Nemzeti Ujság, 1938. március (20. évfolyam, 48-72. szám)

1938-03-01 / 48. szám

2NEMZETI ÚJSÁG március 1. BUDA! FIÓKKIADÓHIVATALUNK ul.. Szent Im­re herceg-ut­a 3. szám FELVESZ ELŐFIZETÉSEKET. APRÓ­­ÉS NAGYHIRDETÉSEKET !....... ~ ~ ' ■ % Ugyanott a Szent Imre kölcsön« a könyvtár kedvezményes dijakkal áll előfizetőink rendelkezésére! is fenn benne a soha nem nyugvó elha­tározást, hogy kitart hite, meggyőző­dése, igazsága mellett. Sokkal tanultabb, alaposan felkészül­tebb ember volt annál, semhogy ön­magáért eméssze azt a beteg szívet, amikor úgyis lemondott már régen mindenről, ami a földi életben csábító lehetett: vagyonról, külső díszről, mél­tóságról, amit nem vetett meg soha másoknál, de — érezte és mondotta is sokszor bizalmas beszélgetéseiben, — hogy ő nem ezek számára született. Le­számolt. ő már régen azzal, hogy köz­életi sikerek embere legyen, de éppen ezért volt félelem- és gáncsnélküli lo­vagja a­ vállalt feladatoknak s ezért állta a harcot, amikor önmaga is tudta, hogy az reménytelen. Bámulatos szépséggel beszélte a ma­gyar nyelvet, de nagy szónoki rutinja mellett is előre leírta és szóról-szóra be­tanulta szentbeszédeit és nyilvános szónoklatait. Amikor megkérdezték tőle, miért készül ilyen nagy fáradt­sággal, azt felelte: — Az ember felelős a szaváért. Ha tévedett, elismerte, ha bántott, nem ké­sett bocsánatot kérni, csak önmagával szemben nem ismert kíméletet. Panasz­kodott szívére és orvosi tilalom elle­nére is cigarettázott, barátai pihenést tanácsoltak j­ó orvosi kísérettel, botra támaszkodva, mégis elment február 18-án, hogy elmondja utolsó beszédét. Stílszerű utolsó beszédet, a falusi nép szociális problémáiról. Még egyszer körülnézett a parlament üléstermében, aztán a folyosón, ahol barátai, akik ilkierték töltőtoll- és ceruzagyű­jtő szen­vedélyét, ceruzákkal olyan sokszor ked­veskedtek neki. Aztán elment és ma csendesen meghalt. A világ sivárabb, színtelenebb lett ennek az egész embernek és egész gyér-­­kott ilyen csend lenni vagy a trónterem­ben, ha megszólal a császárné. Az ajtó­nyitás finom zaja csattanva harsogott, amikor a Hohenlohe hercegné belépett: — Felség! — hajbókolt előírásszerűen. A hangja elfulladt a sietségtől és a két­ségbeeséstől, hogy megint elkésett. A szeme, amely olyan volt, mint a legki­sebb fiáé: átlátszó tengerkék, — rátapadt a királynéra: Adi megvágta magát. A fiam... — mondta halkan és bizalmasan. Nagyon fontos, országos ügy újabb fordulatát je­lenti így a kancellár. — A gyerek vér­zett, — közölte az államtitkokat és várta a további utasítást. A királynő fáradtan mosolygott. Az ő gyereke is megsebesült Versaillesban: a kis Toinette-től azt kívánták, nyilvánosan szólítsa .­ meg XV. Lajos kegyencnőjét, Madame Dubarryt. A megszégyenítő az volt Marie Antoinette számára, hogy előre meghatározott napon, a megbeszélt percben kellett elmondani a hét kiválasz­tott szót: „Milyen sok ember van ma itt Versaillesban“.­ A tizenhatéves, vidám és szertelen dauphine hónapokig m­akacs­­kodott s csak a diplomácia és anyja be­avatkozása után tört meg. Hiába ment férjhez, a gyerek­házasság nem tette ko­molyabbá, szaladgálni szeretne most is és tombolni, ha nem látják, férje öccsei­­vel fogócskázik a palotában és legutolsó levelében kiskutyát kért Bécsből s játé­kokat. Megszökik az olvasóórák elől, pedig anyja megírta. ..Okos könyvekkel bástyázd körül fejedet“. A királynő nagyon fáradt, öreges és lemondó mozdulatot tett. Ha ő is ott lehetne a lánya mellett, mint ,Judit her­cegné a gyerekei közelében, mindez nem fordulna elő. Toinette az esztelen pom­pájú, káprázatos és veszedelmes Versail­­lesban is rendes időben kelne reggel, tanulna, mint a többi hasonlókorú gye­rek és ha elmulasztana valamit, érezné az anyai kéz hatalmát s megnyugtató melegét, amikor bántották ... — Ne mentse magát, hercegné! — állt fel Mária Terézia és megfogta udvar­hölgye kezét, hogy felemelje. — Sies­sünk! Már csak ránk várnak — s mialatt hódolva nyitott, előtte utat az udvari nép, Judit füléhez hajolt: — És hol vágta meg magát a kicsi! melynek elmúlásával. Barátai, hívei, ellenfelei mélyen megrendülve tekin­tenek a szeretettől átszellemült, mar­káns vonású ember emlékezete felé. Meghalt Grig­er Miklós, aki a szere­tetért élő szív és az a J' ’'n­' ’ ’•’ hit cselekvő embere volt. A szíve ölte meg. A halál oka: angina pectoris__ Az egész magyar politikai és közélet mély megrendüléssel fogadta hétfőn dél­előtt a gyászhírt: Griger Miklós meg­­halt. Alig egy héttel ezelőtt még a kép­viselőház üléstermében hatalmas beszé­det tartott a mezőgazdasági munkásság öregségi biztosításáról szóló törvényja­vaslat vitájánál. Bátor, őszinte bírálatot mondott a javaslatról és roppant szere­tettel beszélt a magyar föld egysátra fiairól, örült neki, hogy végre a társa­dalom is kezdi belátni, milyen feladatai vannak szociális téren. Origer a pesti Szent Imre Collegium egyik prefektusi szobájában hunyta örök álomra szemét. Itt lakott Grigor, vala­hányszor Budapesten időzött. Az utóbbi hetekben ágyban fekvő beteg volt és betegágyából kelt fel akkor is, amikor legutóbb a képviselőházba ment, hogy utolsó beszédét elmondja. Vasárnap este váratlanul kijelentette, hogy megelé­gelte a fekvést, hétfőn reggel felkel, szétnéz a városban, ébresszék fel tehát idejében. Reggel fél nyolc órakor kopog­tatott be hozzá inasa, de nem kapott vá­laszt. Az inas jelentést tett Rohn Ernő prefektusnak, akivel együtt azonnal ki­nyitották a lakást. A félhomályban álló szobában, amelybe csak a lehúzott redő­nyök rései között szűrődött át enyhe vi­lágosság, a pamlagon mozdulatlanul fe­küdt Griger Miklós. A prefektus meg­érintette Griger Miklós kezét, amely még­ meleg volt, a pulzusa, azonban már nem vert. Slárd János prefektus sub conditions feladta neki az utolsó kene­tét s Marcell Mihály egyetemi tanár el­­­mondotta érte az első gyászmisét a házi-i kápolnában. A megérkezett orvos meg­állapította a halált, amelynek oka: an­gina pectoris. Harcos közéleti pálya Griger Miklós 1880-ban született A­ör­­möcbányán. Középiskoláinak elvégzése után Besztercebányán a népnevelő és hittudományi főiskolát hallgatta, majd a budapesti tudományegyetem hittudomá­nyi fakultásán theológiai doktorátust szerzett. Többször járt Németországban, ahol a lelkipásztorkodás ügyeit, továbbá a szociális mozgalmakat tanulmányozta. 1910-ben néppárti programmal fellépett Lukács László akkori miniszterelnök ellen. Közben Jánosréten, majd 191­2-ben Sóskúton lett plébános. A Károlyi-forra­dalom alatt az elsők egyike volt, aki szól­ómért a forradalom ellen. Fejér vár­megyének 1919 február 3-án tartott köz­gyűlésén nyíltan állást foglalt az ellen­­forradalmi mozgalom mellett és pártolta gróf Károlyi József bizalmatlansági in­dítványát. Magatartása miatt a bolsevis­ták sokat üldözték. Mindkét nemzetgyű­lésen a csornai választókerületet kép­viselte keresztény szocialista programmal Csornán választották meg 1927-ben or­szággyűlési képviselővé is. A bicskei plébániát 1931-ben vette át. Ekkor kez­dett betegeskedni. Bécsben kezeltette ma­gát, de állandóan visszatérő fájdalmai megéreztették vele a korai halált. Meggyőződéséért mindig bátran és keményen kiállt. Ennek köszönhette, hogy 1935-ben Gömbös kibuktatta őt a parlamentből. Mélységesen bántotta, hogy 1935-től 1937-ig távol kellett ma­radnia a politikai küzdelem porondjá­tól és nem harcolhatott elveiért és meg­győződéséért a képviselőházban. Törhe­tetlen energiával és csodálatraméltó szí­vós­sággal minduntalan kísérletet tett arra, hogy visszakerüljön a parlamentbe, de újból és újból elbuktatták. Egyik vesztett csata után sem kedvetlenedett el. Kijelentette barátainak, hogy nem tántorítja vissza a­ bukás, mert elvekért harcol és nem hagyja abba a küzdelmet, amíg él. 1937 február 7-én megszerezte végre a lovasberényi mandátumot. Fényes győ­zelmet aratott vitéz Endre Lászlóval és Kammer Gyulával, a kormánypárt jelölt­jeivel szemben. A képviselőházban párt­különbség nélkül határtalan lelkesedés­sel fogadták a­ visszatérő Grigort, aki meghatottam könnyes szemekkel fogadta a képviselők üdvözlését. 1937 április 30-án drámai hatású beszédben számolt be a képviselőháznak, miért­ kellett­ neki ki­buknia a parlamentből. Miniszterelnök úr, ön megszegte a szavát! — kiáltotta oda Gömbös Gyulá­nak a házfeloszlatás napján s ezzel a közbeszólásával pecsételte meg sorsát. — Tudtam — mondotta Grigor —, hogy kárvallottja és hajótöröttje leszek a nagy hangon beharangozott új stílusnak és új világnak, mert nem engedtem ketrecbe zárni sem eszemet, sem a szívemet, sem legitimista meggyőződésemet. Egyenlőt­len küzdelemben fogok elesni a poron­don és elvérzem a politikai becsület me­zején . . . 4 részvét és a temetés Gróf Sigray Antal, mihelyt értesült Griger Miklós elhuny­táról, táviratilag jelentette azt a királyi családnak Steenockerzeibe és részvéttáviratot inté­zett az elhunyt családjához. Griger Miklós holttestét hétfőn este a Szent Imre-kollégium­ pesti székházá­ból a Fiumei­ úti temető halottasházába szállították. A beszentelési szertartás március 2-án, szerdán délelőtt 11 órakor lesz a belvárosi ferm­crendi templomban. Csütörtökön, március 3-án délelőtt 11 órakor temetik a fejér megyei sóskúti plébániatemplomból a­ sóskúti temetőben lévő családi sírba. Az Egyesült Kereszténypárt megbízá­sából az elhunyt titkára, dr. Kern Aurél hétfőn délelőtt Lukács Gyula országgyű­lési elnöki főtanácsossal megbeszélte a temetés részleteit. Kedden este 6 óráig kell jelentkezni a képviselőknek, akik Griger Miklós temetésén részt vesznek. Külön autóbuszt, indítanak Budapestről Sóskútra. Az autóbuszok indulásának helyét és időpontját az Egyesült Keresz­ténypárt kedden este a lapokban teszi közzé. Az Egyesült Kereszténypárt Griger Miklós elhunyta alkalmából a következő gyászjelentést adta ki. MartyStop&aro, handkivM kedv­ ztím­inijas áhu utazásokat rendezünk Husvétkor 10—14 napos idi&tahtainka. Indulás lfl­ágvasárnapjáru 4 Olaszországi körutazás: Velence, Firenze, la Róma, Nápoly. Részvételi díj 246 P-től, 2 Ca­mát tengerpart: Raguza, K­var, Spa­lato. a Részvételi díj 208 P-től-3 Olasz riviers: Sap-Remo, Taormina. a Részvételi díj 314 P-től. 4 Üdülés Abbáziában.. a Részvételi díj 124 P-től. 5 Svájci körutazás: Lugano, Genf,­­ Montreaux, stb. Részvételi díj 352 P-tő! Részletes felvilágosítás és prospektus: y­a $­t f a Nemzeti Újság és Új Nemzedék / ’/a«»# Atf/­ C utazási és menetjegyirodája Buda­pest, IV., Kossuth Lajos­ utca 5. sz. l.­*­­ Telefon: ISO 78-52 és 18­95-33 3 A MILLIÓ ÉVES Igmándi gyógyvízben ősgyógyerő rejlik. Mesterséges pótlás Nem sikerült eddig. Reggel iszik félpohárral. Délben eszik jó étvággyal. Kapható kis próbaüveg­ekben is „Az Egyesült Kereszténypárt mélysé­ges fájdalommal, de az örökélet Istené­nek akaratában való alázatos megnyug­vással jelenti, hogy a keresztény és a legitimista politika önzetlen vezérférfia, a kisemberek ügyének mélyérzésű har­cosa, dr. Giiger Miklós c. apát, ország­­gyűlési képviselő, bicskei plébános tar­talmas életének 58., áldozó papságának 36. évében folyó évi február 28-án hajnali egy órakor visszaadta lelkét az Urnak. Drága testvérünk halt tetemeit folyó év március 2-án, szerdán délelőtt 11 órakor a Ferencrendiek belvárosi templomában tartandó szentmise után fogjuk az Anya­­szentegyház parancsa szerint heszenkelni és onnan Sóskútra szállítva, március 3-án, csütörtökön délelőtt 11 órakor az ottani plébánia­templomból a feltámadás hitében örök nyugalomra helyezni.­ Az Egyesült Keresztény Párt közli, hogy Griger Miklós temetése március 2-án, szerdán délelőtt 11 órakor lesz ii fe­rencrendiek belvárosi plébániatemplomá­ból. Griger Miklós holttestét szentmise után fogják az Anyaszentegyház parancsa szerint beszentelni és a templomból Sór­­kútra szállítva mar­etta 3-án, csütörtökjét délelőtt 11 órakor az ottani plébánia­templomból helyezik örök nyugalomra. Az Egyesült Keresztény Párt a szent­misére és az utána tartandó beszen­tel­ésre Shvoy Lajos székesfehérvári püspököt, a gyászbeszéd elmondására vitéz Makrai­ Lajos országgyűlési képviselőt kérte fel­­. A Keresztény Női Tábor hétfőn a hagyo­mányos farsangvégi estre jött össze, amely azonban Griger apát váratlan halála miatt teljesen programot változtatott: miután megtartották a farsang utolsó napján szokásos engesztelő szentség­­imádást, az estét az elhunyt apát emlé­kének szentelték. Slachta Margit szo­ciális testvér méltatta, mint az eszmék lángoló lelkű harcosát, a szociális refor­mok fanatikus munkáját, az apostoli lelkű papot, a hozzáférhetetlenség típu­sát és a női tábor őszinte, igaz jóbarát­ját. A jelenlevők mély meghatottsággal áldoztak Griger Miklós emlékének. A Széchenyi Tudományos Társaság jubiláris közgyűlése A magyar természettudományi kutatá­sok előmozdítására alakult Széchenyi Tudományos Társaság fennállásának 10. évfordulója alkalmából vasárnap dél­előtt a Műegyetem aulájában díszgyűlést tartott. A közgyűlésen megjelent nagy­bányai vitéz Horthy Miklós Magyar­­ország kormányzója is. József főherceg, Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, Bornemisza Géza kereskedelmi és iparügyi miniszter, gróf Teleki Pál rektor, valamint számosan a magyar közélet kitűnőségei közül. Gróf Széchenyi Bertalan elnök meg­nyitóbeszédében üdvözölte a magas ven­dégeket, majd ismertette a társulat meg­alakulásának körülményeit. Gróf Szé­chenyi Bertalan meleg hangon emléke­zett meg elődjének, néhai Popovics Sán­dornak működéséről, majd köszönetet mondott a társulatot támogató intézmé­nyeknek és vállalatoknak. Ennek volt köszönhető, hogy a társaság az elméleti természettudományi és technikai, orvos­­tudományi és mezőgazdasági tudomá­nyos kutatásokra 900 ezer pengőt juttat­hatott. A nagy tetszéssel fogadott elnöki meg­nyitó után Schimanek Emil műegyetemi tanár, a társaság főtitkára számolt be a társaság működéséről. Hangsúlyozta, hogy a társaság olyan technikai problé­mák megoldását szorgalmazza, amelyek elsősorban a hazai kincsek feltárására és azoknak feldolgozására alkalmas el­járások kutatására vonatkoznak. Ezután Hóman Bálint ,vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter "üdvözölte a ju­biláló társaságot. Bornemisza Géza ke­reskedelmi és iparügyi miniszter beszé­dében hangoztatta, hogy a Széchenyi Tudományos Társaság munkássága ha­zánk gazdasági élete, különösen az ipar fejlesztése szempontjából nagyjelentő­ségű. Végül Schandl Károly egyetemi tanár a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Természettudományi Tanács üdvözletét tolmácsolta, Chorin Ferenc pedig a GyOSz nevében, gróf Somssich László pedig az OMGE nevében méltatta a társaság működését. Gróf Széchenyi Bertalan elnök zárószavaiban mondott bensőséges köszönetet az üdvözlésekért s ezzel a díszközgyűlés végetért

Next