Nemzetnevelés, 1923 (5. évfolyam, 2-12. szám)

1923-02-28 / 2. szám

A / i---y / 2 X­V. évf. á%. Budapest, 1923. február 28. 2. szám. NEMZETNEVELÉS (NÉPNEVELŐ) A KATHOLIKUS TANÍTÓSÁG HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden hó végén. FŐSZERKESZTŐ: ERD­Ő­SI KÁROLY a Szert­­-István-Társulat vezérigazgatója. FELELŐS SZERKESZTŐ MORAVITZ LAJOS Hirdetések díjszabása­­ Pályázati hirdetéseknél minden szó 2 kor. Magánhirdetéseknél 4 kor. (Rövidítek sza­vak és számok egy-egy szónak szán­­nak.) üzleti hirdetések : 4/a oldal V. oldal 600.—, V* old.300 old. 160.é v Előfizetési ár: Egész évre 300 kor. Fél­évre 150 kor. Egyes szám ára 25 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vill.,Szentkirályi­ u. 28.Telefon J. 82— 02. l/M oldo I fiU __ «­­ . A. ll­ oldal 80.— A. ..»aA* Hirdetési dijak elő: Még mit nem... Mikor a tanítók előtt a VII. és VI. fizetési osz­tályok megnyitásáról volt szó, amelyet ma az országos tanító szervezetek összesége kíván, egy magasabb rangú tisztviselő mondotta: „Még mit nem ...“ Ez az akaratlan elszólás tagadhatatlanul bi­zonyítja, hogy a tanító kulturális munkáját még ma sem értékelik annak fontossága szerint s a tanító még mindig csak tanító, aki örvend­jen és elégedjen meg a felsőbbség egy-egy me­leg kézszorításával vagy vállveregetésével, a ké­relemnek frázisos szavakkal való elintézésével. Őszintén meg kell tehát mondanunk, hogy az országos tanító­szervezetek összessége azon kérelmének teljesítése, hogy a tanítóság előtt a VII. és VI. fizetési osztályok megnyittassanak, ez idő szerint nem remélhető.­­Tudjuk és ismeretes, milyen kemény és év­tizedes harcok árán érte el a tanítóság a tisztvi­­sői fizetési osztályokba való besorozását. Érthe­tetlen féltékenységgel fogadták a köztisztviselők a köztisztviselő-tanítóság kérelmének teljesíté­sét. Ma ismét tiltakoznak, nem akarnak a tanító­sággal egy fizetési osztályban lenni. Mert értsük meg: a milliárdokra menő államháztartásban a tanítók alig 12 milliót igénylő kívánsága semmi­esetre sem borítaná fel az államháztartás mér­legét. Országos gond és bonyodalom keletkez­nék azonban a tanítóság kívánságának teljesíté­séből, mert hát hová soroznák be akkor az ál­talunk egyébként őszintén tisztelt VII. és VI. fizetési osztályokban lévő tisztviselőket? A tanítóság a legnagyobb tisztelettel és belá­tással volt és van a magasabb rangú köztisztvi­selők iránt. Tudjuk, hogy az a fizetés, amelyet kapnak, megélhetésükhöz kevés, hogy ma ők is a nélkülözés keserű kenyerét eszik s bármely ipari munkás többet keres, mint ők. De a tanító­ság még jobban nyomorog, még többet nélkü­löz náluknál s anyagi helyzete javítását kérve, nem lehet tekintettel arra, hogy esetleg maga­sabb képzettséggel vagy ranggal bíró tisztvise­lőkkel kerül egy fizetési osztályba. így gondol­kodnak az III. fizetési osztályba való besorol­t korgó gyomrot, a kenyeret kérő" gVx*f­ineket nem lehet elnémítani. A tanítóság ma ittiart ott tart, hogy nem tudja taníttatni gyermekét, mert a városokban ellátásukért többet kérnek, mint amennyi a saját fizetése. Nézzük most a kérdést más oldalról. A kom­munizmus bukása óta a tanítóság munkája meg­kétszereződött. Az iskolai fárasztó munka mel­lett száz meg száz nagyobb-kisebb munkát há­rítanak a tanítóra. Itt van pl. az iskolánkívüli oktatás kérdése. Vármegyénként egy-egy isko­lánkívüli népművelési titkár szervezi az ifjúság és felnőttek oktatását, nevelését s mindenhol a tanítóságot veszik maguk mellé munkatár­sakul, illetve a tanítóság vállaira nehezedik a kidolgozott munkatervek végrehajtása. S ahogy nekem egy népművelési titkár mondotta, csodá­latos lelkesedéssel végzi a tanítóság — nyomora mellett is — a néppel való foglalkozás gyakran hálátlan munkáját. Mert a tanítóság újabb kul­turális munkának vállaira helyezésénél soha sem mondja: Még mit nem ... Analfabéta tan­folyam, ismeretterjesztő előadás, ifjúsági egye­sület, anya- és csecsemővédelem, József-szana­­tórium, Horthy insegakció stb. stb., a tanítóság vállaira nehezedik s a nemzet iránt érzett szere­­tete, nemes idealizmusa nem engedi, hogy a kulturális munkák végzését megtagadja. Az or­szágmentő munkában — s ezt nem mi állapít­juk most meg — ma a legfontosabb a nép, a falu nevelése, az a népművelési kulturális munka, amit a tanító az iskolában és iskolán kívül végez. Ezt a felsőbb hatóságok is elismerik; föltétlenül jogos tehát, hogy a tanítóságnak adják meg a tisztességes megélhetést biztosító létminimu­mot, de ugyanakkor a jogos megbecsülést is. A jogos megbecsülést... Igen, mert a státus­rendezés kérelemnél szomorúan tapasztaljuk ismét a tanító és munkája lebecsülését. Ne tilta­kozzanak a VII. és VI. fizetési osztályban lévők, ha a tanítók is közöttük akarnak lenni. Nem a nagyobb rangért, nem a címért, csak a minden­napi kenyérért kérik ezt a tanítók. Nem pályáz­nak a tanítók a nagyságos címre, maradjanak csak tekintetes urak, de ne koplaljanak. Ne tárt­ák még mindig kegynek egyesek, ha a tanító-Budape ____— ... _______ Országos Műszaki információs ■&. Központ és Könyvtár­­ Műszaki és­dományi Egyetem 17

Next