Népművelés, 1985 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1985-10-01 / 10. szám
keretek közt azt csinálhatok, amit akarok. A két bejárattal persze megsérül az „egy bejárat, egy ellenőrzési pont” elve, ezért a látogatójegy beiktatásával a kölcsönző- és olvasótermi felügyelő veszi át a diszkrét ellenőrzés egy részét. Az előcsarnok-utca és az igazgatási-gazdasági épületrész folyosójának padlózatát ugyanazok a hézagoltan rakott keramitlapok borítják, mint kívülről az épületet bántóan sokféle sárgák. (Nem a könyvtár tehet róla, egyformát rendelt.) A fotelok az egész épületben klasszikus egyszerűségűek, szövetjük borsózöld és szürkén négyzetrács-mintás, vasváz helyett tisztán fából készültek a könyv- és folyóiratállványok. A bútorzat a Mátravidéki Építőipari és Szakipari Szövetkezet szép munkája. Az olvasóasztalokhoz társuló székek sötétbarnák, vasvázasak, szánkótalpasak, erősek, mégis könnyűek, svéd Allmedia-gyártmányok. A kölcsönző- és olvasótermekben mindenütt puha drapp padlószőnyeg. A gyermekkölcsönzőben semmi rendkívüli, olyan, mint mindenütt. De a játszóterem igazi gyerekparadicsom! Rögtön ahogy belépünk, setesuta, hosszúlábú kiscsikó fogad, kék posztó a „bőre”. Amott valóságos hegy habszivacs ülőelemekből és könnyű lemezkockákból: „házat”, „várat” lehet építeni belőlük pillanatok alatt, vagy a bábelőadás nézőterét. Nagy, födeles vesszőkasok, elbújó gyerekek „tárolására” kiválóan alkalmasak. A falra akasztva hajószerű valami szintén vesszőből: ha a mesehős elindul az Óperenciára, beleszállhat barátjával együtt. Megint kasok, tele százszínű textilhulladékkal, nagy tábla színes kartonok és műbőrdarabok kínálkoznak szabásra-varrásra, mesefigurák megalkotására. Azzal az érzéssel indulok tovább, kár, hogy felnőttem, nem pattanhatok csikóhátra, de jó lenne bebújni, fölmászni, szétszedni, összerakni itt mindent. Nézzünk körül a földszinti kölcsönzőben. A 60 ezer kötetet mozgatható állványokon befogadó egybefüggő tér nyomasztó látvány lenne, ha vizuálisan nem tagolnák valamiképpen. A középső harmad mennyezete alacsonyabb, mint a másik két része, s a mennyezet meg az épületfödém közt futnak a szellőzés, a fűtés, a világítás vezetékei. E harmad négy sarkán négy, egyenként háromszemélyes, mozdíthatatlanul körülállványozott fülke kutatóknak, illetve könyvtárosoknak. A fülkéknek és a kétféle magasságú mennyezetnek köszönhetően az osztatlan nagy tér a szemlélőben mégis a tagoltság hatását kelti. A kölcsönző három, csupaablak-oldalfalánál végig kétszemélyes olvasóasztalok, számos helyen a zene fejhallgatón is élvezhető. Pompás a kilátás az új meg a régi épület közti belső udvarra - jó időben oda is ki lehet menni -, ennek két terebélyes fáját is átmentették az építők. A földszinti előcsarnok-utcából egymással szemben két lépcső vezet az emeletre (a tolókocsis mozgássérülteket teherlift röpíti). Ennek folyosója is széles, klubszerű, kisebb kiállításokra is alkalmas. Itt a 40 ezer kötetes, csak helyben olvasható tudományos, ismeretterjesztő és kézikönyvállomány, s az 510-féle, ugyancsak nem kölcsönözhető újság, folyóirat. Belső beosztása - fülkék, különböző mennyezetmagasság, körbefutó olvasóasztalok - olyan, mint a kölcsönzőé. Az itteniek - az építész-tervezőkkel együtt - tiltakoznak az ellen, hogy ez lenne az olvasóterem. „Lakonikus” tömörséggel úgy nevezik, hogy „a helyben használható dokumentumokat őrző részleg.” Szerintük ez a helyiség akkor alakulna olvasóteremmé, ha körülállványoznák, és a közepére szabályos sorokba tömörítenék az olvasóasztalokat... Nos, a kölcsönzőben is, az olvasóteremben is örömmel láttam, hogy az olvasóasztaloknak helyi világításuk van, nem érik be a szemrongáló, árnyékot vető mennyezeti neoncsövekkel. Mégis rossz ez a célvilágítás a helytelenül fölfogott takarékoskodás miatt. A kétszemélyes felnőtt olvasóasztalokon egy-egy állólámpa, két égője a lámpa talpát világítja meg, nem az ott ülők olvasnivalóját. A gyermek-olvasóasztalokon egyetlen 510-féle újság, folyóirat várja az érdeklődőket 68 fejhallgatón egyidőben tizenkétféle zene vagy próza élvezhető (Váradi Zoltán felvételei) 33