Nemzeti Ujság, 1943. június (25. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-01 / 123. szám
im xfapvs i. 1 ' J VEI L E U 2V1. X V F OLY Av**& NEMZETI ÚJSÁG kiadásért felelős. Iffidd "123 SZáldl ^ szerkesztésért felelSs'3 BARANYAY LAJOS Ifiadia a KörLnk Sajtóvállalat D' TÓTH LÁsíló vezérigazgató. Kiadja a Központi sajtovallalat ^ SS9S9!^9SE!^ESS£5SSSS^^S!^SSS^E^E5555555E!^5^^S!^^^9£S Fokozódó, vásárlási lázzal zárult az első könyvnarp Churchill az afrikai tábornokokkal 1 1'""1""1'1 tmmmmMm...mi S-^ tárgyalt Gibraltárban cí Giraud és de Gaulle megkezdték algíri tanácskozásaikat — Légi támadások Livorno, Rennes és Wuppertal ellen — Japán hivatalos jelentés Attu szigetének feladásáról — Újabb politikai merényletek Bulgáriában Angliában és az USA-ban hidegen kezelték a „csehszlovák" terveket, ezért utazott Benes Washingtonba Churchill gibrdllári útja és ottani megbeszélései a legérdekesebb esemény az elmúlt negyvennyolc óra külpolitikai hírei között. A brit miniszterelnök az Egyesült államokból hazatérőben látogatott el Gibraltárba és ott a jelek szerint fontos megbeszéléseket folytatott. Az első jelentések szerint De Gaulle és Giraud algíri találkozójának előkészítése volt egyik fontos célja az útnak, a további részletek azonban arra engednek következtetni, hogy a gibraltári tárgyalásokon hadműveleti kérdések is szóba kerültek. A tárgyalások súlyát mutatja azoknak a magasrangú brit katonai és politikai személységeknek jelenléte, akiket szintén bevontak a megbeszélésekbe. Vasárnap ke■ültek nyilvánosságra az első részletes d lentések ezekről a megbeszélésekről. Röviddel Churchill előtt érkezett Gibraltárba Giraud tábornok Észak-Afrikából, majd megérkezett Catroux tábornok, Montgomery és Alexander brit hadseregparancsnok.Jólértesült körök biztosra veszik hogy a tanácskozásokon szóbaőrültek a Giraud de Gaulle-ügy és a hadműveleti kérdések mellett az Egyéni Államok, illetve Anglia politikai érdekterületeinek elhatárolása. Úgy hiszik, hogy Churchill gibraltári látogatása közvetlen és szükségszerű következménye a Sroosevelttel folytatott tárgyalásoknak,ichyi forrásból érkezett hírek úgy tudák, hogy a gibraltári tárgyalások vasárnap este befejeződtek, Churchill elhagyta Gibraltárt és állítólag Algir felé vette volna útját. Montgomery és Eisenhower pedig az NST jelentése szerint útban vannak London felé. .. ,, A gibraltári találkozó után közvetlenül történt meg Giraud és De Gaulle tokat emlegetett algíri találkozója. De Gaulle vasárnap érkezett meg Algírba, ahol a repülőtéren Giraud fogadta. Hónapokon át tartó iratváltás és előkészítő tárgyalás előzte meg a két vetélytárs találkozását. De Gaulle megérkezése után rövid nyilatkozatot juttatott el a sajtóhoz, amelyben közli, hogy a megbeszélések haladéktalanul megkezdődnek. Hangsúlyozta, hogy az az óhajás tölti el, hogy egyesítsék a két francia csoportot, így kívánja ezt. Franciaország érdeke. A vasárnap este kiadott avatalos közlemény szerint a két tábornok megbeszélései szigorúan bizalmas körben történnek, a megbeszélések hétfőn délután 2 órakor történtek. Bizonyos jelekből arra is következtetnek, hogy Churchill is részt vesz a megbeszééseken és megpróbálja érvényesíteni beflyását. A marokkói rádió közleménye szerint Giraud a Szovjet képviselőjével folytatott megbeszélést. • A keleti harctéri helyzetben az el- Tiult két nap annyiban jelent változást, hogy Kubánnál, ahol szombaton még nagyarányú elkeseredett harcok folytak," vasárnap — mint a német véderő főparancsnoksága közli — a Szovjet Nem folytatta támadásait. Újabban különben Berlinben az a benyomás alakult ki, hogy a bolsevisták arcvonaltámadás helyett új taktikába kezdtek. Ez a taktika a lassú anyagcsata. Illetékes német részről rámutatnak a Szovjet rendkívül erőfeszítéseire a kurcáni hídfőnél. Ezeket az erőfeszítéseket mutatja az a tény, hogy a szovjet csapatok túlsúlya a hídfőnél 10:1-hez arányúnak mondható. Valószínű, hogy ezt a túlsúlyt ezen az arcvonalszakaszon a légierőkben is meg akarják teremteni. Szovjet vonatkozásban harctéri eseményeknél nagyobb érdeklődést kavart fel Sztálin levele, amelyet a Reuter-iroda moszkvai külön tudósítójához intézett a komintern feloszlatásával kapcsolatban. Stockholmi vélemény szerint a londoni Observer vasárnapi vezércikkéből, amely ezzel a levéllel foglalkozik, brit figyelmeztetést olvasnak ki a Szovjetunió címére, az európai érdekkörök elhatárolása érdekében. A vezércikk írója Nagybritannnia és a Szovjet viszonyának alakulására két lehetőséget lát. London és Moszkva vagy megegyezik a hatalmi és érdekkörök elhatárolásában, vagy háborúra bízzák a döntést. „Az egyetlen módszer — írja a lap — a béke korszerű megszervezésére olyan hatalmi csoport létrehozása, amely elég erős ahhoz, hogy a békét, mindenkivel szemben megvédelmezze. Ilyen hatalmi csoprt képződhet a háború befejezése után Nagybritannia, a Szovjetunió és az USA részvételével. Az alapvető kérdés így hangzik: vájjon a békét egyetértésben keresik-e vagy biztonságukat egymással szemben akarják megszervezni“. A második esetre vonatkozólag a cikk írója kilátásba helyezi Anglia harci készségét. Berlinben az említett Sztálin-levéllel kapcsolatban illetékes helyen azt hangsúlyozzák, hogy Sztálinnak ezt a nyilatkozatát is mindenki újabb szovjet fogásnak fogja fölismerni, amelylyel a bolsevisták ideológiai kötöttségtől felszabadulva, igyekeznek terveiket közelebb vinni a megvalósuláshoz. A stockholmi Svenska Morgenbladet végül ezt a megjegyzést fűzi a Sztálin-levélhez: Minden ok megvan arra, hogy az ember gyanakvással fogadja a szovjet talánynak állítólagos szakértőktől származó megoldásait. Moszkvával kapcsolatosan még egy feltűnést keltő hír érkezett: Grafton amerikai újságíró a Philadelphia Record-ban megállapítja, hogy Moszkva és a londoni emigráns kormány szakítása messzemenő következményeket vont maga után. Grafton közli, hogy Moszkva felszólította az angol és amerikai kormányt, hogy szintén szakítsanak Szikorszkyval. Ezzel értésére adta Washingtonnak és Londonnak, hogy az esetleges jövendő Lengyelországban csupán egy bolsevista kormányt tűrne meg. A Labour Party nagyjelentőségű határozatának, amelyben a kommunisták belépési ajánlatát visszautasította, további hullámverése mutatkozik az angol közvéleményben. A Daily Herald beszámol arról, hogy az angol munkáspárt közzétette jövendő politikájának irányvonalait. A mostani háború bizonyítékot szolgáltatott arra, — mondja a párt közleménye, — hogy a brit kapitalizmus elmulasztotta az alkalmat, hogy az „angol néphez méltó társadalmat“ építsen fel. A munkáspárt síkraszáll amellett, hogy Angliában lefektették az alapokat a „szocialista Commonwealth“-hoz átállítás számára. A végső győzelem lényeges feltétele, hogy végre előkészítsék a szükséges szociális változásokat. Követelik a Beveridge-terv támogatását. Meg kell oldani a népesedési problémát. A termelésben semmi esetben sem lehet irányadó a vállalkozó haszonlesése. Végül követelik a fontos iparágak, valamint az Angol Bank államosítását. Londonban még egy jelentős megnyilatkozás történt. Lord Cranborne, a lordok házának elnöke Oxfordban tartott beszédében a háború utáni békével foglalkozott. Erős és az egész világra kiterjedő szervezet felállítását sürgette. Ennek a szervezetnek magában kell foglalnia valamennyi nagyhatalmat, különösen azokat, amelyek ellenőrzésük alatt tartják a fontos nyersanyagokat. Ugyanakkor lord Halifax washingtoni angol nagykövet Quebecben mondott rádióbeszédet. Az erőfeszítések fokozását sürgette, hangsúlyozva, hogy a szövetségesek előtt nagy és fáradságos feladata áll és még sok áldozatot kell hozniuk. Olaszország helyzetével most, amikor a háború egyre közelebb kerül az olasz félszigethez, apr az olasz sajtó, mint a vezető államférfiak politikai megnyilatkozásai, egyre gyakrabban foglalkoznak. Delacroix, a Hadirokkantak Szövetsége elnökének megállapításai mellett Garda a Voce d'Italia vasárnapi számában azt hangsúlyozza, hogy céltalan az angol propaganda Olaszország ellen intézett „papírbombázása“. Különbékéről nem lehet szó — írja Gajda — és époly kevéssé lehet szó valamilyen érintkezésről Olaszország és az angolszászok között. A cikkíró végül azt fejtegeti, hogy az olasz nép harcol és harcolni fog lankadatlanul Svéd lapok is foglalkoznak Olaszország helyzetével és megjegyzik, hogy katonai körökben nem táplálnak illúziót az Appenin félsziget helyzete tekintetében és mindinkább az a meggyőződés alakul ki, hogy a legközelebbi időkben az olaszoknak kell elviselniük a háború nagyobb terhét. U. A. A harcterek eseményei Német hivatalos jelentést Berlin, május 31. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága jelenti: Az ellenség vasárnap nem folytatta támadásait a kubáni hídfő ellen. A keleti arcvonal több részéről — Velis környékén végrehajtott sikert támadó vállalkozásunk kivételével — csupán felderítő- és rohamcsapat tevékenységet jelentenek. Egy szovjet bombázóköteléknek a Fekete-tengeren egy német hajókaraván ellen intézett támadása során a haditengerészet vadászrepülői és járművei mind a kilenc támadó bombázót lelőtték. A Szovjet vasárnap összesen 74 repülőgépet vesztett, saját veszteségünk hét gép. Gyors német harci repülőgépek támadást intéztek a dél- és délkeletangliai partvidék kikötővárosai ellen s nehéz bombákat dobtak hadifontosságú berendezésekre. A Földközi-tenger vidékén a légierő szombaton és vasárnap 13 repülőgépet, köztük több nehéz bombázót semmisített meg. Egy fegyveres távolfelderítőnk az Atlanti-óceán fölött megtámadott és elsüllyesztett egy 4900 tonnás ellenséges teherhajót s légi harcban lelőtt egy négymotoros brit repülőgépet. (MTI) Olasz hivatalos jelentést Róma, május 31. (Stefani.) Az olasz főhadiszállás 1101. számú közleménye: Ellenséges légi kötelékek vasárnap több bombát dobtak le Nápolyra, amelyet ezzel ért a hetvenedik légi támadás, továbbá szardíniai helységekre, valamint Foggia, Bari és Potenza környékére. A bombák jelentékeny károkat okoztak Nápoly középületeiben és lakóházaiban. A támadó repülőgépek közül Nápoly felett hat négymotoros gép pusztult el: hármat olasz vadászgépek, egyet német vadászok, kettőt pedig a légvédelmi ütegek lőttek le. A Pantelleria szigete ellen intézett ellenséges légi támadás során az ellenség további kilenc repülőgépet vesztett a légvédelmi ütegek találata következtében, egy tizediket pedig a tenger felett lőttek le olasz vadászgépek. Kiegészítés az olasz főhadiszállás 1101. számú közleményéhez: A hétfői hadijelentésben említett légi támadások áldozatainak száma a következőképen oszlik meg: Nápolyban 58 halott és 351 sebesült, a szardíniai községekben összesen öt halott és tíz sebesült. A Cavita Vechia ellen intézett ellenséges légi támadás áldozatainak száma a romok teljes eltakarítása és néhány súlyos sebesült elhalálozása után összesen 285-re emelkedett. (MTI) Ionunk mai száma 16 fillér