Nemzeti, 2015. szeptember - 2016. június (3. évfolyam, 1-9. szám)
2015-11-01 / 3. szám
40-10. évfolyam 3. szám • 2015/2016-os évad • NEMZETI Titkóssik 80. • Isten tenyerén lehetett. És a nagyanyám újra férjhez ment, mégpedig egy Kovács Sándor nevezetű emberhez. Ő lett az én igazi nagyapám, hisz őt ismertem, őt szerettem. Nagyanyámnak nem lehetett több gyereke, de Kovács nagyapám nem hőzöngött emiatt, egyszerűen imádta anyámat, a mostohagyerekét. Akkoriban ez nagy dolog volt. Na, ez a Kovács Sándor nagyapám terménynagykereskedő lett. Akkor ő egy jó parti volt. Egy fenét! Amikor összeházasodtak, még nem volt semmije. A nagyanyámnak se. De aztán lett. Kovács nagyapámnak lett fűszerüzlete, kocsmája, szikvízüzeme, földje... És ami a legfontosabb: lett neki mozija! De olyan mozi, ahol színpad is volt! Még Egerben sem volt olyan: aggregátorról reflektorokat is tudott használni. És tudja, miért volt szükség színpadra? Mert volt nálunk egy esperes, aki színdarabokat rendezett. Perényi esperesről beszélek, aki egyébként a temető legvégére temettette magát, és még egy pici síremléket se engedett magának. Amikor Pélyen vagyok, és elmegyek a temetőbe, hisz a halottaim ott vannak, mindig elsétálok Perényi esperes sírjához is. Mert ő nem akármilyen ember volt! Gazdag volt családilag, és bejárta a fél világot, de a gazdagságát arra fordította, hogy a kulturális élet legyen gazdag Pélyen. Az is lett. Nemcsak ő rendezett színdarabokat, hanem később apám meg anyám is. Képzelje el, hogy anyámnál egyszer eljátszottam Nyilas Misit! Évekkel ezelőtt kaptam az unokaöcsémtől egy bekeretezett plakátot, most nem tudom, hogy hova raktam el, pedig egy darabig őrizgettem. Elmondom, mi van rajta: valami operett szerzője meg a címe, erre már nem emlékszem, alatta, rendezte Töröcsik Joachim, az apám, ugye, főszereplő Töröcsik Teréz, a nővérem, aztán szerepelt még Dragony Olga, Jankovics Olga, Kácsor Béla... Szóval minden, ahogy egy rendes plakáton kell. És középen, jókora betűkkel. Ritmikus táncot bemutat: Töröcsik Márián. Ez vagyok én. Hát ezen annyit röhögtünk, hogy nem igaz! Van évszám a plakáton? Hát én azt most honnan tudjam?! Hogy ez mikor volt, ugye. Most vagyok 80 éves. Akkor lehettem... ez talán a háború alatt volt. Várjon, hiszen az apám a fronton volt, aztán meg hadifogságban. Akkor inkább később, a koalíciós években. Amikor a Tiszához is járt az a bizonyos „falusi intelligencia”. És igen, oda tartozott Törőcsik nagyapám is, pedig paraszt volt. De rengeteget olvasott. Ipari növényeket termesztett, állatokat tenyésztett és hibátlanul írt. A gyerekeit pedig, de csak a fiúkat, iskoláztatta! Vagyis hát a legfiatalabb fiútestvért, Pistát nem taníttatta. Ez apámnak élete végéig nagyon fájt. Halálakor, amikor ugye anyám kinyitotta az ő Kristalniját vagy hogy hívják, benne volt a Pista öccse fényképe. Egész életében őrizte. (...) Tudja, anyám óriási egy figura volt. Nézzen rám, én nyolcvanévesen egy roncshalmaz vagyok. Anyám 84 évesen egyedül ment ki Ausztráliába a húgomhoz, Julihoz. Én akkoriban Vasziljevvel dolgoztam Moszkvában. Onnan próbáltam telefonálgatni. Beszélek Sydneyvel, a húgommal, olyan bánatos vagyok Marika, mert nem tudtuk kicserélni anyánk repülőjegyét, és a visszaúton Frankfurtban kell várakoznia négy órát. Na, hívom a nővéremet, aki akkoriban Rákosszentmihályon lakott, hogy fektessétek le, ahogy hazaér, hát ki lesz, mint a kutya. Anyám ott lakott, ahol a nővérem, csak külön kisházban. De akkor már Julika, a húgom is telefonált Sydneyből. Szóval izgultunk, na. Anyám megér- A család. Bal szélen az édesanya jobbra az édesapa, középen Mari, Juli, Teréz.