Népfront, 1970 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
sásból és a harcok színhelyeiről jöttek egymás után elvtársak, honfitársak és barátok, s mi boldogok voltunk, hogy a bőséges termés évében étellel-itallal, s az új élet megkezdésének cselekvő munkájával fogadhattuk őket. Így értük meg 1944. december 3-át, amikor ezen a helyen kihirdettük a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakítását és országos szervezkedésének a megindítását. Azóta 25 év telt el. Éltünk a történelemadta lehetőséggel: új demokratikus népi államot építettünk fel, megalapoztuk a szocializmust és ma úgy tekinthetünk vissza az elmúlt negyedszázadra, hogy új országot építettünk fel, megvalósítottuk a nép uralmát, s a népfrontban megtestesült népi-nemzeti egység kiállta a történelem próbáját. Formájában változott a 25 év alatt, de lényegében állandósult és erősödött: a kommunisták és pártonkívüliek összefogását, az osztályok szövetségét valósítja meg, most már nem az ország romokból való újjáépítésére, hanem a szocializmus teljes felépítésére. Emlékezzünk most a 25 évvel ezelőtti időszakra is, az azóta eltelt történelmi korszakra is, de nézzünk előre a történelmi jövőbe is. MAGA A FELSZABADULÁS VOLT a nagy sorsfordulónk, erre kell elsősorban és legfőképpen emlékeznünk. A puszta tényt nagyon egyszerű szavakkal idézhetjük: 1944 szeptemberében léptek először Magyarország földjére a felszabadító szovjet csapatok, decemberre már az ország keleti felén véget vetettek a nemzetpusztító fasiszta uralomnak és 1945. április 4-ére egész országunk területét megszabadították a hitleri német hadseregtől, s a magyar nyilas csatlósaitól így szabadult fel hazánk, s így nyílt meg az útja az új világnak, a népi Magyarország felépítésének. De miért volt ez felszabadulás, és mi volt a felszabadító nagy élmény ebben, amire nagyon jól kell emlékeznünk nekünk, akik átéltük és résztvettünk benne, s nagyon nyomatékosan kell emlékeztetnünk azokat, akik azóta nőttek fel? Történelmi mértékkel mérve mai életünk kiindulópontja ez, s minden régi itt végződik, s minden új itt kezdődik. Tudtuk és éreztük ezt akkor is? Igen, tudtuk és éreztük, ha nem is mindenki és nem is egyértelműen. Olyan keveset tudtunk a Szovjetunióról és a szocializmusról, s annyi ijesztőt hirdettek azelőtt és akkor róla, hogy a nagy fordulat sokakból nemcsak a felszabadulás érzését váltotta ki, hanem a kétség és az aggodalom érzését is. A felszabadító és a baráti gesztusok légiója új kilátás ablakait tárta ki, s ha aggódva és kétségekkel küzdve is, de már az első napokban az egész dolgozó nép kezdte felismerni a felszabadulás felemelő távlatait, s napról napra mindinkább a magáénak ismerte meg az elnyert szabadságot. Így érezte ezt a munkásosztály és a szegényparasztság, s nem kis részben együtt érzett velük az értelmiség is. Negyedszázad távlatában ma már tisztán és fényesen világít előttünk azoknak a nagy időknek az emléke: új fejezete kezdődött akkor nemzetünk történelmének. Azóta új korszakban élünk, megváltozott a világ körülöttünk, új ország, új nép lépett a régi helyébe, s nemzetünk új helyet foglalt el a világban. Jogos öntudattal tekinthetünk tehát vissza most az ünnepi emlékezés napjaiban az elmúlt negyedszázad alatt megtett útra. 1944 őszén és telén olyan korszaka kezdődött hazánk történetének, ami történelmi méretekben még csak kezdetén tart. És minden reményünk jogos, hogy ebben a korszakban a felszabadult nép országa, a szocialista népek .