Kalauz, 1865. október - 1866. szeptember (2. évfolyam, 1-52. szám)
1866-09-14 / 50. szám
Pécs, szept. 14. 1866. 50. szám. Második évfolyam. Kalauz а пелelés és oktatás terén. Előfizetési föltételek: Megjelenik e kath. hetiköz- Szerkesztői lakás: egész évre 4 fr., félévre 2 fr. lény minden pénteken, a püspöki könyvtárépületben. Példányszerű vizsgálat a Paks melletti gyapai pusztán. Öly' valamiről akarom tudósítani Uraságodat, mint és becses lapjának minden olvasóját nemcsak kellemesen meglepni, de elérzékenyíteni is fogja. Nem új tanoda építése, nem kórház vagy kisded-óvoda alapítása az, miről írandók, s mi talán önkénytelenül eszébe juthat az olvasónak felebbi szavaimnál; nem is ország-világra szóló alapítvány vagy végrendelet, melyek napról napra meglepőbbek lesznek___ nem más az, mint egy kis iskolai vizsgálat s egy kis jó példa, de e kis vizsgálat e kis jó példával csaknem páratlan valami. Aug. hó 26-án hivatalos voltam a Pakstól 3,1 órányira fekvő gyapai pusztára, a pusztai cselédség gyermekeinek vizsgálatára. Gyapa tek. Kurtz György, a tolnamegyei paksi kerület országgyűlési képviselőjének birtoka, hol nevezett ur most Horác-ként „Beatus ille, qui procus negotiis“ stb. kedves családja körében tölti talán nem sokára megszűnő szünidejét. Késő délután volt, midőn oda érkezünk az urilak udvarára, hol azonnal kisded gyermek csoport voná magára figyelmünket, mely hol az érkezett rt. esperes urat, hol az udvarban álló, de fájdalom a titok átláthatlan fátyolával, kérlelhetlen vörös abroszszal befödött asztalt szemlélgető, ott ugyanis a nagyon szembeszökő domborodások legnagyobb valószínűséggel sejteni engedők, hogy az abrosz alatt valami különös rejlik. A szokásos tisztelgés után a vizsgálat azonnali megkezdését aláló ft. esperes úr. Bevezettetünk egy terembe, hol az iskolai apparátusok, úgymint: pad, tábla, kréta, irkák és pálcza arra figyelmeztettek, hogy ez az iskola. Megvallom, nem ilyennek képzelem a pusztai iskolákat. — Figyelmemet azonban mindjárt más valami véve igénybe. Még eddig tanítót nem láttam. A gyermekek, számra mintegy 15-en, fölkeltek, imádkoztak; a számos vendég elhelyezkedett. Most előlépnek a tanítók: tek. Kurtz György úr két bárdus leánya, tek. Dőry Gézáné és Kurtz Emma k. a. A jelenet szokatlansága szemeimet kápráztató és kedves visszaemlékezéseket keltett lelkemben. Elvonultak lelkem előtt Hahn Ida grófné kedves teremtményei: Maria Regina, Doralice, Gráczia; mi ezeknél ellenállhatlan bájú költészet, itt bámulatra méltó valóság, a női műveltség tökélye, a katholikus hitélet, a szeretetben munkás hit ott is, itt is. Visszaemlékeztem egy gyönyörű képre, mely a bécsi Belvederet díszíti és számtalanszor volt szemléletem tárgya. Nagy Károly jutalmazza ott a vizsgá