Népi Egység, 1945. április (2. évfolyam, 74-96. szám)
1945-04-01 / 74. szám
Vasottláp, 1935 aprilie V. Népi Egység fonsa Az udvarhelyi székelység szólalt meg a MNSZ háromnapos megyei értekez! Kurkó Gyárfás országos elnök beszéde a székelyudvarhelyi népgyűlésen (Székelyudvarhely) Március 25, 26. és 27-ikén, vasárnap reggeltől kedd estig zajlott le az udvarhelyi székelység eddigi munkájának és harcának nagy seregszemléje, a Magyar Népi Szövetség három napos megyei értekezletén. Minden udvarhelymegyei falu elküldte legjobb fiait, hogy a szabad népi akarat megnyilvánulásaként, meghányják-vessék az eddig történteket, a mai bajokat és hiányosságokat és a további közös teendőket. A vezetőségi emelvényen Kurkó Gyárfás országos elnök, Kiss Gyula megyei elnök és a M. N. Sz. többi vezető tagján kívül helyet foglaltak a hatóságok és a demokrata testvérszervezetek képviselői, Szilágyi Ignác, a népszerű megyefőnök, Dobos Ferenc polgármester, Sorbán Géza, a Kommunista Párt titkára, Lengyel Béla a szakszervezetek és Szente Gyuláné a Népvédelem részéről. Az üdvözlő beszédek után mintegy száz község szervezeti vezetői vették át a szót és két napon át őszinte szavakkal festették le falujuk képét, vetőmag- és egyéb szükségleteit, politikai, gazdasági és közművelődési helyzetét, helyenként pedig a népellenes elemek sunyi mozgolódását és aknamunkáját. A harmadik napon a vezetőség és a hatóságok adtak válaszokat és felvilágosításokat. Jellemző a nép választotta demokrata hatóságok gyors munkáiéra, hogy ez alkalommal számos panasz ügyében már az elintézést jelentették be. Majd egyes fontos kérdések szabad megvitatása következett. Délben hatalmas népgyűlés zajlott le a Szabadság téren, amelyen többek között Kurkó Gyárfás országos elnök tartott megrázó erejű beszédet, nyíltan feltárva a székelység helyzetét, kimutatva a romániai demokrácia harcának eddigi hatalmas eredményeit és kertelés nélkül szembeszállva mindazokkal a maradi és soviniszta próbálkozásokkal, amelyek, a csatavesztett reakció és fasizmus utóhatásaként, még mindig bomlasztani igyekeznek a székelység sorait. A tömeg óriási lelkesedéssel fogadta Kurkó beszédét, amelynek fontosabb részeit itt közöljük. Testvérek ! A fajgyűlölet, a sovinizmus, melegágya a reakciónak és a fasizmusnak. Innen kelt és ide bújt vissza. A népellenes urak évszázadok óta mindig ehhez a hatásos fegyverhez nyúltak, hogy uralmi törekvéseiket leplezzék, így indították egyik imperialista világháborút a másik után a nyakunkba, mindig a „haza megvédését“ hirdetve. De nem a nép hazájára gondoltak, hanem az ő hazájukra, az ő érdekeikre, a mágnás-nagybirtokosokéra és a dúsgazdag reakciós érdekcsoportok »hazájára«. Mikor azonban a Szovjetszövetség szabad népei ellen kellett ágyútölteléket szállítani Hitlernek, akkor a román és magyar népárulók egymás mellett masíroztatták szerencsétlen népeiket. Mikor pedig felelni kellett ezért, elfutottak! Most minden áldozatot meg kell hoznunk, hogy lemossuk az uraink által ránkhárított bűnt és gyalázatot és minden erőnkkel segítenünk kell harcában a felszabadító Vörös Hadsereget, amelynek hős fiai véreznek a mi szabadságunkért is, miközben nekünk csak a front háta mögött kell dolgoznunk. Mit hozott nekünk a sovinizmus? Augusztus 23 után a román fasiszták a magyar népen akarták megtorolni azokat a csúfságokat, amelyeket a magyar soviniszták elkövettek a román nép ellen. A román demokrácia, a munkásság akkor segítségünkre sietett, ők tették szóvá panaszainkat, ők bélyegezték meg a Maniu gárdákat az ország és a Szövetségesek előtt. Ők nem tévesztették össze a magyar népet a magyar reakciós urakkal, tehát nekünk sem szabad soha összetévesztenünk a román népet a román fasisztákkal, mint ahogy, nagy szerencsénkre, a Szovjetszövetség sem tévesztette össze a magyar népet nyilasuraival. A ti északerdélyi kivételes helyzetetek néhány hónapon át nem az Északerdélyben még mindig lappangó magyar soviniszták és reakciósok műve volt A román demokrácia harca a délerdélyi magyar demokráciával karöltve, buktatta meg a bosszút lihegő román reakciót. Most ezek az északerdélyi soviniszta magyarok arról ábrándoznak, hogy tőlük függ, váljon Északerdély Romániához, Magyarországhoz vagy máshová kerül-e,vagy holmi független szigetecske marad, minden megye egy külön kis köztársaság. Mindez balga fecsegés! Nem vagyunk győztesek ebben a háborúban, sem mi, sem román testvéreink! A bűnösök oldalán a helyünk a béketárgyalásokon! Nem tőlünk függ, hova tartozunk! • Nekünk csak egy célunk és teendőnk lehet: harcolni az összes együttélő népek egyenlőségéért és testvériségéért harcolni soraink megtisztításáért, hogy kiérdemeljük a Szövetségesek, elsősorban a Szovjet Unió bizalmát. Ne beszéljünk tehát arról, hogy a határok Berlinnél, Udvarhelynél vagy Moszkvánál húzódnak el. Minket csak egyetlen dolog érdekelhet: minél szorosabbra fűzzük kapcsolatunkat román testvéreinkkel és ne tegyenek kivételt állampolgár és állampolgár között. Ez a demokrácia, ezért lenghet ma ez a magyar szíú szervezetünk székházán, mint ahogy az Ekésfrontba tartozó testvéreink is kiteszik a maguk nemzeti színeiket. Ezt adta nekünk a Magyar Népi Szövetség féléves harca, amit nem tudott elérni 25 év alatt, a Magyar Párt reakciós vezetősége, ahol Gyárfás Elemérék a Bratianukkal, Masukkal paktáltak suttyomban, miközben miközöttünk revízióról sugdolóztak. De gyermekeinket ugyanakkor megpofozták az iskolában, ha magyarul mertek megszólalni ! Az őszinte demokrácia harca túlnyúlik a határokon. Hiszen gazdasági érdekeink, a szabadság és a népek testvérisége szempontjából az az érdekünk, hogy minél szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat a többi délkeleteurópai kis népekkel és nagy szomszédunkkal, a Szovjetszövetséggel. A demokrácia, amelyért a Szövetségesek harcolnak és a mi demokrata egységarcvonalunk is, nem fogadhat el ebben a szűk kis Északerdélyben egy tucatnyi kormányt! Akiket Északerdélyből elhurcolt az előző reakciós kormány csak azért, mert magyarok voltak, most a demokrata Grozakormány szabadon bocsájtotta. Ezeket a fogolytáborokat most számolják fel. Az illetők már el is indultak s ha itt-ott még vannak késedelmek, ez azért történik, mert az előző kormány rendszere alatt ezekben a táborokban ragályos betegségek ütöttek ki. Most, hogy a hazatérők meg ne fertőzzenek egész vidékeket, csak bizonyos idei megfigyelés után engedhetjük el őket, a betegeket pedig kórházakban veszik gondos ápolás alá. Akik nem harcolunk a csatatéren a hitlerizmus leveréséért, hát itthon kell teljesítenünk kötelességünket. A mezei munkálatoknak haladéktalanul meg kell kezdődniük. Ne maradjon egy talpalatnyi föld sem bevetetlenül. Bizton hiszem, hogy a székely nép ez alkalommal teljesíti kötelességét, megérti történelmi hivatását és szervezetten tömöri a demokrácia zászlaja alá. Éljen a szabadságunkat hozó Vörös Hadsereg! Éljen az összes itt élő népek testvérisége! Éljen a Nemzeti Demokrata Arcvonal és annak kormánya! Éljen a Magyar Népi Szövetségi A gyűlés után, a délutáni értekezleten választotta meg a megyei értekezlet a megyei intézőbizottságot, valamint a szűkebb körű intézőbizottságot is, mindkettőnek élén Kiss Gyula megyei elnökkel. A gyűlés üdvözlő táviratot menesztett az Uralkodónak, dr. Groza Petre miniszterelnöknek, Luca Vasie-nak, a NDA főtitkárának és Vlădescu-Răcoasă nemzetiségi miniszternek. A hatalmas értekezletre, amelyet helyszűke miatt most csak röviden ismertetünk, a napokban még többször visszatérünk. Kőműves Géza, Ifc.irár Általános Hitelbank R. T. Braşov Fiókok: Timişoara, Oradea ' jm-in l'-'J'JIW UH- llH-MWg FÖLDET NEKÜNK Irta: COSBUC GHEORGHE Meztelen, éhen és hajléktalan Hordom, mit kényed terhül rám rakott, Megversz, leköphetsz, hisz kutyád vagyok És barmad oktalan. Gazdag pribék, jött-ment, kit szél hozott, Tán pokol segit, az átkozott, Hogy már mindig csak barmaid legyünk? Üss, törjük, törünk szitkot, terheket És hámot, jármot s mind amit lehet, De földet adj nekünk! Ha látsz egy száraz kis kenyérhajat Silány kunyhómban, rögtön elkapod, Fiamat véres harcba ragadod, S elrablod lányomat. Kigunyolod, mi drága, szent nekem, Hitetlen vagy, gálád, könyörtelen, Az után éhen hal meg gyermekünk; A szánalom értük szivet szakaszt, De tűrjük mindezt, nem hallasz panaszt, Csak földet adj nekünk! Ha van falunkban temetőnk talán, Fölszántod mind, ekédbe minket fogva, S kifordul a földből apáink csontja Irigy ebéd nyomán. Mi csontunkból való csontok azok. De az mi nektek? Ház kihúztatok Kunyhónkból, fagyban kell dideregnünk, S nem hagytok békét a sírban levőknek, E holtakért, kiengesztelni őket, Földet, földet nekünk! De annyit tudni most is akarunk, Csontunk számára lesz-e nyughelyünk, S nem űznek gúnyt fiaitok velünk, Ha mi is meghalunk? Árvánk s mindaz, ki nekünk drága, Borulhat-e sírunk ormára, Ha árokalján rothad tetemünk, Mert egy keskeny sir földet sem kapunk. Pedig mi is keresztények vagyunk, Azért, földet nekünk! Hiszen keresztet alig vethetünk, Mert minden percünk a tiétek, Talán már azt is feledétek (Fordította: Kacziányi Géza). Hogy lelkünk van nekünk! Megesküvétek mind egyen, fogunk, szavunk, hogy ne legyen. Verést, kínzást, bármily békén tűrünk, Bilincset, békét, hogyha moccan egy S ólmot, ha elgyötörve igy rebeg: Földet, földet nekünk! Ti itt e földön mit temettetek? Búzát, ugye? Mi őseink s apánkat, Nővérünket, bátyánkat és anyánkat, Odább idegenek! Nekünk e föld oly drága, szent, Mert bölcsőnk volt, sírunk leend, Forró vérünkön kelle védenünk, S a viz, mely termővé locsolta, Könnyünk volt, bubánatba ontva. Ezért földet nekünk! Nincs már erőnk tovább is tűrni még, Hogy koldusként éljünk e földön, De mint gazdák minket gyötörjön! Az idegen pribék! Imádkozzál, sok céda jött-ment. Hogy vért ne kívánjunk, csak földet. Ha több lesz, mint amit ember kibír, S ínség, nyomor lázítva tépnek, Ha krisztusok lesztek se véd meg Dühünktől majd a sir! 3. oldal DAHER LAJOS CIPŐÜZEM Brassó, Sensor 26 Alapítási év 1897