Népnevelők Lapja, 1876 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1876-04-08 / 15. szám
15. szám. Budapest, 1876. április 8. XI. évfolyam. NÉPNEVELŐK LAPJA. NEVELÉS •OKTATÁSÜGYI HETILAP. A „Népnevelők pesti s a kisdednevelők országos egyletének“, az „Egyetemes tanítógyülés 50-es bizottságának“, a „Budapesti tanítótestületnek“, az „Eötvös-alapgyüjtő központi bizottságnak, a Czegléd-vidéki — s több tanítóegyletnek rendes közlönye. Felelős szerkesztő : Lakits Vendel. Megjelenik e lap minden szombaton. Előfizetési ára : Egész évre 4 frt., félévre 2 frt., negyedévre 1 frt. Hirdetések petit soronkint 10 krral számíttatnak. Kéziratok a szerkesztőhöz (Józsefváros, muzeumutcza 4. sz.) Előfizetési pénzek, reclamatiók sat. Wodianer F. kiadóhoz (belváros, megyeháztér 9. sz.) küldendők. A „Népnevelők pesti egyleteinek emlékirata szab. Jek. Budapest főváros Tekintetes Iskolatanácsához a férjezett és anyává lett tanítónők alkalmazhatóságának tárgyában. (Vége.) Az iskola nem kívánja, sőt nem engedheti meg, hogy falai közt a nőtanítók saját életök folyásával mutassák meg, miként kell az elméleti dicső világot, és annak minden kiváló nagyszerű jellegeit, nem a gyakorlati életnek példányszerű bemutatása által megsemmíteni. Ugyanazért senki sem láthat abban ellenséges indulatot, ha a nőket, annyival inkább a már anyákat, az iskola kizárja, már e tekintetben ugyan kényes természetű falat közöl. De visszahívja az ily nőket az iskola köréből a társadalom is. Géza fejedelem óta mindenik tiszteletre méltó királyunk arra törekedett, hogy a Duna és Tisza partjain egy hatalmas, boldog nemzet lakozzék. Társadalmunknak, e nagy családnak a képe sokféle változáson ment keresztül az ebbeli törekvések hosszú láncolata alatt , s mindnyájunk előtt kétségtelen, hogy társadalmi életünk arca minden időben a családi körök milyensége és az oda behatott, sokszor betolakodott elemek természete szerint változott. S kétségtelen az is, hogy sok haza- és nemzetellenes törekvések csak azért hiúsultak meg, mivel családi életünknek megronthatatlan ősi erényei a szívós ragaszkodás és állhatatos kitürés forrásaivá lettek a nemzet összes férfi tagjaira nézve. — A saját nemzeti jellegeit mindig híven megőrző családok minket és maradékainkat is örökös hálára kötelezték le maguk iránt. Ezt a magunkkal hozott, ezt, a minket más európai nemzetektől mindig oly előnyösen megkülönböztetett dicső sajátságainkat az új nemzedék némely része már épen nem akarja méltányolni, s világpolgáriasult észjárása következtében azt számításaiból mindig kifelejti. S divatoskodni szerető természetünknél fogva ime már ott állunk mai nap is, hogy erős harcot kell vívnunk annak bebizonyítása végett, hogy (nem a női, de) az édesanyai hivatás oly komoly figyelmet igénylő, miszerint azzal egy szintén igen nagy felelőséggel járó állomás, minő a tanítói, össze nem csatolható. S éretlen elfogultságnak nevezik azt, ha szó emelkedik arra nézve, hogy a társadalom iránt is igyekezzék megtenni kiki a maga kötelességét. A társadalomnak törvénytisztelő, békés, kötelességeit híven, egészen teljesítő tagokra van szüksége. Eő feladása az iskolának, hogy a család ebbeli 15