Kalauz, 1866. október - 1867. szeptember (3. évfolyam, 1-52. szám)
1867-04-08 / 27. szám
210 Miret a közjöttem tantervem- s rendemből — a „Kalauz“ m. é. folyamata 9-ik számában— láthatod, én a gyermekeket a fejszámolásnál két főcsapatra osztom, melyek egyikét a kezdők és haladók, az ún.BC-és-könyv“-et az „Olvasmányok“-ig használók, másikát pedig a kis olvasók,— az „ABC-és-könyv“-nek olvasmányi részét használók,—meg a nagy olvasók—az „Első Nyelvgyakorló- és Olvasókönyv“-et használók— képezik. Mindegyik csapat hetenkint két lecskében oktattatik a fejszámolásban. Az első csapattal az első félév végéig a 15-ig haladok, amidőn azok érettebbjei,—a haladók — kis olvasókká lesznek. April közepéig az 1—15 körében folytatom a fejszámolást az első csapattal, amidőn—már megszaporodván a csapat az ujonczokkal, tehát gyöngékkel—ismét kezdem az 1-nél a fejszámolási gyakorlatokat s haladok az iskolaév végéig ameddig lehet—körülbelül 10-ig. A második—az olvasókból álló—csapattal mind a két félév elején kezdem a 15-nél s minden leczkére egy-egy számot vévén, haladok 20-ig. A 20-tól 100-ig minden leczkére 5 számot véve haladok s még marad körülbelül 15 leczke a 100-on fölüli számoknak fejben való gyakorlására s illetőleg azoknak fejszámolási gyakorlatokat fölhasználására. Igaz, hogy ily beosztás mellett a gyermekek egy része még huszszal sem tud fejben számolni, midőn a tizedrendszerben oktattatnak, mennyi ismeret pedig aligha mondható elegendő előismeretnek a tizedrendszernek fölfogására. Továbbá még azon tanítástani sarkelv sem tartatik meg ezen beosztás mellett, mely azt mondja, hogy a gyermekeket erejökhöz mérten kell foglalkoztatni, mert az első csapatnak egy része — a második félév kezdetével haladókká lettek —ápril közepén a tavaszszal bejött, mitsem tudó újonczokkal nyernek a fejszámolásban—az egynél kezdve—oktatást, holott ők már a 15-tel is képesek fejben számolni; míg az első csapatból a második félév kezdetével a második csapatba átmenttek együtt oktattatnak az azelőtt is már olvasókkal s jó részben már a 100-on fölüli számokkal is számolókkal. Ámde ezen ellenvetéseket akkor lehetne némileg megszüntetni, ha hetenkint még két fejszámolási lecske vétetnék föl a lecskerendbe egy harmadik csapat számára, de az a kérdés honnan? A tanidő úgy is már igen szét van forgácsolva. Különben meg épen a fejszámolási oktatást lehet úgy intézni, hogy nem egészen egyenlő képességű gyermekeket is lehet hasznosan foglalkoztatni,a domit a föladványokat fölváltva majd a gyöngébbek majd az erősebbek képességéhez mérve s igy nem leend az oktatás játék a képessebbekre s nem fölfoghatlan a gyöngébbekre nézve. Ami pedig ama ellenvetést illeti, hogy tanítási eljárásom mellett a gyermekek nem készíttetnek elegendőség elé a tizedrendszer fölfogására—beismerve, hogy jobb volna, ha inkább előkészítetthetnének—tapasztalásból tudom, hogy azért a gyermekek a tizedrendszert jól fölfogják, csak annak fölfogatásakor ne sajnálja a tanító se az időt, se a szót; s ezen állításom nyomatékolásául jövő levelemben meg fogom veled ismertetni tanítási eljárásomat a tizedrendszer ismertetésében. Most kell még valamit mondanom a módot,—melyet a fejszámolásban követek,—illetőleg. Az oktatást kiválóan a szemléletre alapítom. Előbb ugyanis az illető számot pontok, vonalok, pénzdarabok, diák vagy egyéb könnyen látható tárgyak által szemléltetem, s ez áll különösen a kisebb számokra nézve—20-ig minden esetre. Ezt követik a következő kérdések: hány egyes, tizes van a számban ? hány kettős, hármas, négyes, ötös stb. van a számban ? Továbbá oszszátok föl a számot két, három, négy, öt stb. s az egészeket magukban foglaló részekre. Végre az életből merített gyakorlati példákon, az ismert számkörben, az illető számnak alkalmazása a négy alapműveletben. Az oktatást érdekesíthetni némely föladványnak talányalakban adása által. Hogy a számológépnek a fejszámolásnál,— különösen a kezdőknél,—tagadhatlan haszna van, fölösleges volna bizonyítgatnom , hogy mégis csak most emlékezem meg róla, oka annak, hogy fájdalom, legtöbb falusi tanodából még mindig hiányzik az. A fönebb említett tárgyak eléggé pótolják ugyan, de nem oly alkalmasak, meg több időt rablók. A jegyszámolást illetőleg 1862-ben a T. L. 112. lapján következőleg nyilatkoztam: „A 4. 5. val közösen tanul számjegyekkel számolni. Teszem pedig ezt azért, hogy így több alkalmuk legyen—a sokszor elmaradozóknak— a lényeges jegyszámtan egyszerű műveleteit megtanulni.“ „Az első hónapban a tizedrendszert ismertetem meg egész 9,000,000,000—azután minden műveletet egy-egy hóban s igy a 4-et a félév hátralévő négy havában. Segédkönyvül használom a „Számjegyekkeli Számolás Módszertanáét. — De miért végezem el a négy alapműveletet az első félévben, holott az elemi főtanoda 2. osztályában egész évben végzik csak el ugyanazt? Azért, mert áprilisban már, néhánynak kivételével — a valamire való gyermekek kimaradnak—s igy a második félévben a szorzás- és elosztásra nem lenne kiket tanítani. A második