Népművelés, 1954 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1954-01-01 / 1. szám

Pára­t hillott a Bunára, Anyjuk három menyit hívta: erom nap ás három éjjel — Első lányom, szép Qyalmna, rajta lengett, aztán szépen az emberek megéheztek, támadt egy vékonyka széllé vizet kérnek, meg kenyere« s a Miparát fölemelve — Édesanyám hagyjon engem, Valdarizig meg se állott nem aludtam, nincs jé kedvem. Dolgozik ott három testvér. — Másik lányom, szép Oveikia, három Igaz, ha keresztény, az emberek megéheztek. Falat raknak, napra-napra, vizet kérnek, meg kenyeret, de az ár mindig lerontja, és a tömlét tele borral! Egy szontember megyen arra: — Édesanyám hagyjon engem, — Ad munkát, ti három testvér, rokonokhoz ígérkeztem. — Tenékad is, jó szentember, — Kicsi lányom, szép Oyellna, ne dicsérd a mi munkánkat, az emberek megéheztek, az a­ fal, mely nappal támad vizet kérnek, meg kenyeret, mind leomlik éjszakára, és a tömlőt tele borral. Hozzád szélünk könyörögve, — Mennék édesanyám, mennék, van-e ennek segítsége? de a Ham kicsinyke még. — Hogyha kiélnék, bűnbe esnénk. — Menj nyugodtan, szép Gyerme, — Már mi bűnnel­­ vétkeznénk, vigyázunk a kisfiadra, — Mohát, mik vagytok ti,­nösök? elringatjuk, hogyha sima. Mondsza, van-e szeretőtök? Visz hát vizet, visz kenyeret — Házasenaberak vagyunk már, s tömlőt is visz tele borral, miránk három szép asszony vár. Már Kazene felé Mai, Nosza széli hát, mit kell tenni, közeledik már a vário*, hogyan kell várat emelni? Megállnak a kalapácsok, — Akkor haladtok a fallal, már a szivek se dobognak, ha vasárnap nem dolgoztak csak az arcok sápadoznak, s fogadalmat tesztek arról, Hites férje, hogy meglátta, hogy otthon egy szét se szóltak, kalapácsát földhöz vágja. S pirkadatkor felkelőben,­­ Ugyan mi lett édes uram, azt M eladnak boa ételt, mért károm lód a falakat? ti majd szépen megfogjátok­­ Néked kellett Idejönni, MM s vár tövébe falazzátok, téged kell a falba zárni , hogy már végre megépüljön. — Adjon Isten, ti sógorok. Hejt A legidősebb testvér már csak egy kérésem volna, de szészegő, hitvány legény. Amikor majd falba zártok. Mindent a­ fecsegett otthon hagyjátok künn jobbszememet, s mindenről tud már az asszony, hagyjátok künn jobbkezemet, úgy tesz aztán a második, künn hagyjátok jobblábam is, szárát feladta már az is, s hagyjátok künn jobbmellemet, de azészagé, hitvány legény. , Mindent ette««»«» otthon, Kicsiny fiam hogyha lelik­, s mindenről tud már az asszony, én szememmel hadd láthassam,­­ a legkiseb­b testvér, én kezemmel simogassam, különb , a többieknél lábammal hadd ringathassam Szavát biz ő megtartotta, és mellemmel táplálhassam, otthon ő egy szét se szólna, Gyönge térdem kővé váljék, mit se tudjonaz asszonys, törhetetlen várrá váljék. Pirkadatkor,­­ kelőben Kicsiny fiam boldog legyen, a alak töredékes. Harcoljon és Király legyen. S jaj, a szivek hogy dobognak! KISS KÁROLY fordítása: (Albán népballada) (Magyar Fotó, Járai felv.)

Next