Néphadsereg, 1962. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1962-03-31 / 13. szám

Spadfacátsá#/ ludoM­acátsá# Súlyemelés, ökölvívás, cselgáncs és torna. Négy sport­ág — négy barátság. Négy egyszerű barátság, de mégsem hétköznapi. Különös, hogy ezek a csupaszív, csupa lendület emberek már régóta ismerik, becsülik és szeretik is egy­mást. Együtt sportoltak, együtt dolgoztak — otthon. S együtt vannak most is, mint katonák. Akkor — bíz­tatták egymást, ha nehéz súlyokat kellett emelni; gyúr­ták egymást, ha a szorítóban összekerültek; „röptette” egyik a másikat a fején, a vállán, a hátán keresztül; ta­­nítgatták, csiszolták egymás mozdulatait a korláton, a nyújtón, a szőnyegen. És most ugyanezt csinálják. Csak valamivel többet je­lentenek egymásnak. Katonák. És sportolók. 1. k­é­p : A két elsza­kíthatatlan jóbarát, Újvá­­rosi Sándor őrvezető és Kocsis Sándor honvéd. A Debreceni Honvédból in­dultak el, mint másodosz­tályú sportolók. S most. Újvárosi úrvezető az 1961. évi légsúlyú hadseregbaj­nok, a javítóműhely rajpa­rancsnoka. Kocsis honvéd készül a hadseregbajnoki cím elnyerésére, de emellett a labdarúgás és torna szen­vedélyének is hódol. 2. kép: Ökölvívók, akik keményen megküzde­­nek egymással, de azért jó barátok. Ács László hon­véd három éve öklöz, „rá­menős" ember: tizenhat­­szor ütötte ki ellenfeleit, de­­ őt is kiütötték tizen­kétszer. Márk Ferenc hon­véd még otthon látta őt — közös munkahelyükön — eg­y izgalmas menetben, amikor Acs Laci, az orszá­gos ifjúsági bajnokkal ke­rült össze. És Laci végig­harcolta a három mene­tet... Márk honvéd most elhatározta, megtanul ök­lözni és Ács honvéd vállal­ta is a „mesteri" szerepet. 3. kép: Rántja, löki, dobja, gyúrja egymást a két egykori cukrásztanuló, Koszorú József honvéd és Stágl Antal honvéd. Együtt jártak iskolába, együtt szoktak hazamenni. Együtt készítették vizsgájukon a híres cukrászsüveget. A Kaposvári Dózsában kezd­tek. Most egy szakaszban vannak, majdnem egymás mellett is fekszenek. Ha néha válldobással, fejdo­bással, „lábtöréssel”. ..nyaktöréssel", vagy netán katagóriával próbálkoznak is a szőnyegen, azért a múltkor közösen hajtották a köpenykoszorút és csa­tolták be a hátizsákot­­ a rádiónál. 4. k­é­p : A tornászok Pécsről jöttek: Fitus József honvéd, Pauner István hon­véd, Obert Mihály honvéd és Bencze Béla honvéd. A gimnázium tornatermében mindig együtt lehetett lát­ni őket... És most szintén egy szakaszban vannak, de együtt állnak a tornasze­rek mellett is. Fitus honvéd a mesterfokú C-elemet gyakorolja, Paunez az egy­­kézállást, Obert a dupla­­szaltóval való leugrást, Bencze pedig az óriáskört. Aztán egy gúlát alakíta­­tanak, melyben tornászok, súlyemelők, ökölvívók van­nak együtt. Gúlát — a ba­rátság gúláját. Együtt — otthon. Együtt — a hadseregben. Együtt a kiképzésben — együtt a sportszerek mellett. Barátok — katonák, ba­rátok — sportolók. szakály GÁBOR (Fotó: Bötvös Ferenc) ÚJRA GYŐZELEM... Az elmúlt hetekben nem sok öröm jutott a Honvéd­szurkolóknak. Csapatunk több vereséget szenvedett. A szegedi döntetlen után a Pécs elleni győzelem már némi gyógyír volt a fájda­lomra. Úgy látszik, csapa­tunk összeszedi magát a baj­nokság hajrájára. Most Tichy bombájával 1:0-ra nyertünk. Sajnos, a Pécs ellen is csak kétszer húsz percet ját­szott csapatunk és ez ma már kevés a győzelemhez. Most is csak némi szeren­csén múlott, hogy tizen­együnk győztesen vonulha­tott le a pályáról. Ha a pécsiek nagy hely­zetüket kihasználják, köny­­nyen pontosztozkodással zá­rult volna a küzdelem, hi­szen a mérkőzés utolsó ne­gyedórájában rendezett nagy „tűzijáték” sem hozott újabb Honvéd-gólt. Vagy a kapufa, vagy a ragyogóan védő Danka mentett. Ez bizonyít­ja a legjobban, hogy azok a nagy húsz percek nem min­dig eredményeznek gólt, te­hát mind a kilencven per­cen át szívvel lélekkel kell játszani, és még egy érdekesség. Hogyan lehet az, hogy a csapat kétszer húsz percen át korszerűen, kevés húzás­sal, meredek átadásokkal tá­mad, a mérkőzés nagyobb részében meg rövid tologa­tások, oldalpasszok lassítják a támadás lendületét, módot adva az ellenfélnek védelme rendezésére, a támadások le­zárására. Lehetséges, hogy ez erőnléti kérdés, vagy talán visszaesés a korszerűtlen já­tékfelfogásba! Mindkettő hi­ba. Kétségtelen, hogy a szak­vezetésnek e hibákon sür­gősen javítania kell, mert a soron következő nehéz mér­kőzések döntően befolyásol­ják csapatunk végső helye­zését a bajnoki táblázaton. (szeder) Budapesti Honvéd — Pécsi Dózsa 1:0 (1:0) tatálja A pécsi Beatles „kézre állítja” Katonát iszekt

Next