Nemzeti Ujság, 1941. augusztus (23. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-01 / 174. szám

Zsidó csak az iparhatóság engedélyével bérelhet ezentúl üzlethelyiséget Szabályozták a lakások és egyéb helyiségek bérletét A háborúval kapcsolatos rendkívüli viszo­nyok következtében a lakás és egyéb helyiség bérletét már több rendelet szabályozta. Ezeket a rendeleteket egységes szerkezetbe foglalja és új rendelkezésekkel egészíti ki az 5777/1941. M- E. számú rendelet, amely a hivatalos lap augusztus 1-i számában jelenik meg. A rendelet fenntartja és több tekintetben kdépíti a bérlők védelmére hozott eddigi jog­szabályokat és általános szabályként újra ki­mondja, hogy sem bért emelni, sem lakást felmondani nem lehet. A rendeletnek az eddigi jogszabályokat kiegészítő, illetőleg módosító lényegesebb rendelkezései egyébként a követ­kezők: A háztulajdonos eddig korlátozás nélkül felmondhatta a lakást, ha abba maga vagy leszármazója akart beköltözni. Ezt a rendel­kezést a rendelet megváltoztatja: ezentúl a háztulajdonos csak akkor mondhatja fel a lakást ilyen címen, ha hitelt érdemlően iga­zolja, hogy az illető lakásra méltánylást ér­demlő órától szüksége vosz. A rendelet további r­endelkezései szerint nem csupán a bér, vala­mint a különdíjak esnek emelési tilalom alá, hanem az egyéb mellékszolgáltatások is. A r­endelet hatálybalépése után tehát ezeket sem­ lehet emelni. Egyébként a bér, a különdíj és a mellékszolgáltatás­­mértékének megállapí­tása iránt mind a két fél keresetet indíthat a bíróságnál­ A további jelentősebb újítások a követke­zők: Közszolgálati alkalmazott bérlő részérő­l a bérbeadó felmondás esetében akkor is köte­les más lakásról gondoskodni, ha a közszolgá­lati alkalmazott nem szolgálati helyén lakik; korlátozás alá esik a szövetkezeti üzletrész alapján gyakorolható felmondási jog, vala­mint a jogi személyeknek és a tulajdonos­tár­saknak mint bérbeadóknak felmondási joga; szabályok állapíttattak meg a felmondás és a lakásfelajánlás módjára vonatkozólag; az ál­lami hivatalok és intézmények elhelyezésére szolgáló helyiség bérletének felmondása kiter­jed minden állami bérletre és a visszacsa­tolt keleti és erdélyi területre is; felmondási lehetőség nyílik, ha a bérlőnek több bérelt la­kása van; kivételnek a felmondás-korlátozó rendelkezések hatálya alól az olyan lakások, amelyekben négynél több lakószoba van, ki­véve, ha a lakásban egynél több család vagy több önálló keresettel bíró nagykorú személy lakik s egyikükre sem esik 4 szobánál több, s a hivatásos katonatisztek lakásbérletére vo­natkozó különleges szabályok egyes vidéki he­lyekre is kiterjednek; a lakásforgalom merev­­ségének enyhítése céljából a bérlők egymás­­közötti lakáscseréje lehetővé válik; lakás cél­jára szolgáló helyiségnek más célra fordításá­hoz hatósági engedély szükséges; az iparhatóság engedélyével vehet bérbe vagy használatba. * A rendelet a továbbiakban biztosítja a bérbeadó számára azt a jogot, hogy negyed­évi felmondással felmondhassa az üzleti vagy üzemi helyiség bérletét abban az esetben, ha a bérlőnek iparjogosítványa, illetőleg más jogosítványa vagy engedélye megenni, vagy ha üzletét (üzemét) három­ hónapon át nem gyakorolja. A kizárólagos dohányárusítási, valamint a korlátlan vagy korlátolt ital­mérési engedély megszűnése esetében akkor is fel lehet mondani az üzlethelyiséget, ha a volt engedélyesnek egyéb iparjogosítványa nem szűnt meg. Amennyiben a felsorolt ese­tekben a bérbeadó nem hajlandó a bérletet felmondani, a hatóság felszólíthatja őt arra, hogy a bérletet mondja fel és a helyiséget — a felszólításban esetleg meghatározott sze­mélynek — adja bérbe. Ha a bérbeadó a fel­hívásnak nem engedelmeskedik, a hatóság igénybeveszi a helyiséget és meghatározott személynek kiadja. Ugyancsak elrendelheti a hatóság olyan helyiségek bérbeadását, illető­leg igénybevételét is, amelyek üzleti vagy üzemi célra alkalmasak, de amelyeket a tulaj­donos bérbe adni nem hajlandó. A rendelet végül felhatalmazza a belügy­minisztert, hogy az általa megállapított olyan városokban, ahol nagy a lakáshiány, elrendel­hesse a lakás céljára alkalmas, de nem lakott helyiségek bérbeadását, illetőleg igénybe­vételét. I Korlátozás nélkül felmond­hatók a zsidó bérlők üzlet­helyiségei Igen nagyjelentőségű új ren­delkezéseket tartalmaz a ren­delet az üzlethelyiségek bérle­tére vonatkozólag. Ezek szerint üzlet vagy üzem céljára szolgáló helyi­ség bérletét — ideértve gyógyszertár, va­lamint színház, mozgófényképszínház és egyéb, a szórakoztató ipar célját szol­gáló helyiség bérletét is — a bérbe­adó nemzsidó bérlővel sze­m­­ben csak­­ egészen kivételes esetekben mondhatja fel, sőt a már közölt felmondások is ha­tályukat vesztik, ha a felmon­dási idő augusztus 1-én még nem járt le és a bérlő nyolc nap alatt nyi­latkozik, hogy a bérletet fenn kívánja tartani. A nemzsidó bérlő által határo­zott időtartamra kötött bérleti szerződés is határozatlan időre meghosszabbodik, ha a bérlő erre irányuló szándékát legalább három hónappal a szerződés lejárta előtt kinyilvánítja. Ezzel szemben zsidó által bérelt üz­leti vagy üzemi helyiséget a jövőben is korlátozás nélkül fel lehet mondani, sőt zsidó új üzlethelyiséget a jövőben csak Újra nyaralhat a Mencsuron! Ideális csípési üdülés 1300 m. magasságban. Napi penzió társas szobákban , P-től. Jelentkezés Christophoros a Nemzeti Újság és Uj Nemzedék utazási és menetjegyirodája, Budapest, IV., Kossuth tajpe-utca 5. Teletem 18­75-02 és 18—95—33. A kormányzó kihallgatáson fogadta az új német követet A Kormányzó Úr­­ Főméltósága csü­törtökön délután 1 órakor ünnepélyes bemutatókihallgatáson fogadta Dietrich von Jagow német rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert, aki ez alka­­lommal megbízólevelét nyújtotta át. Az üdvözlő- és válaszbeszéd elhangzása után Ő Főméltósága beszélgetést folytatott a német követtel, majd az ő kíséretében megjelent dr. Karl Werkmeister követségi tanácsos, Rudolf Toussaint ezredes, ka­tonai attasé, Gustav Wolf és Gustav Struve követségi tanácsosok Kuna He­ribert Fütterer ezredes légügyi attasé, dr. Heinrich Karl Frahne követségi tit­kár, Hans Arimond és Fanz Xaver Graf Spee beosztott őrnagyok, dr. Günther Hoffmann követségi attasé és Hans Ang­iert kereskedelmi attasé tisztelgését fo­gadta. Az ünnepi fogadtatás szertartásá­nál közreműködött dr. Bárdossy László m. kir. titkos tanácsos, a külügyminisz­térium vezetésével megbízott m. kir. mi­niszterelnök és dr. Uray István m. kir. titkos tanácsos a kabinetiroda főnöke. Dietrich von Jagow német követ a kö­vetkező beszéd kíséretében nyújtotta át megbízólevelét a kormányzó úr őfőméltó­­ságának: — Főméltóságu Uram! Van szeren­csén átnyújtani Főméltóságodnak azt a levelet, amellyel a Führer és birodalmi kancellár Főméltóságod mellé engem mint rendkívüli követet és meghatalma­zott minisztert kinevezett. — Hivatalbal­épésem abba az időbe esik, amikor Magyarország, akár a vi­lágháborúban, Németország oldalán harcban áll a közös ellenség ellen. Né­metország és Magyarország barátságos kapcsolatai a világháborús fegyverba­rátsággal megingathatatlan alapot kap­tak a két ország bizalomteljes együtt­működése számára; a jobb jövő érdeké­ben a győzelemért folyó harcban ismét megállják a próbát és meg fognak acé­­lozódni. Legfőbb feladatom, hogy ezek­nek a kapcsolatoknak elmélyítéséért közreműködjek s ennek fogom szentelni minden erőmet. — Legyen szabad kifejezést adnom an­nak a reménynek, hogy Főméltóságod és a magyar királyi kormány magas meg­bízatásom teljesítésében teljes bizalmá­val megajándékoz és támogatásában ré­szesíteni fog. Egyúttal arra kérem Fő­méltóságodat, fogadja a birodalmi kor­mány legőszintébb kívánságait saját kí­vánságaimmal együtt Főméltóságod sze­mélyes jólétére és a magyar nemzet bol­dogságára és virágzására. A kormányzó válasza A kormányzó úr őfőméltósága a né­met követ beszédére a következőket vála­szolta: — Követ Úr! Különös örömmel vettem át Nagyméltóságod kezéből azt a levelet, amellyel a Nagynémet Birodalom Vezére és Kancellárja Excellenciádat rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri minőségben mellém kirendelte. — Az ön érkezése valóban történelmi időbe esik, amelyben a német és a ma­gyar nép sorsszerű összetartozása ismét világosan megnyilvánul. A két szövetsé­ges nemzet vitéz fiai ismét vállvetve har­colnak a közös ellenség ellen ab­ban a szilárd meggyőződésben, hogy harcuk igazságos és boldogabb rendet fog meg­teremteni. — Excellenciád személyében őszinte örömmel üdvözlöm a dicső német hadi­­tengerészet vitéz tisztjét, régi háborús bajtársat és a Vezér és Kancellár hűsé­ges és bevált harcosát. Meggyőződésem, hogy ön kiváló módon hozzá fog járulni ahhoz, hogy a két nép már meglévő szo­ros kapcsolatait még bensőségesebbé alakítsa és elmélyítse. — Excellenciád bizonyos lehet abban, hogy valamennyi feladata teljesítéséiben mindig számíthat őszinte jóakaratomra, valamint a magyar királyi kormány hathatós támogatására. — Amidőn a legszevélyesebben üdvöz­löm­ Önt, a legmelegebben remélem és óhajtom, hogy országunkban jól fogja magát érezni. * A kormányzói bemutatkozó kihallga­tásnak és a megbízólevél átadásának ak­tusával Jagow megkezdi működését, mint Németország új követe Magyaror­szágon. Ebből az alkalomból a­ magyar nemzet őszinte rokonszenvvel és barát­sággal köszönti őt, hiszen Hitler vezér és kancellár megbízásából reáhárul az a ki­tüntető feladat, hogy a mélyen gyökerező magyar-német kapcsolatokat mindkét ál­lam előnyére fenntartsa, sőt, amennyire lehetséges, még jobban semélyítse az ed­digi barátságos légkörben. Jagow rend­kívüli érdemek elismeréseképpen kerül most fontos új tisztségébe, új állomáshe­lyére, ahol minden bizonnyal nemcsak Németország és Magyarország, hanem a most kiépülő új Európa javára gyümöl­­csözteti tehetségét és munkálkodik kö­veti minőségében. A tanítók fizetésének elsikkasztását éveken át tűrte a szovjet népbiztosság A Pravda március 31-iki száma, igen elégedetlen hangon ír a szovjet közokta­tásügyi népbiztosság ellenőrző tevékeny­ségéről. A kommunista párt félhivatalos lapja épületes történetet mond el, amely­nek hőse E. I. Dozorov, Gorkij város köz­oktatási körzetének főpénztárosa. Dozo­­rovot azzal bízták meg, hogy a város népiskoláinak tanítóit fizetéssel lássa el és erre a célra az előírt összegeket az állami banktól felvegye. Évek óta úgy tűnt fel a város ellenőrző közegeinek, hogy valami nincsen rendben Dozorov működése és a tanítók illetményeinek kiutalása körül. Állandóan panasz érkezett a moszkvai központi közoktatásügyi népbiztossághoz, hogy a gorkiji tanítók és tanítónők nem kapják teljes egészében kézhez fizetésü­ket. Ebből kisebb-nagy­obb összegeket a főpénztáros visszatart magának külön­böző címen, sokszor pedig későn fizeti ki a járandóságokat. E panaszok nagy része már az 1937-ik évre nyúlik vissza. Akko­riban valami vizsgálat-féle is indult meg, írja a lap, de mindent rendben találtak, mert Dozorov könyvelésében ott voltak a tanítók és tanítónők nyugtái, amelyek ez mindenkor az előírt összegek felvételéről szóltak. Senki sem tudta tehát, mi az oka a panaszoknak. A vizsgálat ennyiben maradt. Pedig már ekkor fel kellett volna figyelni a főpénztárosra, aki Gorkijból többizben Moszkvába utazott, hogy ott a híres éj­szakai élettel barátkozzék. Többen látták ott mulatozni, pedig a fizetéséből nem telt volna erre. Egy-egy ilyen után, mint NEMZETI ÚJSÁG 3 1941 augusztus 1. Péntek mint tegnap a ezt utólag megállapítottták, Dozorov 2000 rubelt is elköltött. Ezt az összeget termé­szetesen a tanítók és tanítónők fizetésé­ből sikkasztotta el. Mivel azonban senki­sem vonta őt felelősségre, a főpénztáros igen nagy lábon kezdett élni, gyönyö­rűen berendezkedett és drága dolgokat vásárolt. Csak az 103­/bio. tanév során körülbelül 10.000 rubelre rúgtak az így elsikkasztott összegek. Mindezt a vizsgá­lat utólag megállapította. Hogyan tudta a bűnös főpénztáros 5 éven keresztül sikkasztásait elkövetni, erre válaszol most a Pravda említett cikke. Elsősorban felmerül a közoktatásügyi népbiztosság felelőssége, miért nem vég­zett komoly vizsgálatot már 1937-ben? Bűnös természetesen maga Dozorov is, aki a sikkasztásokat elkövette. Harmad­­sorban felmerül az a kérdés, hogyan ke­rültek az aláírt nyugták Dozorov könyve­lésébe? A vizsgálat erre is teljes fényt derített. A nyugtákat Dozorov utasítá­sára felesége hamisította, aki hidegvé­­rű­en írta alá mindenkor a megkárosított tanítók és tanítónőik nevét, amikor ezek vonakodtak olyan nyugtákat kiállítani, amelyek teljes illetményeik felvételéről szóltak. Ilyenkor a megkárosítottak tö­redékösszegekkel távoztak a főpénztáros­­tól, akinek felesége rendszeresen hamisí­totta a nyugtákat. A vizsgálat még nem tudta megállapítani pontosan, hogy a Dorozov-házaspár ilyenformán mennyit sikkasztott el, de az összeg igen jelentős és valószínűleg több 100.000 rubelt tesz ki. Mivel azonban a közoktatásügyi népbiz­tosságról van szó és annak egyik alkal­mazottjáról, a Pravda rendkívül óvato­san ír a dologról és az ügyet kevés kom­mentárral látja el. * Azokon a keleti területeken, amelye­ket a szövetséges csapatok megtisztítot­tak a bolsevizmustól, jellemző nyomait találják lépten-nyomon az úgynevezett bolsevista tervgazdaságnak. Erről csak most derült ki, hogy felnagyításában milyen nagy szerepet játszott a reklám, a propaganda. A Minszk környékén lévő gyárak üzemvitelét vizsgálják felül most a kiküldött német szakértők, akik­nek egybehangzó megállapítása, hogy a szovjet ipart a legnagyobb rendszerte­lenség jellemzi. A gyártmányok előállí­tásához szükséges anyagot az előirány­zott tervek ellenére sehogysem tudták megfelelő bőségben beszerezni, illetőleg a gyár rendelkezésére bocsátani azok a felelős tényezők, akik a termelés folyto­nosságát kellett, hogy biztosítsák. A gyárak egész sorában sok olyan gépet, elektromotort és szerszámgépet találtak, amelyek nem működtek, holott a kimu­tatásokban mindenütt úgy szerepeltek, mint amelyek a termelésben felhasznál­hatók. Mindenütt nagyarányú szabotázs és sikkasztás nyomaira bukkantak. Olvassa a Képes Krónikát

Next