Népi Egység, 1945. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1945-11-01 / 246. szám
Csütörtök, 1945 november 1. NÉPI EGYSÉG Rákeresi, a hazigazdagok és öntudatos munkások városa Bukarest olyan, mint egy életerős menyecske, aki most jött faluról a nagyvárosba, magára öltött egyet-mást az úri viseletből, de megőrizte a falu öltözködésének báját is. A hatalmas 10—12 emeletes, amerikai méretű felhőkarcolók mellett, Bukarestben számtalan régimódi földszintes és egyemeletes ház látható. Ezek még az első világháború előttről valók. Többemeletes házat alig-alig építettek a világháború előtt. Az ekkor épültházak ugyanolyanok, mint amilyent a régi királyság bármely kis városában is láthattunk. Ez az építkezés egy nagyon nagy mezőváros jellegét kölcsönözte a múltban Bukarestnek. A felhőkarcolók felépítésével egyidejűleg azonban mindjobban a nagyvárosi jelleg került előtérbe. Ugyanez a megállapítás tehető az emberekről is. Ezelőtt húsz évvel Bukarest lakossága nem sokkal különbözött Tg. Frumos vagy Roşiori de Vede lakosságától. Ma azonban azonnal megismerhető a fővárosba került vidéki, aki bizonytalanul tévelyeg a korszerű házak között, a korszerű közlekedési eszközök forgatagában. Itt mindenki siet A fővárosba érkező idegennek először is az utcák nagy forgalma tűnik fel. Rohanó, siető ember foglalja le a járdákat. A kocsi után egymásután következnek a szebbnél-szebb gépkocsik, magánkocsik, bérgépkock egyaráint. A vilanook rendszerint három összekapcsolt kocsiból állanak, de még így is csak nehezen bonyolítják le a forgalmat. Reggel és délben, amikor a legnagyobb a forgalom , fürtökben lógnak a pótkocsikon az emberek. A felületes vizsgáló, aki csak az utcák külső képét nézi, azt hiheti, hogy a szövetséges hatalmak által kiharcolt béke már teljes Bukarestben. De csak a felületes szemlélő látja ezt. A komoly megfigyelő két teljesen ellentétes tényt vesz észre. A város közepén gombamódra szaporodnak az úgynevezett divatüzletek. A központi részek beépítetlen területein ideiglenes üzleteket állítanak fel az élelmes telektulajdonosok. Ezeket óriási bérért bocsájtják az üzérkedő kereskedelem rendelkezésére. Az újonnan megnyílt üzletek főként órát, ékszert, női fényűzési cikket tartanak. Vásárló közönségük hadigazdagokból, feketézőkből és főként ezek asszonyaiból tevődik össze. A fekete börze A bábom utáni Bukarest másik kinövése a fekete börze. A Lipscani, Gabroveni Doamnei-utcák tele vannak jólöltözött férfiakkal, akik csoportokat alkotva adják és veszik az árut. Minden árufajtát külön-külön árulnak. Az egyik sarkon csak szövetet adnak, a másikon kötöttárut, a harmadikon aranyat, az egyik közbenső kávéházban valutát, másutt pedig vasat, fémárut lehet kapni megfelelően nagy árakon. Néha a rendőrség rajtaütésszerűen átfésüli az utcát, akkor megriasztott vad módjára igyekeznek a feketézők elmenekülni, hogy valamivel későbben másutt üssék fel sátorfájukat Ezzel a belvárosi képpel szemben a külvárosok élete egészen más. Bukarest gyárai a főváros három pályaudvara körül helyezkedtek el. A város déli részén, a Deakii Spires állomás és a Filaret állomás szakaszán, azután a város keleti részén az Obor pályaudvar mentén és végül az északi pályaudvar vonalán egészen a Chitila-i rendezőpályaudvarig találhatók a gyárak. Itt laknak munkahelyük közelében a munkások. A drága város Bukarest az ország legdrágább városa. A szállítási nehézségek és az üzérkedés hihetetlenül gyors mértékben veri fel az árakat. És amíg az üzérkedők ezen a játékon vagyonokat keresnek, a munkások kénytelenek hiányos táplálkozással, rossz ruházkodással megelégedni. A munkások azonban — mint mindenütt az országban — megértik, hogy a kormány csak úgy Székelyföldi k£n*k A semmiből teremtették újjá Udvarhely megye gazdasági életét A szentkeresztbányai vasipari üzem hőskora • Virágzó munkásszövetkezet Udvarhelyen (SzékelyUdvarhely. A Népi Egység kiküldött munkatársától.) A múlt évben szeptember 13-án a hitlerista irányítás alatt álló budapesti rádió dörgedelmes német győzelmekbe vetett ábránd-hitel közben jelentette az éter hullámainkeresztül,, hogy Székelyudvarhelyt a „tervszerű elszakadó” mozdulatok során „kiürítették. Az „elszakadó” mozdulatokat ugyan nem elszakadásnak, hanem inkább fejvesztett futásúnak lehetett tekinteni, ellenben a „tervszerű” kiürítést a német alaposságágal hajtották végre. Az „elszakadó” hadsereg minden megmozdíthatót magával vitt, sőt a városka lakosságának nagy részét is a hírverés, az Udvarhely hatályban harcba vetendő Újabb német „csodafegyverek” menekülésre késztették. A kiürítés előtt Filó F. dr. polgármester, egykori magyar népközösségi honatya, gyűlésre hívta össze és menekülésre szólította fel a város lakosságát. Filó szerint csak átmeneti kiürítésről volt szó ,mert a felmentő hadseregek már útban vannak Erdély megtisztítására”. A nyúlszivó polgármester ,miután magához vette a városi pénztár tartalmát, saját szavaival „jó példát mutatva” kereket oldott és ott hagyta a város józanabbul gondolkodó lakosságát. A német csodafegyverekbe vetett remény csakhamar szertefoszlott és a nagy garral beígért felmentő hadsereg tovább folytatta nyugat felé az elszakadó hadmozdulatokat, míg végül sok udvarhelyi nyilas bánatára Berlinnél megsemmisült . R. T. kiküldöttei ie visszavonultak Délerdélybe és magukra hagyták a rzmukásokat egyetlen lej nélkül. A munkások azonban nem csüggedtek fel, pedig a legtöbbjének még a betevői falatja sem volt biztosítva. Megalakították a rz szervezetet, majd a regyelőrökég engedélyével egy vagon kész árut értékesítettek és az ebből nyert tőkével indították meg a termelést. Nem voltak mérnökök, nem voltak szakemberek, de az öntudatos munkásság vasakarata csodával határos eredményeket ért el. Ez év elején megindult a termelés és azóta ismét üzemben van a vasgyár s a tervek szerint az üzem kibővítése után többezer főnyi munkásnak fog kenyeret adni az egykor lassú pusztulásra szánt szentkeresztbányai üzem . Nagyarányú munkásságot fejt ki a MNSZ A felszabadító Vörös Hadsereg után a Maniu-gárda viharzott végig Udvarhelyszéken ,majd a Sanatescu-féle rendszer fasiszta-barát hatóságai vették át az Uralmat Székelyudvarhelyein . A demokrata politikai szervezetek közül elsőnek a Kommunista Pártkezdte meg a működését, majd a régi Madoszisták kezdték meg a szervezkedést. A fasiszta-barát hatóságok nem jó szemmel nézték a magyarság demokrata szervezkedését és mindent elkövettek ,hogy a Madosz, illetve később a Magyar Népi Szövetség munkáját megakadályozzák. Közben november második felében a demokrácia jelszavával visszaélő reakciók közigazgatási szerveket kivontak Északerdélyből és így a csaknem minden támogatás nélkül maradt székelység hatalmas lendülettel kezdte meg a gazdasági és politikai újjászervezkedést. A Magyar Népi Szövetség főutcai székházában Kiss Gyula megyei szervezett elnök mellett valóságos táborkar székelt. Itt futott össze a hatalmas, 43 ezer tagot meghaladó MNSZ szervezet minden idegszála. Kora reggeltől a késő éjjeli órákig folyt itt a munka, az irányítás és a biztatás . A „tervszerű kiürítés** eredménye Siralmas állapotok Uralkodtak a megyében. Az üzemek a „tervszerű kriüríés” következtében részben összerombolva, részben kifosztva várták a termelés megindulását . A megye legnagyobb és igazi ipari üzemének a szentkeresztbányai vasöntödét lehet tekinteni. A szentkeresztbányai vasművek német ,illetve szász érdekeltség kezében volt és az üzem vezetői mindig megtalálták a számításaikat. Kevés befektetéssel minél nagyobb jövedelmet igyekeztek elérni , nem törődtek a munkásság nyomorúságos helyzetével. A bécsi döntés után zárgondnokság alá került az üzem és bizonyos Abel Kálmán nevű kormányfőtanácsos került a gyár élére. A mult év őlszén fa hitlerista és horthysta csapatok „tervszerű” kiürítése során Abel kormányfőtanácsos Úr és tisztviselőkara az első ágyudörgés hallatára elmenekült és magukra hagyta az üzem munkásait. A munkásság helyt maradt és a háború orkánjának elülte után azonnal megkezdte az üzem rendbehozását. Erőtmegfeszítő munkát végeztek Dániel Gábor gyári munkás vezetése alatt . Jóformán a semmiből kellett újjáépíteni az üzemet. Éjét nappallá téve dolgoztak a munkások, majd 1944 október elején a Petroşani R. T. megbízottai megérkeztek Szentkeresztbányára, hogy átvegyék az üzemet. A budapesti tőkeérdekeltséget képviselő Petroşani R .T. kiküldöttje látva a munkásság lelkes munkáját, nem fukarkodott az ígéretekben, Ígért fűt-fát, az elmaradt fizetések folyósítását, újabb tőkebefektetést, csakhogy a legrövidebb időn belül kezdjék meg a termelést. Heteken folyt a leltározás és a gépek helyrehozása, míg november közepén a reakciós hatóságokkal együtt a Petroşani SZ /. 999 *** 99 Játék és tova Amint a Radttr jelentés közli, a Fém- és Vegyipari Szakszervezet határozatot hozott, melynek értelmében november 7-ig mozgalmat indítanak a háborús játékoknak, harcikocsiknak, ágyuknak, katonáknak és repülőgépeknek olyan játékokkal való helyettesítésére, amelyek az ország és az emberiség építő szándékát tükrözik. Ez a hír elsősorban az anyáké, akik karácsonyra tűzokádó játékágyat, ólomkatonát és puskát adtak fiacskájuk apró,Juha kezébe, de megdöbbent lélekkel " sírtak, amikor a hibáik bomlott gépezete elsodorta tőlük az emberré nőtt gyermeket és azt kérdezték: Miért? Igen! A futkosó kicsi f?u nemzetesdit játszott. Megtanulta, hogy ezt vagy azt a népet gyűlölni kell .Élénk, örökös kérdésekből és kíváncsiságból felépített gyermek fejében megragadt a szó, hogy háború, halál és győzelem. A golyósport harcikocsi, az ólomkatona ,a repülőgépfelzaklatta képzeletét — Ha megnövök, katona leszek — mondta s a Szülők boldogan és büszkén néztek egymásra. A gyermek ezekkel a játékokkal nőtt fel és olyan természetesenfogadta, mii magát az életet, amikor egy napon igazi katona lett, puskát adtak a kezébe és ölt minden feldismeretfurdalás nélkül . Most a béke játékai várják a karácsonyfa alatt! Építőkockát kap, amiből nem várat, hanem hiázat fog építeni. Fűszerüzlete lesz és igazi rádiója. A szoba sarkában egy deszkaládában lesz a Toldié, ahol játék ekével, Játékkoronával dolgozik és buzaszemeket ültet. Tiszta szemében a munka győzelme fog tükröződni s ha megnő, téglát vesz kezébe, hogy Újraépítse a rombadőlt városokat. A szerszám az élet parancsát jelenti majd számára. Igazi ember lesz. Építeni fog! stb. tudja a mai nehéz helyzetből kivezetni az országot és csak úgy tud részükre is megfelelő életkörülményeket biztosítani, ha a termelés fokozásával maguk harcolnak helyzetük jobbrafordulásáért. Bukarest ma a feketézők és hadigazdagok városa, de ugyanakkor az öntudatos munkásoké is, akik el vannak határozva arra, hogy jobb sorsukat minden eszközzel kiharcolják. (n. t.) A lövétei sóbánya története Az úgynevezett „északerdélyi köztársaság” idején Udvarhely megye népe a közszükségleti cikkekben hiányt szenvedett. A megyedéli és keleti részének lakosságai teljesen szó nélkül maradt. A székely leleményesség azonban csakhamar sóbányát tárt fel Lövéte határában. Nosza megindult a sótermelés. Nem voltak szakemberek, egyszerű falusi földművesek és erdei munkások láttak a sófejtéshez , nemsokára egy kőtörő gépből átalakított só malomból vígan kocogó szekerek szállították a nélkülözhetetlen sót a déli székely vidékek felé. A lövétei sóbánya zavartalanul működött hónapokon át, míg ez ’év őszén az állami jövedékek igazgatósága az érvényben ret(‘*Törvények alapján beszüntette a termelést. A lövétei szűksebszürte sóbányaszőlé azonban nem keseregek el. Mint szervezett munkások a szakszervezethez fordultak, hogy jövőjüket biztosítsák. A szakszervezet elintézte Bukarestben, hogy a munkásokat átveszi a lövedék s amennyiben a lövétei sóbánya rövidesen kimerülne, abban az esetben a lövétei bányászokat más állami sóbányákban helyezi el . Az UMGISZ A megye gazdasági életének talpraállításában nagy szerepet játszik az Udvarhelyi Munkások Gazdasági és Ipari Szövetkezete, röviden az UMGISZ, amely néhány hónapos eddigi működése alatt beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A szövetkezetet ez év tavaszán néhány szövetkezeti szakember és lelkes férfi alapította meg a város és a megye ipari és gazdasági szükségleteinek fedezésére. Azóta a tagok száma elérte a kétezret, természetesen a tagok számának növelésével gyarapodott a tőke is és igy rohamos virágzásnak indult. Ma már az UMGISZ fogalom .Üzlete a legdúsabb raktárral rendelkezik s tagjai (az alapszabály szerint csak ipari és földmunkás tagjai lehetnek) olcsón jutnak árucikkekhez. Az egyre nagyobb tőkével dolgozó szövetkezet a szakszervezettel karöltve vette kezébe a gazdátlant maradt udvarhelyi téglagyárat, majd korszerűtn gyümölcsfeldolgozó üzemet létesíettt . Az egyik szövetkezeti vezetővel beszélgetek . — Míg mások rémhíreket szőnek, addig mi" szövetkezeti terveket szövünk. Meg látja, hogy az UMGISZ-nak milyen nagy szerepe lesz a megye iparosításában. Egyre kevesebbenn vannak, akik kételkednek a szövetkezeti mozgalom jövőjében .— Akadtak olyanok is az év tavaszán, akik kétségbe vonták létjogosultságunkat és nem sok jövőt jósoltak az UMGISZ- nak. Csalódtak, mert ahelyett, hogy megbukott volna ,egyre terebélyesedik. Mi megvalósítható terveket dolgozunk ki, aki pedig megvalósíthatatlan szivárványokat kerget, kérgese tovább és beteges idegzetét rémítse tovább a képzelet határán túli rémhírekkel... Ez nagy vonalakban Udvarhely megye politikai és gazdasági életének keresztmetszete. Szjtsz István: 1. «Mac