Nemzeti Ujság, 1940. október (22. évfolyam, 223-249. szám)

1940-10-09 / 230. szám

EZ VOLT A NAGY PROGRAMBESZÉD? * (—t­l—) A századforduló idején a mű­kedvelői előadások műsoráról ritkán hiányzott az a különös költemény, ame­lyet tréfás költők írtak egy epigon írói iskola kigúnyolására. A vers gördülő sorokban színes szóáradatot zúdított a hallgatókra, akiket eleinte rendesen megbabonázott a rimek muzsikája és csak hosszabb idő után jöttek rá, hogy annak, amit hallanak , a világon semmi­­értelme sincsen. Emlékezetből idézzük a költemény utolsó nyolc sorát. Így hang­zott: Ne kérdd tehát a Számom ltthonában Rezgő talányok mért sereglenek S a déli félgömb mért lett szaporábban, Ha gerleszóra bug a permeteg? És ha az éjfél delfinek danáján Prometheusként láncát szétveti: Babért lövell a szír tövezte pályán — Nekem, neked, nekünk, nektek, neki! Ezek a furcsa sorok jutnak az ember feszébe, ha elolvassa az egyesült nyilasok pártvezérének hétfői programadó beszé­dét. Pedig el kell ismernünk, ezt az első megnyilatkozást még az ellenfelek olda­lán is komoly érdeklődés várta. Hogyne, hiszen Szálasi Ferenc személyesen keve­set szerepelt a nagy nyilvánosság előtt. Mikor annak idején az első eljárás meg­indult ellene, alig ismerte valaki a nevét. Később pedig a nyilas propaganda va­lami mesterséges ködbe borította az alak­ját, szinte tudatos mithosz-gyártás­a volt körülötte s neki magának a tömegekkel nem Amit találkozása. Ellentétben a nagy politikai vezérek példájával, akik szavuk, írásuk erejéAel ostromolták a társadal­mat cikkekben és beszédekben,­­ az ő pártpropagandája egészen más eszközök­kel dolgozott. Később kényszerű hallga­tásra Amit kötelezve, hiszen a legfel­sőbb magyar bíróság súlyos indokolással ítélte börtönre, amelyből több mint két­éves fogság után szabadult. Joggal gondolhatta a közvélemény, hogy a nyilas egység úgynevezett irá­nyító akarata első megnyilatkozásában valóban olyan nagyszabásúnak fog mutat­kozni, mint amilyennek az évek alatt szorgalmasan és lelkesen folytatott nép­propaganda és nyilas jelszó-özán ígérte. Az örökös „Kitartás!“ „Bátorság!“ „Ilve­­­sünk!“ kiáltások, a karlendítések, forma­ruhák és antantszijjak, röpcédulák és nyilas cikkek áradata után azt kellett hinni, hogy most végre tényleg megtud­juk, mit is akar hát igazában a nyilas­­párt, mire irányul az a bizonyos egyet­len akarat, mik az eszmék, tervek, a nagy gondolatok, irányítások, amelyek jogo­sultak arra, hogy maguknak követeljék a kormányzást, a nemzetvezetést, Szent István országának politikai uralmát? [Végre is a nemzet országgyarapító kor­mányzójának vezér­lete alatt a magyar nép rendkívüli erőfeszítéseivel oda jutott el, hogy Európa egyik legfontosabb kö­zéphatalma lett, mert romokból tudta újjáépíteni az országot és a háromszinű zászlót újra ki tudta tűzni a Kárpátok gerincére, az ezeréves határokra. Ha most az ország talpraállása, a nem­zet életre­ és öntudatra ébredése után elért letagadhatatlan sikerek ellenére ,va­­laki mégis félre akarja lökni az eddigi keresztény és nemzeti kormányrendszert, fel akar váltani világhírű államférfiakat s alkotmányos tényezők teljes bizalmát bíró kipróbált keresztény és magyar po­litikusokat, annak már első nyilv­ános jelentkezésénél olyant kell­ tudni monda­nia, ami legalább is egyéniségének híve­ivel arányban áll. — Halljuk Szálasit! — ez volt valóban az érzés a magyar közvéleményben, akár híve volt valaki a nyilaspártnak, akár szemben állott vele. Nos, a pártvezető megszólalt s akik kedd reggel elolvasták ezt a beszédet, ér­tetlenül bámultak az újságok lapjaira: — Hát ez a program­? Ez fogja megvál­tani­ a magyar v­ilágot! Ezek azok a sza­­­vak, amelyek, mint a költő mondja, a svén földet ifjúvá teszik! Mondatok, amelyeknek a felét nem lehet megérteni, szavak, amelyek a ma­gyar szókincsben eddig ismeretlenek vol­tak. Mindjárt az elején az ezeréves Magyar­­­ország új megjelölése: Kárpát Duna Nagy Haza... Mi ez? A magyarság ezer­­éve lakik ezen a földön s azt a gyönyörű országot, amely egykor a Kárpátoktól az­­Adriáig terjedt, mindig Magyarország­nak hívták, a Szent Korona országainak. De ezer év alatt nem jutott senkinek eszébe, hogy az ország nevéből elhagyja a magyar szót s hogy a Szent Korona eszmeileg örök birtokállományát a Kár­pát Duna kifejezéssel jelöl­te meg. Mit akar ezzel mondani Szálasi Ferenc: ma „A Kárpát-Duna Nagy Haza meg­építésére irányuló kezdeményezés ma­gyar népünkből­ indult ki és teljes éle­tünket átfogó egybekovácsoló népmozga­lommá lett, amint a Nagy­ Haza új való­ságáért, uj igazságáért, uj szabadságáért, nemzeti szocialista fiai és honleányai áldozataikat hozták. A magyar népi kez­deményezés azonban csak abban az eset­ben fogja vérvalóságát és hitvalóságát a gyakorlatban is beállíthat­ni, ha a Nagy­ Haza minden egyes népcsaládja elismeri és szükségesnek tartja az áldozatoktól szentesített magyar népi kezdeményezés igazságát, valóságát és szabadságát. A magyar népi kezdeményezés sincsen se világnézeti, se eszmei, se gyakorlati ellen­tétben azokkal a világnézeti kezdeménye­zésekkel, amelyeket a német és olasz nép vezérei elindítottak, vagy már meg is v­alósítottak, ellenkezően: a nemzeti szo­cialista világnézet eszmealapján állva a Kárpát-Duna Nagy-Haza adottságaiból adódó eszmegyakorlatok megvalósítva az új világrendnek képezi sajátos, Kárpát- Duna rendjét Észak-Európa és Dél- Európa életterében“. Kérdjük alázattal: ez volna az a pro­gram­alap, amelyre a nemzet rábízhatja magát s amelyért minden eddigit fel kell rúgnia, hogy alávesse magát az egyetlen nyilas akaratnak? A Kárpát Duna Nagy Háza, amelyben a­ magyar népi kezdemé­nyezés csak az esetben fogja vérvalóságát és hitvalóságát a gyakorlatba is beállít­hatni, ha ezt a többi népcsalád is elismeri és szükségesnek tartja? Mit jelent az, hogy vérvalóság és mi a hit­valóság? És azután: mik azok a bizonyos „Kárpát Duna Nagy Háza adós­ságiból adódó eszmegyakorlatok“, amelyek meg­valósítva az, új világrendnek képezik sajátos rendjét? A bicska kinyílik az ember zsebében az ilyen magyarságtól. A társadalmasítás és a haza valóság is szerepel a programban, amely szerint „a naciona­lista és szocialista paraszt, a rög valósá­gos birtokosa lesz és első vérvédője a hazavalóságra emelt, rögnek. A naciona­lista és szocialista paraszt földünk a haza­valósága a munkarenden fog épülni...“ Magyarul van ez? Micsoda rezgő talányok sereglenek a program utolsó mondataiban, amelyek között például effajták vannak: ’ „ilyen újjárendezésű­ Európában hazánk és né­peinknek kezdeményezése határozottan bele kell illeszkedjen a földségrendezés e nagy művébe mind erkölcsi, mind szellemi, mind anyagi vonatkozásban?“ Dehát mindez csak stílus. Jól emléke­zünk még a dacos téglahordák vertikális és horizontális erőlködéseire. Külön nyilas nyelvújításra van szükség, politikai csiz­madia és kéjgáz szóhasználatra. Lehet, hogy vannak néprétegek, ame­lyek megbámulják azt, amit nem érte­nek és megtapsolják, amit nem tudnak felfogni. Az egyszerű öregasszony is azt mondta a régi képviselő­jelöltnek: — Igen szépen sza­valt az úr, nagyon okos dolog lehetett, mert egy szót sem értettem belőle! Van azonban ennek a programnak más baja is, azonfelül, hogy nehezen érthető és hogy igen kev­eset mond. Nem aka­runk beszélni ama máshonnan másolt kijelentésről, amely a nyilaspártnak a A’Hillással szemben elfoglalt álláspontját írja körül nem túlságosan­­világosan, s ami a kiadott nyilas kommüniké sze­rint úgy hangzott, hogy soha, semmi bajuk nem lesz a val­lási egyházakkal, a politikai egyházakat azonban nem fogják tűrni, mert a val­lásnevelés végződni fog ott, ahol a nép­­nevelés kezdődik. Ez nem újság, hiszen a régi Szálasi—Széchenyi-féle „Út és cél“ cikk, majd a nyilasok lapjának hí­res állásfoglalása a felekezeti oktatás ellen, v­ilágosan mutatta, hogy merre ha­lad ebben a kérdésben a nyilaspárt. A legmegdöbbentőbb azonban eb­ben a programban, hogy az ezer­éves Magyarországot, az európai kultú­rának ezt az örök bástyáját, az ősi nem­zeti magyarságnak, a keresztény civili­zációnak, a legmagasabbrendű kultúrá­nak ezt a nagy szintézisét egyszerűen parasztállammá fokozza le. Szerinte pa­rasztállam vagyunk, ez adottság, amit tudomásul kell vennünk, mert a termé­szet ezt ránk kényszeríti, mint állami és népi létünk egyedüli alapját! Nos, a ma­gyarság sohasem volt parasztállam, so­hasem akart az lenni és ha történelmi hivatását továbbra is teljesíteni akarja a Kárpátmedencében, a Duna völgyében, akkor nem is lehet azzá. Nem tudjuk, mit szólnak ehhez a programhoz a nyi­lasoknak az értelmiséghez és más társa­dalmi osztályokhoz tartozó hívei, de mindenekelőtt a föld népe az, amely visszautasítja,­ hogy őket parasztoknak, az ezeréves szentistváni birodalmat pa­­rasztállamnak nevezzék.­­ Megmondjuk­ őszintén, mi magunk nemi sokat v­ártunk ettől a programtól. De­ hogy ez lesz csak az egész, ilyen lesz és a nagy célkitűzéseiben nem tud máshova f­eljutni, mint a parasztállam eszméjéhez, — ezt nem feltételeztük volna! A ma­gyar nemzetnek, mikor a trianoni so­rompók közé zárták, megvolt a válasz­­tása, mi legyen: parasztállammá süly­­lyedjen, v­agy megtartsa ezeréves hiva­tását, történelmi szerepét, közép- és ke­leteurópai rendeltetését? A nemzet döntött. Megingathatatlanul nézett az ezeréves határok felé, a Szent Korona birodalma felé, az örök szentistváni eszme felé. És arra néz ma is és ettől nem tágít s ahogy nem engedtük, hogy az ántánt trianoni zsarnoksága s a kisántánt fojtogató gyűrűje a parasztállam szegény és nyo­mom sorsára szorítsa az ezeréves Ma­gyarországot, nem fogjuk ezt elfogadni akkor sem, ha a nyilaspárt és annak ve­­zető akarata próbálja ránk kényszeríteni. Lehet, hogy a­a imák félrevvezetett töme­gek, amelyek — ha búg­ a permeteg — ilyennek is éljeneznek és tapsolnak. Le­ NEMZETI ÚJSÁG 3 1910 október 9. Szerda Tartós ondolálás K i v a * m u n k «. i.cgmabb pak­si el­járás szerint. Tovább is leszállitott árak: völgyfodrász, Dorottya­rtceiaiig ««utcai rei..- isi—*« bet, hogy az effajta programok „babért lövellnek“ bizonyos politikának és v­ezér­reknek, nekik és neki! De az örök magyarság, amely a nagy költők, a nagy írók s a nagy­­politikusok ajkán mindig tisztán, őserőv­el, v­ilágo­­san és igazi magyar értelmességgel tört elő, hogy az örök magyar eszméket hir­desse, sohasem fogja megtanulni ezeket a kifacsart magyar szavakat , és még kevésbbé fogja gondolkodásába beengedni az ezerév­es küldetést félre-­ dobó kezdeményezéseket és eszmegya­­korlatokat! A honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök kitüntetése A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormányzó ur őfőméltósága a kö­vetkező legfelsőbb kéziratokat méltózta­­tott kibocsátani: Kedves vitéz dálnokfalvi Bartha tá­borszernagy! Kelet-Magyarország és Erdély egy részének a Magyar Szent Koronához történt visszatérésénél a magyar kirá­lyi honvédség eredményes közreműkö­dése az Ön hosszú időn át bölcsen előre­látó és a korszerű követelményeknek megfelelő szervező munkájával vált lehetővé. Ez alkalommal újból különös megelé­gedéssel gondolok kitűnő szolgálataira és kimagasló érdemeiért önnek a Magyar Érdemrend Szent Koronával ékesített nagykeresztjét adományozom. Felhívom Önt, hogy mindazokról, akik nagy munkájában hathatósan és ered­ményesen közreműködtek és kitüntetésre méltóknak bizonyultak,­­ előterjesztést tegyen. Kelt Budapesten, 1940. év’i október hó 6-ik napján. Horthy sk. gróf Teleki Pál sk. *­­ Kedves Werth gyalogsági tábornok! Kelet-Magyarország és Erdély egy részének a Magyar Szent Koronához történt visszacsatolásánál a magyar ki­rályi honvédség döntő közreműködése az Ön céltudatos és kimagaslón eredmé­nyes vezetésének köszönhető. Újólagos kimagasló érdemeiért és ki­tűnő szolgálataiért önnek a Magyar Érdemrend Szent Koronával ékesített nagykereszt­jét adományozom. Felhívom Önt, h­ogy mindazokról, akik nagy munkájában hathatósan és ered­ményesen közreműködtek és kitüntetésre méltóaknak bizonyultak, — előterjesz­tést tegyen. Kelt Budapesten 1940. évi október hó­t-ik napján. Horthy sk. A kormányzó erdélyi emlékérmet adományoz A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormányzó Ur Őfőméltósága a kö­vetkező legfelsőbb rendelkezést adta ki: A magyar királyi honvédelmi minisz­ternek a minisztertanács hozzájárulásá­­ltal tett javaslatára Kelet-Magyarország és Erdély egy részének Mátyás király jubileumi esztendejében történt felszaba­dulása emlékére emlékérmet alapitok s azt azoknak óhajtom adományozni, akik itk 1940. évi julius hó 2. és 1940. évi szeptem- *­ber hó 00. napja közötti időben legalább huszonnyolc napon át tényleges katonai ,vagy csendőrségi szolgálatot teljesítet­tek, továbbá a rendőrségnek és a pénz­ügyőrségnek ama tagjai számára, akik hivatásukból folyóan a trianoni határt a magyar királyi honvédség csapataival vagy azok előtt — tehát szeptember 4-e és 13-a közötti időben — lépték át. A további szükséges intézkedések meg­­tételév­el a magyar királyi honvédelmi minisztert bízom meg. Kelt Budapesten, 1940. évi október hó 1. napján. Horthy s. k. Ezer diák elhelyezését és menzáját biztosítja Kolozsvár Kolozsvár, október 8. Dr. Hóman Bálint vallás- és közokta­tásügyi miniszter, aki hétfő óta Kolozs­­várott tartózkodik, kedden megtekintette a diák-internátusokat. Látogatásai során megállapította, hogy a folyó tanév során több mint 500 tanulót lehet elhelyezni a fiúinternátusokban és mintegy 200 leányt a leányinternátusban, nem számítva az egyházak által fenntartott három inter­­nátust, úgy hogy ezekkel együtt több mint ezer egyetemi hallgató elhelyezése v­an biztosítva. A miniszter meglátogatta a „Máty­ás király“ diákházat is és annak megtekintése után úgy rendelkezett, hogy v­alamennyi állami fiúinternátus lakói és esetleg még az, internátusokon kívül lakó egyetemi ifjak részére is ebben az épületben állítsanak fel közös központi menzát, amely központi kezelés és ellen­őrzés alatt fog állan­i. A miniszter a kí­séretében tartózkodó dr. György Lajos egyetemi tanárt bízta meg a kolozsvári egyetemi ifjúság diákszociális intézmé­nyeinek vezetésével. A miniszter intézke­dett egyúttal az előreláthatóan október 18—20-a között megtartandó egyetemi megnyitó ünnepség előkészítésére v­onat­­kozóan is. A miniszter kíséretében Kolozsvárott időző Fáji István kultuszminisztériumi államtitkár tárgyalásokat folytatott a mai magyar színtársulatot fenntartó Thalia Részvénytársaság és a Színpár­­toló­ Egyesület vezetőségével, hogy tisz­tázza azokat az alapvető kérdéseket, ame­lyeket még rendezni kell, mielőtt a szín­ház ügyének végleges eldöntésére sor kerül.­­ Hóman miniszter Kolozsv­árott a sajtó képviselői előtt a következő nyilatkoza­tot tette: — Mostani látogatásom célja egyfelől az volt, hogy a tegnap életreh­­z­ott Köz­oktatásügyi Bizottság tagjaival megbe­széljem a népoktatás és a középfokú oktatás legfontosabb problémáit. Nem elöntés volt a­­céloma, hanem előkészí­tése annak a minden vonalra kiterjedő szervező munkának, amelyet e tanév­ben le kell bonyolítani. Nagyon jó benyomá­sokkal táv­ozom, mert a tapasztalatok szerint több mint ezer egyetemi hallgató lakását és ellátását tudjuk az egyházak­kal teljes egyetértésben biztosítani. A Ferenc József Tudományegyetem ünne­pélyes v.­.egnyitása e hó 18-ika és 20-11­% között lesz. .Ezután kezdődnek meg a be­iratások és n­ovember első napjaiban a tanítás. A kolozsvári és a szegedi egye­temek, valamint a többi egyetemek e szervezés folytán kinevezendő tanárai­nak és tisztviselőinek kinevezése iránt mindaddig semmiféle lépést nem tehe­tek, amíg az országgyűlésen tárgyalás alatt álló törvényjavaslatom nem emel­kedik törvényerőre. Amennyiben ez­­! Pályázati hiirdetés: A sárközi róm. kath. iskolaszék pályázatot hirdet egy női és egy férfi tanítói állásra. Pályázhatnak mindazon magyarországi illető­ségű tanítók, akiknek szabályszerű oklevelük van. Javadalmazásuk egyenlő lesz az áll. isk. tanítókéval. Kántori oklevéllel rendelkező és énekkart vezetni tudó férfitanerők előnyben részesülnek. Pályázati határidő­ 1. év X­ (ok­tóber) 13. (tizenhárom.) Pályázatok róm­. kath. plébánia hivatal Sárköz, Szatmárm. küldendők.

Next