területen, azalatt a spa­nyol Népfront megszállotta területen is kellett egy és más változásnak tör­ténnie, főképp Barcelonában, a forra­dalmi Spanyolország székvárosában. És azt, ami itt történt, nem lehet jelen­téktelennek elkönyvelni sem a jelen, sem a jövő szempontjából. Legfeljebb keveset tudtak róla, eddig és keveset törődtek vele, mert a frontokon folyó harcok fordulatai, mint külső kulisszák eltakarták azt, ami végeredményben mégis csak végső magyarázata és végső megoldása a véres spanyol kér­désnek: a spanyol belpolitikát. Kezdjük ott, hogy a város zsúfoltabb, forróbb, szenvedélyesebb, kavargóbb, lezüllöttebb és elhanyagoltabb, mint a polgárháború kitörése óta bármikor; tele milicistákkal, menekülőkkel, tisz­tekkel, külföldiekkel, újságírókkal, ágensekkel s mindenekelőtt és minde­nek fölött, politikával, politikával, po­litikával. A város politikai levegője döbbenetesen perzselő és feszült és hul­lámzásain, mint valami szeizmográfon, lehet legjobban lemérni a spanyol hely­zet belső alakulásának várható esélyeit. Annak a küzdelemnek, amely a fron­tokon folyik, itt is megvan a maga megfelelője, azonban magában a város­ban jelenlevő erőcsoportok küzdelmévé átvetítetten é s ez a küzdelem, országos erők és országos méretek helyett egy város erői és méretei közé zárva olyan­ná teszi Barcelonát, mint valami aré­nát. Valóban: akit eltaposnak, az ott marad a porondon, azonban aki még ideiglenesen győztes, nem tudhatja kik fogják és milyen esélyekkel őt magát eltaposni! Amikor a spanyol polgárháború el­kezdődött, Barcelona épp úgy telve volt a baloldali politikai világnézet kü­lönböző társadalmi, politikai és hatalmi frakcióival, akárcsak ma. Azt is meg­volt a szélsőrepublikánus, katalán autonomisták, egyesült szociáldemokra­ták, szindikalisták, monarchisták, U. S. R. — kommunisták és trockijisták frakcióival ,akárcsak ma. Azt is meg lehet állapítani, hogy kezdettől fogva Barcelona volt a nemzeti irányzatok szövetségével és küzdelmével szemben tanúsított ellenállások szellemi, politi­kai, gazdasági és militáris középpontja. Ez az ellenállás egységes és hatalmas szövedékké fonta össze, valóságos harci szövetséggé avatta ezeket a marxista politikai frakciókat, félretétette velük ellenségeskedésüket, amint eleinte szán­dékozták a harc idejére s közös meg­egyezéssel későbbre maradt annak el­döntése, hogy a belső háború, azaz a jobboldali nemzeti és keresztény irány­nyal való teljes leszámolás után ily módon akarják a baloldali Spanyol­­országot felépíteni. Mindazok a politi­kai események, amelyek a háború alatt Spanyolországban történtek, innét in­dultak ki Barcelonából. Itt dőlt el, hogy a polgári baloldalnak, amelyet Azana jelképezett, sem energiája, sem elszántsága s még kevésbé erőtartalé­kai nicsennek a nemzeti erők fegy­verrel való leküzdésére. Itt Barceloná­ban dőlt el, hogy eme harcban erőtlen polgári radikalizmus helyett, elszán­­tabb és vadabb energiáknak kell át­venniük az ellenállás lelki és katonai megszervezését és hogy Sztálin Orosz­országéval, valamint Blum Léon Fran­ciaországával belső kapcsolatban álló politikai erőcsoportoknak kell biztosí­­taniuk a Harmadik Internacionálénak, mindenekelőtt éppen Oroszországnak és Franciaországnak fegyveres és pénz­ügyi támogatását, így került uralomra — háta mögött Barcelonával — Largo Caballero kommunista kormánya a 1 . néhány szociáldemokratájával, a teljes meg nemalkuvás jegyében: a bal­oldali Spanyolország nem hajlandó még csak élni sem engedni a jobboldali Spa­nyolországot „kiirtja a spanyol fasiz­must“, baloldalivá olvas­ja át egész Spanyolországot, ha kell a legvéresebb terror eszközeivel is. Legyünk engedé­kenyek és értelmezzük a politikát a maga legtágabb értelmében, — ebben az esetben ezt az álláspontot par excel­lence politikának tekinthetjük. Azon­ban a tavaly még meg nem alkuvó és karakán politikai meggyőződésen azóta lényeges változások történtek. Mindenekelőtt Frankóék elfoglalták Spanyolország legnagyobb felét, a nem­zeti hadsereg Madridig hatolt és Mad­rid külvárosának területén is meg tudta vetni a maga lábát. Volt egy Franco­­ellenes világpropaganda, amely Mad­ridnak több mint fél éven át elhúzódó ostromában Frankóék gyengeségét látta és hirdette. „A nemzeti irány nem elég erős ahhoz, hogy akár fegyverrel is meghódítsa a fővárost!“ — hirdette ez a világpropaganda. — „A Cabalera­­kormány a végsőkig ki fog tartani Madridban, mint valami előretört bás­tyafokon, az ellenfél visszatakarodik­ ettől és a baloldalé lesz a győzelem Spanyolországban!“ Spanyolország azonban maga sokkal jobban látta a —ma mna— EGY TÁL LENCSÉÉRT... tóth József Zea de la Rosa, Brazília hű fia a vám­őrök hűs palotájában a körmét piszkálta. Szobájának ablakából a tengerbe siető Amazont nézte és közben a nehéz szol­gálatot szidta magában. Heggel Para Kikötőjébe futott az „Amazon" gőzös és most el kell mennie, hogy megvizsgálja a hajó rakományát Ilyenkor mindig szomorú volt Körmei piszkálása közben eltűnődött azon, hogy egyik őse anyai ágon Zea Bermudez, másik őse apai ágon Martines de la Rosa félévszázaddal ezelőtt Spanyolországot kormányozták, ő pedig az Európába tartó hajókat ellen­őrzi. Nem fegyvereket vizsgál, nem ka­tonákat néz, hanem árukat. Nem visz­nek-e ki olyasmit, amit nem szabad. Fog­lalkozását lealázónak érezte, ha őseire gondolt Már megmozdult hogy emberei után nézzen és a kikötőbe induljon, amikor nyílt az ajtó és vidám kiáltás üdvözölte. Zea de la Rosa elfelejtette őseit és a kényelmetlen szolgálatot, széles mosoly­­lyal, ragyogó szemmel fordult vendége felé. — Éljen Henry Wickham — kiáltotta. — Maga tehát az Amazonnal érkezett. Ha sejtettem volna, a kikötőbe sietek, hogy kellő tisztelettel üdvözöljem. Henry Wickham melegen rázta meg a vámőrparancsnok kezét. Kínálás nélkül leült Zea de la Rosa mellett egy üresen álló székbe _ Gyorsan beszéljünk, amíg egyedül vagyunk —­ válaszolta kissé megkésve Zea üdvözlésére. Délben ebédre várom a hajón, de addig is, halljuk, mi újság? Zea de la Rosa is leült. Alacsonyabb volt az angolnál, ezért nagy körültekin­téssel ereszkedett le a székbe, hogy leg­alább akkorának lássák, mint a vendége. — Újságot, azt mondhatok. A brazíliai hatóságok előtt kezd Henry Wickham nagyon gyanús lenni. Kiadták az utasí­tást, hogy az ellenőrzést szigorítsuk. Henry Wickham alig észrevehetően összerázkódott. Arca elsápadt, de hangja vidáman, semmit el nem árulva csen­gett, amikor megszólalt. — Engem gyanúsítanak? Na, ez aztán tényleg újság. Mit vétettem? — Azt nem tudom. De tény, hogy uta­sítást kaptam: szállítmányait a legala­posabban vizsgáljam meg. Azt beszélik, hogy állandó összeköttetésben áll Sir Joseph Hockerral, Anglia legnagyobb botanikai kertjének igazgatójával. Ez nagyon gyanús. A hatóságok azt hiszik, hogy maga is arra vállalkozott, amire Farris. Gumifacserjéket akar kicsem­pészni Ceylonba és a Malayi szigetekre, ahol gumifaültetvényeket szeretne léte­síteni, hogy megtörje Brazília gumi monopóliumát. Zea de la Rosa az utolsó szavaknál élesen, fürkészően nézett Wickhamra. Az angolon meglátszott az ijedtség, amelyet a hír keltett. Az ajka szélét harapdálta, kezeit összekulcsolta és siralmas képpel bámult a vámőrparancsnokra, aki most kihívóan állt eléje. — Úgy látom — csattant fel a hangja — a gyanú nem alaptalan. — Nem... nem — tiltakozott hevesen Wickham — egészen alaptalan. — A hajót mindenesetre keresztül­­kasul kutatom. — Folytatta most Zea, mit sem törődve a tiltakozással. — Ez a parancs és én teljesítem. Kínos csend támadt. Az angol gondo­latait rendezgette. Le volt sújtva. Las­san, igen lassan emelte fe a fejét és óva­tosan, mint aki titkot árul el fordult Zea de la Rosahoz. — Nézze, Zea, a gyanúnak van valami alapja, de nem úgy, ahogy maguk gon­dolják. Én ültetvényen akarom a gumit termelni. Ma Brazília szállítja a világ­nak a gumit a vadon nőtt erdőségekből. De meddig mehet ez így? A gumifák ezrével pusztulnak ki, mert szakértelem nélkül csapolják a fákat, amelyek azon­nal elpusztulnak, ha egy centiméterrel mélyebben vágják be, mint szabad volna. A benszülött indiánokat hajtják mun­kára és az egészségtelen őserdőkben a túlfeszített munkától ezrével halnak meg. Én ültetvényt akarok, ahol jól fize­­­tett munkások dolgoznak. Hát bűn ezt akarni? Akik a rablógazdálkodást szere­tik, minden rosszat mondanak rólam. — Elhiszem, de azért kötelességemet teljesítem. A jó hivatalnok gőgös válasza volt, Wickhan elszántan állt fel. — Nem mondom, hogy ne teljesítse. Csak azt akarom, hogy ne lássanak ben­nem második Farrist, aki krokodilbőr­ben csempészett ki gumicserjéket. Ez a vállalkozás különben sem sikerült, mert a tengeri szállítást egyik sem bírta ki. Én orchideákat szállítok Angliába és az orchideák után melegen érdeklődik a botanikai kert igazgatója, ezért állok vele érintkezésben. Az orchideákban nem csempészhetek ki gumifákat. Ültetvén­­yeim pedig,­amelyek az Amazon mentén állnak, nem foszthatják meg Braziliát világmonopóliumától. Ne lássanak benn nem olyasvalakit, aki a vendéglátó or­­szágnak ártani akarna. Wickham mély lélegzetet vett és nagy­ elszántsággal tette hozzá: — Ezek után, ha akarja, nézze meg a hajón orchideáimat . . . — Induljunk — válaszolta egyszerűen Zea de la Rosa. Elindultak. Tíz katona követte őket. Mindegyik katonánál puska és mindegyik puskából szurony ágaskodott Három perc alatt a kikötőbe érkeztek, ahol már várta őket a parancsnokság többi em­bere. Egy-kettőre az „Amazon“ gőzös fedélzetén voltak. A hatóság embereit a kapitány és a másodtiszt fogadta. A legénység közül egy lelket sem lehetett látni. A kölcsönös üdvözlés után Zea de la Rosa a kapi­tányhoz fordult. — A hajót alaposan átkutatom. Kérem, embereit rendelje a fedélzetre, hogy a kutatást ne akadályozzák Úgy hallom, a hajó orchideákat is szállít, ezt nézem meg először. Hol találom? A kapitány szótlanul a hátsó fedélzetre mutatott. Hosszú sorban, pálmalevélbe burkolva vagy félméteres zsinóron lóg- Lapunk mai száma 16 fillér

Next