Népi Egység, 1945. április (2. évfolyam, 74-96. szám)

1945-04-01 / 74. szám

Braşov»!rassó, 81« évi., 74. szám Húsvéti szám ára 30 lei Vasárnap, 1043 április 1 POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Kiirkó Gyárfás Bejegyezve a brassói törvény* széken G. 11. 1768/1944 szám alatt Engedélyezte: Cenznra Militară a Presei sob No. 1437. 7. X. 1944 ERDÉLYI FELTfiMftDÁS Irta: BfittYfll LÁSZLÓ Erdély múltja megrendítő változata a szabadságharcok éveinek és a kegyetlen erőszakuralom évszázadainak. Az ittélő népek már-már felcsillanó nagyszerű össz­hangjának és a testvérharooktól feldúlt an aföldet letipró idegen önkénynek. Erdély hosszú szenvedéseinek az utói­ét évek fasiszta uralma volt a mélypontja s a századokon át elvetett jobbatakarás most szüli meg Erdély igazi fénykorát a Vörös Hadsereg korszakalkotó felszaba­dító hadjárata s a romániai demokrácia nagy győzelme nyomán. Erdélyben két sokat szenvedett kis nép sorsa fonódik össze: a románé és a ma­gyaré. Az erdélyi béke kérdése a magyar és a román nép békéjének kérdése. Ezért is az a haladószellemú nemzeti magatar­tás, amelynek ma az ország összefogott demokratikus erői adnak életet, nem os­tromfalat épit egymással szemben, hanem az együttműködés, a kölcsönös segítség szellemével igyekszik erősíteni az egy­másrautaltság, az együvétartozás tudatát. A Romániai Nemzeti Demokrata Arcvonal erdélyi soraiban egymással a múltban szembeállított testvérnépek lelke oldódik ■el a történelem fájó visszaemlékezéseiből. A legméltóbb és egyben legrégibb ha­gyományt ehhez- az összefogáshoz két­ségkívül azoknak a román és magyar job­bágyoknak 1437-es felkelése szo'gáltafja, akik Kolozsmonostoron közös keserűség­gel mondották tollba az Írástudó papnak, hogy ,,földesuraink által, akárcsak vásá­rolt rabszolgák, nehéz szolgaságra va­gyunk vetve...** A pillanatnyilag erőre kapott jobbágyok győzelmét a föurak hamarosan kegyetle­nül megtorolják és ennek a megtorlásnak elvetemült szellemét sínylette Erdély az­­>ta is, évszázadokon át. Ami 1467 fényes napjai után jön, a hír­hedt „Unió Trium Nationum” azaz a „há­rom nemzet szövetsége”, nem Erdély há­rom népének a szövetségét, hanem az egymásközt versengő három kiváltságos rend: a magyar nemesek, a székely főurak és a szászok népellenes cimborálását je­lentette. Heltai Gáspár, a 16. századbeli erdélyi hitújítás egyik hőse és az erdélyi haladó­­szellemű irodalom előfutára méltán Írja egyik jelképes meséjében: „A magabiró dúsak nem gondolnak sem törvénnyel, sem igazsággal, sem tisztességgel. Az ő nézetük szerint csak addig tart â tisztes­ség és a becsület, miglen a félelem.” Igen, ezt a félelmet igyekeztek Erdély urai erő­szakukkal kiváltani a nép minél kegyet­lenebb kizsákmányolására. Nem csoda, ha Erdély törvénykezésé­ben Verbőczi hírhedt Hármaskönyve ke­rült kizárólagos uralomra a jobbágykér­dés megítélésében. Rideg szelleme a job­bágyot örök szolgaságra kárhoztatta. Ám Verbőczi nemcsak a jobbágyokra sújtott le, hanem az erdélyi főurak tetszé­sére, azt is kijelentette, hogy „az oláh nép vegye jól eszébe alacsony voltát.. .** És valóban a hírhedt „Unió Trium Natio­num” teljesen kizárja azt az erdélyi ro­mán népet az alkotmány védősáncaiból, amely számbelileg, az egykorú kimutatá­sok szerint, ugyanannyit tett ki, mint a lobbi együttvéve. A román Vitéz Mihály fejedelem is csak annyit tud kicsikarni az előtte hódoló ér­iéi yi kiváltságos rendekből, az 1600-as gyulafehérvári országgyűlésen, hogy a ro­mán papokkal ne lehessen többé robot­­munkát végeztetni, s hogy a román pász­torok magyar és szász falvak közel" u is legeltethessenek. De ez az engedn y sem marad sokáig életben. S még Vitéz Mihály is megerősíti a rendek kérését, hogy azok a jobbágyok, akik megszöktek uraik földjéről, ha aem akyaátwá vissza- j térni, akasztófára kerüljenek. S bizony e jobbágyok nagy része éppen tornán volt. Jehemzó viszont, hogy a szászok, akik mindaddig Mihály fejedelem mellé álltak, amig ő az osztrák császárt szolgálta, szembefordulnak vele, mihelyt önállóság­ra törekszik. 1600 szeptemberében a sze­­beni szászok már levélben fenyegetik a székelyeket, hogy hagyják ott Mihályt, aki szembe mert fordulni a Kegyelmes Csá­szárral, mert különben a brassói szászok­kal együtt rátérnek a Székelyföldre, a há­zaikat felégetik, asszonyaikat és gyerme­keiket pedig kardélre hányják. A szászok szerepe a mai napig ugyanaz Hazámnak ős lakossai! Feledjétek a pártviszályt, Mi eddig vért és gyászt hozott S elundoritá a hazát; Megszűntek mind a külön érdekek, Egy csillag virraszt a népek felett A rendszer volt csak a hibás, Mely osztályfalakat rakott, A rendszer volt csak a hibás, Nem pedig a népek magok: „Nemes* képzé csupán a nemzetet Ha bármelyik népfajból eredett. A „magyar“ éppúgy szolga volt, Ha címert nem mutathatott: Mért gyűlölnétek hát egymást Ti különajku népfajok? Egy a haza, melyben születtetek, Ezért verjen hév lánggal szivetek! maradt. Először századokon át a központi magyar királyi hatalomnak voltak kivált­ságos őrei a magyar és román jobbágytö­megekkel, valamint,a hagyományos jogait védő székely köznéppel szemben. Reak­ciós szerepük még jobban kidomborodott, ahogy az osztrák császári birodalom csáp­jait Erdélyre is kiterjesztette. Végül a nagynémet impérializmus előőrseivé és a hitleri rablóhad3k szálláscsinálóivá váltak. Az erdélyi magyar föurak sem tértek el középkori erkölcseiktől. Még a 18. szá­zad végén is kérelemmel fordulnak az osz­trák császárhoz, kergesse ki a „ragadozó állatokhoz hasonló veszett oláhokat Bu-Nem együtt szenvedtétek-é A vad népek dulásait? Nem szántjátok fel egyaránt ősötök szétszórt csontjait? Oh. e haza egy szentelt temető, Hol könnyezni mindenik ősszejő. Testvérkezet! testvérkezet! Magyar, szláv, és román elem! Az átkos külön-szakadás Őrökre száműzött legyen! Megváltásunk igéje abban áll, Ha megszakad köztünk minden viszály. Vessétek el! vessétek el A bosszu vértelt poharát 1 S a haza jövő üdvéért Igyatok szentelt áldomást Békére int a kor jós-szózata: Elvesz a nép, mely félre szítana! kovinába és telepítsen helyükbe jámbor svábokat.” Hogy kik voltak az igazi ragadozók, azt maga a valósághoz hü magyar törté­netírás állapította meg. Acsády Ignác irja, hogy Erdélyben ugyanabban a században, amikor az említett folyamodvány készült, némelyik erdélyi földesur a kéménybe akasztotta jobbágyát, ha megncheztelt rá!. Az 50—60 botütés pedig, vagy egysze­rűen holtraverés még áldott állapotú asz­­szonyokkal szemben is mindennapos do>* log volt Ezt a tengernyi szenvedést igyekezett az osztrák császári ármány és engedelmes eszközei: az erdélyi magyar főurak s a reakciós szász polgárok áldatlan fajgyű­löletbe fojtani. Igaz, a régi Erdély nagy magyar szel­lemei nem igy akarták. A német hámba fogott Magyarországtól önállósodó Er­dély a kor haladó gondolatának, a hitújí­tásnak a jegyében megnyitja a nép felé,­­a román nép felé is a tudás, a művelődés zsilipjeit Geleji Katona István kálvinista püspök már a 16. században előírja, „egy jó román iskola” felállítását Lorántffy Zsuzsámra meg is valósítja. Azonban ezt a korát meghaladó szándékot újra el­nyomja az ököljog nevében összefogó re» akció. A Habsburgok és engedelmes erdélyi eszközeik elnyomó és uszító politikája megszüli az utolsó évszázadokon át állam dcan fel-fellobbanó testvérharoot magy*«s tok és románok között. 1848 a magyar nép legnemesebb, pék dátmutató szabadságtörekvése, történek mének legdicsőbb lapja. Az 1848-as pesti országgyűlésben azonban sajnálattal kell,­­bogy megál'apitsa a közös, szabadságesz­mékért rajongó Pop Zsigmond román képviselő, hogy „az erdélyi arisztokrácia bánásmódja nagy bizalmatlanságot éss idegenséget szült a román népben mindest ellen, ami magyar”. 1848—49-ben a magyar szabadságharc és a román nemzetiségi mozgalom ösztö­nösen egymásfelé nyúló keze a közös ellenség helyett egymás ellen szorul ökok be. A születő magyar demokráciát a kö­zépkori kiváltságos rendek bénítják, ki erdélyi román nép nemzeti szabadságvá­gyát pedig az osztrák-német cselszövés vezeti tévútra. Amit 1848—49 nem tudott megvalósí­tani: Erdély népeinek deníokratíkus szőr vétségét a közös elnyomók ellen, at há­nyatott évtizedek után napjaink tűzke­resztségében valósul meg igazán. Ma a' román nép az, amely a nagy szovjet nép oldalán hamarabb fordult szembe a né­met impériálizmussal. A román demokrá­cia az, amely felszámolja Erdélyben is* az itteni magyar demokrata erőkkel kar­öltve, a középkor népellenes maradvá­nyait. Az erdélyi paraszt, a középkori job« bágyok utóda, román és magyar egyaránt, a mágnások, bojárok á a hitleri rablóhí­­borun még jobban megzsirosodott szászok birtokain hozzájut az ősidők óta őt illető tulajdonához: a földhöz. És most való­sul meg Bem tábornok 1849-ben az er­délyi népekhez intézett, messzi távlatokba nyitó brassói kiáltványa is, hogy: „Nyújt* satok egymásnak testvérileg kezet, távozz tassatok minden nemzeti gyülölséget és boldogok lesztek...” A nemzeti gyűlölködés legpusztítóbb fajtája, a fasizmus szörnyű pokla után, 1944 augusztus 23 és 1945 március 6 nemcsak a román nép feltámadásának, hanem Erdély minden népének, egész Er­dély feltámadásának is fényes u jelzője. Amiért Erdély elnyomott népe Bábol­nától napjainkig vérzett, végre testet ölt-Egy talpalatnyi töld se maradjon bevetetlenül! A Nemzeti Demskrata Arcvonal Tanácsának felhívása A birtokrendezés ma már befelezett tény. Száz meg százezer holdnyi terület futott a földművesek tulajdonába. Minden uj nap tíz és tízezer falusi gazdaság kap földet A tegnapi nagybirtokok élő és holt leltára ma a főidet megmunkáló rendel­kezésére álL A demokrata összefogás kormánya ezzel megvalósította legfőbb feladatai egyikét. A tavasz kezdetén vagyunk. A földbirtokrendezés folytán szétosztott vagy a nagy­­birtokosok kezén maradt földeken, a város ok be nem épített területen, mindenütt, ahol egy talpalatnyi föld található, meg kell indulnia az ekének és nyomában ter­mésnek kell szárba szökkenie. Egyetlen napot sem veszíthetünk. De ne feledjük el, hogy a földosztás és a földmüvesség ellenségei lesben álla­nak. Minden eszközzel arra törnek, hogy a földbirtokrendezés keresztülvitelét meg­akadályozzák. Bűnös céljaik érdekében ki fognak használni minden gyöngeséget, minden tévedést, minden késedelmet Különösen vigyáznunk kell arra, hogy a földmüvesség rendelkezésére bocsátott élő és holt leltár sértetlenül adassék át. A földosztás ellenségei itt is megkísérlik a háttérből való tőrvetést És meg fogják kísérelni a vetési munkák meggátlását is. Minden rendelkezésre álló eszközzel le kell leplezni és meg kell akadályozni a nép ellenségeinek terveit A tavaszi vetés eredményessége lesz az eíső lépés az újonnan alakult gazdaságok Elvirágzása felé. Keserűen csalódnak azok, akik a mult visszatértében reménykednek. A szétosz­tott föld a földműveseké marad. A termő s is az övék lesz s ezzel a hitlerizmus el­len harcoló hadseregek élelme is biztosit va van. Az ország több részén mezőgazdasági gépközpontok létesültek s ezek rendelke­zésetekre bocsájtják a szükséges gépeket. Minden erőt mozgósítottunk, hogy a tavaszi munkákat elvégezhessük. Minden munkáskéz, valamennyi szállít óeszköz, valamennyi gép és szerszám lás­son azonnal munkához. Egyetlen napot sem késhetünk, egyetlen napot aem pi­henhetünk a vetési műnk'latok elvégzésének megkönnyítésére. A NDA helyi és megyei szervezeteinek a NDA-ban résztvevő valamennyi pirt és szervezet dolgozó tagjainak, a szervizett munkásságnak támogatást kell nyuj­­tariok a vetési munkák elvégzésére. Egy taVa’atnvi föld se maradjon •~cg niunkátaÜamil. Minden kis földdarab az ország széltében-hosszában, a városok kö rnyékén, sőt bent a városokban is az anya­­főd áfásával legyen trh~s. Földműves és rmnkástes tvérek és mind, akik segíteni tudtok munkára fel! A parancs ez: „EGY, TALPALATNYI FÖLD SE MARADJON BEVETETLE­NÜL^ ' MEDGYES LAJOS: BÉKESZÓZAT (1860)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék