Népművelés, 1978 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
népművelés A KULTURÁLIS MINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA XXV. ÉVFOLYAM 1978. JANUÁR A közművelődési dolgozók bérrendezéséről ■A XV. közművelődési párthatározat előkészítésétől a közművelődési törvény megalkotásáig és azóta is fokozódó társadalmi érdeklődés kíséri területünket. Bármilyen megközelítésben kerülnek is szóba ezek a kérdések, közöttük mindig ott feszülnek a közművelődésben dolgozók helyzetének, képzettségének, anyagi-társadalmi megbecsülésének problémái. Aczél György az MSZMP KB 1974. március 19—20-i ülésén előadói beszédében mondotta: „Ha a Központi Bizottság az előterjesztett javaslatot határozattá emeli, az egyaránt kötelezettséget ró az állami és társadalmi vezetőkre, a pártszervezetekre, kommunistákra, de mindenekelőtt az eddigi munkájukért is sok elismerést és dicséretet érdemlő közművelődési dolgozókra, akiknek a határozat nyomán megnövekszik a lehetőségük és felelősségük a munka folytatásában." Zárszavában pedig feltette a kérdést: Lesz-e a feladatokhoz elegendő szakember? Eddig úgy volt, hogy előbb feladatokat kaptak az emberek, és felnőttek hozzájuk, képessé váltak a megoldásukra. Ritkán fordul elő, hogy előbb mindenkit kiképeznek, és csak aztán bízzák meg felelős munkával. Ma minden eddiginél több a képzett szakember, magasabb az általános műveltség, így az elvégzendő feladatokhoz meg lehet találni az embereket." A KB határozatának 15. pontja kimondja: „Az V. ötéves terv során foglalkozni kell a közművelődés területén dolgozók bérének rendezésével." Pozsgay Imre a közművelődési törvény tárgyalásakor az országgyűlés előtt tisztelettel szólt az elkötelezett, munkájukat hozzáértően végző hivatásos népművelőkről.Azokról — mondotta —, akik gyakran nagyon rossz feltételek és nehéz személyes körülmények között végzik munkájukat. Akik nélkül, bármennyire egyetemes üggyé válik is a művelődés, nincs kulturális élet, akiknek adósai vagyunk a megérdemelt nagyobb megbecsüléssel, anyagi helyzetük javításával, a jobb képzési és továbbképzési feltételek megteremtésével. Ezeket az adósságokat a közművelődési törvény elfogadása után teljesítőképességünk arányában el kell kezdeni törleszteni. ” A közművelődésről hozott 1976. évi V. törvény 34. §-a szerint „a közművelődési célok, feladatok megvalósításában részt vevő szakemberek és társadalmi munkások tevékenységét minden állami, társadalmi és szövetkezeti szerv köteles támogatni, gondoskodni munkájuk erkölcsi és anyagi megbecsüléséről". A A. 11. bérrendezés tehát törvényesen számon tartott tartozásaink egyike volt. Érzékeltük, tudtuk a fontosságát, megoldani azonban csak a népgazdaság teherbíró képességének arányában és megfelelő előkészítés után lehetett. A Kulturális Minisztérium kezdeményezésére a kormány 1977. szeptember 1-i hatállyal elrendelte a közművelődési intézményekben dolgozók bérének felemelését, és erre a célra évi 100 millió forintot biztosított. Nem egyszerűen csak béremelésről van szó. A közművelődési dolgozók munkabérének megállapítására vonatkozó rendelkezések több mint 15 évesek voltak, bértáblázataik és besorolási feltételeik elavultak. Ez a szakágazat volt az egyetlen olyan terület, ahol a bérpótlékot nem alapbéresítették, és nem vezették be a háromévenkénti kötelező alapbéremelést. Mindezzel összefüggésben a közművelődési dolgozók bére jelentősen elmaradt más hasonló felkészültséget és követelményeket támasztó foglalkozási ágak mögött. A bérrendezéssel egyidejűleg korszerűsíteni és egységesíteni kellett a bértarifákat, a bértételek differenciált megállapításával