Kalauz, 1866. október - 1867. szeptember (3. évfolyam, 1-52. szám)

1867-04-08 / 27. szám

210 Miret a közjöttem tantervem- s rendemből — a „Kalauz“ m. é. folyamata 9-ik számában— láthatod, én a gyermekeket a fejszámolásnál két főcsapatra osztom, melyek egyikét a kezdők és haladók, az ún.BC­-és-könyv“-et az „Olvasmá­nyok“-ig használók, másikát pedig a kis olva­sók,— az „ABC-és-könyv“-nek olvasmányi ré­szét használók,—meg a nagy olvasók—az „Első Nyelvgyakorló- és Olvasókönyv“-et használók— képezik. Mindegyik csapat hetenkint két lecské­­ben oktattatik a fejszámolásban. Az első csapattal az első félév végéig a 15-ig haladok, amidőn azok érettebbjei,—a ha­ladók — kis olvasókká lesznek. April közepéig az 1—15 körében folytatom a fejszámolást az első csapattal, amidőn—már megszaporodván a csapat az ujonczokkal, tehát gyöngékkel—ismét kezdem az 1-nél a fejszámolási gyakorlatokat s haladok az iskolaév végéig ameddig lehet—kö­rülbelül 10-ig. A második—az olvasókból álló—csapattal mind a két félév elején kezdem a 15-nél s min­den leczkére egy-egy számot vévén, haladok 20-ig. A 20-tól 100-ig minden leczkére 5 számot véve haladok s még marad körülbelül 15 leczke a 100-on fölüli számoknak fejben való gyakorlá­sára s illetőleg azoknak fejszámolási gyakorla­tokat fölhasználására. Igaz, hogy ily beosztás mellett a gyermekek egy része még huszszal sem tud fejben számolni, midőn a tizedrendszerben oktattatnak, mennyi ismeret pedig alig­ha mondható elegendő előis­meretnek a tizedrendszernek fölfogására. Továb­bá még azon tanítástani sarkelv sem tartatik meg ezen beosztás mellett, mely azt mondja, hogy a gyermekeket erejökhöz mérten kell fog­­lalkoztatni, mert az első csapatnak egy része — a második félév kezdetével haladókká lettek —ápril közepén a tavaszszal bejött, mitsem tudó újonczokkal nyernek a fejszámolásban—az egy­nél kezdve—oktatást, holott ők már a 15-tel is képesek fejben számolni; míg az első csapat­ból a második félév kezdetével a második csa­patba átmenttek együtt oktattatnak az azelőtt is már olvasókkal s jó részben már a 100-on fölüli számokkal is számolókkal. Ámde ezen ellenvetéseket akkor lehetne némileg megszüntetni, ha hetenkint még két fej­­számolási lecske vétetnék föl a lecskerendbe egy harmadik csapat számára, de az a kérdés hon­nan? A tanidő úgy is már igen szét van forgá­csolva. Különben meg épen a fejszámolási okta­tást lehet úgy intézni, hogy nem egészen egyenlő ké­pességű gyermekeket is lehet hasznosan foglalkoz­­tatni,a domit a föladványokat fölváltva majd a gyön­­gébbek majd az erősebbek képességéhez mérve s igy nem leend az oktatás játék a képessebbekre s nem fölfoghatlan a gyöngébbekre nézve. Ami pedig ama ellenvetést illeti, hogy ta­nítási eljárásom mellett a gyermekek nem ké­szíttetnek elegendőség elé a tizedrendszer föl­fogására—beismerve, hogy jobb volna, ha inkább előkészítetthetnének—tapasztalásból tudom, hogy azért a gyermekek a tizedrendszert jól fölfog­ják, csak annak fölfogatásakor ne sajnálja a ta­nító se az időt, se a szót; s ezen állításom nyo­matékolásául jövő levelemben meg fogom veled ismertetni tanítási eljárásomat a tizedrendszer ismertetésében. Most kell még valamit mondanom a mó­dot,­—melyet a fejszámolásban követek,—illetőleg. Az oktatást kiválóan a szemléletre alapí­tom. Előbb ugyanis az illető számot pontok, vonalok, pénzdarabok, diák vagy egyéb könnyen látható tárgyak által szemléltetem, s ez áll kü­lönösen a kisebb számokra nézve—20-ig min­den esetre. Ezt követik a következő kérdések: hány egyes, tizes van a számban ? hány kettős, hármas, négyes, ötös stb. van a számban ? To­vábbá­ oszszátok föl a számot két, három, négy, öt stb. s az egészeket magukban foglaló részekre. Végre az életből merített gyakorlati példákon, az ismert számkörben, az illető számnak alkal­mazása a négy alapműveletben. Az oktatást ér­­dekesíthetni némely föladványnak talányalakban adása által. Hogy a számológépnek a fejszámolásnál,— különösen a kezdőknél,—tagadhatlan haszna van, fölösleges volna bizonyítgatnom , hogy mégis csak most emlékezem meg róla, oka annak, hogy fájdalom, legtöbb falusi tanodából még mindig hiányzik az. A fönebb említett tárgyak eléggé pótolják ugyan, de nem oly alkalmasak, meg több időt rablók. A jegyszámolást illetőleg 1862-ben a T. L. 112. lapján következőleg nyilatkoztam: „A 4. 5. val közösen tanul számjegyekkel számolni. Teszem pedig ezt azért, hogy így több alkalmuk legyen—a sokszor elmaradozóknak— a lényeges jegyszámtan egyszerű műveleteit megtanulni.“ „Az első hónapban a tizedrendszert is­mertetem meg egész 9,000,000,000—azután min­den műveletet egy-egy hóban s igy a 4-et a fél­év hátralévő négy havában. Segédkönyvül hasz­nálom a „Számjegyekkeli Számolás Módszerta­náét. — De miért végezem el a négy alapmű­veletet az első félévben, holott az elemi­ főtanoda 2. osztályában egész évben végzik csak el ugyan­azt? Azért, mert ápril­isban már, néhánynak kivételével — a valamire való gyermekek kima­radnak—s igy a második félévben a szorzás- és elosztásra nem lenne kiket tanítani. A második

Next