Nemzeti Ujság, 1938. június (20. évfolyam, 122-144. szám)

1938-06-01 / 122. szám

/ Kmw njL***-* L •** r%v-‘- S Prága állást foglalt a pittsburghizersöjtés ellen Időjárás: Várható időjárás a következő huszonnégy órára: Csendes, derült idő. Erősebb felmelegedés: Délután néhány helyen záporesőNEMZETI ÚJSÁG XX. évfolyam, 122. szám 4 SZERDA 4 Budapest 1938 június 1. Lapunk mai száma 16 fillér Lengyel és jugoszláv adatok a cseh katonai készülődésedről - Románia Varsóba, Lengyelország Bukarestbe nagykövetet küldött . Újra bombázták Kantont „ A CIVILIZÁCIÓ ALAPJA AZ EVANGÉLIUM — mondotta Pacelli bíboros, aki kedden este elutazott Budapestről Budapest ma is ünnepelt, de máskép, mint az előző napokban. A város és az egész ország búcsúzott a Szentatya legátusától. Ha van tiszta öröm, akkor ezzel az örömmel fogadta több mint egy héttel ezelőtt egész Magyarország a pápa küldöttét, aki az Atya szívének melegét hozta hozzánk. S ha van hála, ha van fájdalom, mely a távozó után int, akkor ezzel a hálával és ezzel a fájdalommal köszöntötte a város és rajta keresztül az egész magyar nép, most, a bucsúzáskor Pacelli bíborost. Az utcák lobogódíszben maradtak, a diadalmas bevonulás útvonalán most is tengernyi a nép. A kendők, a zászlók most is lobogtak, a szájak most is éljent és üdvözlést kiáltottak, de milyen más volt ez, mint az érkezésnél! Minden búcsú fáj, minden búcsú kissé az elmúlásra emlékeztet s talán ez élt volna a mi szivünkben is, ha nem gondolunk tovább, ha nem promlálunk messzebbre. A bíboros legátustól búcsúztunk, aki itt volt, a tgi körünkben, i.i/ /la keresztül a Szentatyától búcsúztunk, aki mindnyájunk vezetője és atyja s akinek szeretetteljes szívét, jóságát mi magyarok különösképpen ismerjük. Fájdalommal tölt el bennünket, hogy testileg eltávozott a körünkből, de távolabbra gondolunk. Ez a látogatás megerősítette Magyarországon az ezeréves kapcsolatot s az ezeréves fiúi hódolatot, a fiúi hűséget. Ha az atya eltávozik, egy család nemes gondolkozása gyermekei mindig érzik közellétét, nem akarják kijátszani a távolságot s mi is igy vagyunk. A Szentatya távol van tőlünk, a legátus eltávozott fővárosunkból, de megismert bennünket , s ilyenkor később a távolság nem számit. Nemzedékek fogják egymásnak átadni a budapesti Eucharisztikus Világkongresszus eseményeinek történetét. Nemzedékek emlékeznek arra az útvonalra, ahol a pápa legátusa járt, amerre elhaladt, amerre áldást osztott, ahol a kongresszus lefolyt. Nemzedékek lelkében erősítette meg a hitet, a Szentszékhez való hűséget, a katolikus Anyaszentegyházban való kitartást. Ezért mondjuk azt, hogy a távozó csak testileg ment el körünkből, az Egyház fejének, Krisztus földi helytartójának erejét, szeretetét itthagyta közöttünk. A bíboros legátus autója méltóságteljesen haladt végig utoljára a délutáni napfényben úszó városon. Az utcákon ugyanazok a tömegek, mint az érkezéskor és az állomáson az előkelőségek, akik egy héttel ezelőtt is fogadták. De az arcokon mindenütt meghatódottság ül. A Keleti-pályaudvar hatalmas csarnoka most is néma, de nem a várakozás izgalmától. A bíboros búcsúzik. A miniszterelnök, a miniszterek, a Ház elnökei, a hadsereg vezetői s a többi előkelőségek félkörben állnak s látjuk a fejüket, amint a bíboros keze fölé hajolnak. A hivatalos Magyarország és a nép: egy. A pápa követe előtt, Szent Péter utódának képviselője előtt az egész ország térdet hajtott... A kongresszusnak ez a vége. A vonat itt áll s csak egy jelzést várnak az indulásra. A biboros ellép a diszszázad sorfala előtt s a pápai himnusz hangjai egy percre élénkséget hoznak a csarnokba. Felcsillannak a szemek s amig zeng a katonazenekar, lassan, lassan, csöndesen és méltóságteljesen gördül ki a vonat. Hirtelen azt érezzük, hogy egyedül maradtunk, de aztán eszünkbe jut, hogy az Eucharisztiát ünnepeltük Budapesten... Az Eucharisztia köré csoportosult itt nyolc napig a világ tisztelete. S az Eucharisztia éppen a mindenütt jelenvaló Jézust jelenti, aki egy pillanatra sincs távol sem az emberiségtől, sem az egyes embertől. S ezért nem búcsú ez a távozás, hanem megerősödés. A bíboros elment. A legátus eltávozott. De nem jött hiába. Láthatta: itt van, itt él — a hit! A bíboros-legátus bucsunyilatkozata a Nemzeti Újságnak A bíboros-legátus elutazása előtt fogadta a Nemzeti Ujság munkatársát és a következő bucsunyilatkozatot bocsátotta a Nemzeti Újság rendelkezésére: __ . — A XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus, amelynek nagyszabású ünnepségei befejeződtek, a mai körülmények között és különösen az ünnepségek helyszínéül választott városra való tekintettel, valóban különleges spirituális jelentőséget nyer,amely senkinek figyelmét nem kerülheti el. Mialatt a világ szinte visszhangzik a hamis jelszavaktól és lármás felszólításoktól, hogy hagyjuk el az ősök hitét, tagadjuk meg a múltat és mialatt világszerte gyűlöletet szítának, a régi Európa mégis csak visszaemlékezik arra, hogy a civilizáció tulajdonképpeni alapja, sarkpontja és ereje nem egyéb, mint az Evangélium örök forrása, az Üdvözítő kegyelme. És most a magyar fővárosban gyűlt egybe ez a világ, hogy ünnepelje és hódoljon a legméltóságosabb Oltáriszentségben, a kenyér színében jelenlévő Megváltójában, a „Mysterium Fidei“-nek, ami egyszersmind maga a „Vinculum Caritatis“. — Mélységes örömmel és meghatottsággal láttam Krisztus Király uralmát kinyilatkoztatni s annak hűséget fogadni, a lelkes tömegeket, akiknek sorában büszkén vettek részt a hivatalos Magyarország képviselői. Férfiak, ifjak, gyermekek a világ minden nemzetének sorából a kegyelemnek ebben az óráiban fölismerték azt, hogy vissza kell találni Hozzá, aki egyedül adhat fényt és világosságot és aki egyedül hivatott arra, hogy helyes utat szabjon a gondolkodónak a kortársak kaotikus ideológiájában. — Megnyugtató, vigasztaló, fölemelő volt ez a látvány s az a tudat, amely egy szebb és jobb jövő bekövetkezésének örömével tölti el a lelket. — A katolikus sajtó, mely olyan hathatósan s annyi lelkesedéssel működött közre a béke magasztos eszméjének nagyvonalú terjesztésében, ezúttal is valóban különleges dicséretet és elismerést érdemel,amelyet a magam részéről készséges örömmel juttatok neki. Tóth Tihamér olbiai címzetes püspök és a veszprémi püspök koadjutora lett Barcza György az új londoni magyar követ Miguel Fleta, a világhírű tenorista, váratlanul elhunyt Batáry József nyerte a Hubay emlékverseny díját