Kalauz, 1866. október - 1867. szeptember (3. évfolyam, 1-52. szám)
1867-04-08 / 27. szám
Pécs, ápr. 8-án 1867. 27. szám. Harmadik Évfolyam. Szerkesztői lakás: Pécsett a püspöki joglyceumban. 3aS^ Tulajdonos kiadó és felelős ^ szerkesztő: Szauter Antal, képezdei tanár, a pécsi reálés elemi fötanodák , tanító^ képezde igazgatóba. ----------------------S*Ö £ KALAUZ. Szakközlöny az elemi tanügy és népnevelés barátai számára. ЭяЭ-3 Megjelen e lap minden hétfőn. Előfizetési föltételek: Egész évre: 3 fr.; félévre: 1 fr. 60 kr. •a @5»г--ЬгЭ p* -ff5® Levelek egy falusi kezdő tanítóhoz. VII. „A számolás (fejben és számjegyekkel) a néptanodában.“ Kedves Öcsém! Már kilencz hosszú hónapja annak, hogy utósó tanügyi levelemet veved. Közbejött gátló körülmények lehetlenné tevék azoknak folytatását a közelmúlt időben. Részben már megszüntek azok, miért sietek az alkalmat fölhasználni s jószándékú tanácsaim fonalát ott fölvenni, hol akaratom ellenére megszakítani kényszerültem. Legutóbbi levelemben az anyanyelvben való oktatásról írván, jelen levelemben a számolásban való oktatásról kívánok egyet mást elmondani, mint amely tantárgyat a gyakorlati életben való fontosságáért közvetlen az anyanyelv után helyezek. Lássuk tehát mindenelőtt mit kívánnak e tantárgyból a falusi egyosztályú néptanodától. Miután az egyosztályú tanodáktól annyit várnak, mennyit az elemi főtanodák alsó három osztályától, nagyon természetesen a számolásból is annyit kellene a néptanodának földolgozni, mennyit földolgoznak az elemi főtanodák 1., 2., 3-ik osztályai. Tehát a fejben való számolásban legalább is olyan ügyességre kellene a gyermekeket képesíteni, milyent a hivatalos „A fejszámolás Módszertana“ kiván, mely pedig a népiskoláknak csupán I. osztályára van írva*) A jegyszámolásban pedig a nevezetlen s többnevű számokkal (egész számokkal) való számolásra— mind a négy alapművelettel — kell őket képesíteni. A fejszámolásra útmutatást ad az említett fejszámolási „Módszertan“, a jegyszámolásra pedig a szintén hivatalos kiadású, „A számjegyekkeli számolás Módszertana“ czímű munka. Sajnos, hogy ezen, különben jeles segédkönyveknek nem veheti a falusi tanító oly mértékben hasznát, mint vehetné, ha azok nem csupán egy, minden tekintetben minta-tanodát föltételeznének, hanem tekintettel lennének a falusi néptanodai körülményekre. S különösen áll ez a „Fejszámolás Módszertanáéra, mint amely, szerintem legalább, annyit kiván, mennyinek beirása nem egy I. osztálybeli gyermeknek, hanem az elemi főtanoda III. osztályát elvégezettnek is dicséretére válnék, miért én inkább ajánlom a Hermann-féle—Mészáros Imre által fordított—„Útmutatás a szemléleti számlálás és számolásra“ czímű munkát , mint amelyet falusi néptanodáink viszonyait tekintve sokkal alkalmasabbnak s méltányosabbnak találok. Nem szándékom azonban vitatni, miért nem követheti a falusi tanító a hivatalos segédkönyveket s különösen a „ Fejszámolási Módszer-tan“-t. Fölöslegesnek tartom ezt, miután a számolás tanításában követett eljárásom előadása közben úgyis megérintem azon okokat, melyek engem a segédkönyvektől eltérni kényszerítettek. **) **) A „Kalauz“ i. e. 15. számában közhitt „Viszhang“ czímű czikknek s az arra tett szerkesztői megjegyzésnek olvasása, nehogy félreértessem, arra hirt, hogy az akkor már elkészítettem levelemhez a következő megjegyzést tegyem: Nagyon csalódnék az, ki fönebbi szavaimból azt olvasná ki, mintha én a fönebb is dicsérettel említettem számolási segédkönyveket a falusi tanítók által nem használhatóknak s igy azokat áltatok nem is tanulmányozandóknak vallanám. Hogy nem a falusi egyosztályú tanodákra való tekintettel dolgoztattak ki, az tény, melyből természetesen következik, hogy azokban változatlanul nem is követhetők. És ez áll különösen s illetőleg egyedül a terjedelmet, az anyag mennyiségét illetőleg, de nem a módszert. S hogy az egyosztályú tanoda—bár a rendeletek ugy kívánják—nem dolgozhatja föl az elemi főtanoda alsó 3 osztályának tananyagát, a szakértők előtt szintén teljesen világos. Szerencsétlen gondolat volna azonban a falusi tanítótól, ha ezen okoknál fogva teljesen mellőzné, nem tanulmányozná is a felebbi segédkönyveket, mert azokat, amiket a helyi körülmények földolgozni megengednek, ama segédkönyvekben előállított módon bizonynyal előnyösebben, sikeresebben fogja földolgozhatni, mintha azokat könnyelműen mellőzi. Mócsy. *) Az általunk ismert s kormányrendeletileg előírt „Fejszámolás Módszertana“ az elemi főtanoda mind a négy osztálya számára használható. (Szerk.)