Népfront, 1967 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
Műhely A népfront nem taktika Lapunk decemberi számában a IX. pártkongresszusra reagáló első visszhangként a Központi Bizottság beszámolójának azon tételeit idéztük, amelyek a Hazafias Népfront-mozgalomnak a közéletben betöltött szerepével foglalkoznak. Valóban csak az első és gyorsan támadt visszhangról lehetett szó, hiszen a kongresszuson a népfrontról elhangzott megállapítások — mint legutóbb is utaltunk rá — komoly elemzést kívánnak. Társadalmi fejlődésünknek olyan szakaszába jutottunk, amelyet a munkási hatalom megteremtése, a szocialista termelési viszonyok létrehozása után — forradalmunk harmadik nagy szakaszának is nevezhetünk, s amelynek célja a szocializmus teljes felépítése hazánkban. Ennek megfelelően változik és alakul a népfront szerepe, feladata is, hiszen a fejlődés során társadalmunk osztályainak és rétegeinek alapvető érdekei azonosak lettek. A magyar társadalom döntő többsége magáénak vallja a Magyar Szocialista Munkáspártnak a szocializmus teljes felépítésére irányuló célkitűzéseit, és odaadóan munkálkodik azok megvalósításán. Ennek az egyetértésnek alapján formálódik a legszélesebb körű nemzeti egység. A IX. kongresszus is azt tartotta egyik legfontosabb feladatának, hogy ezt az egységet tovább szilárdítsa, a munkásosztály vezetésével tovább erősítse népünk összefogását a szocializmus teljes felépítésére, az imperializmus elleni harcra, a béke védelmére. A népfronti politikánk szerves része Kállai Gyulának, a Minisztertanács elnökének, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökének kongresszusi referátuma különösen alkalmas arra, hogy a népfront szerepét történelmünk mostani állapotának megfelelően elemezzük. Annál is inkább, mert Kállai Gyula rövid összefoglalót adva a népfrontmozgalom fejlődéséről, pontosan körülhatárolta feladatait a mostani helyzetben. A történelmi visszapillantásban szó van arról: Leninnek a proletárdiktatúráról szóló útmutatásai azt is tartalmazzák, hogy a munkáshatalom egyben a legszélesebb osztályszövetség is a munkásosztály vezetésével. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában mi ezt az osztályszövetséget a nemzeti egység politikájával valósítjuk meg. A formálódó, erősödő szocialista nemzeti egység nem jelenti azt, hogy az osztályharc már befejeződött hazánkban. Természetesen az osztályharc nálunk már nem a tőkések, a földes, urak, a kulákok ellen folyik és nem utcai tüntetésekben, sztrájkokban nyilvánul meg, hanem abban, hogy milyen sikerrel vezeti és irányítja pártunk a legszélesebb tömegeket a szocializmus teljes felépítésére. Ennek megfelelően — hangsúlyozta a népfront elnöke a kongresszuson — az osztályharc eszközei és módszerei is tovább változnak, az adminisztratív és hatalmi eszközöktől és módszerektől, gazdasági, ideológiai, szervezési és nevelési irányban. Lehet, hogy ez sokak számára nem olyan látványos, mint amilyenek a régebbi, nyílt osztályösszeütközések voltak, de sokkal bonyolultabb, sokrétűbb, és ugyanolyan forradalmi hitet, edzettséget, meggyőződést kívánó harc, ugyanolyan forradalmi tett. A szocialista nemzeti egység megszi !