Nemzeti Ujság, 1942. április (24. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-11 / 81. szám
Pakistan, az indiai muzulmánok álomországa 78 millió muzulmán évtizedes harca a független államért 260 millió hinduval szemben 1940-ben a hindu Muzulmán Liga, a kongresszusi párt mellett India legjelentékenyebb politikai szervezete, egy akkor hozott döntésében azt követelte, hogy azokat a területeket, amelyeken a muzulmánok többségben élnek — tehát mindenekelőtt India északkeleti és északnyugati részét — független államokként különítsék el. Azóta ez a követelés jelentékeny szerepet játszott minden olyan vitában és megbeszélésben, amely India jövendő politikai alkatára vonatkozott. Az újonnan alakítandó muzulmán államok számára gyűjtőfogalmat és elnevezést is találtak és ez: Pakistan. A Muzulmán Liga kívánságának megfelelően ez az új államalakulat magában foglalná az északkeleten fekvő nagy tartományt, Bengáliát, azután az Indus torkolatánál fekvő Sind tartományt és az ettől északra fekvő Pandsabot és Ksismirt. A két területcsoport között fekszik a középső Gangesz-síkságon az úgynevezett „Egyesült Tartományok”, amelyekben a hinduk nagy többségben vannak. Bengáliában az ötven milliónyi összlakosságnak ötvenöt százalékát képezik a muzulmánok a negyvenhárom százaléknyi hinduval szemben. Sind tartományban hetvenhárom százalékot képeznek, itt viszont mindössze négy millió lakos van, míg a huszonnégymilliós Pandsabban már ismét csak ötvenhét százalékot tesznek ki. Igen erős többséget képeznek az északnyugati tartomány két és fél milliós lakosa lötében. A muzulmánok egyébként szét vannak szóródva a hatalmas ország egész területén és összesen hetvennyolc millió a számuk a kétszáznegyvenmilliónyi hinduval és harmincöt milliónyi egyéb vallásával szemben. A muzulmánok tehát vallási kisebbséget alkotnak. A politikai beállítottságú kongresszusi párt, az indiai önállósági mozgalom vezető szervezete, természetének megfelelően már eleve elutasítja az országnak vallások szerinti tagolódását, vagy esetleges felosztását. Véleménye szerint a muzulmánok jelenléte az indiai vallási kérdések kapcsán jellegzetes kisebbségi problémát képez. Az az álláspontja azonban, hogy ennek a kérdésnek rendezése jellegzetes belső-indiai ügy és ennek megoldása a szabadság elérése után maguknak az indiaiaknak autonóm feladata. Ezenkívül azonban a kongresszusi párt még kétségbe is vonja a Muzulmán Ligának azt a jogát, hogy az indiai muzulmánok nevében beszéljen. Rámutatnak a kongresszusi párt körében, hogy a pártnak igen sok muzulmán híve is van, sőt még a vezető személyiségek között is foglalnak helyet muzulmánok. A Muzulmán Liga ezzel szemben India újjárendezésének előfeltételeként követeli kisebbségi jogainak biztosítását. Istanbultól Kalkuttáig terjedő muzulmán államszövetség terve Tehát mint említettük, a Muzulmán Liga már a háború alatt adott követeléseinek politikai alakot és a különválasztott muzulmán államok alakítását felvette programjába. Természetesen ilyen módon nem volna lehetséges a tiszta különválasztást elérni, a muzulmánok azonban abba a helyzetbe jutnának, hogy államaikban igen jelentékeny hindu kisebbségekkel rendelkezvén, a politikai kisegyenlítés alapján erőteljesebben biztosíthatná hittestvéreiknek helyzetét azokon a területeken, amelyeken a hinduk uralkodnak. Azok a területek, amelyek a tervezett jövendő Pakistanhoz tartoznak, magukban foglalják az Indus és Gangesz torkolatának termékeny síkságait, sűrűn lakott mezőgazdasági területeket és Indiának rendkívül kedvező éghajlatú északi részeit. A tulajdonképpeni hindu államok számára megmaradna a középső és déli India, amelynek bár mindkettőnek igen gazdag ásványi kincsei vannak, sokkal elzártabbak azonban és fejlődésük érdekében az angolok általában kevesebbet tettek, mint a Muzulmán Liga által követelt tartományokért. A Liga tervei szerint Pakistanhoz tartozna többek között Kalkutta is, India legnagyobb városa és a — különösen az utóbbi időkben — nagy fejlődésnek indult Karatsi kikötő, amelynek éppenúgy, mint Kalkuttának, gazdag hátországa van. Természetesen az elválasztás tervének kigondolói — mint azt már a közös elnevezés megválasztása mutatja — szorosabb kapcsolatot terveznek az indiai földbön létesítendő muzulmán államok között. De még tovább is mennek. Meg akarják lazítani mindenekelőtt a többi indiai államokkal való kapcsolatot és ez egy további ok a Kongresszusi Párt számára, hogy ellene szegüljön az ilyen terveknek. A muzulmán politikusok azonban még ennél is továbbmenően Pakistánt kapcsolatba akarják hozni más, az Izlám által a történelmileg jegyzett vagy még ma is uralom alatt tartott államokkal. Egy Istanbultól Kalkuttáig terjedő muzulmán államszövetség áll ezeknek a reménységeknek hátterében, amelynek tagjai Törökország, Egyiptom, Arábia, Irak, Irán, Afganisztán és éppen Pakistán volnának. Magától értetődő, hogy az angol politikának a dolgok ilyen módon való fejlődése nem áll érdekében és hogy a Muzulmán Liga követeléseivel szemben gyakran mutatott jóakarata már csak az említett lehetséges fejlődés következtében is, nem irányult másra, mint hogy a megosztás elve alapján uralkodjék és ilyen módon is elnapolja az indiai függetlenségi mozgalmakat. De az angol uralomnak nagy ellenfele, a Kongresszusi Párt, nem megosztást, hanem egységet akar. Meg akarja tartani azt a nagy előnyt, amit az egységes angol igazgatás és egységes angol nyelv, a több mint kétszáz nyelvet beszélő és megszámlálhatatlan fajtára, kasztra és vallásra tagozódó országnak legalább felső rétege számára hozott a nemzeti egység lehetőségét. Cripps mostani tárgyalásai alkalmával is felvetődtek ezek a tervek, illetőleg óhajok, amelynek megvalósítása elé a legnagyobb akadályokat gördíti a Kongreszszusi Párt s mint Nehru legutóbb kijelentette, minden eszközzel megvédik India egységét s az indus nép egy emberként fog fellépni azokkal szemben, akik India feldarabolásáról álmodnak ezidő szerint. A kereszténység jövője Dél-Ázsiában A délázsiai szigetvilág és földrész központi területe India, amely ma még jóformán kiaknázatlan terület a missziók számára. India óriási lakosságához viszonyítva, a négymilliót számláló katolikus hívők száma elég jelentékeny tényezőt képvisel. 3,400.00 él ebből a tulajdonképeni Indiában, Ceylonnak pedig majdnem félmilló, Birmának 150.000 katolikus lakosa van. Mindezek nagyszerű eredmények, ha meggondoljuk, hogy nem ,s egész 100 évvel ezelőtt a kereszténység lélekszáma alig érte el e területen az egymilliót. Mégis a missziós munka a kezdet kezdetén áll, ha tekintetbe vesszük, hogy Indiának 350 millió lakosa van. Az indiai kereszténység azonban éber és aktív, jól látja, a reá váró hatalmas feladatokat s mindent megtesz a keresztény?-1 ügyének előmozdítására, így például már 108 katolikus újságjuk és folyóiratuk van, amelyek a keresztény igazságokért harcolnak. India kereszténnyé tételének egyik legfőbb akadálya az a legújabb mozgalom, amely a régi hindu vallást akarja megujítani s ez a mozgalom, a többi szélsőségekkel együtt a kereszténység legádázabb ellenfele. Más csoportok viszont türelmes magatartást tanúsítanak, sőt vannak szekták, amelyek szent könyveik közé besorozták az evangéliumot is. Ezek a törekvések a kereszténység és a hinduizmus összeolvasztásáról áradoznak, abban a reményben, hogy ebből a szintézisből egy új, a magasabbrendű hindu vallás alakul ki. Ezeknek a törekvéseknek egyik előharcosa a híres Ghandi is. India vallási helyzetét tekintve, tehát megállapítható, hogy az eszmeáramlatok iránya és keveredése tekintetében még sok a zavar s a folyamatok nehezen tekinthetők át. A helyzet azonban mégsem reménytelen, mert hiszen az utolsó évtizedekben India olyan missziós eredményeket mutatott, amilyenekkel eddig csak Afrika dicsekedhetett, így például India egyik legnagyobb városában, Nagturban, ötven évvel ezelőtt 200 keresztény élt, számuk azonban jelenleg a 260.000-et is meghaladja. Az indiai katolikus sajtó lelkes együttműködésére jellemző, hogy időnként a követendő célok és módon megbeszélésére gyűléseket tartanak, így legutóbb Madrasban volt egy ilyen konferencia, Gilani, a híres konvertita vezetésével, aki egyik legaktívabb előharcosa Indiában a katolikus törekvéseknek. NEMZETI ÚJSÁG A LEGKITERJEDTBB NAPILAP ~T-------------------------n-|-i~n i-n-iiii ni—ii [■■«iii mmii i — NEMZETI UJSÁG 1942 április 11. Szombat 5 őá a Cz0ú£tnai t&H.ténete, jávor TSIMM|L| BULLA BINARY az Ma.ai SZÁMÚ ömi COESO Általános záróra: éjjel 1 óra, október elseje után: éjfél A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Budapesti Közlöny szombati száma közli a minisztérium 2250/1942. M. E. se. rendeletét a nyilvános helyiségek zárórájának újabb szabályozása tárgyában. A rendelet értelmében nyilvános étkezőhelyiséget (vendéglőt, kávéházat, kocsmát, kávémérést, kifőzést, cukrászdát, italmérést, általában ételek vagy italok kiszolgáltatására berendezett egyéb helyiséget), színházat mozgófénykép üzemet, szórakozóhelyet (kabarét, orfeumot, varietét vagy egyéb mulatóhelyet), tánctermet (báltermet), tánciskolát, továbbá hangverseny- és előadótermet, más hasonló helyiséget, egyesületeknek (szövetségnek, klubnak, kaszinónak, társaskörnek) mindazokat a helyiségeit, amelyek a tagok és vendégeik összejövetelére szolgálnak, ha reája nézve korábbi záróra nincs megállapítva, éjjel egy óránál tovább, 1942 október első napja után pedig éjjel 12 óránál tovább nyitvatartani nem szabad. A felsorolt helyiségeket nem szabad reggeli 5 óra előtt kinyitni. Nem vonatkozik a rendelkezés vasúti vendéglőkre, ezeknek záróráját és nyitásuk időpontját az I. fokú rendőrhatóság állapítja meg. Az említett időpont után magánlakásokban sem szabad a rendelkezések kijátszása céljából vendégül látni olyan személyt, akinek ott-tartózkodása a család körében szokásos vendéglátáson kívül esik. A rendelet hatályon kívül helyezi a záróra szabályozásáról szóló, a múlt év augusztusában megjelent rendeletet. Eszerint hatályát vesztette az a rendelkezés, amely hajnali három órában állapította meg az este 10 órakor vagy később kinyitó helyiségek záróráját, önként értetődik, hogy ezek a nyilvános helyiségek ezután 10 óra előtt nyithatnak ki. A korábbi rendelet hatályvesztéséből következik, hogy ezután a rendőri vagy közigazgatási hatóság nem engedélyezhet kivételt a záróra-korlátozás elől. A rendelet szombaton, április 11-én, lép hatályba. •** *• *• *** ** •* ** *■ ■■ -- *- ■■ -- -- -- —- ------1— i—n~rs-rvranmiTM Pénteken megnyitották a velencei újságíró-kongresszust Velence, április 10. Velencében pénteken délelőtt ünnepélyes keretek között megkezdődött a nemzeti újságírótestületek uniójának első kongresszusa, amelyen több mint háromszáz újságíró vesz részt. A kongresszuson elsősorban részt vesznek az Unió tagállamai, vagyis Németország, Olaszország, Magyarország, Bulgária, Románia, Szlovákia és Horvátország, továbbá megjelentek Japán és Spanyolország képviselői, valamint finn, dán, norvég, belga, holland és cseh-morva újságírók. A delegációk nagy része már csütörtökön megérkezett Velencébe. A magyar delegáció tagjai: vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály miniszteri tanácsos, a Sajtókamara elnöke, Zimmer Ferenc kormányfőtanácsos, a Sajtókanmara újságírói főosztályának elnöke, Darvas János, a Kamara újságíró főosztályának titkára, Lövik Károly, az Újságíróegyesület titkára, Huszka István, a római magyar követség sajtóelőadója, Sulyok István és vitéz Béry László szerkesztők és dr. Radics László, a Magyar Távirati Iroda római tudósítója. A magyar delegáció tagjai a Danieliszállodában szálltak meg. Olaszország képviseletében jelen van a kongresszuson Polverelli népművelésügyi államtitkár, Ravasio, a fasiszta párt helyettes főtitkára, Rocco külügyi és Mezzasoma belügyi sajtófőnök és Guglielmotti, az olasz újságírószindikátus főtitkára. A megnyitóünnepségen Palvasio helyettes párttitkár hosszú beszédet mondott, amelyben kifejtette a kongresszus jelentőségét és horderejét. , — Ez a kongresszus — mondotta — nem hasonlít, a múltban tartott újságírókongresszusokhoz, mert a résztvevők itt nem lapjaikat, hanem hazájukat képviselik. Nemcsak sajtókamarák és egyesületek kiküldöttei vagyunk — tette hozzá, — hanem az új világrend szolgálatában álló új újságírás rendszerének képviselői. Ez a rendszer a forradalom politikai eszméit és fegyvereit szolgálja, mert a tengely és a hármassszövetség a forradalmat jelenti a barrikádok túloldalán hirdetett maradi és ósdi gondolkodásmóddal szemben. Az új eszmék földje mindig Európa volt. — A tengely mozgalmai még csak most indultak meg — folytatta Ravasio — a legnagyobb feladatok még a háború után várnak megoldásra. Kárpótolni kell a népeket a kiontott vérért, meg kell szabadítani Európát a francia forradalom és a marxizmus maradványaitól és az önzéstől, amely az új eszmék diadalát késlelteti. Ezekben a feladatokban rendkívül fontos szerep vár az újságírókra, mert a történelmet a népek és vezéreik csinálják, de az újságírás készíti elő. Befejezésül hangsúlyozta Ravasio a sajtóegyesületek és szervek kapcsolatának fontosságát a különböző népek egymás iránti megértésének fokozása szempontjából. Pénteken délelőtt ragyogó tavaszi napsütéses időben kezdődtek meg az újságírókongresszus ülései. Az elnöki helyet Weiss százados foglalta el. Magyar részről Kolosváry-Borcsa Mihály és Zimmer Ferenc foglalt helyet az elnöki emelvényen. Először Velence polgármestere, majd a velencei újságírók képviselője üdvözölte az egybegyült újságírókat, azután Weiss elnök mondotta el megnyitóbeszédét. Mindenekelőtt üdvözölte a tagállamokat s közöttük Németország és Olaszország után elsőnek említette meg Magyarországot. Az elnök beszédében hangoztatta, hogy a nemzetközi újságíróunió megalapításával kifejezésre akarják juttatni azt, hogy az új forradalmi újságírást egy egész világ választja el a zsidó demokráciák sajtójától. A most lefolyó kongresszus során mindenki meggyőződhetik majd azokról a bűnös módszerekről, amelyekkel a zsidó kapitalista újságírás a népeket a háborúba uszította. A velencei kongresszus tiltakozást jelentt a kútmérgező újságírással szemben, tiltakozást a sajtónak a kapitalista hatalmasságoknak való kiszolgáltatottságallen, tiltakozást a hazug sajtó ellen, tiltakozást az újságírók munkájának nyert