Nemzeti Ujság, 1937. október (19. évfolyam, 223-248. szám)
1937-10-01 / 223. szám
Róma visszautasította a spanyol hármaskonfenencia tervét Időjárás: — - — . TH -------------- Párisban Várható időidő aláírták az átírás a követ- M v - 'ZÚZ got-francia-olasz kérő 24 órára: CrJH Földközi-tengeri Változó felhőzet, Afl MB I ■ Hl H H pótegyezményt — több napsütés, 1^1 IBf H H III /vi V Mussolini vissza-Délnyugaton bo B V I Ifi H 1 HH H I Hl ViMm ■ érkezett Rómá■ \ssäbsälä SÜllS^ikedihal XIX. évfolyam, 223. szám + PÉNTEK + Budapest 1937 .októrer 1 ” “ Pál görög trónörökös eljegyezte Friderika Otta , brannselmékzi hercegkissszonyt .Vayer Lajos tanügyi főtanácsos — igazgatói címet kapott Szabó Miklós, a legjobb magyar atléta, újabb világrekordot futott A veszélyeztet szabadság Százötven esztendő nem nagy idő egy másfélszázmilliós nemzet kialakulásához, de az Északamerikai Egyesült Államok népe mégis már nemzetté lett. Azok a jellemvonások, amelyek egy nemzetet megkülönböztetnek más nemzetektől, már élesen elkülönítik az amerikait nyelvjárásban, életfelfogásban, még az angolszász nyelvtenger többi népeitől is. A legújabb kutatások, amelyek ennek az északamerikai nemzetnek a különböző fajok összeolvadásából keletkezett sajátságait igyekeznek megismerni és magyarázni, kétségtelenné teszik, hogy a világtörténelem legellenállhatatlanabb népkohója az USA és nincs messze az az idő, amikor a Vadnyugattól a keleti partokig, az egész néptenger egységes szellemű és lelkületű nemzetté acélosodik. Az a százötvenesztendős alkotmány, amely a függetlenségi deklarációtól kezdve elevenen él a mai napig, ennek a nemzeti kialakulásnak döntő jelentőségű alapja volt. Maga Washington egyetlen szóban foglalta össze az alkotmány alapelvét: szabadság! Sok vérnek, sok visszaélésnek, európai szemmel sok érthetetlen politikai, gazdasági, erkölcsi jelenségnek forrása volt ez a szabadság, de végeredményben mégis olyan lebírhatatlan erő, amely túlsegítette ezt a fiatalságában is érett, céltudatos, sokszor kíméletlen, de minden összeomlás után újabb erővel előretörő népet, a válságokon. Ez a százötvenesztendős alkotmány, — egyike az oly ritkán életképes, papiroson megszerkesztett alkotmányoknak, — a történelem egyik legelevenebb bizonyságtétele a szabadság mellett. Ha kutatjuk az okát, hogy az Egyesült Államok miért bántak el oly könnyedén a három esztendővel azelőtt veszedelmes formában jelentkező óriási sztrájkhullámmal, amelyet láthatólag a világgyújtogató Kominternből irányítottak, akkor a feleletet abban a szabadságban találhatjuk meg, amely még a dollárhajszát is lenyűgöző nagy erőként jelentkezik a közvéleményben a szabadságellenes áramlatok minden fajtájával szemben. A kommunizmus Északamerikában kilátástalan harcot folytat. Pedig a nagyvárosok s a nagyipari centrumok, telve vannak a világ minden részéből odasereglett és a bevándorlás szigorú szűrőjén is átlopakodott olyan elemekkel, amelyek valóságos tenyésztelepei a világnézeti szélsőségeknek, minden pozitív és lelki értéket felforgatni kész szellemnek. Most olvastuk a newyorki jelentésből, hogy a Queens városnegyed polgármestere egy népgyűlésen minden idegen kommunista kiutasítását követelte a Szabadsági Amerika ad szabadságot, de bizonyos, hogy elbánik a szabadság ellenségeivel. Mert abban aztán egyetért minden amerikai, hogy a szabadság nem lehet a szabadság gyilkosainak és felforgatóinak menlevele. Azon a gyűlésen egy lelkész állapította meg, hogy ezidőszerint a bolsevizmust háromezer olyan agitátor igyekszik terjeszteni, akiket Moszkva fizet. Ennek a háromezer agitátornak nem jósolhat nagy és nyugalmas jövőt .Senki sem. * t.agy né’i'^phó felőrli, vagy kilöki őket magától. Az amerikai bármily rabja legyen is a dollárnak s bármilyen élethajszával rohan is, éjjel és laippán, a maga egyéni szűkkörű világának utján, a földi javak harácsolásának céljai felé, egyáltalán nem érzéketlen a lét magasabb rendű kérdéseivel szemben. Erős, külső materializmusa alatt, mélyen gyökerező tradíciókat hordoz lelkében, amelyeket a százötvenesztendős alkotmány értékeihez való ragaszkodásának fénye övez körül. A szabadság, sokszor viszszaéléssé válik benne a szabadsággal, talán sehol a világon nem olyan önként értetődő ez, mint Amerikában, amikor a dollárról, a pénzszerzésről, az egyén boldogulásáról és életharcáról van szó. De az állampolgári nevelés sok mindent ellensúlyoz. Nincs olyan amerikai állampolgár, aki már az alsófokú iskolákban az alkotmány által adott polgári jogok és kötelességek szükséges öntudatát magába ne szívta volna. Ez a nevelés, a százötvenéves alkotmánynak ez a mély átérzése és tisztelete Amerika világhatalmi helyzetének alapja, nemzeti kialakulásának példátlanul nagy erőforrása. Óriási ellentétek országa Amerika. A mammuth-vagyonokkal a nehéz életet élő néptömegek életküzdelme áll szemben. A demokrácia lehetővé tesz rengeteg visszaélést politikában és országigazgatásban. A gazdasági liberalizmus kinövései talán itt a legnagyobbak a világon. De e súlyos defektusok fölött ott lebeg a százötvenesztendős alkotmány roppant ereje s a polgárok lelkében élő szabadság sok ellentétet kiegyenlítő öntudata. A bolsevizmus vígan tenyészhetnek az élet e korlátlan lehetőségeinek, szélsőséges egiHW * talajában, de a szabads* és A öntudat, kihúzza alóla a g. Nekünk, itt Európában, érdemes tanulságos figyelemmel kisérni azt BETÖRÖK A vezérigazgató szürkekockás felöltőjének zsebébe nyúlt, elővette a kertajtó kulcsát és a zárba illesztette. Az elnöki osztály ünnepelte névnapja alkalmából. Az intim vacsora éjfélig húzódott, de a méltósága semmi hajlandóságot sem mutatott a hazatérésre. Sőt feketézni hívta fiatal munkatársait. Élvezte az estét: a kávéház levegőjét, az embereket, a zajt, a zenét. Ismét legényembernek érezte magát és a szabadság hiú ábrándja lengedezte körül... Végre fizetett. Hazakisérték. Bucsuzásnál leereszkedő barátsággal nyújtotta kezét: — Szervusztok! A fiatalemberek haptákba vágták magukat. — Szervusztok, — mondotta még egyszer dr. Zalay Endre, a Nationalbank nagytekintélyű vezérigazgatója. Bezárta maga mögött a kertajtót és alakja eltűnt az ezüstfenyők között kanyarodó sóderes után. A vezérigazgató nagyon is észrevehető változáson ment át azon a néhány lépésnyi útszakaszon, amely az ezüstfenyők alól a villa kapujáig vezetett. Büszke tartása megrogyott, gondosan hátrafésült, halántékán őszülő haja kissé előreesett és rendetlen hullámokban a fülcimpáira telepedett. Öntudatos lépései elhalkultak: sarkát felemelve, bábujjhegyen balanszírozott a csikorgó kavicsok felett a küszöbig. Egész fellépése vesztett a tekintélyből és csaknem a besurranó tolvaj benyomását keltette, mire az ajtóhoz ért. A méltóságos asszony ébren várta férjét. Nem a hallban a rádió mellett vagy a szobájában, könyvvel a kezében az állólámpa alatt. Nem. A hálószobában, feltámasztott párnákkal a háta mögött. Ülve. Félálomban bóbiskolt és azonnal felébredt, amikor férje óvatosan felnyitotta az ajtót és belépett az előszobába. Az asszony rendkívül érzékeny fülei a legkisebb neszt is felfogták . . . Nem a félelmetes, hanem egyszerűen IRTA: GESZTESI ÖDÖN csak Zalay Endre, — ilyenkor a doktori cím is erejét veszíti — a mintaférj nesztelenkedett a hálószoba felé — harisnyában. Minden lépés után megállt és visszafojtott lélegzettel fülelt: — Nem hallatszik mozgás a háló felől?... Nem. Hála az égnek, nem. Ma végre sikerült... Dobogó szívvel, nesztelenül az ágya szélére ült. A sötétben mégis megszólalt egy hang, alig észrevehető gúnnyal: — Igazán figyelmes vagy, hogy ennyire kíméled a nyugalmamat. — Ébren vagy még, édesem? Csak nem ébresztettelek fel? ... — Nem. Vártalak, mint máskor, — hangzott szárazon a válasz. — Hol voltál? Sohasem maradtok éjfélig... És őméltósága, a hatalmas bank őszintén csodált vezérigazgatója, a gondozott külsejű, elegáns férfi, a minden tettében korrekt úr, halkan, félénken elmondottahogy, hát igen... * Azon az éjszakán kirabolták a vezérigazgató villáját. A szobaleány vette észre kora reggel, amikor megkezdte a takarítást. Nem kellett a rendőrség annak a körülménynek a megállapításához, hogy a betörők a villa ajtaján keresztül hatoltak a házba, majd álkulccsal felnyitották a lakást és amíg a ház népe aludt, alaposan megszedték magukat így mondta a telefonba a vezérigazgató, amikor az első ijedtség csillapultával logikusan gondolkodni kezdett és eszébe jutott, hogy ilyenkor a legsürgősebb teendő: felhívni a rendőrséget és jelenteni a betörést. Dél felé megszólalt a telefon a bankbankméltósága íróasztalán. Kedvetlenül nyúlt a hallgató felé, de már az első szavak után bosszús vonásait a hirtelen örömpírja vasalta simára. — Tehát még be sem kell mennem. — mondta a készülékbe és letette a kagylót. Majd a titkárjához fordult: — A rendőrség jelentkezett. Elfogták a tetteseket és megtalálták a rabolt holtai nagyrészét. A titkár gratulált. * A betörési osztály vezetőjének ajtaján kopogtattak. — Tessék! Őszülő hajú, választékosan öltözött, magas termetű úr lépett a rendőrtanácsos szobájába. — Dr. Zalay Endre vagyok, — mutatkozott be. — Méltóságos uram, — örvendezett a tanácsos — parancsoljon helyet foglalni. — Őszinte köszönetem gyors és sikeres munkátokért. Elképzelheted, mennyire örülök. — Kérlek, — szerénykedett a tanácsos, — nagymértékben megkönnyítette munkánkat, hogy kora reggel telefonáltál... De miért fárasztottad magad, méltóságos uram? Telefonbeszélgetésünk alkalmával bátorkodtam megemlíteni, hogy nem szükséges bejönnöd a kapitányságra. A kérdésre nem érkezett azonnal válasz. A vezérigazgató lehajtott fejjel, elgondolkozva nézegette ápolt körmeit. Zavartan kereste a megfelelő szavakat... — Beszélni szeretnék a betörőkkel, —— mondta vontatottan. — A fickók zár alatt, az értéktárgyak csaknem hiánytalanul megkerültek, az ügyet lezárhatjuk ... — A dolognak nem is ez a része érdekel, — felelte most már valamivel élénkebben dr. Zalay Endre. — Azt szeretném megkérdezni a betörőktől: hogyan jutottak a lakásba anélkül, hogy bárki felébredt volna?... Hiszen én, aki ismerem a berendezést és minden zárhoz kulcsom vagy nem tudok úgy bejutni, hogy például... csak példának mondom ...., hogy a feleségem fel ne ébredne ... Elpirult. Nem mondott-e sokat? Nem árula el magát?... Lopva a tanácsosra nézett. A rendőrtiszt a kabátját húzta. Háttal élt és igy nem láthatta arcvonásait. ■Később megfordult és udvariasan az ajtó irányába mutatott. — Dr. Zalay Endrének kivételesen. Méltóztassál utánam fáradni... Lapunk mai száma 16 fillér