Nemzeti Ujság, 1942. december (24. évfolyam, 272-295. szám)
1942-12-01 / 272. szám
bar^aTwos K,ad,a » Központi Sajtóvállalat * XXIV. évf. 272. P • •' . vezérigasgetá. - KEDD V fSsszerkeaM - - t«Ml DfCfMBIR 1. Hagyfontosságu miniszteri beszédek a takarékosságról . A Volgy-Don vidékén és grzsevi szakaszon visszaverték a Szovjet újabb heves támadásait A Don-kanyarban exnémetek ellentámadást kezdtek — Szovjet csapatösszevonásokat figyeltek meg Voronezsnél is — Amerikai-chilei segélynyújtási egyezményt kötöttek Gátolják Pétain lemondásának hírét Churchill beszéde és a német-olasz válasz Heves hóviharok dühöngenek már a szovjet fronton és ezek között a nehézidőjárási viszonyok között folynak a hadműveletek. A Szovjet mindkét arcvonalszakaszon, ahol a harcok súlypontja kialakult, a kalinini és sztálingrádi térségben folytatta heves támadásait. A mai német hivatalos jelentés közli, hogy a Volga és Don között ismételten visszaverték az ellenség gyalogos és páncélos rohamait és a kalinin—rzsev—toropeci szakaszon, valamint az Uren-tónál szintén meghiúsult az ellenség minden támadása. Közli még a német hivatalos, hogy a német csapatok a nagy Don-kanyarulatban ellentámadásra lendültek és ezek sikerrel jártak. Mindez a jelenleg folyamatban lévő hadműveletekre vonatkozik, de a német légi felderítés megállapította, hogy a Szovjet a voronezsi térségben is csapatösszevonásokat hajt végre, amiből arra következtetnek, hogy a bolsevisták erre a szakaszra is ki akarják terjeszteni téli offenzívájukat. Több nap óta megfigyelték szovjet hadosztályok, köztük páncélos kötelékek felvonulását és azt, hogy nagy lőszer- és anyagraktárakat állítottak fel a bolsevisták Voroneztől délkeletre. A TP berlini jelentése szerint Sztálin személyesen vette át a főparancsnokságot a keleti front középső és déli szahazán, ott ahol a Szovjet röviddel ezelőtt támadásba ment át. A szovjet diktátor minden tekintélyét latba veti, hogy a támadó csapatok bevetését fokozza és sikert érjen el. Ezt olyan pillanatban teszi, amikor, az első támadási hullámok már összeomlottak a német csapatok elhárításán. A jövő hetekben Sztálin kétségtelenül újabb és újabb hullámokat űz majd előre, hogy valahol mégis kikényszerítse az áttörést és változást idézzen elő a keleti front helyzetében, amely a nyári offenziva során olyan kedvezőtlenül alakult a Szovjet számára. Megismétlődnek tehát a múltévi téli offenzíva szovjet erőfeszítései, csak azzal a különbséggel, hogy a német és szövetséges csapatok idén tudják, milyen az orosz tél és éppen ezért minden előkészületet megtettek, hogy jobban felszerelve és alaposabban szánjanak szembe vele. A tények majd megmutatják, — hangoztatják Berlinben — hogy új fordulatot adhat-e az idei téli offenzívának az a tény, hogy Sztálin személyesen vette át a támadó műveletek vezetését. A német és szövetséges csapatok fölénye és elszántsága, hogy Európát minden körülmények között megvédjék a bolsevizmussal szemben, továbbá a német főparancsnokság kitűnő szervezőképessége természetesen mit sem változott, csupán a szovjet háborús potenciálja alakult át lényeges módon, miután az elmúlt nyáron éléskamráját, valamint legfontosabb gyáripari és nyersanyagvidékeit elvesztette. Sztálin most mindent egy lapra tesz fel, hogy még egy kétségbeesett kísérletet tegyen a Kremlt fenyegető végzet elhárítására. Churchill vasárnap esti rádióbeszédét és az arra adott olasz és német választ lapunk más helyén részletesen megtalálta az olvasó. A beszéd és a két válasz rendkívül érdekesen világítják meg azokat a problémákat, amelyek manapság napirenden vannak és amelyek körül a tengelyhatalmak és az angolszászok katonai és diplomáciai lépései csoportosulnak. Churchill beszédében újból az Olaszország elleni támadás motívuma emelkedett ki s az angol premier egyáltalán nem csinált titkot abból, hogy mindenekelőtt Olaszország ellen készül támadni és Olaszországot, így vagy úgy, különbékére kényszerítené. Egyenesen feltűnő volt az a nyíltság, amellyel Churchill a csendesóceáni háborúra és Japánra célzott, amikor lehetségesnek mondotta, hogy az európai háború hamarabb ér véget, mint az ázsiai. Ebben az esetben Anglia azonnal a föld másik részére dobná haderőit, hogy segítségére siessen az Egyesült Államoknak a Japán elleni küzdelemben. Japánról lévén szó, itt kell megemlítenünk Hull amerikai külügyminiszter bejelentését, hogy az Egyesült Államok és Chile segélynyújtási egyezményt kötöttek. Ennek az egyezménynek alapján az Egyesült Államok segélynyújtást biztosít Chilének arra az esetre, ha idegen hatalom támadná meg. Az amerikai-chilei segélynyújtási egyezmény annál figyelemreméltóbb, mertChile, Argentínával együtt, mindeddig ragaszkodott semlegességéhez. Japánt azért érdekli közelről a chilei külpolitika alakulása, mert hiszen Chile a déli Csendes-óceán keleti partvidékét határolja és voltaképpen pendent-ja Ausztráliának ebben a térben. Az USA a Salamon-szigeti harcok erőszakolásával is elsősorban azt a hadászati célt tartotta szem előtt, hogy biztosítsa az összeköttetést a Csendes-óceán déli részén át az Egyesült Államok és Ausztrália között. Még egy érdekes része van Churchill beszédének, mégpedig az, amelyben viszszautasított minden vitát arról, hogy milyen legyen a brit birodalom háború utáni szervezete és hogy ezt emptie-rnek, vagy commonwealth-nek nevezzék-e. Különösen egyes amerikai körök tették szóvá az utóbbi időben, hogy a konzervatív, angol politikusok, élükön Churchillal továbbra is ragaszkodnak a brit birodalom összetartásához és nem hajlandók azt valamilyen általános nemzetközi egyesülésben feloldani. Willkie legutóbbi nem kis port felvert előadásában egyenesen szemére vetette Churchillnek, hogy meg akarja tartani a birodalmi formát. Willkie Torontóban újabb beszédet tartott erről a témáról, de ezt már sem az amerikai, sem az angol cenzúra nem engedte közölni teljes egészében. A Daily Telegraph washingtoni tudósítója megállapítja, hogy Willkie torontói beszédével véglegesen megszakította kapcsolatait a Fehér Házzal. Willkie háború utáni felfogásához Angliában Cripps politikája áll közel és Crippsnek a hadikabinetből való legutóbbi kihajózását is sokan ezzel magyarázzák. Churchill vasárnapi beszédében most a legilletékesebb helyről mondott ítéletet ezekről a törekvésekről. A touloni dráma után csak lassan alakulnak ki a francia politika fejleményei. Az Intervnf. vichgi távirata azt mondja, hogyha pénteken lehettek még találgatások, milyen álláspontot foglal majd el Pétain marsall az eseményekkel kapcsolatosan és ha ezeknek a különböző híreszteléseknek még tápot adott az, hogy a pénteki minisztertanácson nem Pétain elnökölt, ma már — így jelenti az Interinf. — határozottan megállapítható, hogy Pétain nem foglalkozik a lemondás gondolatával. Illetékes helyen megerősítik, — fejtegeti a kérdést tovább az Interinf, — hogy Pétain és Laval továbbra is teljes egyetértésben intézi az államügyeket és a marsall csak azért maradt távol a pénteki minisztertanácstól, mert nem akarták túl sok megbeszéléssel terhelni. A német-francia kapcsolatok jövőbeni alakulásáról Berlinben csak annyit állapítanak meg, hogy Hitlernek Pétain marsallhoz intézett levelére még semmiféle válasz nem érkezett, pillanatnyilag nem lehet tehát körvonalazni Franciaország nemzetközi jogi helyzetét. Valóságként csak a következő tények állanak fenn. Az a tény, hogy továbbra is működik a francia kormány és hogy német részről megvan az együttműködési akarat. Rundstedt vezértábornagy Pétainnek csak mint tanácsadó áll rendelkezésére. Ennek ellenére azonban mindaddig, amíg a helyzet további tisztázódása be nem következik, gyakorlatilag a birodalom katonai képviselőjének tekintendő Franciaországban, H. D. . - s A harcterek eseményei Német hivatalos jelentést Berlin, november 30. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: Kelet-Kaukázusban több szovjet támadás összeomlott s az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett. November 27-ike óta ezekben a védekező harcokban 60 ellenséges páncélost megsemmisítettünk. Vadászrepülőink 15 ellenséges gépet lőttek le. A kalmük szteppén gépesített német erők a Szovjet hátsó összekötő vonalai ellen törtek előre s megsemmisítettek szállítóoszlopokat, élelmiszertartalékokat s felmorzsoltak egy szétugrasztott harccsoportot. A Volga és a Don között földi csapataink szoros együttműködésben erős légi kötelékekkel ismételten visszaverték az ellenség heves páncélos és gyalogsági támadásait-Sztálingrádban csak helyi jellegű harci tevékenység volt. Saját ellentámadásaink a nagy Donkanyarulatban sikerrel jártak. A Don középső szakaszán folytattuk eredményes légi támadásainkat a vasúti berendezések ellen és több tehervonatot találatokkal súlyosan megrongáltunk. A keleti arcvonal középső szakaszán, valamint az Ilmen-tó vidékén ismét meghiúsult az ellenség minden támadása. Megsemmisítettünk 135 harckocsit. Kirenaikában a német és olasz csapatok visszaverték ellenséges páncélosok előretöréseit. Éjjel-nappal légi támadásokat intéztünk a britek sátortáborai és gépesített erői ellen. Harci repülőink tunéziai területen ,bombákkal árasztották el az ellenség oszlopait és jelentős veszteségeket okoztak az ellenség nehéz fegyvereinek, járműveinek és páncélosainak. A Földközi-tenger keleti részén egy német tengeralattjáró-vadász Kleiner frei gatthadnagy parancsnoksága alatt rárohanással elsüllyesztette a Triton tengeralattjárót, amelyet az angolok a görögöktől vettek volt át s foglyul ejtették a búvárhajó legénységét. A megszállt nyugati területek, valamint a Csatorna fölött két angol repülőgépet pusztítottunk el. Németvadászok folytatták nappali előretöréseiket Anglia déli partvidéke fölött és eredményesen lőttek vasúti berendezéseket. November 15-ike óta, amikor különjelentésben számoltunk be az olasz és német légi haderő, valamint az olasz és német haditengerészet nagy eredményeiről Afrika északi partjai előtt az amerikai-angol inváziós hajóhad fölött, az eredmények jelentősen megnövekedtek. November 7-étől 25-éig összesen 165.000 bruttó regisztertonna tartalmú 23 kereskedelmi és szállítóhajót süllyesztettünk el Francia Észak-Afrika kikötőiben és parti vizein. Továbbá oly súlyosan megrongáltunk tizenegy kereskedelmi és szállítóhajót összesen 100.000 tonna tartalommal, hogy ezek minden valószínűség szerint elsüllyedtek. Megrongáltunk ezenfelül 65 hajót, 398.000 tonna tartalommal, mégpedig ezek egy részét olyan súlyosan, hogy hosszabb ideig tartó kiesésükkel lehet számolni. Az ellenséges hadihajók közül megrongáltunk két csatahajót és három repülőgépanyahajót, az utóbbiak közül az egyiket súlyosan. Elpusztítottunk öt rombolót és kisérőnaszádot, valamint öt cirkálót. Megrongáltunk 28 cirkálót, rombolót és más kisérőhajót. Ezenkívül az északafrikai part kikötőberendezéseiben úgyszólván naponkénti támadásokkal súlyos rombolásokat és nagy tüzeket okoztunk s ezáltal további értékes utánpótlási anyagot pusztítottunk el. (MTI) Olasz hivatalos jelentést Róma, november 30. (S t e r a n i.) Az olasz főhadiszállás 919. közleménye: Kirenaikában visszavertük ellenséges páncélos osztagok előretörését. A tuniszi szakaszon péncélgépkocsikkal megerősített ellenséges hadoszlopokat feltartóztattunk. Az ellenség több gépkocsit vesztett. A tengely csapatok támadással fontos hadállás foglaltak el; néhány ellenséges harckocsit epusztítottak és több mint 200 foglyot ejtettek, köztük 21 tisztet. Olasz bombavető kötelékek kedvezőtlen légköri viszonyok mellett is hevesen r.sir száma 12 fillér