Nemzeti Ujság, 1943. június (25. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-01 / 123. szám

im xfapvs i. 1 ' J VEI L E U 2V1. X­­ V F OLY Av**& NEMZETI ÚJSÁG kiadásért felelős. Iffidd "123 SZáldl ^ szerkesztésért felelSs'3 BARANYAY LAJOS Ifiadia a KörLnk­ Sajtóvállalat D' TÓTH LÁsíló vezérigazgató. Kiadja a Központi sajtovallalat ^ SS9S9!^9SE!^ESS£5SSSS^^S!^SSS^E^E5555555E!^5^^S!^^^9£S Fokozódó, vásárlási lázzal zárult az első könyvnarp Churchill az afrikai tábornokokkal 1 1'""1""1'1 tmmmmMm...mi S-^ tárgyalt Gibraltárban cí Giraud és de Gaulle megkezdték algíri tanácskozásaikat — Légi támadások Livorno, Rennes és Wuppertal ellen — Japán hivatalos jelentés Attu szigetének feladásáról — Újabb politikai merényletek Bulgáriában Angliában és az USA-ban hidegen kezelték a „csehszlovák" terveket, ezért utazott Benes Washingtonba Churchill gibrdllári útja és ottani meg­­beszélései a legérdekesebb esemény az el­­múlt negyvennyolc óra külpolitikai hírei között. A brit miniszterelnök az Egyesült államokból hazatérőben látogatott el Gibraltárba és ott a jelek szerint fontos megbeszéléseket folytatott. Az első jelen­­tések szerint De Gaulle és Giraud algíri találkozójának előkészítése volt egyik fontos célja az útnak, a további részletek azonban arra engednek következtetni, hogy a gibraltári tárgyalásokon hadmű­veleti kérdések is szóba kerültek. A tár­gyalások súlyát mutatja azoknak a ma­­gasrangú brit katonai és politikai szemé­­lységeknek jelenléte, akiket szintén be­vontak a megbeszélésekbe. Vasárnap ke­­■ültek nyilvánosságra az első részletes d lentések ezekről a megbeszélésekről. Röviddel Churchill előtt érkezett Gibral­tárba Giraud tábornok Észak-Afrikából, majd megérkezett Catroux tábornok, Montgomery és Alexander brit hadsereg­­parancsnok.­­Jólértesült körök biztosra veszik hogy a tanácskozásokon szóba­­őrültek a Giraud­ de Gaulle-ügy és a hadműveleti kérdések mellett az Egyé­ni­ Államok, illetve Anglia politikai ér­­dekterületeinek elhatárolása. Úgy hiszik, hogy Churchill gibraltári látogatása köz­vetlen és szükségszerű következménye a Sroosevelttel folytatott tárgyalásoknak,­­ichyi forrásból érkezett hírek úgy tud­­ák, hogy a gibraltári tárgyalások vasár­nap este befejeződtek, Churchill elhagy­ta Gibraltárt és állítólag Algir felé vette volna útját. Montgomery és Eisenhower pedig az NST jelentése szerint útban vannak London felé. .. ,, A gibraltári találkozó után közvetle­nül történt meg Giraud és De Gaulle tokat emlegetett algíri találkozója. De Gaulle vasárnap érkezett meg Algírba, ahol a repülőtéren Giraud fogadta. Hó­­napokon át tartó iratváltás és előké­­szítő tárgyalás előzte meg a két vetély­­társ találkozását. De Gaulle megérke­zése után rövid nyilatkozatot juttatott el a sajtóhoz, amelyben közli, hogy a megbeszélések haladéktalanul megkez­­dődnek. Hangsúlyozta, hogy az az óhaj­­­ás tölti el, hogy egyesítsék a két fran­cia csoportot, így kívánja ezt. Francia­­ország érdeke. A vasárnap este kiadott avatalos közlemény szerint a két tábor­nok megbeszélései szigorúan bizalmas körben történnek, a megbeszélések hét­főn délután 2 órakor történtek. Bizo­­nyos jelekből arra is következtetnek, hogy Churchill is részt vesz a megbeszé­­éseken és megpróbálja érvényesíteni be­­flyását. A marokkói rádió közleménye szerint Giraud a Szovjet képviselőjével folytatott megbeszélést. • A keleti harctéri helyzetben az el- Tiult két nap annyiban jelent változást, hogy Kubánnál, ahol szombaton még nagyarányú elkeseredett harcok foly­tak," vasárnap — mint a német véderő főparancsnoksága közli — a Szovjet Nem folytatta támadásait. Újabban kü­lönben Berlinben az a benyomás alakult ki, hogy a bolsevisták arcvonaltámadás helyett új taktikába kezdtek. Ez a tak­tika a lassú anyagcsata. Illetékes német részről rámutatnak a Szovjet rendkívül erőfeszítéseire a kurcáni hídfőnél. Eze­ket az erőfeszítéseket mutatja az a tény, hogy a szovjet csapatok túlsúlya a híd­főnél 10:1-hez arányúnak mondható. Való­színű, hogy ezt a túlsúlyt ezen az arcvo­nalszakaszon a légierőkben is meg akar­ják teremteni. Szovjet vonatkozásban harctéri ese­ményeknél nagyobb érdeklődést kavart fel Sztálin levele, amelyet a Reuter-iroda moszkvai külön tudósítójához intézett a komintern feloszlatásával kapcsolatban. Stockholmi vélemény szerint a londoni Observer vasárnapi vezércikkéből, amely ezzel a levéllel foglalkozik, brit figyel­meztetést olvasnak ki a Szovjetunió cí­mére, az európai érdekkörök elhatáro­­lása érdekében. A vezércikk írója Nagy­­britannnia és a Szovjet viszonyának ala­kulására két lehetőséget lát. London és Moszkva vagy megegyezik a hatalmi és érdekkörök elhatárolásában, vagy hábo­rúra bízzák a döntést. „Az egyetlen mód­szer — írja a lap — a béke korszerű meg­szervezésére olyan hatalmi csoport létre­hozása, amely elég erős ahhoz, hogy a békét, mindenkivel szemben megvédel­mezze. Ilyen hatalmi csoprt képződhet a háború befejezése után Nagybritannia, a Szovjetunió és az USA részvételével. Az alapvető kérdés így hangzik: vájjon a bé­két egyetértésben keresik-e vagy bizton­ságukat egymással szemben akarják meg­szervezni“. A második esetre vonatkozó­lag a cikk írója kilátásba helyezi Anglia harci készségét. Berlinben az említett Sztálin-levéllel kapcsolatban illetékes he­lyen azt hangsúlyozzák, hogy Sztálinnak ezt a nyilatkozatát is mindenki újabb szovjet fogásnak fogja fölismerni, amely­­lyel a bolsevisták ideológiai kötöttségtől felszabadulva, igyekeznek terveiket köze­lebb vinni a megvalósuláshoz. A­ stock­holmi Svenska Morgenbladet végül­ ezt a megjegyzést fűzi a Sztálin-levélhez: Minden ok megvan arra, hogy az ember gyanakvással fogadja a szovjet talány­nak állítólagos szakértőktől származó megoldásait. Moszkvával kapcsolatosan még egy feltűnést keltő hír érkezett: Graf­­ton amerikai újságíró a Philadelphia Re­­cord-ban megállapítja, hogy Moszkva és a londoni emigráns kormány szakítása messzemenő következményeket vont maga után. Grafton közli, hogy Moszkva felszólította az angol és amerikai kormányt, hogy szintén szakítsanak Szikorszkyval. Ezzel értésére adta Wa­shingtonnak és Londonnak, hogy az eset­leges jövendő Lengyelországban csupán egy bolsevista kormányt tűrne meg. A Labour­ Party nagyjelentőségű hatá­rozatának, amelyben a kommunisták belé­pési ajánlatát visszautasította, további hullámverése mutatkozik az angol köz­véleményben. A Daily Herald beszámol arról, hogy az angol munkáspárt közzé­tette jövendő politikájának irányvona­lait. A mostani háború bizonyítékot szol­gáltatott arra, — mondja a párt közle­ménye, — hogy a brit kapitalizmus elmu­lasztotta az alkalmat, hogy az­ „angol nép­hez méltó társadalmat“ építsen fel. A munkáspárt síkraszáll amellett, hogy Angliában lefektették az alapokat a „szo­cialista Commonwealth“-hoz átállítás szá­mára. A végső győzelem lényeges felté­tele, hogy végre előkészítsék a szükséges szociális változásokat. Követelik a Beve­­ridge-terv támogatását. Meg kell oldani a népesedési problémát. A termelésben semmi esetben sem lehet irányadó a vál­lalkozó haszonlesése. Végül követelik a fontos iparágak, valamint az Angol Bank államosítását. Londonban még egy jelen­tős megnyilatkozás történt. Lord Cran­­borne, a lordok házának elnöke­ Oxford­­ban tartott beszédében a háború utáni bé­kével foglalkozott. Erős és az egész vi­lágra kiterjedő szervezet felállítását sür­gette. Ennek a szervezetnek magában kell foglalnia valamennyi nagyhatalmat, kü­lönösen azokat, amelyek ellenőrzésük alatt tartják a fontos nyersanyagokat. Ugyanakkor lord Halifax washingtoni angol nagykövet Quebecben mondott rádióbeszédet. Az erőfeszítések fokozását sürgette, hangsúlyozva, hogy a szövetsé­gesek előtt nagy és fáradságos feladata áll és még sok áldozatot kell hozniuk. Olaszország helyzetével most, amikor a háború egyre közelebb kerül az olasz félszigethez, apr az olasz sajtó, mint a vezető államférfiak politikai megnyilat­kozásai, egyre gyakrabban foglalkoznak. Delacroix, a Hadirokkantak Szövetsége elnökének megállapításai mellett Garda a Voce d'Italia vasárnapi számában azt hangsúlyozza, hogy céltalan az angol propaganda Olaszország ellen intézett „papírbombázása“. Különbékéről nem lehet szó — írja Gajda — és époly ke­véssé lehet szó valamilyen érintkezésről Olaszország és az angolszászok között. A cikkíró végül azt fejtegeti, hogy az olasz nép harcol és harcolni fog lankadatlanul Svéd lapok is foglalkoznak Olaszország helyzetével és megjegyzik, hogy katonai körökben nem táplálnak illúziót az Ap­­penin félsziget helyzete tekintetében és mindinkább az a meggyőződés alakul ki, hogy a legközelebbi időkben az olaszok­nak kell elviselniük a háború nagyobb terhét. U. A. A harcterek eseményei Német hivatalos jelentést Berlin, május 31. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága jelenti: Az ellenség vasárnap nem folytatta támadásait a kubáni hídfő ellen. A keleti arcvonal több részéről — Ve­­lis környékén végrehajtott sikert támadó vállalkozásunk kivételével — csupán fel­derítő- és rohamcsapat tevékenységet je­lentenek. Egy szovjet bombázóköteléknek a Fe­kete-tengeren egy német hajókaraván ellen intézett támadása során a haditen­gerészet vadászrepülői és járművei mind a kilenc támadó bombázót lelőtték. A Szovjet vasárnap összesen 74 repülő­gépet vesztett, saját veszteségünk hét gép. Gyors német harci repülőgépek táma­dást intéztek a dél- és délkeletangliai partvidék kikötővárosai ellen s nehéz bombákat dobtak hadifontosságú beren­dezésekre. A Földközi-tenger vidékén a légi­erő szombaton és vasárnap 13 repülőgépet, köztük több nehéz bombázót semmisített meg. Egy fegyveres távolfelderítőnk az Atlanti-óceán fölött megtámadott és el­süllyesztett egy 4900 tonnás ellenséges teherhajót s légi harcban lelőtt egy négy­motoros brit repülőgépet. (MTI) Olasz hivatalos jelentést Róma, május 31. (Stefani.) Az olasz főhadiszállás 1101. számú közleménye: Ellenséges légi kötelékek vasárnap több bombát dobtak le Nápolyra, ame­lyet ezzel ért a hetvenedik légi támadás, továbbá szardíniai helységekre, valamint Foggia, Bari és Potenza környékére. A bombák jelentékeny károkat okoztak Nápoly középületeiben és lakóházaiban. A támadó repülőgépek közül Nápoly fe­lett hat négymotoros gép pusztult el: hármat olasz vadászgépek, egyet német vadászok, kettőt pedig a légvédelmi üte­gek lőttek le. A Pantelleria szigete ellen intézett el­lenséges légi támadás során az ellenség további kilenc repülőgépet vesztett a légvédelmi ütegek találata következté­ben, egy tizediket pedig a tenger felett lőttek le olasz vadászgépek. Kiegészítés az olasz főhadiszállás 1101. számú közleményéhez: A hétfői hadijelentésben említett légi támadások áldozatainak száma a követ­kezőképen oszlik meg: Nápolyban 58 ha­lott és 351 sebesült, a szardíniai közsé­gekben összesen öt halott és tíz sebesült. A Cavita Vechia ellen intézett ellensé­ges légi támadás áldozatainak száma a romok teljes eltakarítása és néhány sú­lyos sebesült elhalálozása után összesen 285-re emelkedett. (MTI) Ionunk mai száma 16 fillér

Next