Népi Egység, 1945. április (2. évfolyam, 74-96. szám)

1945-04-01 / 74. szám

Vasottláp, 1935 aprilie V. Népi Egység fonsa Az udvarhelyi székelység szólalt meg a MNSZ háromnapos megyei értekez! Kurkó Gyárfás országos elnök beszéde a székelyudvarhelyi népgyűlésen (Székelyudvarhely) Március 25, 26. és 27-ikén, vasárnap reggeltől kedd estig zajlott le az udvarhelyi székelység eddigi munkájának és harcának nagy seregszem­léje, a Magyar Népi Szövetség három napos megyei értekezletén. Minden udvarhely­megyei falu elküldte legjobb fiait, hogy a szabad népi akarat megnyilvánulásaként, meghányják-vessék az eddig történteket, a mai bajokat és hiányosságokat és a további közös teendőket. A vezetőségi emelvényen Kurkó Gyárfás országos elnök, Kiss Gyula megyei elnök és a M. N. Sz. többi vezető tagján kívül helyet foglaltak a hatóságok és a demokrata testvérszervezetek képviselői, Szilágyi Ignác, a népszerű megyefőnök, Dobos Ferenc polgármester, Sorbán Géza, a Kommunista Párt titkára, Lengyel Béla a szakszerve­zetek és Szente Gyuláné a Népvédelem részéről. Az üdvözlő beszédek után mintegy száz község szervezeti vezetői vették át a szót és két napon át őszinte szavakkal festették le falujuk képét, vetőmag- és egyéb szük­ségleteit, politikai, gazdasági és közműve­lődési helyzetét, helyenként pedig a nép­ellenes elemek sunyi mozgolódását és aknamunkáját. A harmadik napon a vezetőség és a hatóságok adtak válaszokat és felvilágosí­tásokat. Jellemző a nép választotta demo­krata hatóságok gyors munkáiéra, hogy ez alkalommal számos panasz ügyében már az elintézést jelentették be. Majd egyes fontos kérdések szabad megvitatása követ­kezett. Délben hatalmas népgyűlés zajlott le a Szabadság téren, amelyen többek között Kurkó Gyárfás országos elnök tartott megrázó erejű beszédet, nyíltan feltárva a székelység helyzetét, kimutatva a romá­niai demokrácia harcának eddigi hatalmas eredményeit és kertelés nélkül szembe­­szállva mindazokkal a maradi és soviniszta próbálkozásokkal, amelyek, a csatavesztett reakció és fasizmus utóhatásaként, még mindig bomlasztani igyekeznek a székelység sorait. A tömeg óriási lelkesedéssel fogadta Kurkó beszédét, amelynek fontosabb részeit itt közöljük. Testvérek ! A fajgyűlölet, a sovinizmus, melegágya a reakciónak és a fasizmusnak. Innen kelt és ide bújt vissza. A népellenes urak évszázadok óta mindig ehhez a ha­tásos fegyverhez nyúltak, hogy uralmi törekvéseiket leplezzék, így indították egyik imperialista világháborút a másik után a nyakunkba, mindig a „haza megvédését“ hirdetve. De nem a nép hazájára gondol­tak, hanem az ő hazájukra, az ő érdekeikre, a mágnás-nagybirtokosokéra és a dús­gazdag reakciós érdekcsoportok »hazájára«. Mikor azonban a Szovjetszövetség szabad népei ellen kellett ágyútölteléket szállítani Hitlernek, akkor a román és magyar nép­árulók egymás mellett masíroztatták szerencsétlen népeiket. Mikor pedig felelni kellett ezért, elfutottak! Most minden áldozatot meg kell hoz­nunk, hogy lemossuk az uraink által ránk­­hárított bűnt és gyalázatot és minden erőnkkel segítenünk kell harcában a fel­szabadító Vörös Hadsereget, amelynek hős fiai véreznek a mi szabadságunkért is, miközben nekünk csak a front háta mögött kell dolgoznunk. Mit hozott nekünk a sovinizmus? Augusztus 23 után a román fasiszták a magyar népen akarták megtorolni azokat a csúfságokat, amelyeket a magyar sovi­niszták elkövettek a román nép ellen. A román demokrácia, a munkásság akkor segítségünkre sietett, ők tették szóvá panaszainkat, ők bélyegezték meg a Maniu gárdákat az ország és a Szövetségesek előtt. Ők nem tévesztették össze a magyar népet a magyar reakciós urakkal, tehát nekünk sem szabad soha összetéveszte­nünk a román népet a román fasisztákkal, mint ahogy, nagy szerencsénkre, a Szovjet­szövetség sem tévesztette össze a magyar népet nyilasuraival. A ti északerdélyi kivételes helyzetetek néhány hónapon át nem az Északerdély­­ben még mindig lappangó magyar sovi­niszták és reakciósok műve volt A román demokrácia harca a délerdélyi magyar demokráciával karöltve, buktatta meg a bosszút lihegő román reakciót. Most ezek az északerdélyi soviniszta magyarok arról ábrándoznak, hogy tőlük függ, váljon Északerdély Romániához, Magyarországhoz vagy máshová kerül-e,­­vagy holmi független szigetecske marad, minden megye egy külön kis köztársaság. Mindez balga fecsegés! Nem vagyunk győztesek ebben a há­borúban, sem mi, sem román testvéreink! A bűnösök oldalán a helyünk a béke­tárgyalásokon! Nem tőlünk függ, hova tartozunk! • Nekünk csak egy célunk és teendőnk lehet: harcolni az összes együtt­élő népek egyenlőségéért és testvériségéért harcolni soraink megtisztításáért, hogy kiérdemeljük a Szövetségesek, elsősorban a Szovjet­ Unió bizalmát. Ne beszéljünk tehát arról, hogy a határok Berlinnél, Udvarhelynél vagy Moszkvánál húzódnak el. Minket csak egyetlen dolog érdekelhet: minél szorosabbra fűzzük kapcsolatunkat román testvéreinkkel és ne tegyenek kivételt állampolgár és állampolgár között. Ez a demokrácia, ezért lenghet ma ez a magyar szíú szer­vezetünk székházán, mint ahogy az Ekés­frontba tartozó testvéreink is kiteszik a maguk nemzeti színeiket. Ezt adta nekünk a Magyar Népi Szövetség féléves harca, amit nem tudott elérni 25 év alatt, a Magyar Párt reakciós vezetősége, ahol Gyárfás Elemérék a Bratianukkal, Masuk­kal paktáltak suttyomban, miközben miközöttünk revízióról sugdolóztak. De gyermekeinket ugyanakkor megpofozták az iskolában, ha magyarul mertek meg­szólalni ! Az őszinte demokrácia harca túlnyúlik a határokon. Hiszen gazdasági érdekeink, a szabadság és a népek testvérisége szem­pontjából az az érdekünk, hogy minél szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat a többi délkeleteurópai kis népekkel és nagy szomszédunkkal, a Szovjetszövetséggel. A demokrácia, amelyért a Szövetségesek harcolnak és a mi demokrata egységarc­­vonalunk is, nem fogadhat el ebben a szűk kis Északerdélyben egy tucatnyi kormányt! Akiket Északerdélyből elhurcolt az előző reakciós kormány csak azért, mert ma­gyarok voltak, most a demokrata Groza­­kormány szabadon bocsájtotta. Ezeket a fogolytáborokat most számolják fel. Az illetők már el is indultak s ha itt-ott még vannak késedelmek, ez azért történik, mert az előző kormány rendszere alatt ezekben a táborokban ragályos betegségek ütöttek ki. Most, hogy a hazatérők meg ne fertőzzenek egész vidékeket, csak bi­zonyos idei megfigyelés után engedhetjük el őket, a betegeket pedig kórházakban veszik gondos ápolás alá. Akik nem harcolunk a csatatéren a hitlerizmus leveréséért, hát itthon kell teljesítenünk kötelességünket. A mezei munkálatoknak haladéktalanul meg kell kezdődniük. Ne maradjon egy talpalatnyi föld sem bevetetlenül. Bizton hiszem, hogy a székely nép ez alkalommal teljesíti kötelességét, megérti történelmi hivatását és szervezetten tömöri­ a demokrácia zászlaja alá. Éljen a szabadságunkat hozó Vörös Hadsereg! Éljen az összes itt élő népek testvérisége! Éljen a Nemzeti Demokrata Arcvonal és annak kormánya! Éljen a Magyar Népi Szövetségi A gyűlés után, a délutáni értekezleten választotta meg a megyei értekezlet a megyei intézőbizottságot, valamint a szű­­kebb körű intézőbizottságot is, mindkettő­nek élén Kiss Gyula megyei elnökkel. A gyűlés üdvözlő táviratot menesztett az Uralkodónak, dr. Groza Petre miniszter­elnöknek, Luca Vasie-nak, a NDA főtit­kárának és Vlădescu-Răcoasă nemzetiségi miniszternek. A hatalmas értekezletre, amelyet hely­szűke miatt most csak röviden ismerte­tünk, a napokban még többször vissza­térünk. Kőműves Géza, Ifc.irár Általános Hitelbank R. T. Braşov Fiókok: Timişoara, Oradea ' jm-in l'-'J'JIW UH- llH-MWg FÖLDET NEKÜNK Irta: COSBUC GHEORGHE Meztelen, éhen és hajléktalan Hordom, mit kényed terhül rám rakott, Megversz, leköphetsz, hisz kutyád vagyok És barmad oktalan. Gazdag pribék, jött-ment, kit szél hozott, Tán pokol segit, az átkozott, Hogy már mindig csak barmaid legyünk? Üss, törjük­, törünk szitkot, terheket És hámot, jármot s mind amit lehet, De földet adj nekünk! Ha látsz egy száraz kis kenyérhajat Silány kunyhómban, rögtön elkapod, Fiamat véres harcba ragadod, S elrablod lányomat. Kigunyolod, mi drága, szent nekem, Hitetlen vagy, gálád, könyörtelen, Az után éhen hal meg gyermekünk; A szánalom értük szivet szakaszt, De tűrjük mindezt, nem hallasz panaszt, Csak földet adj nekünk! Ha van falunkban temetőnk talán, Fölszántod mind, ekédbe minket fogva, S kifordul a földből apáink csontja Irigy ebéd nyomán. Mi csontunkból való csontok azok. De az mi nektek? H­áz kihúztatok Kunyhónkból, fagyban kell dideregnünk, S nem hagytok békét a sírban levőknek, E holtakért, kiengesztelni őket, Földet, földet nekünk! De annyit tudni most is akarunk, Csontunk számára lesz-e nyughelyünk, S nem űznek gúnyt fiaitok velünk, Ha mi is meghalunk? Árvánk s mindaz, ki nekünk drága, Borulhat-e sírunk ormára, Ha árokalján rothad tetemünk, Mert egy keskeny sir földet sem kapunk. Pedig mi is keresztények vagyunk, Azért, földet nekünk! Hiszen keresztet alig vethetünk, Mert minden percünk a tiétek, Talán már azt is feledétek (Fordította: Kacziányi Géza). Hogy lelkünk van nekünk! Megesküvétek mind egyen, fogunk, szavunk, hogy ne legyen. Verést, kínzást, bármily békén tűrünk, Bilincset, békét, hogyha moccan egy S ólmot, ha elgyötörve igy rebeg: Földet, földet nekünk! Ti itt e földön mit temettetek? Búzát, ugy­e? Mi őseink s apánkat, Nővérünket, bátyánkat és anyánkat, Odább idegenek! Nekünk e föld oly drága, szent, Mert bölcsőnk volt, sírunk leend, Forró vérünkön kelle védenünk, S a viz, mely termővé locsolta, Könnyünk volt, bubánatba ontva. Ezért földet nekünk! Nincs már erőnk tovább is tűrni még, Hogy koldusként éljünk e földön, De mint gazdák minket gyötörjön!­­ Az idegen pribék! Imádkozzál, sok céda jött-ment. Hogy vért ne kívánjunk, csak földet. Ha több lesz, mint amit ember kibír, S ínség, nyomor lázítva tépnek, Ha krisztusok lesztek se véd meg Dühünktől majd a sir! 3. oldal DAHER LAJOS CIPŐÜZEM Brassó, Sensor 26 Alapítási év 1897

Next