Nemzeti Ujság, 1940. március (22. évfolyam, 49-72. szám)
1940-03-24 / 67. szám
n&gi luidcuzas T4)e.u chup tren (setegeiben Mezőkövesdi Ujfalvi Sándor vadászati emlékirataiból A hálás utókor könnyen felejt, a rohanó idő pedig eltemet olyan neveket az elmúlás avarja alá, akit egykor a két magyar hazában, Erdélyben és Magyarországon sokat emlegetett emberek voltak. Igazi vadász emberek azonban még emlékeznek talán a XIX. század egyik olyan nevére, amelyet érdemes újra felidézni a múlt, homályából. Ujfalvi Sándornak, a székely nemes vadászati írónak nevét sokan ismerték e nagy évszázad 30-as 50-es éveiben a nem kisebb emberek tartottak vele barátságot, mint a nagy Wesselényi, az aulikus Teleki Samu, Kisfaludy Sándor, gróf Hallar István, Döbrentei Gábor és maga gróf Széchenyi István is. Korának új Apor Péterje lett emlékiratai révén s amikor Kőváry László, a tudós történetiró, felkérésére 1852-ben megkezdette emlékeinek papírra vetését, új és érdekes oldalról mutatva be Erdélyt, a vadászó és vadban bővelkedő kis országot. Előttünk fekszik a kolozsvári Minerva irodalmi és nyomdai műintézet kiadásában megjelent kis könyv, amelyben: „Az erdélyi régebbi, és közelebbi vadászatok“ címen megjelent iratait s a szerző életrajzát közli Gyalui Farkas. A magyar memoir irodalom egyik legérdekesebb terméke fűződik Ujfalvi Sándor nevéhez. A szerző atyja kívánságára a bécsi udvari kancelláriánál kezdette életpályáját, de csakhamar otthon termett, gazdálkodott és utazgatott. Ismeretségbe került kora nevezetes embereivel, főleg nevezetes vadászaival s e téren átélt személyes tapasztalatait örökítette meg írásaiban, amelyek részben 1854-ben láttak napvilágot. Nem csak a vadászembert, de mindenkit érdekelhetnek azok a képek, amelyeket megfest írásaiban, a zsibói vadászatról, a görgényi, almási, kusznai, háromszéki, mezőségi vadászatokról, vadakról, kora szellemét visszatükröztető szokásokról s olyan emberekről, akik ma is megbecsült nevei a magyar históriának. Megtudunk olyan érdekességeket, hogy Erdélyben az utolsó bölényt a Bethlen grófok borgai birtokán 1762 október 8-án ejtették el s hogy az 1855-iki abszolutizmus nagyszebeni kormánya merész fantáziával kiadott jelentése szerint abban az évbern 600 medvét és 800 farkast ejtettek el, amely számokat a szerző „kincstári csalásnak“ és vastag ostobaságnak nevez. Ellenben megtudunk igazi és tényleges adatokat például a Wesselényiek zsibói vadállományáról — 150 szarvas, 500 őz—, amelyeknek vadászatán a szerző többször részt vett. Itt adjuk emlékiratának erre vonatkozó érdekes fejezetét: délceg nemes állat, apróbb, nagyobb szöktetések s bárányugratások köll. A szögleten ízletes rónaival s udvarhelyivel habzó serlegek állnak és mind inkább inkább látogattatnak. Ketdeffy Adáim és Wesselényi tüzes paripákon, sisakkal és karddal markokban szöktetnek be most a tág terembe. Kortársak közt a legjobb lovasok, bajvívók és legerősebb kora két férfiút látunk magunk előtt. Hévvel, tűzzel, mint forró vérek, rohanják meg egymást- Kardjaik szikrát szórnak. A menny és föld egybeomlását képzeltetik. A dicső lovagias jelenet a nap minden mutatványait felülmúlja, mi, a vendégek kívánságát s várakozását túlszárnyalja. A bajnoki szép mutatvány után odabent a kandalló tűzénél nagy figyelmet gerjesztő most a háziúrnak Kendeffyvel és Wesselényi Farkassal a gazdászat fölötti heves vitatkozása. Amely nagyon hosszúra nyúlna, de a falusi toronyóra elkongatta a rémletes éjfélt, s jóllehet már most senki sem bágyadt, s nem is álmos, de a háziúr maga inti vendégeit nyugalomra, mert holnap távolabb kell menni, s korábban indulni. Hasonló jó szellem, értelmes vitatkozások, s változtatott élvezetek lengik körül a vadásztársaságot másnap, s azután is mindvégig. A gyengébb szívű vadász felbátorítására, s a kisebb veszedelem előtt nem rögtöni hátrálás ellen egy igen jó óvszer vala itt: a megsebbedt vadkant legmérgesebb állapotjában, fészkéből kiszöktetni, s az éles, hosszú vadászkéssel, sebes rohamában felfogni. E bajnoki jelenetnek csak nézésén is dagad a kebel és bátrabban dobog a szív, mint eddigelé. Mint mindent, úgy a bátorságot is próba és alkalom fejti ki, s emeli ki a parlagból. S pedig élt be kopár ez élet bátorság nélkül! S mily égető szenvedés a félelem! Mikor vihar s förgeteg honn marasztott, újabb férfias élvezetek vártak a vendégekre- A nagyterem vivóiskolává változtatott. Mindenféle kardcsattogás, vívás a jól kiizzadásig. A tág erkélyen pedig a Kendeffy két ujja közé szorított fényes tallért Wesselényi pisztolyból. NEMZETI ÚJSÁG XIII 1840 március 24. Vasárnap egyes golyóval lövi ki. És ez hasonlóul a Wesselényi ujjai közül. Utánuk magam állok báró Pölnicczel szembe; ez oldalfék fogai közt tartja kurta szárú, telavór német porcellán pipáját. 15 lépésnyire egyesgolyóval ellövöm a pipát. A fogai közt maradt pipaszáron kívül, a pipának legkisebb darabja sem látható többé. E jelenetek gyakoriak voltak, de sohasem rossz eredménnyel. Akik távolról ítélték, bolondságnak nevezték, s nem tudták elhatározni, hogy melyik hibásabb: aki kitartja, vagy aki lövi. Azonban mint minden, úgy ez is csak távolról nézve rémletes- De közelről és többször látva elveszti szúró fullánkját, önbizalomra és bátorságra ébreszt. A férfias időtöltések minden szerencsejátékot kiszorítottak a zsibói társasági körből. Kártya, kocka, melyek sok vészt okoztak, mint aljas eszköz megvettetett. S mégsem lehető unalom miatt megunt, ásitozó embert látni; ellenben lélek vidámság, s magát feltalálás nyílt jelei terültek el minden arcon. Wesselényi csak ürügyül használta fel vadászatait. Oh! sokkal magasabb célból gyüjté Zsibóra vendégeit, minthogy velök néhány őzzét s nyálát ellődözgesse. Ezt ő magára is kényelmesebben s költség nélkül tehette volna. De hogy az elszórt parlagban heverő nemzeti erőket egybegyüjtse, az elpuhult, kéjelgő arisztokratákat a vadászat varázsgyönyörei által Zsibóra édesgetvén, itt észrevétlen szoktassák meg a kényes testet a jól befűtött szoba s puha pamlag helyett a gyaloglás s viharok kitörésére; néha-néha még bősz vadkannal is szembe nézni, s azzal meg is vívni, így a bátorság, lelki éberség s vidámság ott is, hol eddig hiányzott, természetté vált. Zsibói vadászat A Wesselényiek született lovasok és bátor vadászok voltak Nagy kiterjedésű kis erdejüket másfél század óta szoros tilalom alatt tartva, a nemes vadnak lemben voltak. 1830-ban a zsibói erdőkön tanyázó szarvasok száma 150, az őzeké 500 darabra becsültetett; vaddisznó kevesebb, farkas sok, róka, nyúl, vadmacska, nyest, császár é s fogolymadár nagy mennyiségben. Az ifjú Miklóst atyja 6 éves korában szilaj paripára ültette. Hetedik évében farkast és dámvadat lőtt. Lovagias szenvedélyit kővériből csak szemeinek elhomályosulása olthatta ki. 1828-tól 1834-ig Erdély s Magyarbon jelesbbjeinek társaságában évenként három-négy ízben rendesen négy napig tartó nagyszerű, s jól rendezett vadászatokat tartott. Ezen vadásztársaságokból kormány emberei, vagy katonák ki valának zárva. Egy nyugalmazott erdélyi születésű magyar huszárezredest Zsidóra vitt egyszer a bűne, hívatlanul. Víg természet s élteiről volt ismeretes, a ki egy nagy társaságot el tud mulattatni. De Wesselényi mind a mellett is szokatlan komoly lön: vastag ajkait lepittyezte és egész napon szótlan maradt. Az ezredes az éj homálya alatt eltűnt és Zsibóra soha se ment többé. Hadiiger főerdész östvénként kinekkinek kézbesít© vadászjegyét, melyen a másnapi hajtás neve és abban állása, száma fel vala jegyezve. Luiggi komornyik virradtig megjelent minden szobában, gyertyát gyújtott és jelenté, hogy minden készen áll az indulásra. Zsibón pern volt álmos, vagy rest ember. Gyorsan felöltözködött és sietett ki-ki az étterembe, ahol tejeskávé, túróspuliszka, főtt tojás, friss vaj s főtt burgonya várt a társaságra. A reggelizés egy óranegyedet tartott. A délceg lovak sebesen ragadták most a szénát vagy szekeret a távoli erdő alá. A szilaj hajtás, felfordulás, a testen jókora kék foltok nem voltak ritka jelenetek. Wesselényi pedig a társaság elindulása előtt sokkal korábban útra kelt a sötétben gyalog, vállán két fegyverrel. Mikor vendégei szánon kiértek, ő már évig mezítelenre vetkőzve, a vadászkürtből jéghideg vizet öntöztetve testére ott állott a nagy tűz mellett közlövészei közt. A hosszas, sebes gyaloglás után nagyon megizzadva, most a hidegvíz-locsolás alatt este mint Retna, párolgott. Kitörölködzés s felöltözés pillanat műve volt. A főerdész, kihez hasonló tevékeny s jól rendező vadászt soha nem ismertem, virradtig már felállta a 80 hajtót. Mikor mi állásunkra értünk, rögtön megkezdődött a hajtás. Szép renddel és hangos lármával jött, amit másutt sehol sem tapasztaltam, valamint annyi évek alatt soha sem értem, hogy Zsibón a hajtás megszakadt, vagy felbomlott volna, aminek kellemetlenségeit az tudhatja legjobban, aki, mint magam is, sokféle vadászaton megfordult. A hajtások nagyon gyorsan, de mégis szép renddel folytattak. A decemberi legrövidebb napokon is, rendesen 5 hajtás járt le. Déli falatozóéra egy óranegyed használtatott, egy sültpulyka, vagy nyúl, egy komlós cipó s két recés kulacs bor járt elő. A gyomrosabbak mohón szaggatók, a szerényebbek oldalfék pipázdogáltak. De lehető frissibe folyt le ez is, mert a háziúr ismeretes dörgő hangja... „indulhatunkat“... harsogott. Muzsika, bor és paripa Az utolsó hajtásból leereszkedvén, a völgyön vártak reánk a fogatok. Wesselényi ekkor délceg paripára pattant, s mint forgószél száguldott előre. Jóval előbb ért kastélyába, mint mi-A vendégek kimosdva, csinosan, mint akármely fényes városi táncvigalomban jelenének meg hat órakor az étteremben. Kik közül az éltesebb, rendesen gróf Csáky, vagy báró Wesselényi Farkas, a történeti nevezetességű öreg Cserei Ilonát az illem megszokott szabályai szerint, az étterembe kivezeté. A díszesen fölterített asztal az első hercegnél is megjárná: négy tál meleg étel, ízletes csemegék, válogatott gyümölcsök, több asztali- és csemege borok, mind Wesselényi saját termesztményei. A szolgálat nagyon pontos. Félórai estebéd után a ház tisztes asszonyát szobájába kísérve, a vendégek rendre a pipázó szobába szállingóztak. Némelyike a kereveten hoszszat nyúlt, s gonoszul füstölve, áhítattal üdvözli a pihenő órát, mennyre s földre fogadkozván, hogy őt ugyan a mai napon ily kényelmes helyzetéből semmi sem bírja megmozgatni. Mások a kandalló körül komolyan beszélgetnek a háziúrral érdekes tárgyakról. A szögleten jól egybeszorulva négy sáli, is cigány működik. Ha jobbacskánvonnák, az sem ártana. De „csak ahogy lelik“, szokta, mondani a becsületes cigányzenész- A jó magyar ember pedig magas kedvében, csak a „húzd reá“-t ügyeli. A többit, ha meg van sajátságos taktussá, számba sem veszi. Javából rakja már a vigkedélyt. Ötvös és Szaplonczai; rendre mások is belekóstolnak, mig utóbb a korosabbak is belezavarnak. A jókedv mind hangosabban tör ki. A kiállott fáradság, a csikorgó hideg s a mély hó mind feledve vannak. A szögleti kis asztal mellett két viaszgyertya világánál, orrán hatalmas szemüveggel, olvassa Csáky az Augsburgi Hírlapot. Egyszerre sajátságos rikácsoló hangján kiáltja: „A szövetségesek tönkreverték Navarinnál a török tengeri hadat.“ Azonnal körülsereglik mindenfelől, s feszült figyelemmel hallgatják a nagyszerű esemény leírását. A komoly tárgy fölötti vitatkozások azonnal hévvel-tűzzel megkezdetnek, midőn főlovász Álgya betoppan, s amúgy huszáros segéllyel jelenti, hogy a lovardában meggyujtattak az éji lámpák- Nem lenne oly fényes ígéret, melyért valaki most a kandalló mellett maradna. A lovarda két óriási csillár s számtalan éjilámpával fényesen van világítva. A nyalka lovászok rendre mutatják be a sok szép paripát, a főlovász a paripa életidejét és genealógiáját hangosan kiáltja ki. Ezután rendre lovagolják körül a ló termet. Kölséges látmány ennyi tutim manem Színyi László Hóhangottá mestere Budapest, Xll. Petnekfizy u.73 Telefon: 29-13—53 Nem vadászat: országgyűlés Bátor hősök voltak a magyar elődök, de a hosszas nyugalom s a mostoha szülők kéjelgésre törötték le bennök e szép erényt Wesselényi Miklós első volt a felébredtek közül; előljárt nemzeti erényekben s férfias bátorságban. Kortársait is szivvel-lélekkel nógatta, de heves vérén s indulatosságán megtört jóakarata, s kevés követőkre talált. Fiában, Miklósban a hazafias magas erények higgadtabb vérmérséklettel , több előrelátással párosultak, s neki már inkább is sikerült. Buzdító példával járt, elől lovaglás, vivás, lövés, úszás, nélkülözés, gazdászat s irodalom terén; főleg a haza, s emberiség iránti buzgó szeretetben. Isteni szép tulajdonok, melyeket Wesselényi nagymértékben birt. Kortársai egy elébb bámulók, de kevesen követtük. Okos tapintattal s kímélettel bűzditá hazafiait; nyersebb bánásmódot ritkán, csak kénytelenségből használt Nemes buzgalma meghozta drága gyümölcsét. Élvezetdús vadászattain évrőlévre több vendéget számlált, melyeken néha Erdély úri értelmiségéből 40—50-en is megjelentek, egy kis országgyűlést ábrázolt. A napot vadászati élvek, az éj egy részét a haza ügye, nemzetiség, nyelv, okszerű gazdászatróli tüzetes vitatkozások vették igénybe. Gazdag ismeretekkel tértek vissza kastélyaikba, mint tavasszal a munkás méh köpüibe. A sok finnyás urat, cselédet s lovat annyi ideig és jól ellátni, Erdélyben csakis a zsibói kastély fénykorától telt ki. Wesselényi készséggel hozá a nagyszerű áldozatot, az elhintett mag után, ha későn is, de jó aratás reménye alatt. A gyakori vadászat után a nemes vad gonoszul leapadand, ha Wesselényi találós esze ügyes óvszerét nem találja. Vadászatván némi kivételeket tűzött ki, amelynek mindenkinek hódolnia kellett. Csak gímszarvas, bakk-őz, vadkan és hím-császármadár és ezek is kiválólag vonzcsőből, egyesgolyóval valónak lehetők. Szarvas s őz-tehén, vaddisznó-ema és tyúk kivételt tettek. A szabály becsületben járónak vétetvén, a nemes vadra nézve villámhárító volt- Innen magyarázható, hogy Zsibón a nemes vad a gyakori népes vadászatok mellett sem apadt le. A zsibói 27 ezer hold őserdőkön, másfélszázadi szoros tilalombatartás után, az egy medvén kívül, minden vad bőségében találtatott. Négynapi vadászaton elejtetett körülbelül 1—2 gímszarvas, 4—5 bakk őz, 1—2 farkas, 14—16 róka, 50—60 nyúl, néhány vadruacska, császár- és fogolymadár. A zsibói vadászat hovatovább több ingerrel birt. Aki azt egyszer megizlelte, legfeljebb kornyadozás, de rossz idő s apróbb baj vissza neki tartóztatta. Hóbortos vagy jellemtelen embernek ott nem volt helye. A könnyelmű fickók is rendbeszedték magukat, mert a hangulat komoly s férfias volt. Mintha mindmegannyi higgadt férfiak társulata lett volna együtt, oly kímélettel folyt a társalgás a sokféle természetű s köztük néhány ugyancsak zavaros egyéniség közt, hogy személyes megbántás miatt kitörésre sohasem került a dolog, mind a Wesselényi érdeme! Kilenc évi részint fogság, részint száműzetés kínos szenvedései után végre visszatért Wesselényi házi küszöbére és újra láthatók szemei a páratlan Zsibót. Nem késett örömét régi barátjaival meg- Okmánpink rendezésénél nélkülözhetetlen két korszerű eszköz ** OECONOMUS: HÁZI -IKTATÓ ési »mnek «tervue kiegészítője a* OECONOMUS: személyi ó« cenládi OKMÁNY MAPPA A Házi-Iktató kb. 400 okmány iktatására alkalmas kitűvő rendszerbe foglalt táblázatokat felölelő könyv, egyben tanácsadó az élet minden vonatkozásában Ara P 2.40, díszes vászonkötésben P 2.50. Az Okmány-.Mappa SS * '1 cm nagyságú ni hum"-*erii 14 pormentes, tocarint tartalmazó críie kivitelű ujrendszerű irattartó, amely a i-clazeríiséír követelményeinek minden vonatkozásban megfele!. Ara P 9.80. II legpraktikusabb ajándéktárgyak kaphatók jobb papír és könyvkereskedésekben. Vidéki* u* ríz S 60 filler porfó emzpt&i, bcküuitcm ' .A mid könyvelő kiadó* hívatata tin l- 11. VI., Andrásffy-rít SS,. Ptkp csekkez 15.220