Nemzeti, 2014. szeptember - 2015. június (2. évfolyam, 1-9. szám)

2014-11-01 / 3. szám

„A FEHÉR FELHŐ"-SZÁM. SZÍNHÁZI élet Szerkeszti: INCZE SÁNDOR és felcsapott Ferenc József katonájának. A színpadon a Kossuth-nóta szólt az uralkodót éltető új szöveggel. A darab rámutatott a korabeli nemzettudat furcsa kettősségére, mely 1848 és Kossuth eszmei örök­ségét össze tudta egyeztetni a forradalmat eltaposó, „koronás gyilkos­ból” mindenki Ferenc Jóskájává lett uralkodó iránti hűséggel. A magánszínházakban október elejéig lelkesítő műveket adtak elő - a Vígszínházban Hegedűs Gyula és Faragó Jenő Mindnyájunknak el kell menni című művét; a Népoperában Mérei Adolf és Béldi Izor da­rabját, A vörös ördögöket játszották; míg a Király Színházban Márkus László Varsótól az Adriáig és Vágó Géza Nagy dolog a háború című szín­játéka került színre. Az embereket azonban nem sokáig kötötte le a propaganda, a Ki­rály Színházban hirtelen döntöttek a műsorváltozásról: 1915. október 17-én zsúfolt ház előtt, a békeévek színházi estéire emlékeztető hangu­latban felújították a János vitézt, a főszerepben ismét Fedák Sárival és Medgyaszay Vilmával, prímással, csütörtökönként pedig az Auguszta zenekar felléptével jóté­konysági esteket rendeztek. Türelmetlen közönség A hadüzenet után az állami színházak felfüggesztették működésüket, s bár a bécsi udvari színházak 1914 októberében újrajátszani kezdtek, Budapesten a Nemzetiben és az Operaházban a megélénkülő sajtótá­madások ellenére sem indult meg az évad. November végére azonban világossá vált, hogy a kezdeti villámháborús tervek nem valósulnak SZINHÁZ-TÖRTÉNET meg, s a türelmetlen közönséget pedig nem lehetett arra kényszeríteni, hogy a háború végét megvárja. A Nemzeti 1915. január 28-án aztán megkezdte csonka évadját klasszikus, egyben háborús tematikájú egyveleggel: „Jókai Mór szo­morújátékából, A szigetvári vértanúkból adtak elő egy jelenetet, Aisz­­khülosz háborús tragédiáját, Heten Théba ellen, a Bánk bán második felvonását és Schiller költeményét, a Wallenstein táborát, vadászokkal, markotányosnőkkel, zenészekkel” - írta Kosztolányi Dezső. Az első világháború kitörésekor tapasztalt lelkesedés a hadi helyzet válságosra fordulásával szertefoszlott. Az oroszok 1915. szeptember 16-án körülvették a galíciai Przemysl várát, amelynek osztrák-magyar védői hónapokig hősiesen kitartottak, de végül fel kellett adniuk az erődítményt. Az első világháború egyik legdrámaibb eseménye volt ez a hosszú ostrom. Erről a tragikus mozzanatról a korszak legsikeresebb primadonnájának, Fedák Sárinak levele is tanúskodik, melyet a kor legsikeresebb írójához, Molnár Ferenchez intézett: „Przemysl tönkre tett. Úgy járnak az emberek, mint az őrültek, sírnak az utcán, az asszo­nyok meg ájuldoznak. Leírhatatlan ez a lehangoltság. [...] Alig bírtunk játszani. Iszonyú pocsék mesterség ilyenkor a színészet. Belém fagyott a szó, és az idegességtől folyton könnyes volt a szemem.” Molnár Ferenc ekkor haditudósítóként szolgálta hazáját. Élmé­nyeiről nemcsak prózai kötetben számolt be, a Nemzeti Színház 1916. február 25-én bemutatta A fehér felhő című mirákulumát, mely egye­dülálló az író életművében, hiszen szereplői falusiak: gyerekek, özvegy­asszonyok, népfelkelők. A megható és könnyeket fakasztó, mégsem szentimentális vagy giccses történet másféle Molnárt mutatott a kö­zönségnek. Az angyal (Bayor Gizi) Huszár-hadapród (Rajnai Gábor) Nemzeti­ szinház. »A fehér felhő». h­lv­I­V. évfolyam.­­ 1916. március 5-től március 12-ig. [ 10. szám. Ara Budapesten 24 fillér. Vidéken M BOér.­; Címlapon. Bajor Gizi és Rajnai Gábor A fehér felhőben (Nemzeti Színház, 1916) Az első világháború idejének egyik legnagyobb sikerét, Kálmán Imre A csárdáskirálynő című operettjét a Király Színház mutatta be 1916-ban NEMZETI • II. évfolyam 3. szám • 2014/2015-ös évad • 41

Next