Nemzeti Ujság, 1937. október (19. évfolyam, 223-248. szám)

1937-10-01 / 223. szám

Róma visszautasította a spanyol hármaskonfenencia tervét Időjárás: — - — . TH -------------- Párisban Várható időid­ő aláírták az átí­rás a követ- M v - 'ZÚZ got-francia-olasz kérő 24 órára: CrJH Földközi-tengeri Változó felhőzet, Afl MB I ■ Hl H H pótegyezményt — több napsütés, 1^1 IBf H H III /vi V Mussolini vissza-Délnyugaton bo B V I Ifi H 1 HH H I Hl ViMm ■ érkezett Rómá■ \ssäbsälä SÜllS^ikedihal XIX. évfolyam, 223. szám + PÉNTEK + Budapest 1937 .októr­er 1 ” “ Pál görög trónörökös eljegyezte Friderika Otta , brannselmékzi herceg­­kissszonyt .Vayer Lajos tanügyi főtanácsos — igazgatói címet kapott Szabó Miklós, a legjobb magyar atléta, újabb világrekordot futott A veszélyeztet szabadság Százötven esztendő nem nagy idő egy másfélszázmilliós nemzet kiala­kulásához, de az Északamerikai Egye­sült Államok népe mégis már nemzetté lett. Azok a jellemvonások, amelyek egy nemzetet megkülönböztetnek más nemzetektől, már élesen elkülönítik az amerikait nyelvjárásban, életfelfogás­ban, még az angolszász nyelvtenger többi népeitől is. A legújabb kutatá­sok, amelyek ennek az északamerikai nemzetnek a különböző fajok össze­olvadásából keletkezett sajátságait igye­keznek megismerni és magyarázni, két­ségtelenné teszik, hogy a világtörténe­lem legellenállhatatlanabb népkohója az USA és nincs messze az az idő, amikor a Vadnyugattól a keleti par­tokig, az egész néptenger egységes szel­lemű és lelkületű nemzetté acélosodik. Az a százötvenesztendős alkotmány, amely a függetlenségi deklarációtól kezdve elevenen él a mai napig, ennek a nemzeti kialakulásnak döntő jelen­tőségű alapja volt. Maga Washington egyetlen szóban foglalta össze az al­kotmány alapelvét: szabadság! Sok vérnek, sok visszaélésnek, európai szemmel sok érthetetlen politikai, gaz­dasági, erkölcsi jelenségnek forrása volt ez a szabadság, de végeredmény­­ben mégis olyan lebírhatatlan erő, amely túlsegítette ezt a fiatalságában is érett, céltudatos, sokszor kíméletlen, de minden összeomlás után újabb erő­vel előretörő népet, a válságokon. Ez a százötvenesztendős alkotmány, — egyike az oly ritkán életképes, papiro­son megszerkesztett alkotmányoknak, — a történelem egyik legelevenebb bi­zonyságtétele a szabadság mellett. Ha kutatjuk az okát, hogy az Egye­sült Államok miért bántak el oly könnyedén a három esztendővel azelőtt veszedelmes formában jelentkező óriási sztrájkhullámmal, amelyet láthatólag a világgyújtogató Kominternből irá­nyítottak, akkor a feleletet abban a szabadságban találhatjuk me­g, amely még a dollárhajszát is lenyűgöző nagy erőként jelentkezik a közvéleményben a szabadságellenes áramlatok minden fajtájával szemben. A kommunizmus Északamerikában kilátástalan harcot folytat. Pedig a nagyvárosok s a nagy­ipari centrumok, telve vannak a világ minden részéből odasereglett és a be­vándorlás szigorú szűrőjén is átlopa­kodott olyan elemekkel, amelyek való­ságos tenyésztelepei a világnézeti szél­sőségeknek, minden pozitív és lelki értéket felforgatni kész szellemnek. Most olvastuk a newyorki jelentés­ből, hogy a Queens városnegyed pol­gármestere egy népgyűlésen minden idegen kommunista kiutasítását köve­telte a Szabadsági Amerika ad szabad­ságot, de bizonyos, hogy elbánik a szabadság ellenségeivel. Mert abban aztán egyetért minden amerikai, hogy a szabadság nem lehet a szabadság gyilkosainak és felforgatóinak men­levele. Azon a gyűlésen egy lelkész állapította meg, hogy ezidőszerint a bolsevizmust háromezer olyan agitátor igyekszik­ terjeszteni, akiket Moszkva fizet. Ennek a­ háromezer agitátornak nem jósolhat nagy és nyugalmas jövőt .Senki sem. * t.­agy né’i'^phó felőrli, vagy kilöki őket magától. Az amerikai bármily rabja legyen is a dollárnak s bármilyen élethajszával rohan is, éjjel és laippán, a maga egyéni szűkkörű világának utján, a földi javak hará­­csolásának céljai felé, egyáltalán nem érzéketlen a lét magasabb rendű kér­déseivel szemben. Erős, külső mate­rializmusa alatt, mélyen gyökerező tradíciókat hordoz lelkében, amelyeket a százötvenesztendős alkotmány érté­keihez való ragaszkodásának fénye övez körül. A szabadság, sokszor visz­­szaéléssé válik benne a szabadság­gal, talán sehol a világon nem olyan önként értetődő ez, mint Amerikában, amikor a dollárról, a pénzszerzésről, az egyén boldogulásáról és életharcá­ról van szó. De az állampolgári neve­lés sok mindent ellensúlyoz. Nincs olyan amerikai állampolgár, aki már az alsófokú iskolákban az alkotmány­ által adott polgári jogok és kötelessé­gek szükséges öntudatát magába ne szívta volna. Ez a nevelés, a százötven­éves alkotmánynak ez a mély átérzése és tisztelete Amerika világhatalmi helyzetének alapja, nemzeti kialakulá­sának példátlanul nagy erőforrása. Óriási ellentétek országa Amerika. A mammuth-vagyonokkal a nehéz életet élő néptömegek életküzdelme áll szem­ben. A demokrácia lehetővé tesz ren­geteg visszaélést politikában és ország­igazgatásban. A gazdasági liberalizmus kinövései talán itt a legnagyobbak a világon. De e súlyos defektusok fölött ott lebeg a százötvenesztendős alkot­mány roppant ereje s a polgárok lel­kében élő szabadság sok ellentétet ki­egyenlítő öntudata. A bolsevizmus ví­gan tenyészhetnek az élet e korlátlan lehetőségeinek, szélsőséges egiHW * talajában, de a szabads* és A öntudat, kihúzza alóla a g. Nekünk, itt Európában, érdemes tanulságos figyelemmel kisérni azt B­ETÖRÖK A vezérigazgató szürkekockás felöltőjé­nek zsebébe nyúlt, elővette a kertajtó kulcsát és a zárba illesztette. Az elnöki osztály ünnepelte névnapja alkalmából. Az intim vacsora éjfélig hú­zódott, de a méltósága semmi hajlandó­ságot sem mutatott a hazatérésre. Sőt feketézni hívta fiatal munkatársait. Élvezte az estét: a kávéház levegőjét, az embereket, a zajt, a zenét. Ismét le­gényembernek érezte magát és a szabad­ság hiú ábrándja lengedezte körül... Végre fizetett. Hazakisérték. Bucsuzás­­nál leereszkedő barátsággal nyújtotta kezét: — Szervusztok! A fiatalemberek haptákba vágták ma­gukat. — Szervusztok, — mondotta még egy­szer dr. Zalay Endre, a Nationalbank nagytekintélyű vezérigazgatója. Bezárta maga mögött a kertajtót és alakja eltűnt az­ ezüstfenyők között kanyarodó sóderes után. A vezérigazgató nagyon is észrevehető változáson ment át azon a néhány lépés­nyi útszakaszon, amely az ezüstfenyők alól a villa kapujáig vezetett. Büszke tartása megrogyott, gondosan h­átra­­fésült, halántékán őszülő haja kissé előreesett és rendetlen hullámokban a fülcimpáira telepedett. Öntudatos lépései elhalkultak: sarkát felemelve, bábujj­hegyen balanszírozott a csikorgó kavi­csok felett a küszöbig. Egész fellépése vesztett a tekintélyből és csaknem a besurranó tolvaj benyomá­sát keltette, mire az ajtóhoz ért. A méltóságos asszony ébren várta férjét. Nem a hallban a rádió mellett vagy a szobájában, könyvvel a kezében az állólámpa alatt. Nem. A hálószobában, feltámasztott párnákkal a háta mögött. Ülve. Félálomban bóbiskolt és azonnal fel­ébredt, amikor férje óvatosan felnyitotta az ajtót és belépett az előszobába. Az asszony rendkívül érzékeny fülei a leg­kisebb neszt is felfogták . . . Nem a félelmetes, hanem egyszerűen IRTA: GESZTESI ÖDÖN csak Zalay Endre, — ilyenkor a doktori cím is erejét veszíti — a mintaférj nesztelenkedett a hálószoba felé — ha­risnyában. Minden lépés után megállt és vissza­fojtott lélegzettel fülelt: — Nem hallatszik mozgás a háló fe­lől?... Nem. Hála az égnek, nem. Ma végre sikerült... Dobogó szívvel, nesztelenül az ágya szélére ült. A sötétben mégis megszólalt egy hang, alig észrevehető gúnnyal: — Igazán figyelmes vagy, hogy ennyire kíméled a nyugalmamat. — Ébren vagy még, édesem? Csak nem ébresztettelek fel? ... — Nem. Vártalak, mint máskor, — hangzott szárazon a válasz. — Hol vol­tál? Sohasem maradtok éjfélig... És őméltósága, a hatalmas bank őszin­tén csodált vezérigazgatója, a gondozott külsejű, elegáns férfi, a minden tettében korrekt úr, halkan, félénken elmondotta­­hogy, hát igen... * Azon az éjszakán kirabolták a vezér­­igazgató villáját. A szobaleány vette észre kora reggel, amikor megkezdte a takarítást. Nem kel­lett a rendőrség annak a körülménynek a megállapításához, hogy a betörők a villa ajtaján keresztül hatoltak a házba, majd álkulccsal felnyitották a lakást és amíg a ház népe aludt, alaposan meg­szedték magukat így mondta a telefonba a vezérigaz­gató, amikor az első ijedtség csillapultá­val logikusan gondolkodni kezdett és eszébe jutott, hogy ilyenkor a legsürgő­sebb teendő: felhívni a rendőrséget és jelenteni a betörést. Dél felé megszólalt a telefon a bankban­kméltósága íróasztalán. Kedvetlenül nyúlt a hallgató felé, de már az első sza­­vak után bosszús vonásait a hirtelen öröm­pírja vasalta simára. — Tehát még be sem kell mennem. — mondta a készülékbe és letette a kagy­lót. Majd a titkárjához fordult: — A rendőrség jelentkezett. Elfogták a­ tette­­seket és megtalálták a rabolt holtai nagyrészét. A titkár gratulált. * A betörési osztály vezetőjének ajtaján kopogtattak. — Tessék! Őszülő hajú, választékosan öltözött, magas termetű úr lépett a rendőrtaná­csos szobájába. — Dr. Zalay Endre vagyok, — mutat­kozott be. — Méltóságos uram, — örvendezett a tanácsos — parancsoljon helyet foglalni. — Őszinte köszönetem­ gyors és sikeres munkátokért. Elképzelheted, mennyire örülök. — Kérlek, — szerénykedett a tanácsos, — nagymértékben megkönnyítette mun­kánkat, hogy kora reggel telefonáltál... De miért fárasztottad magad, méltósá­gos uram? Telefonbeszélgetésünk alkal­mával bátorkodtam megemlíteni, hogy nem szükséges bejönnöd a kapitány­ságra. A kérdésre nem érkezett azonnal vá­lasz. A vezérigazgató lehajtott fejjel, el­gondolkozva nézegette ápolt körmeit. Zavartan kereste a megfelelő szavakat... — Beszélni szeretnék a betörőkkel, —— mondta vontatottan. — A fickók zár alatt, az értéktárgyak csaknem hiánytalanul megkerültek, az ügyet lezárhatjuk ... — A dolognak nem is ez a része érde­kel, — felelte most már valamivel élén­kebben dr. Zalay Endre. — Azt szeret­ném megkérdezni a betörőktől: hogyan jutottak a lakásba anélkül, hogy bárki felébredt volna?... Hiszen én, aki is­merem a berendezést és minden zárhoz kulcsom vagy nem tudok úgy bejutni, hogy például... csak példának mon­dom ...., hogy a feleségem fel ne éb­redne ... Elpirult. Nem mondott-e sokat? Nem árula el magát?... Lopva a tanácsosra nézett. A­ rendőrtiszt a kabátját húzta. Háttal élt és igy nem láthatta arcvonásait. ■Később megfordult és udvariasan az ajtó irányába mutatott. — Dr. Zalay Endrének kivételesen. Méltóztassál utánam fáradni... Lapunk mai száma 16 fillér

Next