Nemzetnevelés, 1923 (5. évfolyam, 2-12. szám)
1923-02-28 / 2. szám
A / i---y / 2 XV. évf. á%. Budapest, 1923. február 28. 2. szám. NEMZETNEVELÉS (NÉPNEVELŐ) A KATHOLIKUS TANÍTÓSÁG HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden hó végén. FŐSZERKESZTŐ: ERDŐSI KÁROLY a Szert-István-Társulat vezérigazgatója. FELELŐS SZERKESZTŐ MORAVITZ LAJOS Hirdetések díjszabása Pályázati hirdetéseknél minden szó 2 kor. Magánhirdetéseknél 4 kor. (Rövidítek szavak és számok egy-egy szónak szánnak.) üzleti hirdetések : 4/a oldal V. oldal 600.—, V* old.300 old. 160.é v Előfizetési ár: Egész évre 300 kor. Félévre 150 kor. Egyes szám ára 25 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vill.,Szentkirályi u. 28.Telefon J. 82— 02. l/M oldo I fiU __ « . A. ll oldal 80.— A. ..»aA* Hirdetési dijak elő: Még mit nem... Mikor a tanítók előtt a VII. és VI. fizetési osztályok megnyitásáról volt szó, amelyet ma az országos tanító szervezetek összesége kíván, egy magasabb rangú tisztviselő mondotta: „Még mit nem ...“ Ez az akaratlan elszólás tagadhatatlanul bizonyítja, hogy a tanító kulturális munkáját még ma sem értékelik annak fontossága szerint s a tanító még mindig csak tanító, aki örvendjen és elégedjen meg a felsőbbség egy-egy meleg kézszorításával vagy vállveregetésével, a kérelemnek frázisos szavakkal való elintézésével. Őszintén meg kell tehát mondanunk, hogy az országos tanítószervezetek összessége azon kérelmének teljesítése, hogy a tanítóság előtt a VII. és VI. fizetési osztályok megnyittassanak, ez idő szerint nem remélhető.Tudjuk és ismeretes, milyen kemény és évtizedes harcok árán érte el a tanítóság a tisztvisői fizetési osztályokba való besorozását. Érthetetlen féltékenységgel fogadták a köztisztviselők a köztisztviselő-tanítóság kérelmének teljesítését. Ma ismét tiltakoznak, nem akarnak a tanítósággal egy fizetési osztályban lenni. Mert értsük meg: a milliárdokra menő államháztartásban a tanítók alig 12 milliót igénylő kívánsága semmiesetre sem borítaná fel az államháztartás mérlegét. Országos gond és bonyodalom keletkeznék azonban a tanítóság kívánságának teljesítéséből, mert hát hová soroznák be akkor az általunk egyébként őszintén tisztelt VII. és VI. fizetési osztályokban lévő tisztviselőket? A tanítóság a legnagyobb tisztelettel és belátással volt és van a magasabb rangú köztisztviselők iránt. Tudjuk, hogy az a fizetés, amelyet kapnak, megélhetésükhöz kevés, hogy ma ők is a nélkülözés keserű kenyerét eszik s bármely ipari munkás többet keres, mint ők. De a tanítóság még jobban nyomorog, még többet nélkülöz náluknál s anyagi helyzete javítását kérve, nem lehet tekintettel arra, hogy esetleg magasabb képzettséggel vagy ranggal bíró tisztviselőkkel kerül egy fizetési osztályba. így gondolkodnak az III. fizetési osztályba való besorolt korgó gyomrot, a kenyeret kérő" gVx*fineket nem lehet elnémítani. A tanítóság ma ittiart ott tart, hogy nem tudja taníttatni gyermekét, mert a városokban ellátásukért többet kérnek, mint amennyi a saját fizetése. Nézzük most a kérdést más oldalról. A kommunizmus bukása óta a tanítóság munkája megkétszereződött. Az iskolai fárasztó munka mellett száz meg száz nagyobb-kisebb munkát hárítanak a tanítóra. Itt van pl. az iskolánkívüli oktatás kérdése. Vármegyénként egy-egy iskolánkívüli népművelési titkár szervezi az ifjúság és felnőttek oktatását, nevelését s mindenhol a tanítóságot veszik maguk mellé munkatársakul, illetve a tanítóság vállaira nehezedik a kidolgozott munkatervek végrehajtása. S ahogy nekem egy népművelési titkár mondotta, csodálatos lelkesedéssel végzi a tanítóság — nyomora mellett is — a néppel való foglalkozás gyakran hálátlan munkáját. Mert a tanítóság újabb kulturális munkának vállaira helyezésénél soha sem mondja: Még mit nem ... Analfabéta tanfolyam, ismeretterjesztő előadás, ifjúsági egyesület, anya- és csecsemővédelem, József-szanatórium, Horthy insegakció stb. stb., a tanítóság vállaira nehezedik s a nemzet iránt érzett szeretete, nemes idealizmusa nem engedi, hogy a kulturális munkák végzését megtagadja. Az országmentő munkában — s ezt nem mi állapítjuk most meg — ma a legfontosabb a nép, a falu nevelése, az a népművelési kulturális munka, amit a tanító az iskolában és iskolán kívül végez. Ezt a felsőbb hatóságok is elismerik; föltétlenül jogos tehát, hogy a tanítóságnak adják meg a tisztességes megélhetést biztosító létminimumot, de ugyanakkor a jogos megbecsülést is. A jogos megbecsülést... Igen, mert a státusrendezés kérelemnél szomorúan tapasztaljuk ismét a tanító és munkája lebecsülését. Ne tiltakozzanak a VII. és VI. fizetési osztályban lévők, ha a tanítók is közöttük akarnak lenni. Nem a nagyobb rangért, nem a címért, csak a mindennapi kenyérért kérik ezt a tanítók. Nem pályáznak a tanítók a nagyságos címre, maradjanak csak tekintetes urak, de ne koplaljanak. Ne tárták még mindig kegynek egyesek, ha a tanító-Budape ____— ... _______ Országos Műszaki információs ■&. Központ és Könyvtár Műszaki ésdományi Egyetem 17