Nemzeti Ujság, 1939. szeptember (21. évfolyam, 199-223. szám)

1939-09-01 / 199. szám

Dr. Gerolamo Bassani milánói egyetemi tanár tanítványainak egy csoportjával Budapesten időzik Dálnoky Kovács Jenő államtitkár irá­nyította a most megnyílt őszi Vásár rendezését A Katolikus Főiskolai Diákszövetség nevében dr. Tiefenth­aler József írta alá a Fax Rom­ánáh­oz intézett táviratot ________________ Szebeny József tanácsnok lett az új szociálpolitikai ügyosztály vezetője i ■ ‘Kit}­M pápa ti/ betteafteiát indítottéi / ) idő/ár­ás: — — — - ~ i --------n tremen Várható idő iá• hazaindult Timer rás a h o v e tm m­. eusamvaatr rikából Rati* h ez ö húszon• lük wW^ M ^ WTWIn a Utálták a német­négy órárá: WLd SS MLdt »8 |Éj Hl R| ffhfev' Ilik Sí - szovjet szerző* élénkülő déli Iffl M gpl §§ 0 n ) 1 m/SI W húst - TI Slovák szél. TI nyugati | ^81| §§§ | fl MS H 1 1 1 HI M V ü. támadása Ester­me­dvékben fel* JL ^ BhaSL ¥ 1 \láS jKL Mzy János ellen hősebb idő. TI — Mussolini ' XXI. évfolyam, 199. szám ♦ PÉNTEK ^ftaaápeei, 1939 szeptemberi mtnJé£l"£?°k ■ |M | ||JCT­,TI ..■■« /AT" Molotov éles támadása Anglia és Franciaország ellen H­itler tizenhat pontja a német-lengyel viszály rendezésére Berlin, augusztus 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése.) Csütörtökön este rendkívüli szenzáció híre terjedt el a német birodalmi fővárosban az össz­es német rádiók jelentése ala­pján. Eszerint az angol—német tár­gyalásokkal kapcsolatban 30-án szerdán este kellett volna Lengyelországnak Hitler javaslatai alapján tárgyaló megbízottat küldenie Berlinbe. Ez nem történt meg. Ezek után a német birodalmi korm­ány közzétette 16 pontot, amelyet az angol kormányhoz juttatott. 1. Danzig szabadváros tiszta német jellege, valamint lakosságának egybe­hangzó akarata alapján azonnal visz­­szatér a Német Birodalomba. 2. Az úgynevezett folyosó terü­lete, amely a Keleti-tengertől Marienburg —Graudenz—Chulm—Bromberg vonalától (ezekkel a városokkal bezárólag) és azután körülbelül nyugati irányban Schwan­­zelenreichig terjed­, maga dönt arról, hogy Németországhoz vagy Len­­gyelorsz­ághoz tartozzék. 3. Ebből a célból ezen a területen sza­vazást tartanak. Szavazásra jogosultak mindazok a németek, akik 1918 ja­nuár 1-én ezen a területen laktak vagy e napig ott születtek, valamint a megjelölt napon e területen lakott vagy e napig ott született lengyelek, k­a­s­u­b­o­k (K­a­­s­c­h­u­b­e­n) stb. Az e területről elűzött németek szavazatuk leadása végett visz­­szatérnek. A tárgyilagos szavazás biztosí­tása, valamint az ehhez szükséges széles­körű előmunkálatok szavatolása céljából az említett területet a Saar-területhez hasonló módon azonnal megalakítandó nemzetközi bizottság alá rendelik, melyet négy nagyhatalom: Olaszország, a Szovjetunió, Franci­aorsz­ág és Anglia, alakítanak meg. Ez a bizottság gyakorolja ezen a területen az összes felségjogokat. Ebből a célból erről a területről megállapodás szerinti legrövidebb idő alatt kivonul­nak a lengyel katonaság, a len­gyel rendőr­ség és a lengyel ható­ságok. 4. Nem tartozik e területhez Gdynia lengyel kikötő, amely lengyel fel­ségjog alatt álló terület,ameny­­nyiben területileg a lengyel településre szorítkozik. Ennek a lengyel kikötővá­rosnak pontos határait Német­ország és Lengyelország je­lölné ki és szükség esetén nemzetközi döntőbíróság állapítaná meg. 5. Avégből, hogy biztosítsák a szükséges időt az igazságos szava­zás végrehajtásával kapcsolatos terje­delmes munkálatokra, a szavazást nem tartják meg tizenkét hónap letelte előtt. 6. Avégből, hogy ez idő alatt korlát­lanul szavatolják Németország­nak Keletporoszországgal és Lengyelor­szágnak a tengerrel való összekötteté­sét, utakat és vasutakat jelöl­n­e­k ki, amelyek lehetővé teszik a szabad átmenőforgalmat. Ezze kapcsolatban csak azokat a kiadásokat szabad felszámítani, amelyek a közleke­dési utak fenntartására, illetőleg a szál­lítások lebonyolítására szükségesek. 7. A terület hovatartozása felől a leadott szavazatok egyszerű többsége dönt. 8. Avégből, hogy a szavazás megtör­ténte után — függetlenül attól, hogy mi­lyen eredménnyel jár — szavatolják Né­metország Danzig-Keletporoszország tar­tománnyal való szabad forgalmá­nak és Lengyelországnak a tengerrel való összeköttetése biz­ton­ságát, ha Le­ngyelország­­nak jut az a terület, amelyekről szavaz­tak, területen kívüli közlekedési övezetet adnak. Németország­nak, körülbelül B­ü­­t­ó­w és Danzig,­ illetve D­i­r­s­c­h­a­u irányában birodalmi gépkocsiút, illetőleg négyvágányú vasút­vonal építésére. Az út és a vasút építé­sét úgy hajtják végre, hogy a lengyel közlekedési utakat nem érintik, azaz felüljárók, vagy aluljárók lesz­nek. Ennek az övnek szélességét egy kilométerben állapít­ják meg és ez német fennhatóság alatt álló terül­et lesz. Ha a szavazás N­é­m­e­t­­ország javára dől el, Lengyelország Gdynia kikötőjébe való szabad és kor­lá­t­lan forgalma érdekében épp olyan területen kívüli utakra, ille­tőleg vasúti ö­s­s­ze­­­k­ö­tt­e­t­é­sr­e kap jogot, mint aminek Németországot megilletnék. 9. Ha a folyosó visszakerül a Német Birodalomhoz, a Német Birodalom kész­nek nyilatkozik lakos­ságcserét végrehajtani Lengyelországgal olyan mértékben, amennyire a folyosó e célra megfelel. 10. A Lengyelország által a danzigi kikötőben esetleg kivánt külön jo­gok tekintetében a viszonosság alap­­j­á­n járnának el, úgyhogy Németország­nak Gdynia kikötőben olyan jogai vol­nának, mint Lengy­elországnak Dan­zig­b­a­n. 11. Avégből, hogy ezen a területen mindkét részről elhárítsák a fenye­getettség minden érzés­ét, Danzig és Gdynia tisztára kereskedelmi város jellegét kapná, azaz katonai be­rendezések és katonai erődítmények nél­kül.­­ 12. A H­e 1­a-f­é­l­s­z­i­g­e t­e­t, amely a­­ szavazásnak megfelelően vagy Lengyel­országnak, vagy Németországnak jutna, szintén minden körülmények között mentesítenék a katona­ságtól. 13. Minthogy a német kormány a leg­súlyosabb panaszokat hozhatja fel a len­gyel részről a kisebbséggel szem­­ben tanúsított bánásmód ellen, a lengyel kormány pedig a maga részé­ről úgy véli, hogy szintén panaszol­­nivalója van Németország ellen, mindkét fél beleegyezik abba, hogy ezek a panaszok nemzetközi összeté­telű vizsgálóbizottság elé ke­rül­j­e­n­e­k, amelynek feladata, hogy megvizsgálja valamennyi panaszt, ame­lyek gazdasági és testi károkról vagy egyéb ter­rorisztikus jel­­legű cselekményekről szólnak. Németország és Lengyelország kötelezik magukat, hogy mindazokat a káro­kat, amelyek 1918 óta a két kisebbség kárára gazdasági vagy egyéb tekintetben előállottak, jóváteszik, illetve min­den kisajátítást megszüntet­­n­e­k, vagy pedig ezekért és a gazdasági életben történt egyéb beavatkozásért az illetőknek teljes kártalanítást adnak. 14. Annak elkerülésére, hogy a Lengyel­­országban maradó németekre, illetve a Németországban maradó lengyelre a nemzetközi jogtalanság érzése nehezedjék el avégből, hogy biztosak legyenek benne hogy nem veszik őket igénybe olyan cselekedetekre és szolgálatokra, a­melyek nemzeti érzésükkel nem egyez­tethetők össze. Németország és Lengyel­­ország megállapodnak abban, hogy köl­csönösen a kisebbségek jogait átfogó és kötelező megállapodásokkal biztosítják, avégből, hogy e kisebbségek megkapják a népiségük megtartására, szabad kifej­lesztésére és gyakorlására szükséges le­hetőségeket, hogy joguk legyen e célból az a szervezkedés, amelyet szüksé­gesnek tartanak. Mindkét fél kötelezi ma­gát, hogy a kisebbséghez tartozókat nem veszi igénybe véderőszolgálatra. 15. Ha e javaslatok alapján megállapo­dás jön létre, Németország és Lengyelor­szág hajlandónak nyilatkozik, hogy had­erejük mozgósítását azonnal megszün­tetik. „ . 16. Az előbb felsorolt megállapodások meggyorsításához szükséges további in­tézkedéseket Németország és Lengyelor­szág együttesen állapítják meg. (MTI) Német hivatalos jelentés: Berlin, augusztus 31. (Német Távirati Iroda.) Az angol ki­rályi kormány a német kormányhoz intézett 1939 augusztus 28-iki jegyzéké­ben felajánlotta közvetítését Németország és Lengyelor­szág között a vitás problémák ren­dezése céljából folytatandó közvet­len tárgya­lá­sokhoz. Az angol kormány ugyanakkor nem hagyott két­séget afelől, hogy tudatában van az eljárás sürgősségének, tekintettel a folytonos incidensekre és az ál­talános európai feszültségre. A német kormány 1939 augusztus 29-iki válasz­jegyzékében — noha szkeptikusan ítélte meg a lengyel kormány ak­a­r­a­tá­t, hogy egyáltalában megálla­podásra akar jutni — a béke érdeké­ben késznek nyilatkozott el­fogadni az angol közvetítésre tett indítványt. A fennforgó kö­rülmények figyelembevételével szüksé­gesnek tartotta, hogy ebben a jegyzéké­ben rámutasson arra, hogy gyorsan és haladéktalanul kell csele­kedni, ha egyáltalán el akar­ják kerülni a katasztrófa ve­szélyét. Ebben az értelemben kész­nek nyilatkozott 1939 augusztus Lapunk mek­ száma 10 fillér

Next