Népi Egység, 1945. március (2. évfolyam, 47-73. szám)

1945-03-01 / 47. szám

­ . j» ,*a­tt & A Méfri Egység ’Csütörtök, IP Felrön­gyölítik ne­m a vasgárdista-hitleris­ta erdei banditák bűnszövetkezetét A tatrangi gyilkosság háttere " Atuszk idején részletesen foglalkoztunk fizzal a tatrangi erdőben történt gyilkos­­sággal, amelynek egy tatrangi fiatal le­gény, a tatrangi Barkó György esett ál­dozatául. Akkoriban részletesen kifejtet­­tük, hogy a merénylet tetteseit a közeli­­erdőkben bujkáló hitlerista banditák között­­kell keresni.­­ Az erdő mélyen rejtőző partizántanya Lei­ kutatásában részt vett tatrangiak ma is Nokiát mesélnek a banditák élelmiszerrak-­­tárának kincseiről. Ma a háborús korláto­zás idején érthetően csigázzák fel az em­berek érdeklődését a ritka, alig-al ig besze- 3'ezhető inyencfalatok és ruházat cikkek, valóban nem lebecsülendő látvány tá­rult az emberek szeme elé. Az erdei ban- iditák kincse barlangjában a következő do­­­j:rókát találták felhalmozva: több zsák bura téa kukorica liszt, cukor zsák és ládaszám­ Va, 40 darab fehér kenyér, szalonna o­da­­rab, frissen levágott sertés busa, 35 darab l’kopasztolt szárnyas, rizskása és hU-a'-á- V, több rúd szalámi, különféle likőrök és -h­rok. A ruhatár méltó volt az éléskamrá­ihoz. Férfi és női fehérneműk, civilruhák, selyem paplan, ágynemű és pokrócok, va­donatúj férfi csizmák és női cipők sorakoz­nak példás rendben. A konyhának használt helységben akkora fazekakat találtak, hogy száz embernek is főzhe­tek benne. Természetesen a fegyverraktár is jól fel volt szerelve. Itt kézi és ismétlő fegy­vereket találtak. Egy teljesen új román gyártmányú gépfegyvert, eredeti gyári csomagolásban és három szekérnyi lő­szert. A gyűjteményt főzőkályhák és min­denféle szerszámok egészítették ki. A tatrangi lakosság körében nagy meg­ütközést keltett, hogy a rengeteg bünjel­­ülek számoló holminak a nyomozást végző csendőrök más rendeltetést adtak. A soviniszta zavart keltők munkában A csendőrségi nyomozás során több prázsmári szászt letartóztattak, miután ki­derült, hogy kapcsolatban állottak a bujká­ló német banditákkal. Ennek ellenére a tatrangi csendőrség — a helyi közvél­e­­­mény megtévesztésére és nyilvánvaló so­viniszta célzattal — még mindig azt han­goztatja, hogy az erdőségben bujkáló ban­diták „magyar partizánok”. Miért ferdí­tik el a tényeket szándékosan? Kiknek érdeke a hitlerista német banditák és Szász cinkosaik gaztetteit fedni? Állítólag a meggyilkolt Barkó György­­tetemének megvizsgálása alkalmával a 1.helybeli körorvos is azt állította — jóhi­szeműen, a célzatos hírverés hatása alatt vagy soviniszta zavarkeltés céljából? — hogy a merényletet magyarok követték el. A bűntény körülményeinek meghamisí­tása a tatrangi állami elemi iskolában is érezteti hatását. Coris* Frusina tanítónő is szóvá tette a gyermekek előtt a kö­vetkezőképpen: — A csendőrök elfogtak négy magyart, l akik átszöktek Magyarországra, aztán ha­zajöttek és most meggyilkolták magyar testvérüket Látjátok gyermekek, ilyenek a magyarok. El­­­het képzelni a vegyes osztályban ta­nuló magyar gyermekek helyzetét és min­den benyomásra érzékeny lelkük állapotát, amikor tanítónőjüknek megszégyenítésül szánt szavait végig kellett hallgatniuk. Tény az, hogy ma is a magyar lakosság­ra igyekeznek áthárítani a gyilkos me­rénylet vádját, ami érthetően aggodalmat kelt a tatrangi magasság körében. A faj­gyűlölet szitásával fel akarják dúlni a falu békéjét! Titkos vasgárdista szervezet Ploestiben A tatrangi Barkó György meggyilko­lásának "körülményei új megvilágításba ke­rülnek a ploesti rendőrség legutóbbi nagy feltűnést keltő felfedezései nyomán. Mint a fővárosi lapok híradásából kide­rül, Ploestiben a rendőrség veszélyes vas­gárdista szervezetet leplezett le, amely összeköttetésben állott, az ország külön­böző helyein működő hasonló vasgárdis­taliszfeszkkke A­edcjit / vasgardistat tartoztatott le, a letartóz­tatások és a vasgárdisták kézrekerítése nem történt zavartalanul. Az üldözött vas­gárdisták rálőttek a rendőrökre és az egyik golyó súlyosan megsebesítette Mi­­halcea rendőrügynököt, aki belehalt sérü­lésébe. A szűkszavú tudósítás arról is beszá­mol, hogy a vasgárdista szervezetnek tit­kos fegyverraktára volt a Brassó körüli hegységekben, ahol önműködő fegyvere­ket és töltényeket találtak. A titkos szer­vezetnek az volt a célja, hogy Prahova me­gyében és környékén rémületben tartsa a lakosságot és szabotázs cselekedeteket készítsen elő az üzemekben . Önkéntelenül felmerül a gyanú, hogy a Ploestiben felfedezett titkos vasgárdista szervezet és a tatrangi erdőségekben rejtő­ző német partizánok között szoros kap­csolat és tervszerű együttműködés állott fent. Nem kevésbbé valószínű továbbá, hogy a demokrata rendszer e halálos ellenségei kiépített utánpótlási vonalakkal rendelkez­tek. Az erdőben talált élelmiszer raktár gazdagsága és főleg a frissen levágott szárnyasok és sertés, mind azt bizonyít­ja, hogy ez az élelmezési szolgálat ki­tűnően működött. A tatrangi Barkó Györgynek ezek sze­rint azért kellett meghalnia, mert véletle­nük üjött a „ partizánok” titkára és ezért el kellett némítani. Van azonban en­nk az egyszerű büncse­■III II IIUM"i|i II ■Mill HIWW I IlI II IW I mi ■mii lekmény méreteit jelentősen médiatedó ügynek egy másik igen fontos vonatkozása is, amely megkülönböztetett figyelmet ér­demel. Ez pedig az ügyben nyomozó csendőrközegek szerepe. Miért akarják hamis vágányra terelni az ügyet? És még egy kérdés: Lehetséges-e, hogy ezek a hatósági közegek semmit sem tudtak előzőleg az erdők titokzatos lakóinak jelenlétéről, mikor a lakosság kö­rében is már rég ta sut­ogtak róla? Miért kellett meghallva Bakó Györgynek ahhoz, hogy a nyomozás megkezdődjék? Megannyi kérdés, ami bizonyára újabb fényt vet erre a homályos ügyre! Elfogták az erdőben tanyázó német banditákat Legújabb értesülések szerint a bandi­ták üldözésére kiküldött c­endőrosztagok munkája eredménnyel járt. Néhány nappal ezelőtt a csendőrparancsnokságra mintegy húsz főből álló csoportot kísértek be, aki­ket az erdőben fogtak el. Az elogottak kö­zött három nő is van. Valamennyien erdő­ben bujkáló szászok és németek, a né­met hadsereg volt tagjai. Magyar egy sincs közöttük. Ezek után remélhető, hogy hamarosan kiderül ki volt Barkó György gyilkosa. És ezzel egyidejűleg elnémul a soviniszta hír­verés is, amely minden áron tőkét akart kovácsolni ebből a szám­or ügyből a ma­gyarság ellen, hogy feldúlja a békésen együtt élő tateangi román és magyar la­kosság nyugalmát.­­ Ai ounscuufdven auto m­űvelődésért * A Magyar Népi Szövetség szedertesi ta­gozatának ifjúsági csoportja két ízben is rendezett műsoros táncestélyt a tél folya­­mán. Tiszta jövedelem címén 15.185 lejt fizetett be a román és orosz sebesült kato­nák javára az „Apărarea Patriotică” pénz­tárához. Sajn­os, az előadások megtartása sok nehézségbe került, mert az összejö­vetelek és próbák alatt állandóan zavarták az ifjúságot egyes csendőrközegek. Fő­­kép a katonai előképzősök összeszedésé­­vel fenyegetőztek. Január végén Nemes Ioán állami iskolai tanító azzal az ajánlattal fordult az ifjúsághoz, hogy ha betanulnak egy háromfelvonásos román színdarab­ot, keresztülviszi, hogy a katonai előképzés ifjakat ne vigyék el. A románnyelvű színdarab betanulása ellen semmi kifogásunk sem lenne, hiszen mindig jó, ha több nyelvet tud az ember. A velünk együtt élő román testvérek nyel­vét és kultúráját pedig igazán szükséges megismernünk. De vájjon milyen hatással lehe­t a gyermekeinkre, akik nemhogy ro­mánul, de még magyarul sem tanultak meg becsületesen írni-olvasni, hogy az anya­nyelvű műveltségük ápolásában akadá­lyozzák, s a román nyelvű színdarab elő­adására ilyen méltatlan módon igyeke­z­­nek rábírni őket. Igazán nem lehet őket vádolni, ha az ő csekély román tudásukkal nem tudták a színdarabot kellő sikerrel előadni. Vájjon ki előtt akart érdemeket szerezni Nemes tanító úr? Vájjon meg lehet-e így szerettetni a román kultúrát? Nem, igy csak az egymás iránti előítéleteket sza­poríthatjuk. Nekünk pedig arra van szük­ségünk, hogy anyanyelvünkön szabadon művelődhessünk s közben egymás kultú­ráját is önként, jószántunkból ismerhessük meg. Jellemző, hogy a község Valóban de­­mokrata érzésű rmán hivatalnokai egy­általán nem támogaták Nemes tanító túl­buzgóságát. Boieriu iskolaigazgató nem vállalt semmi közösséget az üggyel. Flo­­­rescu érd­gondnok pedig meg is jegyezte Nemes Jenítónak, hogy ebben a szinma­­gyar faluban, hol az emberek alig értenek románul, ezzel a módszerrel csak még jobban elidegeníti a népet. Inkább arra törekedjék, hogy a román írónak­ magyar nyelven adassa elő a darabját, h­add ismer­jék meg valóban a román nép kultúráját Különösen rossz hatással volt, hogy Ne­mes tanító ígérete teljesen felelőtlenül hangzott el, mert február 13-án a katonai előkészítős ifjakat mégis elvitték, kettő kivételével, mert a tanítónak sikerült egységbontókat nevelni belőlük. .aiifjkl Tudjuk, hogy a Nemzeti Demokrata Arcvonal kormánya véget fog vetni ezek­nek a módszereknek, s ezért várjuk mi is, hogy a valóban demokratikus Romániá­ban megvalósíthassuk e két egymásra -Utalt nép testvéri megértését, Szederjest olvasó. Keresünk mérnököt és mesteri nagy gyakorlattal rendelkezőket acélöntő­débe (elektromos kemence) Ajánlatokat az újság kiadóhivatalába. ____és a Szovjet­szövetség gazdasági kapcsolatai (Nagyszeben.) Constantinescu Mu­írja a nagyszebeni megyefőnökség­­ nagytermé­ben rendkívül érdekes előadást tartott a szovjet—román gazdasági kapcsolatok kérdéséről. Előadásában a következőket fejtette ki: Az 1913 óta eltelt 32 év alatt Románia mindössze 5 évig tartott fent gazdasági kapcsolatokat keleti nagy szomszédjával, ezek az összeköttetések azonban igen la­zák és rendszertelenek voltak. A kedve­zőtlen politikai viszonyok mellett az 1913 évbeli Oroszországgal gazdasági és poli­tikai haso­d­­ságunk miatt sem fejlődhettek ki szorosabb kapcsolataink. A körülményeket azonban gyökeresen megváltoztatták az 1917 októberében Oroszországban lejátszódott bolseviki for­radalom eseményei. Ettől az időponttól kezdve teljesen megváltoztak ennek a földrésznek a viszonyai úgy gazdasági, mint kulturális téren. A világon sehol és soha nem tapasztalt lendülettel indult meg az építés, a termelés és a közművelő­dés munkája. A szovjet m­unkások para­ztok és értelm­nűségeik kemény, együ­tes munkája révén sikerült az ötéves tervek keretében 23 év alatt olyan haladást tenni, amilyenre más állam évszázados erőfeszítés mellett sem lett volna képes. A Szovjets öv­­­ég ,am­ly lakossága­ és kiterjedését tekintve a földgömb harmadik helyén áll, a szovjet vezetés alatt a világ első gazdasági hatalmává küzdötte fel ma­gát. A felbecsülhetetlen szén, kőolaj, vas, fa, mangánérc, és egyéb tartalékaival, ki­aknázott viziereivel a világ legtermelőké­­pesebb mezőgazdasági üzeme és második ipari állama lett. Ma gazdaságilag már tel­jesen független tette magát , "rv" lakosságától mindenben gy­­tik, sőt rövidesen a külföldet is a termékeivel. Románia és a Szovjetszö­vet­ég közötti gazdasági kapcsolatok révén Románia ré­szére soha nem látott lehetőségek nyílnak meg. Közvetlen tőszomszédunk a világ leghatalmas ba­nv­ár anyagforrása és gaz­dasági termelőereje. A Szovjetszövetség­nek nincs szüksége a kőolajunkra, sem búzánkra, vagy fánkra, de annál nagyobb!" [ szükségünk lesz nekünk a Szovjetszövet­ség vasára, szenére, gyapotjára, gummi­­jára, rezére, aluminiumjára, traktorjaira­, mezőgazdasági gépjeire, gépkocsijaira, motorjaira, melyeket a hatalmas szomszé­dunk és barátunk, a Szovjetszövetség ter­mel. I ' ’ : A Szovjetszövetség Újjáépítésre már most, a háború tartama alatt is kápráza­tos ütemben folyik. Röviddel a háború befejezése után­ a Szovjetszö­vetségben már nyoma sem lesz a rombolásoknak. Ez az államszövetség, amely 23 év leforgása alatt a semmiből annyit volt képes alkot­ni, amennyit más állam talán évszázadok folyamán sem, képes lesz a hitlerista hor­dák által porig rombolt országát a legrö­videbb idő alatt nemcsak újjá, de fgfcbá és szebbé tenni. Az az esély, hogy a h­atalmas Szívjetszö­­vetség, mely tőszomszédunk, barátunkká lehet, országunk gazdasági újjáépítésében és fejlődésében btláthatatlantól kedvező szerepet vihet min­d, de hogy mindez a be­teljesedés állapotába juthasson­, ahhoz szükséges, hogy: a) őszinte és hükséges ba­ráti kapcsolatokat kell kiépítenünk és gya­korolnunk a Szovjetszövetség iránt, b) Ki­fogástalanul és a leghatározottabb módon kell betartattunk és végrehajtanunk a fegy­verszüneti egyezményt. * Pélát vehetünk a Szovjetuniótól, aho­gyan ennek 1917—1924-ig terjedő nehéz esztendőkben, mikor az eszme külső és belső ellenségeinek gyilkos tüzében állt, sikerült legyőznie azokat a népnek egy­ jobb jövőbe vetett egységes hitével, mely­ szervezett hősi ellenállásával akkor is le­győzte a nehézségeket, az alakulás kez­deti nehézségei ellenére is, és legyőzi ma is, mikor a Szovjetszövetség népét a 23 esztendő valósága győzte meg eszmei he­lyességéről. Ha példát veszünk a Szovjetszövetség ragyogó teljesítményéről, nekünk is si­kerülni fog legyőzni a mai nehézségeinket és a Szovjetszövetséggel k­épi­end­ő szoros baráti és gazdasági kapcsolataink megva­lósításával korlátlan lehetőségeket nyitna.

Next