Nemzeti Ujság, 1941. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1941-02-01 / 26. szám
Teleki Pál beszámolt a jugoszláv-magyar barátsági szerződésről A képviselőház külügyi bizottsága január 31-én, pénteken délben ülést tartott. Az ülést, amelyen a kormány tagjai közül gróf Teleki Pál miniszterelnök, Kladocsay László igazságügyminiszter, Lakoi Dezső tárcanélküli közellátási miniszter és báró Bánffy Dániel földmivelésügyi miniszter, a képviselőház elnöksége részéről pedig Tasnádi Nagy András elnök, Szinyei-Merse Jenő és Tars Tibor alelnökök voltak jelen, háromnegyed 12 órakor nyitotta meg gróf Takách-TolvayJózsef elnök. Az elnök megnyitó szavaiban mindenekelőtt gróf Csáky István külügyminiszter elhunytéról emlékezett meg: — Istenben boldogult nagy halottunk a kötelességteljesítés nemes csataterén esett el, ahol dolgozott, tárgyalt, harcolt, irányt mutatott és vezetett még akkor is, amikor szervezete már nem bírta a kötelességteljesítésnek ezt az emberfeletti iramát. Ezért kellett fiatalon, mint a kötelességteljesítés hősi halottjának eltávoznia körünkből akkor, amikor nagy külpolitikai munkájának fundamentumait már lerakta és a végső eredményt már-már kibontakozni látta a magyar szentistváni horizonton. Az elnök megemlékezését a jelen voltak állva hallgatták végig. Ezután az elnök üdvözölte a megjelenteket, főként a külügyi bizottságban először megjelent Laky Dezső tárcanélküli és báró Bánffy Dániel földmivelésügyi minisztereket. Gróf Teleki Pál miniszterelnök tartotta meg ezután expozéját. Expozéjában ismertette a múlt év december 12-én a jugoszláv királysággal megkötött barátsági szerződés jelentőségét és létrejöttének körülményeit. — A boldogult külügyminiszter urat — mondta egyebek között a miniszterelnök — betegsége — amely útján súlyosra vált — megakadályozta abban, hogy erről az útjáról szokás szerint beszámoljon az országgyűlés két házának külügyi bizottságai előtt és ismertesse a megkötött barátsági szerződést, így most, mielőtt a szerződés törvénybe iktatás céljából az országgyűlés képviselőháza elé kerül, a miniszterelnök tartja kötelességének, hogy a külügyi bizottságot a szerződés létrejöttének okairól, körülményeiről, valamint kihatásairól felvilágosítsa. , , A magyar-délszláv barátságnak szálai messze századokra nyúlnak vissza. A rokonszenv a jugoszláv államot alkotó és a magyar vitéz népek között mindenkor fennállott, sokszor küzdöttek együtt, éltek részben állami kapcsolatban, s ha egymással vívtak is harcokat, mindig becsülték egymást kölcsönösen. Történelmileg megalapozott volt tehát az, amit boldogult külügyminiszterünk mondott: „Ez a szerződés csak látható kifejezése azoknak a kapcsolatoknak, amelyek a két nép között különben is fennállottak. Ezért lesz az jó és tartós . A világháború utáni időkben is, bár a szerbekkel szembenállottunk, még a párisi úgynevezett béketárgyalások előtt felújultak a kapcsolatok. A szegedi kormány az összes reálállamok közül egyedül Jugoszlávia részéről észlelte a rokonszenvnek bizonyos jelét. — Ezekben az előzményekben és lelki diszpozíciókban kell keresnünk annak az 1926-ban elmondott mohácsi beszédnek indokait, amelyet a kormányzó úr őfőméltósága tartott és amelyre mind a két külügyminiszter Belgrádiban, a barátsági szerződés aláírása alkalmából mondott pohárköszöntőkben, mint „a Jugoszláviával való együttműködési politikánk és kölcsönös megértésünk alapjait lerakó...“ tényre mutatott rá. Ezek a beszédek a sajtóból ismeretesek. A jugoszláv külügyminiszter azt mondotta e beszédről: „Ezt azóta is mindig kiinduló pontul és a magyar-jugoszláv politikai, gazdasági és kulturális együttműködés alapjául tekintettük“. A magyar miniszter pedig avval válaszolt: „ez a beszéd abból a felfogásból indult ki, hogy a két nemzetnek, amely ugyanannak a sorsnak, hol megpróbáltatásnak, hol dicsőségnek volt, alávetve, meg kell egyeznie a béke programjában“. Az időközben továbbfejlődött kedvező légkör lehetővé tette, hogy a rokonszenvnek és szomszédi érdekkapcsolatoknak formálisan is kifejezést adjunk és evvel a jövőbeli békés, barátságos együttműködést jobban megalapozzuk. De nemcsak magyar szempontból, hanem európai szempontból is fontos volt ezt a barátsági szerződést előkészíteni és a jelen pillanatban megkötni. Európa békéjének tettünk ezzel szolgálatot és így teljes összhangban maradtunk a tengelyhatalmaknak Európa békés rendezését célzó törekvéseivel. Az expozéhoz hozzászóltak Rajniss Ferenc, Maróthy Károly, Rácz Kálmán, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Balázs Károly, gróf Hunyady Ferenc, Matolcsy Mátyás és Eckhardt Tibor. A feltett kérdésekre gróf Teleki Pál miniszterelnök kimerítően válaszolt és ezzel a bizottság ülése délután 2 órakor véget ért. A felsőház külügyi bizottságának pénteken délután fél öt órára egybehívott ülését, amelyen a kormány tagjai közül gróf Teleki Pál miniszterelnök és báró Bánffy Dániel földmivelésügyi miniszter, a felsőház elnöksége részéről gróf Széchenyi Bertalan elnök és báró Herényi Zsigmond alelnök volt jelen — a betegségéből még fel nem épült Kánya Kálmán helyett — Balogh Jenő nyitotta meg. Az elnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg az elhunyt gróf Csáky István külügyminiszterről. — Gróf Csáky István évtizedek óta teljesen át volt hatva attól a meggyőződéstől, hogy a Gondviselés ennek a magyar nemzetnek ezen a földön történelmi küldetést rendelt és ezt a történelmi küldetését nemzetünk még nem töltötte be, tehát reá a jövendő évszázadokban is még feladatok várnak. Szívós akarata szakadatlan munkával, évtizedeken át, különböző munkakörökben azért küzdött, hogy a trianoni békeparancs igazságtalanságait elhárítsa nemzetéről. Ezután hálával és nagyrabecsüléssel emlékezett meg arról a hősies és önfeláldozó munkáról, amelyet gróf Csáky István betegsége ellenére is folytatott. A megemlékezés után, amelyet az egybegyűltek állva hallgattak meg, gróf Teleki Pál miniszterelnök tartotta meg expozéját, amely főbb vonásokban megegyezett a képviselőház külügyi bizottságában megtartott előadással. Utána József főherceg szólalt fel, aki elismerő szavakkal mondott köszönetet a miniszterelnök expozéjáért. Több felszólaló nem lévén, az elnöklő Balogh Jenő délután öt órakor az ülést bezárta. - * / . NEMZETI ÚJSÁG 3 1941 február 1. Szombat Gyászmise gróf Csáky István lelkiüdvéért Az elhunyt gróf Csáky István külügyminiszter lelkiüdvéért Seredi Jusztinián bíboros-hercegprímás nagy papi segédlettel pénteken délelőtt tíz órakor a Nagyboldogasszonyról nevezett budavári Koronázó-főtemplomban ünnepélyes gyászmisét pontofikált. A jelképes ravatalt, amelyet a főhajó végén, a szentély előtt állították fel, égő gyertyák vették körül s mellette az elhunyt államférfiú címerét és számos kitüntetését helyezték el. A templomot teljesen megtöltötte a gyászoló közönség. Megjelentek a hivatalos Magyarország, a politikai, társadalmi és tudományos élet képviselői, a baráti államok kormányküldöttségei, a Budapesten akkreditált diplomáciai testület tagjai teljes számban. Az evangéliumi oldal fölött lévő erkélyen foglalt helyet a kormányzó hitvese a főhercegasszonyokkal. Ott volt Annél° Rotta c. érsek, apostoli nuncius. Dudás Miklós hajdúdorogi görögkatolikus püspök és Hász István tábori püspök, gróf Teleki Pál miniszterelnök vezetésével az egész kormány, József és József Ferenc főhercegek, Albrecht, gróf Széchenyi Bertalan, a felsőház, Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke, von Moltke nagykövet a német, Bastianini nagykövet, az olasz, Beslics miniszter a jugoszláv és Okubo követ a japán küldöttség vezetője, von Erdmannsdorff német követ, Talamo márki olasz követ, Rintelen német követ, Karafiáth Jenő főpolgármester, Jaross Andor titkos tanácsos, az államtitkári kar, Vörnle János, a külügyminiszter állandó helyettese, Bárdossy László követ és meghatalmazott miniszter, Ullein-Reviczky Antal rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, Bartheldy Tibor, a külügyminiszter kabinetfőnöke, Ghyczy Jenő, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, a tábornoki kar, Hamvas Endre budapesti érseki általános helytartó s még a közélet számos kiválósága. Az első sorban foglalt helyet a megboldogult külügyminiszter özvegye, Chorinsky Mária Anna grófnő, édesapja, gróf Csáky Zsigmond ny. altábornagy, testvérhúga, Csáky Béla grófnő, az özvegy szülei, gróf Chorinsky Károly és felesége, valamint az egész rokonság. Tíz órakor érkezett a Koronázó-főtemplomba Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás, Weisz Ferenc hercegprímási titkár és Esty Miklós pápai világi kamarás kíséretében. A főpásztort a belső bejáratnál a segédkező papság fogadta, amelynek tagjai voltak: Kátay Béla pápai kamarás, a Koronázó-főtemplom plébánosa, Molnár László apátplébános, esperes, Harza Lajos és Szabó Imre pápai kamarások, Bárdos István hitoktatási főfelügyelő és P. Dittrich Imre kalazantinus házfőnök. A bíboros főpásztor a segédkező papság kíséretében az oltárhoz vonult s felöltötte a miseruhát s megkezdte az ünnepélyes gyászmisét, amely alatt a templom ének- és zenekara Sugár Viktor kormányfőtanácsos vezetésével működött közre. A mise után a bíboros főpásztor a jelképes ravatalnál elvégezte a Libera szertartását. A magyar külügyminiszter tragikus elhunyta idején a német fővárostól távollevő Diettrich német birodalmi sajtófőnök megbízásából gróf Schlippenbach István, a DNB magyarországi képviselője hatalmas fehér szekfa-koszorút helyezett el gróf Csáky István sírján. A pénteki nap folyamán gróf Csáky István külügyminiszter özvegyének a következők fejezték ki részvétüket táviratban: Walter Darré birodalmi élelmezésügyi és földmivelésügyi miniszter, Lammers birodalmi miniszter, Baldur von Schirach birodalmi helytartó és Andresz jugoszláv kereskedelmi miniszter. Antonescu megtiltott minden politikai tevékenységet Letartóztatások a dél-erdélyi városokban Bukarest, január 31. A Magyar Távirati Iroda jelentése szerint Antonescu elrendelte, hogy büntető eljárás induljon mindazok ellen, akik azt állították, hogy kormányában szabadkőművesek voltak, vagy vannak és támogatták a szabadkőműveseket. A páholyokban talált iratokat, feljegyzéseket, stb. nyilvánosságra hozzák, hogy lássa a közvélemény, kinek a szolgálatában állnak azok a semmirekellők — mondja a közlemény —, akik ezt állították. Érdekes a Bud. Tud. jelentése, amely azt közli, hogy Antonescu táviratot kapott Codreanu fivérétől, Zelea Codreanu Decebaltól, aki közli Antonescuval, hogy MA NYÍLNAK MEG a Kossuth Lajos-utcai világvárosi, gyönyörű EMELETI HELYISÉGEI Moldvában a vasgárdista szervezet támogatja őt. Hogy Antonescu miként fogadja a kivégzett „kapitány“ öccsének támogatását, arról nincs hír. Egyébként Antonescu megtiltott minden politikai pártalakítást és elrendelte, hogy senki ne próbálkozzék semmiféle politikai akcióval mindaddig, amíg ő nem ad utasítást erre. Bukarest, január 31. A lázadók összefogdosása vidéken is erősen folyik. Aradon 15 lázadót tartóztattak le, köztük egy volt prefektust, Arad város rendőrkapitányát, egy orvost, egy ügyvédet és egy tanárt. Karánsebesen a rendőrkapitányt vették őrizetbe. Temesváron 26 embert, köztük egy gör. keleti lelkészt tartóztattak le. Segesváron az egyik légionáriusnál két tehergépkocsi lopott holmit találtak. Egy másiknál pedig 650.000 lett, négy arany jegygyűrűt és más rablótt ékszereket. Tordán a légionáriusok székházában a következő rablótt holmikat találták: nagymennyiségű fegyver és lőszer, 200 kilogram szalonna, 100 darab tízkilogramos kenyér, 60 szőrmeguba, 30 gyapjúágytakaró, két végszövet, 100 báránybőrsüveg, 25 gázálarc és 300 000 lei készpénz. Jassyban a gárdisták feltörték a csendőrlégió raktárát és nagymennyiségű fegyvert és lőszert raboltak. A tetteseket letartóztatták, közöttük a megye prefektusát, Jan Dobret is. Egyik Jassy melletti csendőrség parancsnokától ugyancsak nagymennyiségű fegyvert és lőszert raboltak és kiosztották a lázadók között. Bukarestben egyik kerületi gárdistaházban 9 nagyértékű perzsaszőnyeget, ruhákat, cipőket, és nagymennyiségű vásznat találtak. Bukarestben csütörtökön este 11 embert vettek őrizetbe, akiknél lopott holmit találtak és akik résztvettek az üzletek kirablásában. A letartóztatottak között van egy éjjeliőr is. A legtöbb fosztogatónak revolvere is volt és revolverrel fenyegették azokat, akiknek üzletét vagy lakását kirabolták. Hivatalos közleményben ismertetik a január 21-én Brailán lezajlott eseményeket. A közlemény szerint déli egy órakor kezdődött meg a megyei prefektura átvétele, amelynek élére a legionista prefektus helyett katonát neveztek ki. Egy körülbelül 400—500 főből álló lázadó csoport közeledett a vármegyei prefektúra felé Mazilu volt rendőrkapitány vezetése alatt. Az épületet egy szakasz katonaság őrizte, amelynek parancsnoka abban a hitben, hogy csak egyszerű tüntetésről van szó, közel engedte a tüntetőket, akik azonban rávetették magukat a katonákra és le akarták őket fegyverezni. A karhatalmi szakasz parancsnoka erre géppuskatűzzel válaszolt. A golyók a lázadók közül 11-et megöltek. A halottak személyazonosságának megállapítása után kiderült, hogy egytől egyig megrögzött kommunisták, akiket Mazilu volt rendőrkapitány vett fel a legionista szervezetbe. Mazilut három héttel ezelőtt Antonescu tábornok elcsapta, mert durván és kegyetlenül bánt a lakosság bizonyos rétegével, Mazilu azonban Horia Sima rendeletére továbbra is hivatalában maradt. Ezt a tényt Petrovicescu volt belügyminiszter és Ghika rendőrségi vezérigazgató eltitkolta Antonescu tábornok előtt, félrevezetve őt azzal a jelentéssel, hogy Mazilut eltávolították állásából. (MTI) * A temesvári lapok beszámolnak arról, hogy a vasgárdista lázadás idején a Temesváron állomásozó német tancsapatok erélyes fellépésének köszönhető, hogy Temesvárt sikerült a zavargástól megkímélni. Bukarest, január 11. (Magyar Távirati Iroda.) A román fővárosban kigyulladt és leégett a Polio festék- és szappangyár. Ugyancsak tűz