Nemzeti Ujság, 1942. augusztus (24. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-16 / 186. szám

KÁMTMEDENCE GAZDASÁGPOLITIKAI SZEMLE PffszerkesiM: JUHÁSZ ISTVÁN Sztresztók­ DR. SZABÓ MIKLÓS és SCHUBERT JÓZSEF II. évfolyam 8. szám 1942. Angusmias MEZŐGAZDASÁGFEJ­LESZTŐ-SZÁM összeállította: dr. Szabó Miki­t Előszó Mezőgazdaságunk fejlesztése Mró BÁNFFY DÁNIEL A mezőgazdaságfejlesztés agrár­­politikai vonatkozásai CZETTLER JENŐ Az érdekképviselet szerepe a mező­gazdaságfejlesztésben HALÁCS ÁGOSTON A szakoktatás jelentősége DEVICH LÁSZLÓ Álattenyésztésünk teljesítő­képességének fokozása BATTHA PÁL Mezőgazdaságfejlesztés és növénytermesztés KRISTÁLY ALADÁR A törvényjavaslat felépítése PATAKY ERNŐ Az azonnal megvalósí­tandó feladatok LISZY EDWARD A magyar mezőgazdaság úttörői SZ. M. Az Erdélyi kirendeltség A mezőgazdaság fejlesztése a külföldön A mezőgazdaság Olaszországban VILLARI A meliorációk Németországban HENKEL Ukrajna bekapcsolódása SERAPHIN Előfizetési díj egy évre 10.— P Jogi személycsírnék 50.— P Egyes szám ára 1.— P Kiadóhivatal, IV., Gr. Károlyi­ utca 22. A miniszterelnök hitvesének rádió felhívása Kállay Miklós miniszterelnök hitvese pénteken, augusztus hó 21-én délután 17 óra 55 perckor Budapest I. műsorán fel­hívással fordul a magyar társadalomhoz. A miniszterelnök hitvese a Női Önkéntes Honvédelemről beszél a rádió nagy nyil­vánossága előtt, a magyar asszonyokhoz és leányokhoz szól. Az áldozatkész ma­gyar nőktől kéri, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt az önkéntes hon­védelemben. Számtalan olyan feladat van, amelyek megoldása egy háborúban álló országban a nőkre vár. E feladatok intéz­ményes megszervezéséről és megoldásáról gondoskodik a Női Önkéntes Honvéde­lem, amelynek élére maga a Főméltóságú Asszony áll. A miniszterelnök hitvese rá­dió felhívásában vázolja majd, hogy mik a női önkéntes honvédelem feladatai és mi a teendője a magyar nők társadalmá­nak ebben a munkában, amely harc az otthon frontján, abban a munkában, amely építi a boldogabb magyar jövendőt. politikai Posta SZINYEI MERSE JENŐ vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter a „Szebb Jövőt!“, a leventék képes hetilapja legújabb szá­mába vezető cikket írt, amely egyúttal szózat az ifjúsághoz. Szent István ünnepe alkalmából idézi az első szent király em­lékét, s a történelem tanúságát vetíti elénk, hogy a lesbenálló ellenség mindig akkor rohant reánk legmohóbban, amikor erőinket a testvér viszály, a belső egyenet­lenség már felemésztette. A Szovjet elleni háborúval kapcsolatban megállapítja, hogy a belső egység lehetővé tette, hogy a veszedelem elhárítására a legjobb utat válasszuk s a nagy baráti nemzetekkel, amelyek mind lélekben, mind külső esz­közökben készen állottak a pusztító áradat megfékezésére, együtt meneteljünk az istentagadó és minden emberiességet megcsúfoló közös ellenség ellen. A nem­zet egységes akarattal, rendületlen biza­lommal sorakozik országépítő Kormányzó Urunk köré. A nemzet egységét és közös irányát az ifjúság nevelésén keresztül tudjuk biztosítani. Szerencsések a mai magyar fiúk és leányok, hogy a levente­intézmény testet-lelket fejlesztő áldásait élvezhetik. Végre van intézményünk, amely a falusi kisgyerektől az egyetemi hallgatóig minden magyar ifjút egybefog s egy eszmének, egy erkölcsnek, egy köte­lességnek, egy nemzeti parancsnak a ha­tása alá állít. Előkészíti a magyar ifjút a legszentebb feladatnak, a honvédelemnek a teljesítésére, a leány ifjúságot pedig a családi élet szent feladataira. A levente­intézmény általános műveltséget és szak­tudást ad az ifjúságnak, alkalmat nyújt az irodalom és művészet magasabb lég­körébe való emelkedésre, keresi, számon­­tartja, napfényre hozza és nemes verse­nyeken át kivirágzásra segíti a tehetsé­geseket. A mai országépítés gondjai kö­zött a kultuszminiszter lehatol az ifjúság­hoz s szivének egész melegével köszönti a leghatalmasabb szervezet, a honvédelmi nevelést előkészítő leventeintézmény CSív­iúStaiaagát ! " .í. Kulcsár Istvánná másodszor nyerte el a Balaton Kékszalagját „Tramontana“ győzelmével Balatonfüred, augusztus 17. (A Nemzeti Újság kiküldött tudósítójától.) Reggel 7 óra. Ragyogó napsütés, a Balaton sokszínű vizét enyhe nyugati szél pásztázza végig. Apró, alig látható hófehér tarajocs­­kák fodrozzák a víz felszínét, jelezve a szél gyenge erejét. A Kékszalag-verseny, a vitor­lások Derby-napja van ma. A Hungária Yacht Club, a viadalt rendező egyesület székházában már kora reggel óta nagy a forgalom. Egymásután érkeznek a nagy díjért induló hajók felelős kormányo­sai. A hosszú árbocokra lassan kúszik fel a hófehér vitorla. Még egyszer megvizsgálják a hajók minden zeg-zugát. Ezek a gondos előkészületek nagyon is szükségesek, mert a 160 km-es távolságú Kékszalag-verseny a versenyzőktől teljes fizikai és szellemi erőnlétet követel. INDULÁS. Háromnegyed nyolc. Két egy­másután követő ágyujelzés figyelmezteti a versenyzőket, hogy még csak 15 perc és el­indul a versenyben résztvevők nagy tö­mege. Negyvenhárom hajó jelentkezett a rajtnál az 58 benevezett közül. A kettős ágyulövés elhangzása után a rajtvonal mö­gött sorakoznak fel az induló hajók, egymás mellett, egymás mögött cikkezva várják az előkészítő lövést, ami azt jelenti, hogy most már a vitorlázás szabályai fennhatósága alatt állanak. De jelenti azt is, hogy egy­két perc még és a küzdelem megkezdődik. Végre eldördül az indítást jelző ágyúlövés és megkezdődik a küzdelem a legnagyobb dicsőséget jelentő díjért, a Balaton Kék­szalagjáért. A legjobban „Novarra" Pa­pp Szilágyi Egon (BSE) rajtolt, pár hajó hosszal elől vezette a mezőnyt. Utána egy csomóban a következők haladtak: „Glória“ Spelt Gyula (MAC), „Káma II.“ Tóth Kálmán (KMYC), „Mackó“ Dabasi Halász Ervin (HYC), „Só­lyom 11.“ Iklódy Szabó Tibor (HYC), „Kék- Xpadár“ Heinrich Tibor (HYC), „Álom“ Tassonyi Álmos (BYC), „Flamingó II.“ Ocskay Szilárd (HYC), „Nyíl“ Jalsoviczky Lajos (HYC), „Viking“ dr. Deér Józsefivé (HYC), „Naplopó II.“ Bokor István (KMYC), „Daruvár“ vitéz Sebők Sándor (KMYC). Dr. Reményi-Schneller Lajos pénzügymi­niszter, más irányú elfoglaltsága miatt nem vezethette hajóját. A múlt évi védő „Tra­montana“ dr. Kulcsár István a mezőny má­sodik felében helyezkedett el az indulásnál és szép nyugodt vitorlázással haladt át a rajtvonalon, követve versenyzőtársait, BALATONKENESE. Az enyhe nyugati szél csak lassú tempóban hajtotta előre a ver­senyzők hajóit és bizony jó félóra is eltelt, amig a füredi közönség szemei elől eltűntek Alsóörs irányában. A mezőny lassan szét­húzódott, kialakult a vezetők csoportja és így közeledtek az első ellenőrző bolya felé, ame­lyet a balatonkenesei székesfővárosi üdülő előtt állított fel a rendezőbizottság. Ide azon­ban már kedvezőbb széllel érkeztek a hajók. Kenese előtt kezdett a szél erősödni, a vitor­lák felülete nagyobb domborúsága jelezte, hogy a lendületük gyorsabbá vált. Az óra mutatója 10:41-et mutatott, amikor az első hajó, a múlt évi Kékszalag-verseny győztese, a „Tramontana“ megkerülte a bólyát. Pár perccel később „Sólyom“, majd „Talizmán“ dr. Tuss Miklós (HYC) érkezett be. Ezután egymásután jöttek a versenyzők, szorosan egymás mögött. „Viking“, „Mackó", „Déli­báb“, „Álmom“, „Daruvár“, „Novara“, „Gló­ria", „Rabonbán 11“, „Kékmadár“, „Csitt“ és a többiek. A kedvező széllel az élcsoport is­mét kettévált, öt hajó teljesen külön ver­senyt kezdett futni, és igyekeztek egymást előzni a Siófok felé vezető útszakaszon. SIÓFOK. Alig hangzott el a déli harangszó, amikor Siófok határában megjelentek az első hajók. Rövid félóra eltelte után 10 óra 35 perckor szorosan egymás mellett és mö­gött haladtak el a kijelölt bója előtt Tihany felé: „Talizmán“ dr. Tuss Miklós (HYC), „Kékmadár“ Heinrich Tibor (HYC), „Daru­vár“ vitéz Sebők Sándor (KMYC), „Sólyom N­ “­iklódy Szabó Tibor (HYC) és „Rabonbán II.“ dr. Ugrón Gábor (KMYC) volt az él­et tagja. Nem sokkal utánuk beérkezett a me­zőny második csoportja, a mezőny többi tagja, és nem telt bele egy óra, az utolsó hajó is elhagyta Siófokot. TIHANY. A külön versenyt futó öt hajó a kedvező szélben és pompás lendülettel köze­ledett a Tihany előtt felállított bólyasor felé. Nagy küzdelem volt a hajók között, azonban elsőnek d.­u. 2 órakor a második vonalból hirtelen felzárkózott „Daruvár“, vitéz Sebők Sándor vezetésével érte el a tihanyi fokot. Utána a sorrend a következő volt: „Rabon­­bán“, „Kékmadár“, „Talizmán“, „Sólyom II“, „Kabala“, „Mackó", „Délibáb“, „Tramon­tana“, „Glória“. ELÜLT A SZÉL. Az élen küzdő hajók tovább folytatták előrenyomulásukat Keszt­hely felé. A sorrendben nem történt lénye­ges változás, hol az egyik, hol a másik na­jó szerzett némi előnyt, de a többi azonnal le is szerelte ezeket a megugrási kísérleteket. Leile magasságában vitorlázott már a versenyzők élcsoportja, amikor a szél meggondolta ma­gát, teljesen legyengült és a hajók csak igen kis lendülettel tudtak tovább haladni. Hatot mutatott ekkor az óra mutatója. Ezután már lényegesen megváltozott a mezőny képe. Az élen lévők hátrább kerültek, míg a második vonalban küzdők felzárkóztak úgy, hogy amikor fél 10 órakor ismét erősödött a szél a keszthelyi fordulóban, 10 óra 06 perckor, „Tramontana“ fordult először. Mögötte ha­ladtak és percenként érkeztek a fordulóban felállított bójához a következők: „Talizmán“, „Sólyom II“, „Kékmadár“, „Rabonbán 11“, „Daruvár“, „Kabala“, „Délibáb“, „Glória", „Csintalan“. A mezőny többi része azonban messze elmaradt az éltől és csak nagy későre érkezett a fordulóba. KÜZDELEM A VEZETÉSÉRT. A felélén­kült szélben az élen haladó ötös fogat igen heves csatát vívott a vezetésért. Az éj sö­tétjében úgy­szólván csak az augusztusi csillagos ég világított. A hajók oldalán el­helyezett zöld és piros jelzőlámpák mutat­ták a hajók helyzetét, míg a versenybíróság motorcsónaka időnként erős reflektorral vi­lágította meg a vitorlákat, hogy ezzel ellen­őrizze a hajók neveit. Pompás látvány volt ez a teljes sötétségben, mint valami foszfo­­reszkáló nagy szentjánosbogárkák, úgy cik­káztak a győzelemért küzdő hajók. Az ötös kis csapatnak a sorában ekkor már „Tra­montana“ is harcolt. Ez a küzdelem azon­ban csak addig tartott, amíg a szél el nem csendesedett. Ekkor, Győrök magasságában „Tramontana“ előnyt biztosított magának, a neki kedvező széllel elhúzott a többiektől, a távolság mindig nagyobb és nagyobb­­lett. Hajnali négy órakor már másfél óra előny­nyel haladt a „Tramontana“ a biztos győze­lem felé. A CÉLBAN. A versenybíróság motorcsó­naka fél hat órakor érkezett vissza Balaton­­fü­redre, hogy a célban méltóképpen fogad­hassa a több mint egy nap óta harcoló ver­senyzőket. Ekkor jelent meg a tihanyi fok­nál a „Tramontana“, hófehér vitorláit büsz­kén lengette az enyhe nyugati szél, és las­san, méltóságteljesen úszott a kijelölt cél­­vonal felé. Rövid idő múlva a parton lévők már a bent ülők alakjait is felismerhették és amikor az óra mutatója 6 óra 26 perchez ért, akkor dr. Kulcsár Istvánné vezérletével a „Tramontana“ áthaladt győztesként a cél­vonalon. Az elsőnek járó ágyúlövés köszön­tötte az ötödik Kékszalag győztesét dr. Kulcsár Istvánnét, aki megvédte a Kékszalag 1640. évi győzelmét, ismét elsőnek végzett még pedig 22 és fél óra alatt futva be a 160 km-es távolságot. Nagy szaktudással, férfit megszégyenítő hidegvérrel, teljes ér­tékű küzdeni tudással és erőbeadással küz­dött a rajttól a célig. Győzelme megérde­melt és értékes. A másodiknak beérkező „Talizmán“ dr. Tass Miklós (HVC) csak két és fél óra múlva jelent meg a célban. Az alig pár napja a verseny előtt vízrebocsátott hajó nagy teljesítményt nyújtott, különösen, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a versenyben több olyan törés és szakadás érte a hajóját, amelyet csak nehezen tudott pótolni. A harmadik helyért már nagy küzdelem fejlődött ki a cél előtt. „Kékmadár“, „Só­lyom 11“, „Kabala“ és „R­abonbán II.“ csaknem egyszerre ért a tihanyi fokhoz és onnan fej-fej melletti küzdelem után a cél­ban a következő sorrend alakult ki: 3. „Kékmadár“ Heinrich Tibor (HYC), 4. „Só­lyom II.“ Iklódy Szabó Tibor (HYC), 5. „Ka­bala" Deér Ödön (HYC), 5. „Rabonbán II.“ dr. Ugrón Gábor (KMYC). Tíz perccel ké­sőbb érkezett „Délibáb“ Káldy Ferenc (HYC) hatodiknak, a 7. „Glória“ Spett Gyula (MAC) lett, 8. „Csintalan“ Hajmásy Miklós (BYC), 9. „Mackó“ Dabasi Halász Ervin (HYC), 10. „Daruvár" vitéz Sebők Sándor (KMYC). Az egyes hajóosztályok győztesei: össze­vont osztály: 1. „Tramontana“ dr. Kulcsár Istvánné (KMYC). 50-es cirkálók: 1. „Déli­báb“ Káldy Ferenc (HYC). Balatoni cirká­lók: 1. „Detta" dr. Rubchich László (HYC). 30-as cirkálók: 1. „Kékmadár“ Heinrich Ti­bor (HYC). 22-es cirkálók: 1. „Lucifer“ Kra­­yer Krauss Arnold (HYC), 30-as tura­jollék: 1. „Csitt“ Ilovszky János (BYC), 25-ös tura­­jollék: 1. „Mackó“ Dabasi Halász Ervin (HYC). RENDEZÉS. A Hungária Yacht Club ren­dezőbizottsága felülmúlta önmagát. Pompá­san végezte feladatát, a nehézségeket biztos kézzel oldotta meg, lelkesedésük, kitartó buzgalmuk minden tekintetben teljes sike­rűvé tették a nagy körültekintést, fáradt­ságot és felelősséget kívánó versenyt. Ki kell emelni még a Tihanyi Yacht Club lel­kes és önzetlen vezetőségét is, akik már kora délutáni óráktól egész másnap hajna­lig ott álltak őrhelyeiken és végezték az ellenőrzés nehéz munkáját. B. V. Felkérjük igen tisztelt feleinket, hogy hirdetéseiket a megjelenést megelőző napon legkésőbb három óráig küldjék be, mert későbben érkezőket technikai okokból nem fogadhatunk el. Apró­­hirdetéseket vasárnapi számunk részére pénteken 5 óráig veszünk fel. Magyar Haza, Magyar Kard Pénteken nyitotta meg ünnepélyes kery­retek között Kállay Miklós miniszter­­elnök a Szépművészeti Múzeumban és a­ Műcsarnokban rendezett Magyar Haza ,­ Magyar Kard kiállítást. A keleti arcvonalak­ról napról-napra érkező tudósítások érte­­sítik az itthonmaradottakat arról, mikép-­­pen zajlik a magyar katona mai hábo­­rúja. Hős hadseregünkre csak a legna­­­gyobb elismeréssel és büszkeséggel gon-­­dolhatunk. Hazánkért és Európáért áll­nak helyt, ez a kiállítás szemlélteti a leg-« biztosabban honvédségünk múltját és je­lenét, harci szellemét és technikai felké­szültségét. A nagy történeti érzékkel és gonddal előkészített nemzetnevelő kiállí­tás tanulságos propaganda katonáink ki­tűnő szelleme­ és állami rendünk szilárd­sága mellett. A kiállítás útmutatójának­ bevezetése írja: „A cél önként adódott egész gondolatvilágunkból, az egyéni ki­vitel szempontjából pedig az volt fontos, hogy az ne legyen se kiállítás, se múzeumi se pedig reklámizó propaganda. Inkább azt szeretnénk elérni, hogy a látottak­ ugyanazt a meggyőződést váltsák ki kö­zönségünkből, mint ami bennünket a kiállítás megrendezésére indított.“ A tár­lat első része a Szépművészeti Múzeum nagycsarnokában, a magyar történelem­nek és birodalmi gondolatnak állít szem­léletes, szimbolikus emléket. A terem fa­lait nemzeti szinű zászlók és a vármegyék­ címerei díszítik, az üvegtárlókban pedig okmányok, fényképek, levelek stb. jelení­tik meg történetünk legfontosabb esemé­nyeit. E gyűjteményt Magyarország régi térképei teszik teljesebbé. A magyar múlt felett mint nemzetünk örök szimbóluma nemzeti szinű sátor alatt a Szent Korona, pontos mása őrködik. Érdekes és gazdag a Műcsarnokban ki­állított anyag. Az ezeréves magyar kar­dot, a magyar honvéd dicsőségét, az állami létünket biztosító örök magyar ka­tonát, az ezeréves hősi erényeket mutatja be. Az első terem falain nagyméretű fest­mények elevenítik föl a magyar katonai vitéz tetteinek nyolc fontos mozzanatát. A képek régi metszetek, miniatűrök és festmények alapján készültek. A második­ terem a hősöknek állít emléket a hatal­mas kördombormű ezerévünk mintegy­ megszakítás nélküli küzdelmét ábrázolja a honfoglalástól a mai háborúig. A harma­dik terem a magyar haditechnikai talál­mányokat és az Európáért folyó harc eddigi eredményeit mutatja be. Képeik szemléltetik azokat a fontos haditalálmá­nyokat, amelyeknek magyar szerzőjéről megfeledkezett az utókor, képek szemlél­tetik a régi, Európát védő harcainkat és számadatok érzékeltetik az új háború gigászi méreteit. A hatodik terem díszhelyén a Kor­­mányzó mellszobra látható, tőle jobbra és balra a magyar hadvezérek domborművű alakjai sorakoznak. A következő helyiség a haditengerészet fegyvertényeinek állít emléket, az anyagból különösen kiemel­kedik az ottrantói ütközet eseménye, me­lyet 25 éves fordulóján eredeti fénykép­felvételek és emléktárgyak elevenítenek meg. Ezután a fegyver fejlődéstörténetét és a keleti fronton zsákmányolt hadigépeket és hadianyagokat bemutató terem követ­kezik. Az utolsó helyiség, a magyar had­műveletek terme bebizonyítja, hogy nin­csen a földön olyan terület, ahol magyar­ katona akár országát védve, akár kaland­vágytól űzve meg ne fordult volna. A ki­állítás gazdag, színes és nem mindennap látható érdekes összeállításával tiszta ké­pet nyújthat nemcsak a hozzáértőknek, hanem a tájékozatlanabb nagyközönség­nek is a magyar katona hősi múltjáról és vitéz szelleméről. A hivatalos lap szombati számában a következő rendeletek jelen­tek meg: A kormány 4720—1942. számi­ rendelete a közhasználatú gépjárművállala­­tokról szóló 1930. XVI. tc. egyes rendelkezé­seinek módosításáról és kiegészítéséről. — A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 93.273—1942. számú rendelete a könyv, író­szer- és papírkereskedések hétköznapi zár­órájának átmeneti meghosszabbításáról, vala­mint a könyvkereskedéseknek a 490—1942. számu­ kormányrendelet hatálya alól át­meneti kivételéről. — A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 100.000—1942. sz. rendelete az egyes iparok tekintetében a­l iparigazolványok és iparengedélyek kiadásá­ról szóló 2700—1940. számú rendelet 2. §-a 4. pontjának kiegészítéséről. — A kereske­delem- és közlekedésügyi miniszter 108.000—­ 1942. számú rendelete a géperejű bérkocsi­­vállalatok üzemének korlátozásáról szóló 178.000—1941. számu miniszteri rendelet 1. §-ának kiegészítéséről. — A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 108.033—1941. számú rendelete a főváros területén lévő fodrász- és manikűrüzletek folyó évi augusz­tus 19-i zárórájáról. — A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 249.183—1942. IV. 3. számu rendelete a négy címletből álló Vö­röskereszt bélyegsorozat forgalombabocsátá­­sáról.

Next