Nemzeti Ujság, 1940. április (22. évfolyam, 73-97. szám)

1940-04-02 / 73. szám

A mi politikánk nyitott könyv e "Az olasz-magyar barátság nem lépett semmiféle új fázisba, mint ahogy egyes lapok írták, mert ez a barátság egy természetes adottság. A mi hosszú együttmunkálkodáson és együttérzésen alapuló barátságunk feleslegessé is tesz mindenféle különleges megállapodást. A nemzetek és vezető férfiaik szimpátiáján egyaránt felépülő kapcsolatok sokkal erősebbek, mindenféle formai kapcsolatoknál és megkötöttségeknél. — Olaszország tele van történelmi emlékekkel. Valahányszor köztük járok, sajnálom hogy nálunk, különösen az ország megmaradt részeiben, oly kevés történelmi emlékünk maradt meg, oly kevés régi szépség, ami az embereket állandóan magasabb művelődési atmoszférában tartja, neveli, dennek a szépérzékét fejleszti. A korok összeszövődnek Róma emlékeiben és ezzel a korok harmóniája a lelkekben, amely a szépséget nem látja egyoldalúan, hanem örök értékeiben és a történelmi emlékek összeszövődő egységéből a nemzeti múlt és a nemzeti felelősség forrnak egészbe. Nekünk, harctérre kellett odaadni hazánkat, magunk és Európa védelmében s az ezeréves múlt emlékei csak láthatatlanul a lelkekben nemzedékről-nemzedékre szálló hagyományként élnek. Azért kell ezek felett a hagyományok felett még jobban őrködnünk, mert nekünk néhány kevés romon kívül nem maradt semmi, ami külsőleg emlékeztessen. — Ez a két nép megérti egymást a hagyományok tiszteletében, de megérti egymást lelki alkatának bizonyos délies hasonlóságából kifolyólag is. A hagyományok tisztelete, a legrégibb hagyományokhoz való visszanyúlás, azoknak soha fel nem adása jellemzi mindkét népet. Ez is közelebb hozza őket Európa sok népe közt. Az ilyen hagyománytisztelő népek gondolkodásának, felfogásának lényege nem változik. És nem változnak a leglényegesebb problémák sem, nem változnak a nemzeti élet elemei, ha valamikép problémákkáis válnak. Ugyanazok maradnak azok, ugyanaz marad felfogásunk, politikánk s nem változik sem olasz barátainké, sem a miénk. A mi politikánk és céljaink nyitott könyvei nem is változhatnak. Mindenki tudja, százszor megmondtuk. De ugyanúgy hangoztatjuk hosszú évek óta, hogy céljainkat, hacsak lehet, békés úton kívánjuk elérni. És ugyanúgy megmondtuk azt ismindig, — ha ugyan történelmünk tanulságai után ez egyáltalán szükséges, — hogy Európa egyetemes érdekeit szemelőtt tartjuk, mert a mi észjárásunk természetes s természetszerű az, hogyha egy nép ebbe a nagy európai életközösségbe lépett, kölcsönösség és önérdek szerint is ezeket az egyetemes érdekeket is kell, hogy szolgálja. A pillanatnyi békét fenntartjuk, mert káros volna az európai konfliktust kiterjeszteni — így fogjuk fel a Dunamedencében való helyzetünket is, így fogtuk fel mindig: tanítással és példával elől járni abban, hogy ezt az érdeket szolgáljuk. Lehettünk erősek vagy gyengék a különböző korszakokban, lelkileg mindig elég nagynak érezzük magunkat arra, hogy a Dunamedencében ilyen magasabb hivatást töltsünk be. Ebből kifolyólag szolgáljuk a Dunamedence békéjét, amit a római kommünikében kifejezésre is juttatunk. S itt kettőt kell szem előtt tartanunk: a pillanatnyi békét és azt a békét, amelynek a nagy európai konfliktus végével kell létrejönnie. A pillanatnyi békét fenntartjuk, mert sok mindenféle okból káros volna az európai konfliktust kiterjeszteni. Ez Európa országainak ma közös érdeke. A végleges béke tekintetében viszont minden, az európai életközösségben hivatást érző nemzetnek olyan békére kell törekednie, amely megszünteti az igazságtalanságokat és lehetővé teszi az európai népek fenntartás nélküli békés együttélését. — Ma annyian vannak, akik nem a történelem felelősségében, hanem az élet mozijában élnek. Pedig ma nemcsak érdekes, de a legnagyobb mértékben felelősségteljes időket élünk. Az eseményeket nem pillanatnyi értékükben, hanem annak a nagy rendezésnek szempontjából kell megítéljük, amellyel állandó békét, virágzó fejlődésre való lehetőséget és megelégedettséget kívánunk a nemzeteknek teremteni. Aki ebben részt akar venni — és többé-kevésbé a maga nagy vagy kis körében mindenkinek részt kell vennie — el kell telve lennie bizonyos hivatástudattal és kötelességérzettel. Ilyen hivatástudatok emelhetnek nemzeteket a mindennapiság gondjai fölé. A mi hivatástudatunk magában foglalja nemzetünk megerősítésének kötelességét a Földnek ezen a táján, amely természetünk szerint való, magában foglalja európai kötelességünket, a századokat változatlan, erővel átélt szentistváni gondolat értelmében és magában foglalja változatlanul hívően kereszténységünket. A pápa hazánk fontos kérdései iránt bensőségesen érdeklődött . És ezért minden magyar embernek mindenkor élmény, de különösen élmény annak, aki a nemzet képviseletének felelősségét érzi, ha Rómába mehet és a pápa őszentsége előtt megjelenhet. Különösen erős ez az érzés a mai pillanatban, amikor erős hitünknek még nagyobb megerősítésére van szükségünk és 1940 április 2. Kedd KeHet^Jiejl^xem^előHJhn^ q pillanatnyi békét és azt, amelynek az európai konfliktus után kell létrejönnie Gróf Teleki Pál miniszterelnök nyilatkozott olaszországi útjáról Gróf Teleki Pál miniszterelnök Olaszországból visszatérve, fogadta a Magyar Távirati Iroda munkatársát, akinek olaszországi útjáról a következőket mondotta: — Amidőn elutaztam, azt mondtam, hogy utazásomnak magán jellege van. — Ezen nem változott semmi. Mert mit jelent az, hogy magánjellegül korántsem azt, hogy valaki titokban utazik. Nem is utaztam titokban. Hanem azt jelenti hogy nem valamely külső, pillanatnyilag adott okból mentem, hanem húsvétkor, mert ilyenkor vehettem ki legkönnyebben szabadságomat és nem valamely sajátos, elérendő céllal mentem. Megmondtam, hogy a Ducéval és Ciano gróffal beszélni fogok, és az lett volna a legtermészetellenesebb, ha Olaszországba megyek és nem beszélek velük. Hogy politikáról beszéltünk, az is eleve nyilvánvaló volt. A trieszti Piccolo szerkesztőjének már megmondtam, hogy ha ma két ember találkozik az utcán vagy kávéházban, politikáról beszélnek, miért legyen ez éppen azoknak tilos, akik a politikával felelősségteljes állásban foglalkoznak. Hogy a beszélgetések hosszúak voltak, az azt mutatja hogy sok témáról beszéltünk s nem tudom, miért jelentette volna azt, hogy bármelyikünk is új fordulatot adott volna politikájának. Megbeszéléseink rendkívül értékesek voltak, különösen reám nézve. Sok fontos felvilágosítással gazdagodtam és megerősödött az utóbbi idők eseményeiről vallott felfogásom. Azt tartom, hogy sokkal gyakrabban kellene így a vezetőembereknek találkozniok. Joggal és józanul tehát semmi új fordulatot nem lehetett várni a Ducéval és Ciano gróffal való beszélgetésemtől. Csak azok magyarázhattak ilyent bele, akik nem értik meg az egyszerűt és természetest, vagy akiknek érdekük vagy mesterségük akármilyen eseményt felhasználni arra, hogy célzatosan vagy szenzációkértéskép légből kapott híreket terjesszenek. XII. Pius pápa előtt, akinek fenkölt alakja élénken él az Eucharisztikus Kongresszus óta, nekünk magyaroknak lelkében. Amidőn átadtam Őszentségének Főméltóságú Urunk tiszteletteljes üdvözletét és a Főméltóságú Asszony hódolatát, mély meghatottsággal töltött el a Szentatyának irántunk, nemzetünk és hazánk iránt érzett őszinte szeretete a magyar szentek iránti érzéseinek élénksége és hazánk minden fontos kérdése iránt való bensőséges és élénk érdeklődése. Nagy szó ez egy kis ország számára a mai idők nagy problémái és gondjai közepette. A Szentatya látogatásomkor áldását adta hazánkra és minden fiára. Élénk érdeklődéssel viseltetik mindenféle problémánk iránt Maglione bíboros-államtitkár is, akivel nagyon örültem eszmecserét folytathatni. — Sok régi ismerőssel találkoztam Rómában, köztük Pavolini miniszter úrral is, akivel az olasz-magyar kultúrkapcsolatok elmélyítéséről beszélgettem. Ezen a téren még sok a tennivaló. Az olasz nyelv tanítását sokkal élénkebbé és eredményesebbé kell tennünk, többet NEMZETI ÚJSÁG 3 kell járni Olaszországba. Magam is, aki ezúttal magánember is voltam, sok minden szépet láttam az új törekvések terén is. Különösen érdekelt az 1942. évi, most épülő világkiállítás. Nagyszerű gondolat, hogy igazában Rómának egy új és hatalmas városrészét építik meg, köz- és magánépületekkel, amelyek 1942- ben a világkiállítás céljait fogják szolgálni, azután pedig átadatnak állandó hivatásuknak, mint minisztériumok, múzeumok, egyéb középületek, magánlakások. Nagy lendülettel folyik a munka egy állandó szervezőnek, Cini szenátornak vezetése alatt, aki, mint láttam, mindenkit magával ragad nagy lelkesedésével. Rendkívül érdekes új építészeti problémákat is megoldani fognak. — Meglátogattam a magyar ösztöndíjasokat is a Palazzo Falconieriben. Ezúttal különösen a műtermeket néztük meg s örültem, hogy fiatal képzőművészeink közt több tehetséget ismerhettem meg. — Amint jól esett a magyar fiukat meglátogatni, úgy jól esett egy órára geográfusnak visszavedlenem a Királyi Földrajzi Társaság szép parkkal körülvett római székházában. Teleki Pál miniszterelnök jelentést tett a kormányzónak olaszországi útjáról A kormányzó hétfőn délelőtt fél 11 órakor kihallgatáson fogadta gróf Teleki Pál miniszterelnököt, aki olaszországi útjáról tett jelentést. A kormányzói kihallgatás másfél óra hosszat tartott. A miniszterelnök közel kéthetes olaszországi útjáról vasárnap este érkezett vissza Budapestre. Vasárnap délelőtt indult Triesztből, ahol ünnepélyesen búcsúztatták. A miniszterelnökkel együtt indult Budapestre személyi titkára, Incze Péter miniszteri osztálytanácsos, míg gróf Teleki Pálné, leánya és veje, gróf Zichy Nándor országgyűlési képviselő egyelőre még Olaszországban maradtak. A miniszterelnök vasárnap este háromnegyed hétkor lépte át a magyar határt s nagy tömeg fogadta a nagykanizsai állomáson. Amikor kilépett kocsijából, a közönség lelkesen megéljenezte. A miniszterelnök elé Székesfehérvárra utazott vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, aki gróf Teleki Pál miniszterelnököt távolléte alatt helyettesítette, gróf Csáky István külügyminiszter, Zsindely Ferenc miniszterelnökségi államtitkár és báró Vay László, a Magyar Élet Pártjának országos elnöke, akik Székesfehérvárott felszálltak a miniszterelnök szalonkocsijába. A Déli pályaudvaron, ahová a miniszterelnököt hozó vonat félórás késéssel futott be, Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter, bárcziházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár, Thuránszky László miniszteri osztályfőnök, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője és Szép László miniszteri osztályfőnök, a miniszterelnökség elnöki osztályának vezetője várta a miniszterelnököt. Olasz részről a hazatérő miniszterelnök fogadására Talamo márki, budapesti olasz követ és Clementi követségi titkár jelent meg. A miniszterelnök a kocsiból leszállva, barátságosan mosolyogva üdvözölte a megjelenteket s néhány percig elbeszélgetett Talamo márkival, Olaszország budapesti követével és a fogadására megjelent előkelőségekkel, majd gépkocsin a miniszterelnökségi palotába hajtatott, fogadja legmélyebb nagyrabecsülésem nyilvánítását. Gróf Teleki Pál. A miniszterelnök gróf Ciano külügyminiszternek az alábbi táviratot küldte: — Amikor elhagyom a ragyogó és vendégszerető Olaszország földjét, ki akarom fejezni Nagy méltóságodnak legőszintébb köszönetemet a szívélyes fogadtatásért és mindazért a kedvességért, amellyel otttartózkodásom alatt elhalmozni szives volt. Nagyon boldog voltam, hogy alkalmam volt megbeszéléseket folytatni Önnel és újból megállapíthattam, hogy nemzeteink között változatlanul a legszorosabb baráti kapcsolat áll fenn. Kérem adja át hódolatom kifejezését Ciano grófnénak és fogadja legmélyebb nagyrabecsülésem nyilvánítását. Gróf Teleki Pál. Teleki búcsutávirata Mussolinihoz és Cianóhoz Gróf Teleki Pál miniszterelnök Olaszország területének elhagyásakor a következő táviratot intézte Mussolini miniszterelnökhöz: — Rendkívül kellemes olaszországi tartózkodásom végén élénk vágyat érzek, hogy kifejezzem Nagyméltóságodnak hálámat Magyarország iránti őszinte barátságának újabb és meleg megnyilvánulásáért. Ezt a barátságot, amely legszilárdabb alapja az Olaszország és Magyarország közötti hagyományos kapcsolatoknak, én magam és az egész magyar nemzet mélyen átérezve viszonozzuk. Amikor újból kifejezem Nagyméltóságodnak legőszintébb köszönetemet, kérem Teleki rövidesen Jugoszláviába látogat? Belgrád, április 1. Gróf Teleki Pál miniszterelnök vonata Triesztből jövet vasárnap délben érkezett Ljubljanába. Mivel a miniszterelnök útja magánjellegű, hivatalos részről fogadtatás nem volt, de sok újságíró gyűlt össze, hogy megtudják a római tárgyalások eredményét. A belgrádi Politika Akik még nem fizették meg a címükre küldött sorsjegy árát, szíveskedjenek azt az április 6-án kezdődő húzások előtt okvetlen befizetni, mert a játékban csak a kifizetett sorsjegyek játszanak. Aki nem akar a küldött sorsjeggyel játszani, küldje vissza, mert a sorsjegy visszatartása a főárusítóknak kárt okoz. Mindessiámnek egyenlő nyerési esélye van!