Nemzeti, 2015. szeptember - 2016. június (3. évfolyam, 1-9. szám)

2015-11-01 / 3. szám

40-10. évfolyam 3. szám • 2015/2016-os évad • NEMZETI Titkóssik 80. • Isten tenyerén lehetett. És a nagyanyám újra férjhez ment, mégpedig egy Kovács Sán­dor nevezetű emberhez. Ő lett az én igazi nagyapám, hisz őt ismertem, őt szerettem. Nagyanyámnak nem lehetett több gyereke, de Kovács nagyapám nem hőzöngött emiatt, egyszerűen imádta anyámat, a mos­tohagyerekét. Akkoriban ez nagy dolog volt. Na, ez a Kovács Sándor nagyapám terménynagykereskedő lett. Akkor ő egy jó parti volt.­­ Egy fenét! Amikor összeházasodtak, még nem volt semmije. A nagy­anyámnak se. De aztán lett. Kovács nagyapámnak lett fűszerüzlete, kocsmája, szikvízüzeme, földje... És ami a legfontosabb: lett neki mo­zija! De olyan mozi, ahol színpad is volt! Még Egerben sem volt olyan: aggregátorról reflektorokat is tudott használni. És tudja, miért volt szükség színpadra? Mert volt nálunk egy esperes, aki színdarabokat rendezett. Perényi esperesről beszélek, aki egyébként a temető legvé­gére temettette magát, és még egy pici síremléket se engedett magá­nak. Amikor Pélyen vagyok, és elmegyek a temetőbe, hisz a halottaim ott vannak, mindig elsétálok Perényi esperes sírjához is. Mert ő nem akármilyen ember volt! Gazdag volt családilag, és bejárta a fél világot, de a gazdagságát arra fordította, hogy a kulturális élet legyen gazdag Pélyen. Az is lett. Nemcsak ő rendezett színdarabokat, hanem később apám meg anyám is. Képzelje el, hogy anyámnál egyszer eljátszottam Nyilas Misit! Évekkel ezelőtt kaptam az unokaöcsémtől egy beke­retezett plakátot, most nem tudom, hogy hova raktam el, pedig egy darabig őrizgettem. Elmondom, mi van rajta: valami operett szerzője meg a címe, erre már nem emlékszem, alatta, rendezte Töröcsik Joachim, az apám, ugye, főszereplő Töröcsik Teréz, a nővérem, aztán szerepelt még Dragony Olga, Jankovics Olga, Kácsor Béla... Szóval minden, ahogy egy rendes plakáton kell. És középen, jókora betűkkel. Ritmikus táncot bemutat: Töröcsik Márián. Ez vagyok én. Hát ezen annyit röhögtünk, hogy nem igaz! Van évszám a plakáton?­­ Hát én azt most honnan tudjam?! Hogy ez mikor volt, ugye. Most vagyok 80 éves. Akkor lehettem... ez talán a háború alatt volt. Várjon, hiszen az apám a fronton volt, aztán meg hadifogságban. Akkor in­kább később, a koalíciós években. Amikor a Tiszához is járt az a bizo­nyos „falusi intelligencia”. És igen, oda tartozott Törőcsik nagyapám is, pedig paraszt volt. De rengeteget olvasott. Ipari növényeket termesz­tett, állatokat tenyésztett és hibátlanul írt. A gyerekeit pedig, de csak a fiúkat, iskoláztatta! Vagyis hát a legfiatalabb fiútestvért, Pistát nem ta­níttatta. Ez apámnak élete végéig nagyon fájt. Halálakor, amikor ugye anyám kinyitotta az ő Kristalniját vagy hogy hívják, benne volt a Pista öccse fényképe. Egész életében őrizte. (...) Tudja, anyám óriási egy figura volt. Nézzen rám, én nyolcvan­­évesen egy roncshalmaz vagyok. Anyám 84 évesen egyedül ment ki Ausztráliába a húgomhoz, Julihoz. Én akkoriban Vasziljevvel dol­goztam Moszkvában. Onnan próbáltam telefonálgatni. Beszélek Sydneyvel, a húgommal, olyan bánatos vagyok Marika, mert nem tudtuk kicserélni anyánk repülőjegyét, és a visszaúton Frankfurtban kell várakoznia négy órát. Na, hívom a nővéremet, aki akkoriban Rákosszentmihályon lakott, hogy fektessétek le, ahogy hazaér, hát ki lesz, mint a kutya. Anyám ott lakott, ahol a nővérem, csak külön kisházban. De akkor már Julika, a húgom is telefonált Sydneyből. Szóval izgultunk, na. Anyám megér- A család. Bal szélen az édesanya jobbra az édesapa, középen Mari, Juli, Teréz.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék