Nemzeti Ujság, 1942. december (24. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-01 / 272. szám

bar^aTwos K,ad,a » Központi Sajtóvállalat * XXIV. évf. 272. P • •' . vezérigasgetá. - KEDD V fSsszerkeaM - - t«Ml DfCfMBIR 1. Hagyfontosságu miniszteri beszédek a takarékosságról . A Volgy-Don vidékén és g­rzsevi szakaszon visszaverték a Szovjet újabb heves támadásait A Don-kanyarban ex­németek ellentámadást kezdtek — Szovjet csapatösszevonásokat figyeltek meg Voronezsnél is — Amerikai-chilei segélynyújtási egyezményt kötöttek Gátolják Pétain lemondásának hírét Churchill beszéde és a német-olasz válasz Heves­ hóviharok dühöngenek már a szovjet fronton és ezek között a nehéz­­időjárási viszonyok között folynak a had­műveletek. A Szovjet mindkét arcvonal­szakaszon, ahol a harcok súlypontja ki­alakult, a kalinini és sztálingrádi térség­ben folytatta heves támadásait. A mai német hivatalos jelentés közli, hogy a Volga és Don között ismételten­ vissza­verték az ellenség gyalogos és páncélos rohamait és a kalinin—rzsev—toropeci szakaszon, valamint az Ur­en-tónál szin­tén meghiúsult az ellenség minden táma­dása. Közli még a német hivatalos, hogy a német csapatok a nagy Don-kanyaru­­latban ellentámadásra lendültek és ezek sikerrel jártak. Mindez a jelenleg folyamatban lévő hadműveletekre vonatkozik, de a német légi felderítés megállapította, hogy a Szovjet a voronezsi térségben is csapat­összevonásokat hajt végre, amiből arra következtetnek, hogy a bolsevisták erre a szakaszra is ki akarják terjeszteni téli offenzívájukat. Több nap óta megfigyel­ték szovjet hadosztályok, köztük páncé­los kötelékek felvonulását és azt, hogy nagy lőszer- és anyagraktárakat állítottak fel a bolsevisták Voronez­től délkeletre. A TP berlini jelentése szerint Sztálin személyesen vette át a főparancsnoksá­got a keleti front középső és déli szaha­zán, ott ahol a Szovjet röviddel ezelőtt támadásba ment át. A szovjet diktátor minden tekintélyét latba veti, hogy a tá­madó csapatok bevetését fokozza és si­kert érjen el. Ezt olyan pillanatban teszi, amikor, az első támadási hullámok már összeomlottak a német csapatok elhárí­tásán. A jövő hetekben Sztálin kétségte­lenül újabb és újabb hullámokat űz majd előre, hogy valahol mégis kikényszerítse az áttörést és változást idézzen elő a ke­leti front helyzetében, amely a nyári of­­fen­ziva­­ során olyan kedvezőtlenül ala­kult a Szovjet számára. Megismétlődnek tehát a múltévi téli offenzíva szovjet erő­feszítései, csak azzal a különbséggel, hogy a német és szövetséges csapatok idén tud­ják, milyen az orosz tél és éppen ezért minden előkészületet megtettek, hogy jobban felszerelve és alaposabban szán­janak szembe vele. A tények majd meg­mutatják, — hangoztatják Berlinben — hogy új fordulatot adhat-e az idei téli offenzívának az a tény, hogy Sztálin sze­mélyesen vette át a támadó műveletek vezetését. A német és szövetséges csapa­tok fölénye és elszántsága, hogy Európát minden körülmények között megvédjék a bolsevizmussal szemben, továbbá a né­met főparancsnokság kitűnő szervezőké­pessége természetesen mit sem változott, csupán a szovjet háborús potenciálja ala­kult át lényeges módon, miután az elmúlt nyáron éléskamráját, valamint legfonto­sabb gyáripari és nyersanyagvidékeit el­vesztette. Sztálin most mindent egy lapra tesz fel, hogy még egy kétségbeesett kí­sérletet tegyen a Kremlt fenyegető vég­zet el­hárítására. Churchill vasárnap esti rádióbeszédét és az arra adott olasz és német választ lapunk más helyén részletesen megtalálta az olvasó. A beszéd és a két válasz rend­kívül érdekesen világítják meg azokat a problémákat, amelyek manapság napi­renden vannak és amelyek körül a ten­gelyhatalmak és az angolszászok katonai és diplomáciai lépései csoportosulnak. Churchill beszédében újból az Olaszor­szág elleni támadás motívuma emelkedett ki s az angol premier egyáltalán nem csi­nált titkot abból, hogy mindenekelőtt Olaszország ellen készül támadni és Olaszországot, így vagy úgy, különbékére kényszerítené. Egyenesen feltűnő volt az a nyíltság, amellyel Churchill a csendes­óceáni háborúra és Japánra célzott, ami­kor lehetségesnek mondotta, hogy az európai háború hamarabb ér véget, mint az ázsiai. Ebben az esetben Anglia azon­nal a föld másik részére dobná haderőit, hogy segítségére siessen az Egyesült Ál­lamoknak a Japán elleni küzdelemben. Japánról lévén szó, itt kell megemlíte­nünk Hull amerikai külügyminiszter be­jelentését, hogy az Egyesült Államok és Chile segélynyújtási egyezményt kötöt­tek. Ennek az egyezménynek alapján az Egyesült Államok segélynyújtást biztosít Chilének arra az esetre, ha idegen hata­lom támadná meg. Az amerikai-chilei se­gélynyújtási egyezmény annál figye­lemreméltóbb, mert­­Chile, Argentínával együtt, mindeddig ragaszkodott semleges­ségéhez. Japánt azért érdekli közelről a chilei külpolitika alakulása, mert hiszen Chile a déli Csendes-óceán keleti partvi­dékét határolja és voltaképpen pendent-ja Ausztráliának ebben a térben. Az USA a Salamon-szigeti harcok erőszakolásával is elsősorban azt a hadászati célt tartotta szem előtt, hogy biztosítsa az összeköt­tetést a Csendes-óceán déli részén át az Egyesült Államok és Ausztrália között. Még egy érdekes része van Churchill beszédének, még­pedig az, amelyben visz­­szautasított minden vitát arról, hogy mi­lyen legyen a brit birodalom háború utáni szervezete és hogy ezt emptie-rnek, vagy commonwealth-nek nevezzék-e. Különösen egyes amerikai körök tették szóvá az utóbbi időben, hogy a konzervatív, angol politikusok, élükön Churchillal továbbra is ragaszkodnak a brit birodalom össze­tartásához és nem hajlandók azt valami­lyen általános nemzetközi egyesülésben feloldani. Willkie legutóbbi nem kis port felvert előadásában egyenesen szemére vetette Churchillnek, hogy meg akarja tartani a birodalmi formát. Willkie To­rontóban újabb beszédet tartott erről a témáról, de ezt már sem az amerikai, sem az angol cenzúra nem engedte közölni tel­­­jes egészében. A Daily Telegraph washing­toni tudósítója megállapítja, hogy Willkie torontói beszédével véglegesen megszakí­totta kapcsolatait a Fehér Házzal. Willkie háború utáni felfogásához Angliában Cripps politikája áll közel és Crippsnek a hadikabinetből való legutóbbi kihajózá­sát is sokan ezzel magyarázzák. Churchill vasárnapi beszédében most a legilletéke­sebb helyről mondott ítéletet ezekről a törekvésekről. A touloni dráma után csak lassan ala­kulnak ki a francia politika fejleményei. Az Intervnf. vichgi távirata azt mondja, hogyha pénteken lehettek még találga­tások, milyen álláspontot foglal majd el Pétain marsall az eseményekkel kapcso­latosan és ha ezeknek a különböző hí­reszteléseknek még tápot adott az, hogy a pénteki minisztertanácson nem Pétain elnökölt, ma már — így jelenti az Inter­inf. — határozottan megállapítható, hogy Pétain nem foglalkozik a lemondás gon­dolatával. Illetékes helyen megerősítik, — fejtegeti a kérdést tovább az Interinf, — hogy Pétain és Laval továbbra is teljes egyetértésben intézi az államügyeket és a marsall csak azért maradt távol a pén­teki minisztertanácstól, mert nem akar­ták túl sok megbeszéléssel terhel­ni. A né­met-francia kapcsolatok jövőbeni alaku­lásáról Berlinben csak annyit állapítanak meg, hogy Hitlernek Pétain marsallhoz intézett levelére még semmiféle válasz nem érkezett, pillanatnyilag nem lehet tehát körvonalazni Franciaország nem­zetközi jogi helyzetét. Valóságként­ csak a következő tények állanak fenn. Az a tény, hogy továbbra is működik a francia kormány és hogy német részről megvan az­ együttműködési akarat. Rundstedt ve­zértábornagy Pétainnek csak mint ta­nácsadó áll rendelkezésére. Ennek elle­nére azonban mindaddig, amíg a helyzet további tisztázódása be nem következik, gyakorlatilag a birodalom katonai képvi­­­selőjének tekintendő Franciaországban, H. D. . - s A harcterek eseményei Német hivatalos jelentést Berlin, november 30. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: Kelet-Kaukázusban több szovjet táma­dás összeomlott s az ellenség súlyos vesz­teségeket szenvedett. November 27-ike óta ezekben a védekező harcokban 60 ellenséges páncélost megsemmisítettünk. Vadászrepülőink 15 ellenséges gépet lőt­tek le. A kalmük szteppén gépesített német erők a Szovjet hátsó összekötő vonalai ellen törtek előre s megsemmisítettek szállítóoszlopokat, élelmiszertartalékokat s felmorzsoltak egy szétugrasztott harc­csoportot. A Volga és a Don között földi csapa­taink szoros együttműködésben erős légi kötelékekkel ismételten visszaverték az ellenség heves páncélos és gyalogsági tá­madásait-Sztálingrádban csak helyi jellegű harci tevékenység volt. Saját ellentámadásaink a nagy Don­­kanyarulatban sikerrel jártak. A Don kö­zépső szakaszán folytattuk eredményes légi támadásainkat a vasúti berendezések ellen és több tehervonatot találatokkal súlyosan megrongáltunk. A keleti arcvonal középső szakaszán, valamint az Ilmen-tó vidékén ismét meg­hiúsult az ellenség minden támadása. Megsemmisítettünk 135 harckocsit. Kirenaikában a német és olasz csapa­tok visszaverték ellenséges páncélosok előretöréseit. Éjjel-nappal légi támadáso­kat intéztünk a britek sátortáborai és gé­pesített erői ellen. Harci repülőink tunéziai területen ,bombákkal árasztották el az ellenség osz­lopait és jelentős veszteségeket okoztak az ellenség nehéz fegyvereinek, jármű­veinek és páncélosainak. A Földközi-tenger keleti részén egy né­met tengeralattjáró-vadász Kleiner frei gatthadnagy parancsnoksága alatt ráro­­hanással elsüllyesztette a Triton tenger­alattjárót, amelyet az angolok a görögök­től vettek volt át s foglyul ejtették a bú­­várhajó legénységét. A megszállt nyugati területek, vala­mint a Csatorna fölött két angol repülő­gépet pusztítottunk el. Német­­vadászok folytatták nappali előretöréseiket Anglia déli partvidéke fölött és eredményesen lőttek vasúti berendezéseket. November 15-ike óta, amikor különjelentésben szá­moltunk be az olasz és német légi haderő, valamint az olasz és német haditengeré­szet nagy eredményeiről Afrika északi partjai előtt az amerikai-angol inváziós hajóhad fölött, az eredmények jelentősen megnövekedtek. November 7-étől 25-éig összesen 165.000 bruttó regisztertonna tartalmú 23 kereskedelmi és szállítóhajót süllyesztettünk el Francia Észak-Afrika kikötőiben és parti vizein. Továbbá oly súlyosan megrongáltunk tizenegy keres­kedelmi és szállítóhajót összesen 100.000 tonna tartalommal, hogy ezek minden valószínűség szerint elsüllyedtek. Meg­rongáltunk ezenfelül 65 hajót, 398.000 tonna tartalommal, mégpedig ezek egy ré­szét olyan súlyosan, hogy hosszabb ideig tartó kiesésükkel lehet számolni. Az ellenséges hadihajók közül megron­gáltunk két csatahajót és három repülő­­gépanyahajót, az utóbbiak közül az egyi­ket súlyosan. Elpusztítottunk öt rombo­­­­lót és kisérőnaszádot, valamint öt cirká­lót. Megrongáltunk 28 cirkálót, rom­bolót és más kisérőhajót. Ezenkívül az északafrikai part kikötőberendezéseiben úgyszólván naponkénti támadásokkal sú­lyos rombolásokat és nagy tüzeket okoz­tunk s ezáltal további értékes utánpótlási­­ anyagot pusztítottunk el. (MTI) Olasz hivatalos jelentést Róma, november 30. (S t e r a n i.) Az olasz főhadiszállás 919. közleménye: Kirenaikában visszavertük ellenséges páncélos osztagok előretörését. A tuniszi szakaszon péncélgépkocsikkal megerősí­tett ellenséges hadoszlopokat feltartóz­tattunk. Az ellenség több gépkocsit vesz­tett. A tengely csapa­tok támadással fontos hadállás foglaltak el; néhány ellenséges harckocsit epusztítottak és több mint 200 foglyot ejtettek, köztük 21 tisztet. Olasz bombavető kötelékek kedvezőt­len légköri viszonyok mellett is hevesen r.sir száma 12 fillér

Next