Nemzetnevelés, 1925 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-01 / 1. szám

Santum NEMZETNEVELÉS — 1925. január 1. nyugodni, amíg sérelem lesz. Nem tisztán személyes ügye ez a kath. tanítóságnak, hanem nagy sérelme magának a kath. tanügynek is, mert addig nem lesz meg a várt és kívánatos eredmény, amíg a jogos elé­gedetlenség mardossa a tanítói kebleket. Sérelmeink és kívánságaink ezek. A tanítói fizetések rendezésénél, a természetbeni járandóságokat élvező tanítóság és kántortanítóság lehetetlenül, igazságtalan helyzetbe került. Ismerős már mindenki előtt a helyzet. Megismételjük egyér­telmű kívánságunkat, hogy a kántortanítói állás fize­­tésileg választassák szét és minden foglalkozás külön­­külön kapja meg a maga díját. Ez igen egyszerű és végrehajtható. Precedens is van rá ott, ahol az állam államosította az iskoláját. Az állami kántortanító először megkapja teljesen a tanítói fizetését minden kedvezményes járulékaival együtt és megkapja kü­lön a kántori jövedelmet, legyen ez akár 50 hold és bármennyi stólaféle, ezt sehol nem tudják be taní­tói fizetésébe. Bár a múlt évben a kereskedelemügyi miniszter a nehéz pénzügyi helyzettel indokolva elutasította a családtagok és nyugdíjasok kedvezményes vasúti jegykérésünket, eme kérésünket meg kell ismétel­nünk. Finta Sándor szerint a kedvezmény megadása több jövedelmet jelentene az állam számára is, mert ez lehetővé tenné a gyakrabbi utazást. A felekezeti tanítók betegsegélyezését is meg kell sürgetnünk. Bár tavaly a népjóléti minisztériumtól biztató ígéretet kaptunk, azonban eddig semmi sem történt. Addig is azonban, amíg a betegsegélyezés intéz­ményesen megoldatik, szükséges egy tanítónap (gyűjtés), amely a rászoruló beteg kartársak segélye­zését szolgálná. A VII-ik fizetési osztály többi fokozatai is nyittas­sanak meg. Addig is a VII. fizetési osztály 3-ik foko­zatába soroltassák be minden 30 szolgálati évet be­töltött tanító. Greiner Gyula egy statisztikát olvasott fel, amely szerint a VII. fizetési osztályba a katholikus tanítók csak 9% került be, pedig 10% illeti meg, ezzel szem­ben más felekezetek a 10% meghaladó arányban. Kéri eme sérelem okának a kikutatását. A nyugdíj éveknél az oklevéllel működő tanítók helyettesi éveinek beszámítását is kívánjuk, úgyszin­tén az 1923 július 1 -je előtt 16. életévét betöltött ta­nítói árvák segélyezését 24 éves korukig. Mindazon állami kedvezmények, amelyekben időn­­kint az állami tisztviselőket részesíteni szokták, tiszt­viselői kölcsön, ruha stb. kedvezmények minden al­kalommal a kath. tanítókra is kiterjesztendők. Rendezendő a békebeli 20 koronás kertilletmény. Aranyra valorizálandó. Továbbá a tanítóegyesületi fuvar, és napidíjak. Ez utóbbi megtagadása sok he­lyen lehetetlenné teszi az intenzív egyesületi életet. Az előadó egyik legjelentékenyebb sérelemnek mi­nősíti a kath. iskolák felügyeletének a hiánytá­­nító-igazgató, kerületi iskolalátogatót, egy­ felügyelőt kíván és nagyon sürgősnek tartja a­­kath. tanügy egységes irányítására azon országos, kö­­pont kiépítését, amelynek határozmányai, u­tasításai sze­rint történnek a kath. iskolák egységes fi'rmai'­ortása. V-?­. A népoktatás és ezzel kapcsolatban a tanítóké,, reformja is nagyon időszerű. Hogy a kath. népokta­tás reformja tökéletes legyen — és ne csak erőtlen kivonata az állami tantervnek —, már most kineve­zendő volna egy felelős bizottság, amely az anyagot gyűjtené és minden előkészületet megtenne a kath. iskolák reformjára vonatkozólag. E kérdésben megbizatott az előadó egy tervezet kidolgozásával, amely a nagymélt. püspöki karhoz terjesztődik fel. Eme főbb kérdéseken kívül szóvá tétetett több kisebb jelentőségű kérdés is, melynek megoldása mielőbb kívánatos. Határozatba ment, hogy mindeme sérelmeket és kí­vánságokat memorandumba foglalva a szövetség el­nöksége a kormányhoz és a nagyméltó püspöki kar­hoz terjeszti fel. Kocsán Károly főtitkár rövid összefoglaló főtitkári jelentést tett. Felolvasta a hercegprímás úr köszönő­iratát. Ismertette a szövetség jelenlegi pénztári álla­potát. Tagdíjak, adományok, alapító és pártoló tag­sági díjként október 10-től befolyt 26 millió 386 ezer­­ korona, kiadás volt 8 millió 417 ezer korona. Vagyon a múlt évi maradvánnyal együtt 41.097.095 korona. Jelenti, hogy a szövetség alapszabályait kü­­lönlenyomatban megjelentette és ebből egy-egy pél­dányt megküldött az összes egyházi főméltóságok­nak, hogy lépjenek szövetségünk alapító és pártoló tagjai sorába. A belépőket lapunk külön helyén hoz­zuk időnként. A II-ik számú körlevelet a tanszerellátásra vonat­kozólag megküldöttük minden tanító címére. Az akció folyik. Úgyszintén folyamatban van egy könyvterjesztési akció is. Ebben is külön felvilágo­sító körlevéllel fordulunk kartársainkhoz. Az egysé­ges tanítókhoz felhívást intéztünk. Egységadataikat kérjük be, hogy a kántortanítói fizetések rendezésé­nél kellő konkrét adat álljon a szövetség rendelke­zésére. A „Nemzetnevelés“ ügyében az elnök megállapo­dásra jutott a kiadóval, hogy január 1-től minden kath. tanító címére megküldjük a Nemzetnevelést. Előfizetése a 4 aranykorona tagsági díjban bennfog­­laltatik. A január 1-jei Nemzetneveléshez mindenki részére csekk-befizetési lapot küldünk, amelyen ki-ki 1923—25-iki évi tagdíjait beküldheti. Majd a tag­sági díjak beszedésének további módozatait ismertette. A tanítóktól, egyesületektől és iskolafenntartóktól megkeresés jött, hogy a nyugdíjjárulékok ügyében tegyen lépéseket, mert a súlyos, összegek miatt ren­geteg kellemetlenség állott elő. A szövetség vezetősége már ez ügyben interveniált és arról értesült, hogy indokolt esetben a V. K. M. megengedi az 1923. évre esedékes összeg részletfize­tését, de egyéb engedménybe alig mehet bele a már előre megállapított szanálási költségvetés miatt. Ez ügyben a szövetség készséggel van az iskolafenntar­tók segítségére, mert itt is a „tanító" személye a köz­­é^pont, akire minden fizetésért a harag és gyűlölet ■*­0 összpontosul. Úgyszintén sok panasz érkezett be az egységgel fizetett tanítók részéről, hogy jogos járandóságukat sok helyen az alsóbbfokú közigazgatási hatóságok miatt évekig sem kapják meg és a fizetésekért itt is

Next