Nemzeti Ujság, 1938. augusztus (20. évfolyam, 172-195. szám)

1938-08-23 / 188. szám

(folytatás az első oldalvÓO 2 NEMZETI ÚJSÁG augusztus 23. Üasági évben kisebb súlyú, de évenként visszatérő — ellentételei: a mezőgazda­sági szociálpolitika kiépítésének a költ­sége. Most lépünk az agráröregségi biz­tosítás első évébe. Minden emberséges gondolkodó jól tudja, hogy nem lehet elzárkózni a cselédek és a napszámosok keresőképtelen özvegyeiről való intéz­ményes gondoskodás elől. A termelés békéje, a mezőgazdasági munkafegye­lem, a városba tódulás megfékezése és súlyos katonapolitikai érdekek tiszte­letben tartása megköveteli a mezőgaz­dasági munkabéreknek, elsősorban a családi bérrendszer utján való szerves fejlesztését, a cselédek és a vándor­munkások lakásviszonyainak rendezé­sét és az erő-derü-egészség mozgalmá­nak a falu népére való kiterjesztését. A mezőgazdaság legmagyarabb népé­nek védelme nem rekedhet meg csupán azért, mert törvényelőkészitőink előtt rendszerint tuliparosodott, tőlünk tel­jesen különböző társadalmi szerkezetű országoküak olyan szociálpolitikai in­tézményei lebegnek, amelyeknek szer­vezeti formáit természetesen nem lehet a falusi mezőgazdasági népéletre reá­­huzni. Ki kell fejlesztenünk a mező­­gazdasági szociálpolitikát, de ennek alapelgondolását és szervezeti formáit a „nagy parlag“ népének sajátos élet­viszonyaiból és gondolkodásmódjából kell kialakítani. Az időjárás szeszélyes fordulatai szerint változó jövedelmű gazdák természetesen csak az állam számottevő segítségével tudják az agrár szociálpolitika újabb intézmé­nyeinek a terhét a termelés sikerének veszélyeztetése nélkül viselni. Még igy is csak akkor, ha a termelvények érté­kesítésének lehetősége és feltételei a termelés jövedelmezőségét lehetővé teszik. A másik végletről, a törpebirtokosok­ról edcfig nem szóltunk. Talák ők érdek­telenek á iúuwa árában! Éppen ellen­kezőleg. Törpebirtokos családjának megélhetését földtulajdona egymagá­ban nem biztositja. Más földjének mű­velése, bérmunka, alkalmi foglalkozás nélkül a törpebirtokos életképtelen, — sorsa osztja a ''mezőgazdaság?.; munka­vállalók sorsát. .... ; ; Kezdjük a cselédeknél. Bérük java­része a konvenció, ennék értékesebb része pedig f a gábona és a részes föld. Ez pedig jó terméskor annyit adhat, hogy belőle még eladni is lehet. A kon­­venciós. tehát évi cseléd bérének pénz­ben fizetett kisebb hányada a mezőgaz­dasági munkások napszámával egyön­tetűen viselkedik: a pénz bér pontosan követi a búza áralakulását. A család­tagokat is hozzászámítva a mezőgazda­­sági cselédség 600.000, a birtok és bér­letnélküli földmunkásoké 956.000, az öt holdon aluli törpebirtokosoké (akik szintén napszámban is kénytelenek dol­gozni) 1.100.000 lelket számláló nép­csoport, igy tehát 2.656.000 munka­­viszonyban érdekelt magyar életszín­vonala a búza árán múlik. Joggal állíthatjuk: a búza árszabá­lyozásánál nem lehet nagyobb hord­erejű agrárszociális intézmény. Valakinek mindig meg kell fizetnie a számottevő szociális előnyöket. Eb­ben az esetben is a 20 pengős búzaár fenntartásának megvan a maga ára. Néhány millió mázsával kapcsolatban az államnak a bolettaalapra, ennek hozadékaira támaszkodva meg kell fizetnie a világpiaci ár és a huszpengős ár között f. o. b. Budapest alapján szá­mított különbségét. Nagy gazdaság­­politikai sikernek számitana, ha ez lényegesen alul maradna az 50 millió pengőn. Akár 50 millió, akár 40 millió pengőt jelentene ez a különbség, volta­képpen egyértelmű azzal, hogy a bo­­letta-alap táplálásában érdekelt textil­ipar, szeszipar, szénbányászat és ma­­lbmipar az általa erre a célra fizetett illetékek révén növeli a mezőgazdaság pénzbevételeit. A huszpengős búzaár utján a nem­zeti jövedelemnek a falusi agrárnépes­ség javára való arányosítása valósul meg országos méretekben. Ennek az áldásos megoldásnak esztendőkön ke­resztül tartó fennmaradása elsősor­ban attól függ, nem fogják-e a gaz­iák a huszpengős búzaártól ösztö­nözve a búza vetésterületét kiterjesz­teni és ezzel ennek a szociális árpoliti­kának finanszírozását lehetetlenné tenni, A minimális búzaár sikere a búza vetésterületének önkéntes, mér­téktartód maximálásán^ múlik». írja, hogy ezen a konferencián döntő lé­pés történik a kisantant békepolitikájá­nak utján. végleg ki akarják küszöbölni a vitás kérdéseket a kisantant és Magyar­­ország között s az építő békepolitika uj korszakát akarják megnyitni a Duna völgyében. A Politika azt írja, hogy a napirenden a következő három kérdés szerepel: 1. Magyarországnak a fegyverkezési egyenjogúságra vonatkozó követelése és a Magyarországgal járó viszony rende­zése. 2. A dunai hajózással összefüggő kérdések szabályozása. 3. A kisantant 'magatartása a Népszövetség irányában. A Magyarországgal való viszonyról szólva a Politika megállapítja, hogy mindkét oldalról több év óta érzik a szükségét a viszony rendezésének. Azok a tárgyalások, amelyek erre vonatkozó­lag a múlt évben Sinaiában megindul­tak, bizalomtól áthatott légkörben foly­nak, a légkörnek a kialakításához nagy­mértékben hozzájárulnak Jugoszlávia, — hála annak a jó és normális vi­szonynak, amely közte és Magyar­­ország között az utóbbi években fennállott. Ami a dunai nemzetközi hajózás kér­dését illeti, a lap hangoztatja, hogy Ju­goszláviának nagy érdeke, hogy a hajó­zás szabad maradjon a Dunán, de fenn kell tartani Jugoszlávia felségjogát azon a folyamszakaszon, amely Jugoszláviára esik. A Népszövetség kérdésében szaki-Belgráű, augusztus 22. A hétfőn este rendezett diszebéden Sztojadinovics miniszterelnök pohárkö­szöntőt mondott, amelyben az elmúlt három esztendő nehéz és zavaros viszo­nyaira hivatkozva, megelégedését fejezte ki. hogy a békét sikerült fenntartani. Olyan időket élünk, amikor a békétől nemcsak bizonyos államok jóléte és bé­kessége függ, hanem az egész világé. Örömmel állapította meg, hogy a julius 31-én Szaloriikiben Bulgária és a balkán­­szövetség között aláirt megállapodás bi­zonyságot ad a béke szolgálatáról. E po­zitív tényre emlékezve a remény és bi­zakodás hangján fejezi be szavait s az­zal az. óhajjal zárta beszédét, hogy to­vább folytathatja a kérdések békés meg­oldásának munkáját azzal a céllal, hogy Európának ezen a részén megvalósulhat a politikai viszonyok állandósága. A pohárköszöntőre Comnen román külügyminiszter válaszolt és hivatkozott a kisantant békés céljaira. Amikor a múlt májusban tartott konferencián ün­nepélyesen kezet nyújtott minden szom­szédnak, egyes vendégek szemében látta a kétkedés visszfényét. Ugyanezt a két-GRÓF BETHLEN ISTVÁN feltűnést keltő cikket irt: Szent István, mint második honalapító címmel. Rámutat arra, hogy Magyarországot ezeréves történelme fo­lyamán háromizben alapították és épí­tették újra. A honfoglaló magyarság élén Árpád karddal szerzett nemzetének uj hazát, száz év leforgása alatt azon­ban az erőinket fogyasztó kalandos vál­lalkozások folytán az nj haza veszélybe került és Árpád utódai közül Szent Ist­ván csinálta meg a második és végleges honalapitást, hosszú évszázadokra bizto­sítva nemzete /.letét. Megvilágítja a Szent István politikai lángeszének alko­tásait és egész élete munkájának jelen­tőségét. A nemzetközi életben 1526 óta nem szerepeltünk, mint független nem­zet, amely ura saját elhatározásainak. Az országot a múlt század negyvenes éveinek halhatatlan nagy generációja építette fel harmadszor újra: Széchenyi, Kossuth és Deák. Kitér a cikk a száza­dos háborúságok alatt elnéptelenedett magyar vidékeken folyó telepítésekre, majd rámutat arra, hogy Trianon után egy uj, a negyedik honalapitásra van most szükség. Amint Szent István ide­jében nem volt ez az uj honalapitás diplomáciai folyamat, úgy ma sem az, vagy nem kizárólag az, mert a nemzet­közi életben minden nép annyit repre­zentál, amennyi erő lakozik benne. Ba­rátok és szövetségesek sokban segítsé­gére lehetnek, de barátai is csak az erős­nek vannak. Hivatkozik Csehország pél­dájára. amelyben a hatalmi viszonyok megváltozása folytán a bomlás tünetei kezdenek mutatkozni. Viszont ne higy­­jük, hogy ezek a mi javunkra változó nemzetközi hatalmi viszonyok örökéle­­t tiiflk,, Át-. Veil ftsnünk- s-- belső »jjássiílftté5 tani kell a megtorlások kötelező formá­­jaival és azt vagylagossá kell tenni. A konferencia legfontosabb eseménye a belgrádi magyar követ tanácskozása volt a kisantant külügyminisztereivel. Vasárnap délután 5 órakor ugyanis fél­beszakították az ülést es felkérték a Eledben tartózkodó Ba­­káeh.Bessenyey György belgrádi magyar követet, hogy lépjen érint­kezésbe a kisantant három meg­bízottjával. A magyar követ először Sztojadinovics jugoszláv miniszterelnökkel tárgyalt, majd Krofta cseh külügyminiszter követ­kezett, utána pedig Petrcscu-Comnen ro­mán külügyminiszter. A magyar követ­tel folytatott tanácskozások után újból megkezdődött a kisant antkon ferenda ülése, majd azt hétfőn folytatták. A hiva­talos zárójelentést, amelyet eredetileg hétfő este hat órára jeleztek, csak ked­den délelőtt, teszik közzé. Az értekezlet hétfő estig nem tudta befejezni munká­ját, mint eredetileg tervbevették s az esti órákban még javában folyt a három külügyminiszter tanácskozása. Ez már az ötödik ülés volt s programján, hir szerint, ismét a magyar kérdés szerepelt. A hétfő esti ülés hét órakor kezdődött s a késő esti órákig tartott. A magyar kérdéssel kapcsolatos dönté­sekről a késő esti órákig csak annyi szi­várgott ki, hogy a végleges megoldást még nem találták meg s az éjszaka folya­mán tovább folynak a megbeszélések. Este ünnepi vacsora volt, amelyen pohárköszöntők hangzottak el. kedést látja a külföld néhány napilap­jában, jeléül annak, hogy a mai nemze­dék elveszítette a békében való hitét. Mégis három hónappal később sikerült aláírni a szálonikii egységokmányt. Ez­után Comnen a következőket mondotta: — Boldogok lehettünk volna, ha már ma este bejelenthettük volna valamennyi barátunk­nak, hogy a középeurópai béké­hez újabb cselekedettel járul­tunk hozzá azzal, hogy megvalósítot­tuk az adott szolba vetett hit és a legtel­jesebb bizalom egyik újabb tényét. Elő­­r e n e m látót t kör ül m én y e k n em tették lehetővé, hogy ezt mór-ma - ío HUfftchcsAlli, Bizonyos vagyok ab- H hogy a munka, amelyet még a kis­­antant állandó tanácsának előző elnöke kezdett meg és amelyet folytatott a most lelépett elnök, szerencsés folyta­tóra talál mostani elnökünk­ben, akinek tehetsége és kitartása bete­tőzi az elődjei által megkezdett munkát és hogy előbb, mintsem gondol­nék, módjában lesz velünk örvendetes hirt közölni. sen. Ahhoz, hogy egy negyedik honala­­pitáis ne es-ak lehetségessé váljon, hanem újabb ezeróv viszontagságait is kibírja, az szükséges, hogy kétszerannyi magyar kereshesse a maga kenyerét Hegyesha­lom és Nagyvárad között és hogy sok­kal nagyobb politikai és katonai, de különösen gazdasági erőt is reprezentál­junk a dunai térben, mint eddig. Ameny­­nyire elismeri a szükségét annak, hogy a gazdasági életben az egész vonalon az igazság, a szociális méltányosság és a nemzeti érdek uralma helyreállittassék és fenntartassék, épp annyira tudatában van annak, hogy egy, lényegében gazda­ságilag negativ antiszemitizmussal pozi­tív gazdasági eredményeket elérni nem fogunk. Ide elsősorban hatékonyabb és sokkal kiterjedtebb mértékben pozitív eszközök szükségesek, amit, úgy látja, a magyar kormány, hála Istennek, kezd már felismerni, mert azokat részben már munkába is vette. * VILÁGNÉZETI HARCOKKAL pedig egyál­talán semmire sem mehetünk, mert ezek csak ellentétek szitására, belső gyengíté­sünkre jók. Bethlen István cikke végén arra figyelmeztet, hogy a negyedik magyar hon­alapitást nem várhatjuk kizárólag külföldi segítségtől. Nem várhatjuk mástól, mint elsősorban belső újjászületésünktől, amelynek létrejötte érdekében távol kell tartani a nemzettől minden oktalan Világnézeti harcot. A cseh kérdéssel kapcsolatosan azt Írja, hogy keveset számítunk a világban, mert a külföld túlnyomó pagyrésze a csehországi zavarban tulajdonképpen cseh-szudétanémet problémát lát és. a többi csehországi nem- Ab»®» #mUté*t tsswoefc Világosan látható, hogy nem arról van mi szó a cseh problémával kapcsolatban, hogy v az egész vonalon egyenlő igazságot tegye­nek, hanem arról, hogy a mai Csehország .A azon nemzetiségének szolgáltasson igazságot, amely mögött olyan erő áll, amelyet most már figyelmen kívül hagyni nem lehet. || Ezért szükség van Csonka-Magyarország erőinek meghatványozására. És nem világ- ej' nézeti doktrínák után kell szaladgálnunk, j. legyenek azok bal, vagy jobboldaliak, hanem kizárólag nemzeti politikát kell csinálnunk, úgy ahogy azt a rideg nemzeti egoizmus és az élet gyakorlati követelményei felada­tukká teszik. Le kell tennünk belpolitikai té­ren is a kalandozásokról, amelyekről kül­politikai téren a nemzetet kilencszáz eszten­dővel ezelőtt Szent István olyan sikeresen szoktatta le. 'Sl « ANTAL ISTVÁN * 1 államtitkár többnapos németországi tanulmányutjáról hazaér­kezve, szombaton ebedet adott a Gellert- ^ szálló különtermében az amerikai ma­­gyarság egyesületeinek vezetői vés az amerikai magyar lapok szerkesztői tisz­teletére. Az ebéden részt vett báró Peré­­nyi Zsigmond koronaőr, a külföldi ma­gyarok világszövetségének elnöke ás Rákóczy Imre miniszteri tanácsos, a mi­niszterelnökség sajtóosztályának vezetője is. Az ebéd során Antal államtitkár be­szédet mondott, amelyben hangsúlyozta, hogy a magyarországi és a külföldi, első­sorban az amerikai magyarság között való szerves és intézményes együttműkö­dés egyike a legfontosabb magyar problé­máknak és ennek megoldását a magyar kormány legsürgősebb feladatai közé so­rolja. A kormány gondoskodni kíván ar­ról, hogy a külföldi főleg az ameikai magyarság állandóan hii képet kapjon a csonka haza valódi közéleti, szociális és nemzetközi helyzetéről. — Itt tartózkodástok során — mon­dotta — meggyőződhettetek arról, hogy az ország a rendkívül nehéz nemzetközi helyzet ellenére és súlyos belső gazda­sági és szociális problémákkal terhelve, óriási lépéseket tett előre a haladás ut­ján. Magyarországon az ezeréves alkot­mányosság hiánytalanul működik s ehhez képest a közéletben a különböző felfo­gásoknak és világnézeti küzdelmeknek lojális és korrekt harca folyik. Bár a magyar nemzeti élet vezetésének és a ma­gyar élet problémáinak megítélése szem­pontjából vannak is nézeteltérések a köz­életünkben szerepe/ vivő politikai té­nyezők és irányzatok között, '.annak olyjsn ' a/nelye.k . tek jutetébepv— nem hogy nincs különbség, hanem min­dén magyár politikai irányzat közös egyetértéssel és önfeláldozással munkál­kodik. * A NAGY KÉRDÉSEK, amelyekben minden magyar politikai párt és közéleti irányzat egyetért, három nagy gondolatban foglalha­tók össze. Először abban, hogy a magyar nem­zetnek európai hivatása és annak megvalósí­tásához nélkülözhetetlen népi joga elvitatha­tatlan birtokállománya a magyar nemzet összességének s az ezekért való sikraszállás pártokon és politikai irányzatokon fölül álló egyetemes nemzeti érdek. A második az, hogy a magyar nemzettel szemben elkövetett igaz­ságtalanságok orvoslása nemcsak a magyar nemzetnek alapvető érdeke, hanem .az európai békének és konszolidációnak is. A harmadik szempont, amelyben nincs különbség magyar pártok között az, hogy nemzeti életünk belső berendezkedését a szociális igazság jegyében olyképpen kell megvalósítani, hogy az ország kenyere megélhetést, boldogulást tudjon adni minden dolgozó polgárának. Ezekben a nagy elvi kérdésekben az amerikai magyarság min­den politikai irányzata szintén egyetérhet velünk. A kormány mindent elkövet, hogy az együttműködésnek teljes erkölcsi és anyagi lchotoség'eit megteremtse. S azoknak az auto­nóm társadalmi szerveknek, amelyek ennek az együttműködésnek érdekében a határon tu! és itthon eddig is nagy sikerrel munkálköd-. tak, a kezére óhajt járni, hogy a világban szétszórt magyarság szellemi, orkölcsi, kultu­rális egyiivétartozandóságának kötelékeit még szorosabbra fűzhessék. A népi eszme a maga nemzetközi kisugárzásában azt jelenti, hogy egy-egy nemzet igazi határait voltakép­pen nem a politikai és földrajzi kényszerű­ségek szabják meg, hanem a nemzetért élő, munkálkodó és dobogó szivek együvétartozá­­sának érzése. Ahol magyar szív dobog, ott Magyarország van, bárhol is élnek azok, akiknek szive és lelke fenntartja a magyar­ság egyiivétartozásánnk öntudatát. A nagy lelkesedéssel Tagadott beszéd után még szá­mos felszólalás hangzott el. Antal István államtitkár egyébként vasárnap reggel a trieszti gyorsvonattal személyi titkára, dr. Ágh János miniszteri osztálytanácsos, vala­mint Huszka Tstván, a római magyar követ­ség snjtóelőadója és Bdthorg-Hüttner János, a Stádium vezérigazgatója társaságában Ró­mába utazott, hogy az olasz népművelődé®! minisztériumot, annak munkásságát, valamint az olasz ujságirószervezet és szociális intéz­ményeket a helyszínen tanulmányozza. Antal államtitkár, aki hétfőn délelőtt érkezett az olasz fővárosba, délután felkereste Alfieri népművelésügyi (sajtó- és propagandaügyi) minisztert, akivel hosszabb megbeszélést foly­tatott. OLVASSUK II KÉPES KRÓNIKÁT Sztojadinovics és Comnen kijelentései

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék