Nemzeti Ujság, 1938. augusztus (20. évfolyam, 172-195. szám)
1938-08-23 / 188. szám
(folytatás az első oldalról2 NEMZETI ÚJSÁG írja, hogy ezen a konferencián döntő lépés történik a kisantant békepolitikájának utján, végleg ki akarják küszöbölni a vitás kérdéseket a kisantant és Magyarország között s az építő békepolitika uj korszakát akarják megnyitni a Duna völgyében. A Politika azt írja, hogy a napirenden a következő három kérdés szerepel: 1. Magyarországnak a fegyverkezési egyenjogúságra vonatkozó követelése és a Magyarországgal járó viszony rendezése. 2. A dunai hajózással összefüggő kérdések szabályozása. 3. A kisantantmagatartása a Népszövetség irányában. A Magyarországgal való viszonyról szólva a Politika megállapítja, hogy mindkét oldalról több év óta érzik a szükségét a viszony rendezésének. Azok a tárgyalások, amelyek erre vonatkozólag a múlt évben Sinaiában megindultak, bizalomtól áthatott légkörben folynak, a légkörnek a kialakításához nagymértékben hozzájárulnak Jugoszlávia, hála annak a jó és normális viszonynak, amely közte és Magyarország között az utóbbi években fennállott. Ami a dunai nemzetközi hajózás kérdését illeti, a lap hangoztatja, hogy Jugoszláviának nagy érdeke, hogy a hajózás szabad maradjon a Dunán, de fenn kell tartani Jugoszlávia felségjogát azon a folyamszakaszon, amely Jugoszláviára esik. A Népszövetség kérdésében szakítani kell a megtorlások kötelező formájaival és azt vagylagossá kell tenni. A konferencia legfontosabb eseménye a belgrádi magyar követ tanácskozása volt a kisantant külügyminisztereivel. Vasárnap délután 5 órakor ugyanis félbeszakították az ülést és felkérték a Bledben tartózkodó Bakáelt,Bessenyey György belgrádi magyar követet, hogy lépjen érintkezésbe a kisantant három megbízottjával. A magyar követ először Sztojadinovics jugoszláv miniszterelnökkel tárgyalt, majd Krofta cseh külügyminiszter következett, utána pedig Petrescu-Comnen román külügyminiszter. A magyar követtel folytatott tanácskozások után újból megkezdődött a kisantantkonferencia ülése, majd azt hétfőn folytatták. A hivatalos zárójelentést, amelyet eredetileg hétfő este hat órára jeleztek, csak kedden délelőtt, teszik közzé. Az értekezlet hétfő estig nem tudta befejezni munkáját, mint eredetileg tervbe vették s az esti órákban még javában folyt a három külügyminiszter tanácskozása. Ez már az ötödik ülés volt s programján, hír szerint, ismét a magyar kérdés szerepelt. A hétfő esti ülés hét órakor kezdődött s a késő esti órákig tartott. A magyar kérdéssel kapcsolatos döntésekről a késő esti órákig csak annyi szivárgott ki, hogy a végleges megoldást még nem találták meg s az éjszaka folyamán tovább folynak a megbeszélések. Este ünnepi vacsora volt, amelyen pohárköszöntők hangzottak el. augusztus 23. Vasági évben kisebb súlyú, de évenként visszatérő — ellentételei: a mezőgazdasági szociálpolitika kiépítésének a költsége. Most lépünk az agráröregségi biztosítás első évébe. Minden emberséges gondolkodó jól tudja, hogy nem lehet elzárkózni a cselédek és a napszámosok keresőképtelen özvegyeiről való intézményes gondoskodás elől. A termelés békéje, a mezőgazdasági munkafegyelem, a városba tódulás megfékezése és súlyos katonapolitikai érdekek tiszteletben tartása megköveteli a mezőgazdasági munkabéreknek, elsősorban a családi bérrendszer útján való szerves fejlesztését, a cselédek és a vándormunkások lakásviszonyainak rendezését és az eredelű egészség mozgalmának a falu népére való kiterjesztését. A mezőgazdaság legmagyarabb népének védelme nem rekedhet meg csupán azért, mert törvényelőkészítőink előtt rendszerint túliparosodott, tőlünk teljesen különböző társadalmi szerkezetű országoknak olyan szociálpolitikai intézményei lebegnek, amelyeknek szervezeti formáit természetesen nem lehet a falusi mezőgazdasági népéletre reáhúzni. Ki kell fejlesztenünk a mezőgazdasági szociálpolitikát, de ennek alapelgondolását és szervezeti formáit a „nagy parlag“ népének sajátos életviszonyaiból és gondolkodásmódjából kell kialakítani. Az időjárás szeszélyes fordulatai szerint változó jövedelmű gazdák természetesen csak az állam számottevő segítségével tudják az agrárszociálpolitika újabb intézményeinek a terhét a termelés sikerének veszélyeztetése nélkül viselni. Még így is csak akkor, ha a termelvények értékesítésének lehetősége és feltételei a termelés jövedelmezőségét lehetővé teszik. A másik végletről, a törpebirtokosokról edeig nem szóltunk. Talán ők érdektelenek a fauna árában! Éppen ellenkezőleg. Törpebirtokos családjának megélhetését földtulajdona egymagában nem biztosítja. Más földjének művelése, bérmunka, alkalmi foglalkozás nélkül a törpebirtokos életképtelen, — sorsa osztja a ''mezőgazdaság?.. munkavállalók sorsát. .... . . Kezdjük a cselédeknél. Bérük javarésze a konvenció, ennek értékesebb része pedig a gabona és a részes föld. Ez pedig jó terméskor annyit adhat, hogy belőle még eladni is lehet. A konvenciós, tehát évi cseléd bérének pénzben fizetett kisebb hányada a mezőgazdasági munkások napszámával egyöntetűen viselkedik, a pénzbér pontosan követi a búza áralakulását. A családtagokat is hozzászámítva a mezőgazdasági cselédség 600.000, a birtok és bérletnélküli földmunkásoké 956.000, az öt holdon aluli törpebirtokosoké (akik szintén napszámban is kénytelenek dolgozni) 1.100.000 lelket számláló népcsoport, így tehát 2.656.000 munkaviszonyban érdekelt magyar életszínvonala a búza árán múlik. Joggal állíthatjuk: a búza árszabályozásánál nem lehet nagyobb horderejű agrárszociális intézmény. Valakinek mindig meg kell fizetnie a számottevő szociális előnyöket. Ebben az esetben is a 20 pengős búzaár fenntartásának megvan a maga ára. Néhány millió mázsával kapcsolatban az államnak a balettaalapra, ennek hozadékaira támaszkodva meg kell fizetnie a világpiaci ár és a húszpengős ár között f. o. b. Budapest alapján számított különbségét. Nagy gazdaságpolitikai sikernek számítana, ha ez lényegesen alul maradna az 50 millió pengőn. Akár 50 millió, akár 40 millió pengőt jelentene ez a különbség, voltaképpen egyértelmű azzal, hogy a baletta-alap táplálásában érdekelt textilipar, szeszipar, szénbányászat és mallomipar az általa erre a célra fizetett illetékek révén növeli a mezőgazdaság pénzbevételeit. A húszpengős búzaár utján a nemzeti jövedelemnek a falusi agrárnépesség javára való arányosítása valósul meg országos méretekben. Ennek az áldásos megoldásnak esztendőkön keresztül tartó fennmaradása elsősorban attól függ, nem fogják-e a gazdák a húszpengős búzaártól ösztönözve a búza vetésterületét kiterjeszteni és ezzel ennek a szociális árpolitikának finanszírozását lehetetlenné tenni. A minimális búzaár sikere a búza vetésterületének önkéntes, mértéktartó maximálásán múlik. Sztojadinovics és Comnen kijelentései Belgrád, augusztus 22. A hétfőn este rendezett díszebéden Sztojadinovics miniszterelnök pohárköszöntőt mondott, amelyben az elmúlt három esztendő nehéz és zavaros viszonyaira hivatkozva, megelégedését fejezte ki, hogy a békét sikerült fenntartani. Olyan időket élünk, amikor a békétől nemcsak bizonyos államok jóléte és békessége függ, hanem az egész világé. Örömmel állapította meg, hogy a július 31-én Szalonnikiben Bulgária és a balkánszövetség között aláírt megállapodás bizonyságot ad a béke szolgálatáról. E pozitív tényre emlékezve a remény és bizakodás hangján fejezi be szavait s azzal az óhajjal zárta beszédét, hogy tovább folytathatja a kérdések békés megoldásának munkáját azzal a céllal, hogy Európának ezen a részén megvalósulhat a politikai viszonyok állandósága. A pohárköszöntőre Comnen román külügyminiszter válaszolt és hivatkozott a kisantant békés céljaira. Amikor a múlt májusban tartott konferencián ünnepélyesen kezet nyújtott minden szomszédnak, egyes vendégek szemében látta a kétkedés visszfényét. Ugyanezt a kétkedést látja a külföld néhány napilapjában, jeléül annak, hogy a mai nemzedék elveszítette a békében való hitét. Mégis három hónappal később sikerült aláírni a szalonikis egységokmányt. Ezután Comnen a következőket mondotta: — Boldogok lehettünk volna, ha már ma este bejelenthettük volna valamennyi barátunknak, hogy a középeurópai békéhez újabb cselekedettel járultunk hozzá azzal, hogy megvalósítottuk az adott szálba vetett hit és a legteljesebb bizalom egyik újabb tényét. Előre nem látott körülmények nem tették lehetővé, hogy ezt már-ma - Jo HUfftcicsAlli. Bizonyos vagyok ab- , hogy a munka, amelyet még a kisantant állandó tanácsának előző elnöke kezdett meg és amelyet folytatott a most lelépett elnök, szerencsés folytatóra talál mostani elnökünkben, akinek tehetsége és kitartása betetőzi az elődjei által megkezdett munkát és hogy előbb, mintsem gondolnék, módjában lesz velünk örvendetes hírt közölni. GRÓF BETHLEN ISTVÁN feltűnést keltő cikket irt: Szent István, mint második honalapító címmel. Rámutat arra, hogy Magyarországot ezeréves történelme folyamán háromizben alapították és építették újra. A honfoglaló magyarság élén Árpád karddal szerzett nemzetének új hazát, száz év leforgása alatt azonban az erőinket fogyasztó kalandos vállalkozások folytán az új haza veszélybe került és Árpád utódai közül Szent István csinálta meg a második és végleges honalapítást, hosszú évszázadokra biztosítva nemzete életét. Megvilágítja a Szent István politikai lángeszének alkotásait és egész élete munkájának jelentőségét. A nemzetközi életben 1526 óta nem szerepeltünk, mint független nemzet, amely ura saját elhatározásainak. Az országot a múlt század negyvenes éveinek halhatatlan nagy generációja építette fel harmadszor újra: Széchenyi, Kossuth és Deák. Kitér a cikk a százados háborúságok alatt elnéptelenedett magyar vidékeken folyó telepítésekre, majd rámutat arra, hogy Trianon után egy új, a negyedik honalapításra van most szükség. Amint Szent István idejében nem volt ez az új honalapítás diplomáciai folyamat, úgy ma sem az, vagy nem kizárólag az, mert a nemzetközi életben minden nép annyit reprezentál, amennyi erő lakozik benne. Barátok és szövetségesek sokban segítségére lehetnek, de barátai is csak az erősnek vannak. Hivatkozik Csehország példájára, amelyben a hatalmi viszonyok megváltozása folytán a bomlás tünetei kezdenek mutatkozni. Viszont ne higyyük, hogy ezek a mi javunkra változó nemzetközi hatalmi viszonyok örökélet tűrik,, Át-. Veil ftsnünk- s-- belsőjtássiíletté-sen. Ahhoz, hogy egy negyedik honalapitás ne csak lehetségessé váljon, hanem újabb ezer év viszontagságait is kibírja, az szükséges, hogy kétszer annyi magyar kereshesse a maga kenyerét Hegyeshalom és Nagyvárad között és hogy sokkal nagyobb politikai és katonai, de különösen gazdasági erőt is reprezentáljunk a dunai térben, mint eddig. Amenynyire elismeri a szükségét annak, hogy a gazdasági életben az egész vonalon az igazság, a szociális méltányosság és a nemzeti érdek uralma helyreállíttassék és fenntartassék, épp annyira tudatában van annak, hogy egy, lényegében gazdaságilag negatív antiszemitizmussal pozitív gazdasági eredményeket elérni nem fogunk. Ide elsősorban hatékonyabb és sokkal kiterjedtebb mértékben pozitív eszközök szükségesek, amit, úgy látja, a magyar kormány, hála Istennek, kezd már felismerni, mert azokat részben már munkába is vette. A VILÁGNÉZETI HARCOKKAL pedig egyáltalán semmire sem mehetünk, mert ezek csak ellentétek szítására, belső gyengítésünkre jók. Bethlen István cikke végén arra figyelmeztet, hogy a negyedik magyar honalapítást nem várhatjuk kizárólag külföldi segítségtől. Nem várhatjuk mástól, mint elsősorban belső újjászületésünktől, amelynek létrejötte érdekében távol kell tartani a nemzettől minden oktalan világnézeti harcot. A cseh kérdéssel kapcsolatosan azt írja, hogy keveset számítunk a világban, mert a külföld túlnyomó nagy része a csehországi zavarban tulajdonképpen cseh-szudétanémet problémát lát és a többi csehországi nem- Ab»®» #mUté*t tsswoefc Világosan látható, hogy nem arról van mi szó a cseh problémával kapcsolatban, hogy az egész vonalon egyenlő igazságot tegyenek, hanem arról, hogy a mai Csehország .A azon nemzetiségének szolgáltasson igazságot, amely mögött olyan erő áll, amelyet most már figyelmen kívül hagyni nem lehet. || Ezért szükség van Csonka-Magyarország erőinek meghatványozására. És nem világ- és nézeti doktrínák után kell szaladgálnunk, j. legyenek azok bal, vagy jobboldaliak, hanem kizárólag nemzeti politikát kell csinálnunk, úgy ahogy azt a rideg nemzeti egoizmus és az élet gyakorlati követelményei feladatukká teszik. Le kell tennünk belpolitikai téren is a kalandozásokról, amelyekről külpolitikai téren a nemzetet kilencszáz esztendővel ezelőtt Szent István olyan sikeresen szoktatta le. "SI . ANTAL ISTVÁN * államtitkár többnapos németországi tanulmányútjáról hazaérkezve, szombaton ebédet adott a Gellért- szálló különtermében az amerikai magyarság egyesületeinek vezetőivel az amerikai magyar lapok szerkesztői tiszteletére. Az ebéden részt vett báró Perényi Zsigmond koronaőr, a külföldi magyarok világszövetségének elnöke és Rákóczy Imre miniszteri tanácsos, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője is. Az ebéd során Antal államtitkár beszédet mondott, amelyben hangsúlyozta, hogy a magyarországi és a külföldi, elsősorban az amerikai magyarság között való szerves és intézményes együttműködés egyike a legfontosabb magyar problémáknak és ennek megoldását a magyar kormány legsürgősebb feladatai közé sorolja. A kormány gondoskodni kíván arról, hogy a külföldi főleg az ameikai magyarság állandóan kűs képet kapjon a csonka haza valódi közéleti, szociális és nemzetközi helyzetéről. — Itt tartózkodástok során — mondotta — meggyőződhettetek arról, hogy az ország a rendkívül nehéz nemzetközi helyzet ellenére és súlyos belső gazdasági és szociális problémákkal terhelve, óriási lépéseket tett előre a haladás útján. Magyarországon az ezeréves alkotmányosság hiánytalanul működik s ehhez képest a közéletben a különböző felfogásoknak és világnézeti küzdelmeknek lojális és korrekt harca folyik. Bár a magyar nemzeti élet vezetésének és a magyar élet problémáinak megítélése szempontjából vannak is nézeteltérések a közéletünkben szerepet vivő politikai tényezők és irányzatok között, '.annak olyjsn ' a/nelye k . tek jntetébepv— nem hogy nincs különbség, hanem minden magyar politikai irányzat közös egyetértéssel és önfeláldozással munkálkodik. A NAGY KÉRDÉSEK, amelyekben minden magyar politikai párt és közéleti irányzat egyetért, három nagy gondolatban foglalhatók össze. Először abban, hogy a magyar nemzetnek európai hivatása és annak megvalósításához nélkülözhetetlen népi joga elvitathatatlan birtokállománya a magyar nemzet összességének s az ezekért való sikraszállás pártokon és politikai irányzatokon fölül álló egyetemes nemzeti érdek. A második az, hogy a magyar nemzettel szemben elkövetett igazságtalanságok orvoslása nemcsak a magyar nemzetnek alapvető érdeke, hanemaz európai békének és konszolidációnak is. A harmadik szempont, amelyben nincs különbség magyar pártok között az, hogy nemzeti életünk belső berendezkedését a szociális igazság jegyében olyképpen kell megvalósítani, hogy az ország kenyere megélhetést, boldogulást tudjon adni minden dolgozó polgárának. Ezekben a nagy elvi kérdésekben az amerikai magyarság minden politikai irányzata szintén egyetérhet velünk. A kormány mindent elkövet, hogy az együttműködésnek teljes erkölcsi és anyagi lehetőségeit megteremtse. S azoknak az autonóm társadalmi szerveknek, amelyek ennek az együttműködésnek érdekében a határon túl és itthon eddig is nagy sikerrel munkálkod- tak, a kezére óhajt járni, hogy a világban szétszórt magyarság szellemi, erkölcsi, kulturális együvé tartozandóságának kötelékeit még szorosabbra fűzhessék. A népi eszme a maga nemzetközi kisugárzásában azt jelenti, hogy egy-egy nemzet igazi határait voltaképpen nem a politikai és földrajzi kényszerűségek szabják meg, hanem a nemzetért élő, munkálkodó és dobogó szívek együvétartozásának érzése. Ahol magyar szív dobog, ott Magyarország van, bárhol is élnek azok, akiknek szíve és lelke fenntartja a magyarság együvé tartozásának öntudatát. A nagy lelkesedéssel tagadott beszéd után még számos felszólalás hangzott el. Antal István államtitkár egyébként vasárnap reggel a trieszti gyorsvonattal személyi titkára, dr. Ágh János miniszteri osztálytanácsos, valamint Huszka István, a római magyar követség sajtóelőadója és Edbhorg-Hüttner János, a Stádium vezérigazgatója társaságában Rómába utazott, hogy az olasz népművelődé® minisztériumot, annak munkásságát, valamint az olasz újságírószervezet és szociális intézményeket a helyszínen tanulmányozza. Antal államtitkár, aki hétfőn délelőtt érkezett az olasz fővárosba, délután felkereste Alfieri népművelésügyi (sajtó- és propagandaügyi) minisztert, akivel hosszabb megbeszélést folytatott. OLVASSUK IS KÉPES KRÓNIKÁT